Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-25 / 7. szám

6 yfrabad Földműves 1959. január 25. ^n c t^u Ä. I. MIKOJAN amerikai látogatása befejeződött. A Szovjetunió Miniszter­­tanácsának első elnökhelyettese a hét elején repülőgépre szállt, hogy visz­­szautazzék Moszkvába. Az utolsó washingtoni napokban igen zsúfolt programja volt a szovjet államférfinak, aki még hétfőn Dillon­­nal, az amerikai külügyminisztérium gazdasági ügyekkel megbízott állam­titkárával tárgyalt a szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejleszté­sének lehetőségéről. Az AP értesülése szerint az amerikai kormány Ä. I. Mikojannal folytatott tárgyalásokat követően ezen a héten még megkezdte tanácskozásait nyugat-európai szövet­ségeseivel. A tanácskozások után dolgoznák ki a Szovjetunió javasla­tára adandó választ a Németország kérdésével foglalkozó nagyhatalmi értekezlet kérdésében. Még ugyan­ezen a napon vett részt Mikoján elv- S társ az országos sajtóklub ebédjén, | s az itt elipondott beszédével fejezte | be nem hivatalos diplomáciai misszió­ját. Sok megfigyelő A. I. Mikoján ame­rikai látogatásainak eredményét kom­mentálva úgy vélekedik — emeli ki a TASZSZ —, hogy a-szovjet állam­férfinak az amerikai vezetőkkel foly­tatott nem hivatalos tárgyalásai meg­törték a hidegháború jegét, kedvező kilátásokat nyitottak meg a Kelet és a Nyugat hivatalos tárgyalásaira a vitás kérdések rendezése végett. Az egész kialakult helyzetet jellemzi a Szavjeckaja Rasszija kommentárja. A lap kiemelte, hogy „a hidegháború köde, amely elhomályosította sok amerikai látását, kezd eloszlani. Az amerikaiak előtt az események reáli­sabb megvilágításban kezdenek meg­jelenni.“ A cikk a továbbiakban hang­súlyozza, hogy a nemzetközi feszült­ség enyhülését eredményező tárgya­lások szükségességének gondolata mindinkább tért hódít az amerikai közvéleményben és az Egyesült Álla­mok vezetőinek ezzel számolniok kell. EZENKÍVÜL A NEMZETKÖZI FE­SZÜLTSÉG enyhüléséhez nagyban hoz­zájárul a hét folyamán tartott atom- | fegyverellenes szervezetek londoni kongresszusa, amely úgy döntött, hogy európai bizottságot alakít. A bi­zottságot felhatalmazza, hogy őszre világértekezletet hívjon össze, amely­re a kelet-európai országokat is meghívják. A bizottság a francia, a holland, a svéd, az osztrák, a nyugat­német és angol atomfegyverellenes szervezeték képviselőiből áll majd. Elnöke H. W. Richter író lesz. A bi­zottság Nyugat-Németországban tart­ja első ülését. Ez az atomfegyverkezés ellen küzdő mozgalom tiltakozást készül meg­szervezni Angliában és Nyugat-Né­metországban a rakétatámaszpontok felállítása ellen. Ügyszintén a feszültség csökkenté­séhez nagyban hozzájárult az NDK kormányküldöttségének ázsiai kör­útja. A 350 milliós indiai látogatás után Otto Grotewohl a következőket jelentette ki: „Több megbeszélést folytattam Nehru miniszterelnökkel — mondotta — s ezek során elmon­dottam neki, hogy a békés együtt­élés öt elve, amely az Indiai Köz­társaság külpolitikájának alapja, meg­határozza a Német Demokratikus Köztársaság külpolitikáját is, s hogy ezeknek az elveknek az alapján min­den országnak kölcsönösen törekedni kell egymás álláspontjának megérté­sére. Majd a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy mindkét kormányfő egyetértett abban, hogy fokozatosan és békés tárgyalások útján kell meg­oldani a nemzetközi