Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-04 / 10. szám
40 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. február 4. I Madártelepítés és madárvédelem a gyümölcsösben Szakmellékletünk ez évi 1. számában nividen ismertettük a természetes (biológiai) védekezési módokat gyümölcsfáink kártevőivel szemben. E cikk szerzője most néhány gondolatot szeretne fűzni még ehhez a problémához, mégpedig a gyakorlati madártelepítésröl és madárvédelemről. Gyümölcstermelőink, kertészeink nagyon jól tudják, hogy az éneklő madarak szorgalmas rovarirtók. Hasznos tevékenységük mindenhol elismert. Kár, hogy leggyakrabban csak idáig tart a jóhiszeműség, mert bizony sokszor hiába hangzik el a sok szép szó és tanulmány erről. Csak igen kevés helyen fognak hozzá a madárvédelem és madártelepítés gyakorlati megvalósításához. Ismert tény, hogy a madárvilág általában mind mennyiségi, mind faj tekintetében rohamosan csökken. Országos viszonylatban különösen a művelés alatt álló területeken észlelhető ez a sajnálatos tény. A biológiai egyensúly megbomlása, az alkalmas környezet, élőhelyek (biotópok) megváltozása — nem utolsósorban a légpuskák elterjedése — hozzájárul a hasznos madarak megfogyatkozásához, egyben a mezőgazdasági rovarkártevők elszaporodásához. Itt az ideje tehát, hogy saját érdekünkben minél hamarabb hozzálássunk a megváltozott élőhelyeken — elsősorban gyümölcsöseinkben és kertjeinkben — a gyakorlati madárvédelem és a madártelepítés megvalósításához. Mit kell hát tennünk? A legfőbb tényező a madarak helyhezkötése. Ezt mesterséges odvak kihelyezésével és rendszeres téli etetéssel érjük el. A mesterséges fészekodvak nem egyebek, mint a természetes odvak, rések utánzatai. Fatönkből inkább gyári úton, de deszkából házilag is készíthető mesterséges fészekodű. Jómagam, különösen az utóbbit ajánlom, hiszen a legértéktelenebb deszkából, deszkahulladékból is értékes fészekodvakat gyárthatunk. A fészekodvakat egymástól körülbelül 50 m távolságra, 4 — 6 m magasságban helyezzük el. Legalkalmasabb az odvakat a fészkelés előtt 2—3 hónappal előbb kihelyezni. így az odúdulakó madarak már télen megszokják, benne éjszakáznak és tavasszal benne fognak fészkelni. Fontos, hogy a mesterséges odvak nyithatók legyenek. Az odvakat ugyanis időnként tisztítani és fertőtleníteni kell. Télre sok madárfaj melegebb vidékre költözik tőlünk. Az odúlakók nagy része azonban nálunk marad. Ezeket télen rendszeresen etetnünk kell. Etetőket elsősorban a cinkéknek készítünk. Legalkalmasabb a dűcetető, amelynek oldalai üvegből vannak. Készíthetünk önműködő etetőt is, éspedig lefordított palack segítségével, amelyből az eleség kellő mennyiségben magától szóródik az etetődeszkára. Ezzel az etetővel kevesebb (II.) Termő gyümölcsöseink ápolásában nagy szerep jut a talaj tápanyagellátásának és a talajmüvelésnek. Az elgyomosodott gyümölcsösök hasznot nem hajtó növényzete elvonja a tápanyagot és a talajnedvességet a gyümölcsfáktól, ezenkívül rejteket nyújt a gyümölcsfák termését károsító rovaroknak, gombabetegségeknek. A termő gyümölcsös talaját minden ősszel föl kell szántani vagy ásni, hogy a téli nedvesség és a levegő befogadására a talajt alkalmassá tegyük, s a kártevők rejtekhelyét megsemmisítsük. A fák talaját azután egész évben porhanyósan és gyommentesen kell tartani, hogy a talajparányok kifejthessék hasznos tevékenységüket. A gyümölcs a terméssel, növekedéssel, lombfejlesztéssel tápanyagot von el a talajból, s ezt pótolnunk kell. A gyümölcsös tápanyagszükséglete 4 évenként 300—400 mázsa istállótrágya vagy komposzt, kétévenként 500 — 600 kg Thomasliszt, 300-400 kg kálium és 150 — 200 kg • szénsavas ammonium. Mészben szegény talajokon 30 — 50 mázsa