Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-21 / 6. szám
2 y/zalmef Földműves isse. imiir ft, IUICS SZAVA V. I. Lenin halálának 25. évfordulójára Az öreg amúgyis fáradt, öregesen kicsiny szeme váratlanul elhomályosult. — Nem is gondoltuk, hogy köztünk gyilkos rejtőzik. Pedig rejtőzött. Ahogy Iljics elbúcsúzott és kilépett az udvarra, az az átkozott Kaplan hátidról kétszer belelőtt... 1\Tégtekintettük a földszinti termekben kiállított tárgyakat. Az idegenvezetővel az élen elindultunk az emeletre vivő márványlépcső felé. Lehettünk vagy tízen. Két szorgalmasan jegyezgető közép ázsiai — kirgiz vagy üzbég — termetes repülőtiszt, egy idősebb, a postatisztviselők egyenruháját viselő elvtársnő, néhány pionír és ém. A folyosón, éppen úgy mint a termekben, egymást érték a kisebb nagyobb csoportok. A bejáratnál a kemény januári hideg ellenére hosszú sor állt. — Nagyon sok a látogató ezekben a —-— napokban ... — mondotta vezetőnk. Majd tréfásan hozzátette — nehogy elveszítsük egymást ... Ahogy a lépcsőkhöz értünk, alig pár méterre megláttam egy hosszú könyvekkel és fényképekkel telerakott asztalt. Egy pillantást vetettem a felfelé induló társaimra és gyors lépésekkel odamentem. Gondoltam vásárolok egy brosúrát a múzeumból. A brosúrákat már eladták, ezzel szemben ráakadtam egy eddig nem látott 1900-ban készült Leninképre. Megelégedve igyekeztem társaim után. De minél közelebb jutottam hozzájuk, annál rövidebbek és halkabbak lettek a lépéseim. Mindenekelőtt arra lettem figyelmes, hogy eddigi vezetőnk, szokásától eltérően, nem magyaráz, hanem éppen olyan érdeklődéssel, mint a gondjaira bízott látogatók, egy öreg, munkáskülsejű ember szavait hallgatja — ... mondom, többször volt nálunk. Vagy ötször, Egyszer, jól emlékszem, pénteki napon volt, ismét mondják, hogy délután jön Iljics... — Az öreg lassan, meggondoltan > beszélt, mint általában az olyan idős emberek, akik hozzászoktak ahhoz, hogy őket figyelemmel és tisztelettel hallgatják. Közelebb léptem, hogy ne hagyjak el egy szót sem. — Ügy is volt. Eljött Iljics látogatóba. Megkérdezte, hogy élünk, mi kellene a legjobban. Elbeszélgettünk. Mielőtt elment volna, beszédet mondott. — Ki ez az elvtárs? — kérdeztem meg halkan a tisztet. — A „Vlagyimir Iljics"-üzem egyik régi munkása, Georgij Grigorjevics Budanov ... — és intett a fejével, hogy figyeljem meg, amit az öreg mond. Georgij Grigorjevics nehézkesen megfordult, amennyire szokatlanul magas prémgallérja engedte, felemelte a fejét és figyelni kezdte a szekrény fölött függő festményt, amely alatt ez a felírás állt: „V. I. Lenin a volt Michelson-gyárban 1918 augusztus 30-án". — Pontosan úgy, mint ezen a képen. Körülálltuk és ö beszédet mondott. Nehéz, fekete napok jártak akkoriban. Éhezett a munkásember, de azt mondta: „Mindent a munkásoknak — mindent a dolgozóknak!" — és mi hittük, tudtuk, hogy így lesz. Ha Iljics mondja, másként nem lehet. Örvendtünk... rk**A~kAAAAAAkAAA1rk**irk*-k**k*irk****-k**AAA**kkkAAA-kirk-k-lt***A**A*****r*itirkir**-k*ickr<rkérA A csehszlovákiai magyar kulturális élet múlt évi — A kabáton láthatók a golyóütötte lyukak helyei. Krupszkája stoppolta be őket... — mondotta halkan az idegenvezető és a szekrény felé intett. Odamentünk és megnéztük a fekete cérnával nagy gonddal bevarrt lyukakat. Kettő volt. Egyik a bal váll alatt, másik a balkaron. Az idegenvezető megmutatta a Lenin karjából kivett mérgezett golyót, az orvosi jelentéseket és egy csomó táviratot, újságot, határozatot, amely arról tanúskodott, milyen felháborodással fogadta az orosz proletariátus a gálád merénylet hírét és mekkora szeretettel biztosította a halállal harcoló Lenint hűségéről és bizalmáról. Az öreg munkás, Georgij Grigorjevics ezalatt mozdulatlanul állt a szekrény előtt és elgondolkozva vizsgálgatta a kabátot. Amikor végignéztünk minden anyagot, intett, hogy menjünk oda. — Ahogy Iljics meggyógyult, első útja hozzánk vezetett. Tudta, hogy erősen megijedtünk, eljött, hogy megnyugtasson és üdvözöljön bennünket november 7 alkalmával. Intett, hogy jöjjünk még közelebb. Arcán olyan