konfliktusokat. Az olyan kísérletek — folytatta —, amelyek az egyik állam akaratát akarják a másikra kényszeríteni, nem vezetnek megoldásra, csak fokozzák a feszültséget. Ügyszintén megálla­pította, hogy üdvözölni kell minden olyan erőfeszítést, amelynek célja, hogy az említett elvek alapján kö­zelebb hozza a békeszerződés meg­kötését, s továbbá, hogy a német kérdést szintén békés tárgyalások útján kell rendezni. Az NDK kormányküldöttsége az indiai látogatás után a Vietnami De­mokratikus Köztársaságba utazott, hogy folytassa tárgyalásait az ázsiai nemzetekkel. A felsorolt tények bizonyítják, hogy az elmúlt két hét általános enyhülést hozott a világpolitikában és széle­sebbre tárta a népek közötti békés együttélés kapuit. A szovjet nép készül az SZKP XXI Két nap múlva összeül Moszkvában a párt XXI. kongresszusa, hogy a hónapokkal előbb vitára bocsátott népgazdaságfejlesztési tézisekkel kap­csolatban elhangzott hozzászólások és javaslatok alapján megtárgyalja és eldöntse a szovjet nép jövőjét. A XXI. kongresszus méltó üdvözlése egybeforrt a hétéves terv nagy­vonalú feladatainak megvalósítására induló tömegmozgalommal. Minőségi és mennyiségi fellendülés következik be a szovjet nép életében. Száz­ezrek és milliók lelkes alkotóereje, felajánlása, javaslatai, magasabb színvonalú versenyek fejezik ki ezt a folyamatot. Bőven áradó lelkesedés hulláma ragadja magával a szovjet embereket a XXI. kongresszus kü­szöbén. A TERÜLETI PÄRTKONFERENCIÄK, a szövetségi köztársaság pártszerve­zeteinek most folyó kongresszusai és városi pártkonferenciái a nagy or­szágos megmozdulás konferenciáivá váltak. Érthető is ez, mert minden új mozgalomban a kommunisták jár­nak az élvonalban. Gyönyörű esz­ményképeket nevelt a pártszerveze­tek mindennapi hangyaszorgalmú munkája a szovjet embereknek, akik követik őket most a nagy vállalások és célkitűzések napjaiban, velük együtt tartanak a párt hívó szavának követésében. A HÍRES GORKIJ AUTÓGYÁR dol­gozóinak véleménye megegyezik ab­ban, hogy üzemük a hétéves tervben óriásit fejlődik. Az annyit jelent, hogy sokkal tökéletesebb és hatéko­nyabb autótípusokat fognak gyártani. Hétéves tervünk fő részét a munka­termelékenységnek szüntelen fokozá­sa képezi, ami a termelés növelésé­nek alapja. Az üzem e téren már nagy eredményeket ért el, mivel ha a munka termelékenységének 1932. évi színvonalát száznak vesszük, ak­kor 1958-ban elérte áz 1078-at, a hétéves terv végén pedig eléri az 1358 százalékot. A Gorkij autógyár merész terveivel nem egyedülálló a szovjetország ipari vállalatai között. A mezőgazda­ságra is csodálatra méltó feladatok várnak, hogy a Szovjetunió az egy főre eső termelésben maga mögött hagyja az USÁ-t. E TÉREN UKRAJNA DOLGOZÓI a kezdeményezők. Tavaly az előző évhez viszonyítva felével nagyobb gabona­­termést értek el; a fejlett agrotech­nika alkalmazásával egy-egy hektá­ron 30 mázsa gabonát, 300 mázsa zöldtakarmányt termeltek. Most különösen a kukoricatermelés terén lépnek elő merész tervekkel. A hétéves terv első évében 9—10 millió hektárt vetnek be kukoricával. Nagy fontosságot tulajdonítanak a cukorrépa termelésének is és a hét­éves tervben 40 millió tonna cukor­répát szándékoznak termelni. A ta­karmánytermelés fejlesztése alapján a tervek szerint 1965-ben 3 millió 940 ezer tonna húst termelnek élő súlyban köztársasági viszonylatban, ami minden száz hektár