mésztrágyát is kell adagolnunk. A gombabetegségek kórokozói a lehullott leveleken, gyümölcsön, a fán maradt gyümölcsmúmiákon, leveleken, a törzs és az ágak repedéseiben, valamint idegen növényeken és élősövényeken telelnek át. A gombabetegségek terjedésére jellemző közös tulajdonság, hogy jól fejlődnek a párás, nedves, árnyékos helyeken; szeretik az elhanyagolt, gazos kertet, a levegőtől, naptól elzárt zugokat. Ha az április és május nedves, párás, akkor a gyümölcsösben nagy gombakárra számíthatunk, ha nem védekezünk kellőképpen. Ha a gombakártevők fejlődési feltétfeleit ismerjük, akkor könnyű a védekezés. A gyümölcsösből el kell távolítani az oda nem illő erdei fákat, lehetőleg az élősövényt is, de ha azt nem vághatjuk ki, minden évben vissza kell kurtítani 120—? 140 cm magasan, hogy a napsugarak behatolását ne gátolja. A gyümölcsös kitakarítása után még mindig marad fertőző anyag, amely a következő év termését veszélyezteti; ezt permetezéssel semmisítjük meg. A gombabetegségeket rézkészítményekkel tudjuk legeredményesebben leküzdeni. Az összes gyümölcsfát rügyfakadás előtt a gond; az eleséget elég hetente egyszer pótolni. Télen a madaraknak hőfejlesztő, tehát zsíros táplálékra van szükségük. Ezért az étlap főleg napraforgómagot, tökmagot, kendermagot stb. tartalmazzon. Attól ne tartsunk, hogy a rendszeres etetés elszoktatja a madarakat igazi feladatuk teljesítésétől. Ugyanis csak a legnagyobb télben keresik és fogadják el az ember szívességét. Mindössze egy kis jóindulat, akarat és könnyűszerrel megszervezhetjük gyümölcsöseinkben a madártelepítést és a madárvédelmet. Munkánkkal hasznos segítőtársakat nyerünk, amelyek többszörösen visszafizetik fáradságunkat Stollmann András (Komárom) 2 % -os rézvegyületet tartalmazó bordói lével lemosásszerűen permetezzük meg. Ezenkívül ha gyümölcsösünkben lisztharmat (Jonathánon stb.), fuzikládium' (varasodás körtéken stb.) is mutatkozik, a bordóileves permetezés után lemosásszerüen téli hígítású kénes anyaggal is permetezzünk (Solbár, Sulfarol, Sulfomag, mészkénlé stb.). Viszont ne gondoljuk, hogy ezzel már teljesen eleget tettünk a gombabetegségek kiküszöbölésére, mert tavasz és nyár folyamán űjabb fertőzések is történhetnek. Ezeket is le kell küzdeni. Az alma-, körte- és birsalmafát leveles állapotban még 3 — 4 alkalommal védjük 1 %-os bordói lé és 0,5 %-os kénes anyag keverékének ködszerű permetezésével. A kajszibarackot, cseresznyét, meggyet, szilvaféléket az alappermetezésen kívül még háromszor permetezzük ködszerüen 1 %-os bordói lével a monilia meggátlására. Az őszibarack levélfodrosodását legtöbbször sikerül leküzdeni á levélzés előtti 2 %-os bordói lé permetezésével, s ha ez nem sikerül, utána ködszerüen még kétszer kell kénes anyaggal permetezni, amely nyári hígítású. őszibarackot lombos állapotban bordói lével permetezni nem szabad, mert levelei a rézké$zítmény hatására elhalnak. A diófák mindenfelé sokat szenvednek a levélfoltosodástól, ezt pedig igen körmyű kiküszöbölni. A diófát 2 %-os bordói lével lemosásszerűen permetezzük meg kora tavasszal, tehát tenyésznyugalom idején. Ha a diólevél foltossági fertőzése igen erős volt, az első évben virágzás után még egyszer megpermetezzük ködszerüen 1 %-os bordói lével. ★ ★ ★ Gazdagszanak a keletnémet gépállomások A Német Demokratikus Köztársaság gép- és traktorállomásai ez esztendőben közel 10 000 új géppel gazdagszanak, éspedig 4000 traktorral, 600 gabonakombájnnal, 1500 répakombájnnal, 2500 búr-' ganyakombájnpal stb. Az 1958-as év végén a keletnémet gép- és traktorállomások gépállománya így festett: 36 300 traktor, 4000 gabonakombájn, 1900 kévekötő aratógép stb. KUTTKAY BÉLA: A gyümölcsfák téli ápolása és permetezése