után 91,5 mázsát jelent. A TUDOMÁNY KÖZREMŰKÖDÉSE nélkül elképzelhetetlfenek az ipari és a mezőgazdasági termelés fejíődésé­—1 Vezető bácsi —. tessék egy kicsitelvinni.., . kongresszusóra nek nagyvonalú távlatai, valamint a szovjet emberek életszínvonalának emelkedését elősegítő intézkedések megvalósítása. A tudományos kutatások programja szerint az idén a szovjet tudósok figyelme a termonukleáris folyama­tok szabályozhatóságának kutatására, az atommag fizikájának, az elemi részecskéknek, a kemény testek fizi­kájának, a félvezetők problémájának tanulmányozására, a gyorsan működő számológépek elméletének és általá­ban a modern matematika komoly problémáinak kutatására összponto­sul. Természetesen állandó és sürgető feladat a műszaki haladás kérdései­nek a termelési gyakorlat megelőző idejekorán való megoldása. A szovjet nép kezdeményezésének anyagi bázisa, melyre a hétéves terv küszöbén szilárdan támaszkodhat az eddigi nagy sikerek és a tavalyi terv várakozáson felül elért túlteljesítése. A Szovjetunió ipari termelése tavaly az előző évhez viszonyítva 10 száza­lékkal növekedett, ebből a termelő­­eszközök termelése 11 százalékkal, a közszükségleti cikkek gyártása pedig 7 százalékkal. * * * Az említett példák csak töredékek, mozzanatok a Szovjetunió mai lük­tető életéből, melyet a XXI. kong­resszusra való lázas készülődés és ezzel összefüggésben a nagy ország­­építő feladatok lelkes megvitatása hat át. A Szovjetunió népe jó gazda módjára kezeli jövője sorsát. A be­láthatatlan szovjet föld minden lakója nevében szólt A. Sz. Jakovlev repülő­konstruktőr, a moszkvai városi párt­konferencia küldötte: „Oly nagy kedve van most az em­bernek élni és dolgozni, egyre előre törni, kísérletezni, újabb meg újabb magaslatokra emelkedni népünk, hőn szeretett hazánk és drága pártunk dicsőségére“. ♦ Bécsi jelentés szerint az oszt­rák neofasiszta ifjúság vezetői a nyu­gat-németországi náci ifjúsági veze­tőkkel tartott együttes ülésükön el­határozták, hogy Ausztriában híveik számára két kiképző tábort létesíte­nek. ♦ A Dagens Nyheter svéd lap közölte koppenhágai tudósítójának jelentését, amely szerint Dánia és Nyugat-Németország között tárgya­­láisok folynak támaszpont kiépítésé­ről dán területen a nyugatnémet hadsereg számára. ♦ Kairóban a Szovjetunió és az EAK kormánya jegyzőkönyvet írt alá, mely az egyiptomi fél közreműködé­sével épített iparvállalatok jegyzé­kébe az alexandriai hajógyár építé­­sét is beiktatja. A szovjet kormány az EAK kormányának kérelmére gaz­dasági és műszaki segítséget nyújt e hajógyár építésében. ♦ A Guineái Köztársaság főváro­sában véget ért a néger afrikai dol­gozók szövetségének első kongresz­­szusa. A kongresszus jóváhagyta az akkrai értekezlet elveit, az afrikai népek teljes függetlenségének alap­elvét és hangsúlyozta az imperializ­mus elleni harc fontosságát. ♦ A France Presse közlése szerint az algériai katonai bíróság halálra ítélte az algériai nemzeti felszabadító hadsereg négy tagját. További két algériai hazafi felett távollétében hoztak halálos ítéletet. ♦ Az olasz tartományokból hírek érkeznek a kommunista pártigazol­­ványcsere sikeres lefolyásáról és új tagok belépéséről. Ravenna tarto­mányban 780-an léptek be a pártba. Reggiában 1125 új jelölt kérte felvé­telét. Bengamon tartomány 23 párt­­szervezetében 200 új tagot vettek fel. A bolognai tartomány pártszervezetei 2499 taggal gyarapodtak. Még szép, hogy beismeri! Annak idején a napi sajtó beszámolt azon jelette hűvös fogadtatásról, melyben az angol nép Heuss nyugat-német szövetségi elnököt részesítette londoni látogatása alkalmával. Hogy a külföldi vendéget átsegítse a kínos helyzeten — közli most egy svájci lap — az angol királyi udvar egyik tagja akkor rámutatott az utcára kivezényelt „éljenzők“ soraira és azzal vigasztalta a szövetségi elnököt, hogy „íme, az angol nép már elfelejtette a német bombázásokat!" De Heuss nem ült fel az ámításnak és fanyarul meg jegyezte: — Ugyan kérem, ne szépítse a dolgot! Nagyon is jól tudom, hogy az „éljenzők" nyolcvan százaléka az angol királynőt élteti, tizenkilenc százaléka a-parűdés hinták lovait és csak egu százaléka engem... És ezt az egy szá­­zíűékot is a londoni németek képzik. K. E. sem „nyugodt“ gyarmat többé Néhány nap óta a hírügynökségek jelentései arról számolnak be, hogy súlyos zavargások törtek ki Belga-Kongó fővárosában, a 3000 lakosú Leopoldvillében. A nyugati lapok a tüntetéseket a nemrég Akkrában, az afrikai országok kongresszusán járt kongói küldöttek beszámolóinak tu­lajdonították. Mindenesetre valószínű, hogy azok a hírek, amelyeket a kongói lakosság a többi gyarmati nép szabadságharcáról ezeken a beszá­molókon kapott, lendületet adtak a most kialakuló nemzeti függetlenségi mozgalomnak. Jellemző az is, hogy a megmoz­dulásban elsősorban az alsó­kongóbeli Abako egyesület tagjai vettek részt, ugyanis Kongónak ez a vidéke áll leginkább kapcsolatban a többi afrikai országgal. Az alsó­kongói egyesület gyűlést tartott Leopoldvillében, amelyen súlyos-'ösz­­szetűzésre került sor a rendőrséggel. A legutóbbi jelentések szerint repü­lőgépeken ejtőernyősöket hoztak to­vábbi erősítésnek a városba. Jelenleg még nem lehet megállapítani, hogy a megmozdulások a fővárosból átter­jednek-e Kongó többi részére is. Valószínű, hogy a belga hadsereg „hagyományos kongói módszerével“ próbálja majd helyreállítani a rendet. Ezt a módszert „promenáde militai­­re“-nek hívják, ami katonai sétát jelent szószerint és a gyakorlatban erős katonai egységek felvonulását a nyugtalankodó körzetekben. Ezzel a módszerrel azonban csak akkor sike­rülhet a rend helyreállítása, ha a mozgalom nem terjed át a vidékre is és a belga hadsereg Kongóban állo­másozó viszonylag kislétszámú egy­ségeit egy-két helyre tudják kon­centrálni. Ez azért is jelentős kérdés, mert a belga kormány szerint Kon­góban csak önkénteseket szabad be­vetni. A kongói zavargások jelentősége elsősorban abban áll, hogy 50 év után megmozdult az egyik utolsó „nyu­godt“ gyarmat. A belga gyarmat múltja, de jelenlegi helyzete is teljes mértékben megmagyarázza a lakos­ság elégedetlenségét. A múlt század nyolcvanas éveiben a belgák Kongó gyarmatosítását a levágott kezek korszakával kezdték. A Belgium területének 80-szorosát kitevő Kongó akkor II. Lipót király személyi birtokában volt és levág­ták a lehetetlen munkakörülmények miatt a kényszermunkától elmene­külő bennszülöttek kezét. Ma már nincsenek levágott kezek, de a belga burzsoázia ma is mindent elkövet a gyarmati profit növelésére. A 13 millió lakosból mindössze 100 ezer a fehér ember, de az a száz ezer ember 23 milliárdot zse­bel be a 49 milliárdos nemzeti jöve­delemből. Vagyis a lakosságnak még 1 százalékát sem kitevő fehérek a nemzeti jövedelemnek .majdnem felét kapják kézhez. Kongót hivatalosan is gyarmatnak nevezik és Brüsszelből igazgatják rendeleti úton. Fővárosában, Leo­poldvillében a főkormányzó a helyi közigazgatás teljhatalmú vezetője és a mellette működő kormányzó tanács, amelynek tagjai egyébként is több­ségükben fehérek, csak tanácsadó joggal rendelkezik. A tartományok és járások élén is kinevezett vezetők állnak. Az első választásokat Kongó­ban 1958 január 1-én tartották, ami­kor három legjelentősebb városban, Leopoldvillében, Elisabethvillében és Jadotvillében helyi tanácsokat vá­lasztottak. A demokratizálásnak ezt az első kezdetleges lépését azóta jobboldali részről sokan bírálták és a kormány több intézkedést tett az amúgyis rendkívül csekély szabad­ságjogok korlátozására. Így például betiltottak néhány „bennszülött“ lapot és eddig nem egedélyezték a politikai pártok működését sem. Kongó jellegzetes rendőrállam, ahol 19 koncentrációs tábor van és a börtönökben a belga parla­ment elé terjesztett hivatalos beszá­moló szerint is 209 221 személyt tartanak fogva. A gyarmatosítók korszerű közleke­dést szerveztek, hogy mindjobban kihasználhassák Kongó nyersanyag­kincseit. Ezek részesedése a világ nyersanyag termelésében pedig ma számos terméknél már nagyon jelen­tős. A világon kitermelt ipari gyé­mánt 75 százaléka, a kobalt 69 szá­zaléka, a réz 8 százaléka, az őn 9 százaléka, és a mangán 5 százaléka Kongóból származik, amely ezen kívül nagymennyiségű kávét, banánt, kau­csokot és gyapotot is szállít külföld­re, elsősorban természetesen Bel­giumba. Rendkívül jelentős az uránium termelése is, bár erről nem állnak rendelkezésre adatok. Az uránkincs az Egyesült Államok­ba kerül egy titkos amerikai-belga szerződés alapján, amelynek részle­teiről még a belga parlamentet sem tájékoztatták. Szociális téren hivatalos sta­tisztika azzal dicsekszik, hogy az álomkór-megbetegedések száma jelentősen csökkent, de ugyanakkor Kongóban még mindig 280 000 a leprás és 22 000 emberre jut egy orvos, míg a szintén elmaradott észak-afrikai országokban 5000 — 9000 lakosra jut átlagosan egy orvos. A most kitört zavargásokat meg­előzően már hosszú hónapok óta arról beszéltek Belgiumban, hogy valami változóban van Kongóban. Jelentősen növekedett az utóbbi időben a mun­kások elégedetlensége is.. Egy kongói néger-munkás átlagos jövedelme egy évben 5100 belga frank, ami pontosan annyi, mint a belga munkás átlagkere­sete egy hónap alatt. Ezt a helyzetet az utóbbi időben még a munkanélkü­liség is súlyosbította. Számos jel mutatja, hogy a belga burzsoázia csak jelentékeny engedmények árán mentheti meg“ kongói pozícióit. Belgium Kommunista Pártja Poli­tikai Bizottsága Kongó annektálásá­­nak 50. évfordulója alkalmából ki*­­adott nyilatkozatában első intézke­désként követelte a kongói állampol­gárság elismerését és a demokratikus jogok biztosítását. Kérdés azonban, tanult-e a belga burzsoázia Franciam: ország vietnami és algériai politiká­jának összeomlásából. a g.-«r r a Frdőnazdasáai Meabízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor Szer-SZAfAD FÖLDMŰVES - a Mező- es E^ 353-43 -főszerkesztő: 356-80, titkárság: 243-46. - Nyomja a Polygrafické závody n. p„ Bratislava, Ui. Februárovéh.o kesztoseg Bratislava, Suvorovová 1%í£efon.^353^41,^353^2,^0^43 Mégrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. 5-1342599

Next

/
Thumbnails
Contents