kifejezéssel, mintha nagynagy titkot árulna el, suttogva mondta: — Akkor is ebben a kabátban volt. Ismerem a nyakáról... Éppen elgondoltuk akkor mi munkások, nagy ember Lenin és mégis régi, átlőtt kabátban jár, mint mi proletárok. Másodszor kezdtük nézegetni Iljics egykori nagykabátját. A fekete bársonygallér hátul bizony megkopott... — Tudta Iljics, hogy szegényen él a nép az átkozott antant, és a tolvaj kidákok és spekulánsok miatt. Együtt nélkülözött velünk. Olyan volt, mint mi. De okosabb, de mennyivel okosabb, mert ugyebár megmondta már akkor: „Mindent a munkásoknak — mindent a dolgozóknak!" És úgy is lett, megvalósult Iljics szava. ... Az utolsó teremben az egyik pionír azt indítványozta, írjon a mi csoportunk is valamit az emlékkönyvbe. Ügy határoztunk, írjon Giorgij Grigorjevics mindnyájunk nevében. Az öreg egy jó darabig hallgatott, azután ránézett a csillogó szemmel várakozó pionírokra és beleegyezőleg bólintott. Leült az asztal mellé és nagy reszkető betűkkel beírta: — Szpasziba Iljics, za vszjo szapsziba. (Köszönöm Iljics, mindent köszönök). Mi meghatódva álltunk a háta mögött, megvártuk amíg aláírta azután szép sorjában aláírtuk mi is. D. G. Enver Hodzsa elvtárs a komáromi hajógyárban Szorosabbra fűződik kapcsolatunk Albániával Megjegyzés az EFSZ-ek Az albán párt- és kormányküldöttség utolsó napján Prágában aláírták a csehszlovák és albán közös nyilatkozatot. A közös nyilatkozatot aláírta Antonín Novotny elvtárs köztársasági elnökünk, Viliam Siroky elvtárs kormányelnökünk, albán részről pedig Enver Hodzsa az Albán Munkapárt első titkára valamint Mehmed Sehu a minisztertanács elnöke. A nyilatkozat kifejezi a két ország egyöntetű harcát a világbékéért. A nyilatkozat hű tükörképe a két nép testvéri barátságának. Jaromír Dolansky elvtárs a CSKP KB politikai irodájának tagja a prágai Wilhelm Pieck gépgyár dolgozóinak nagygyűlésén, — amit az albán küldöttség tiszteletére rendeztek — hangsúlyozta, hogy a szocialista országok közötti tanácskozás az országok jogainak tiszteletbentartása, és a kölcsönös megértések szellemében folyt. A kapitalista sajtó gyakran hangoztatja, hogy ezek a tárgyalások sokkal érdekesebbek volnának, ha ellentétek merülnének fel az országok között. Ez az örömük azonban nem válik valóra, mert a szocialista tábor országai a Szovjetunió vezetésével egységesen, egy elméleti síkon harcolnak az imperializmus ellen. Mehmed Sehu elvtárs válaszbeszédében hangsúlyozta, hogy Albánia mindenben egyetért Csehszlovákia álláspontjával, a német békeszerződéssel kapcsolatos állásfoglalásával is. évi termelési tervének összeállításához A napokban szövetkezeti tagjaink, főleg a vezetők komoly munkát végeznek. A múlt év tapasztalatai alapján készítik az évi termelési tervet. Amint a múlt év is igazolta, atiol jó tervet állítottak fel az év végi számadás is eredményes volt. Azt mondhatnánk, a jó terv félsiker. Hiszen ha tudják a szövetkezeti tagok, hogy milyen feladatok várnak rájuk és milyen módon valósítható meg a kitűzött cél, máris jobb kedvvel dolgoznak. Tartsunk 100 hektáronként 60 darab szarvasmarhát Az ötéves terv negyedik esztendejébe értünk. Ha visszatekintünk 1958-ra megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés lényegében az 1957-es év színvonalán maradt. Tehát most meg kell mindent tennünk azért, hogy bebiztosítsuk a többtermelés előfeltételeit. Hogy ezt teljesíthessük, nagy gondot kell fordítanunk az állattenyésztés kulcsfontosságú ágazatára, elsősorban a szarvasmarhatenyésztésre. A szarvasmarhatenyésztés kihat a hektárliozamokra is, mert istállótrágya nélkül nem képzelhetünk el magasabb hektárhozamokat sem gabona, sem takarmányfélében. Ha nézzük a cseh országrészek szövetkezeteit, arra a megállapításra jutunk, hogy a fejlett szarvasmarhatenyésztés tette őket belterjessé. Mivel Szlovákia a belterjességben igen elmarad a cseh országrészek mögött, annál is indokoltabb a szarvasmarhatenyésztés fokozása. Nézzük csak meg a következő tényeket. A cseh országrészekben 100 hektáronként Ilyenkor, új esztendő idején számadás félét készítünk az elmúlt évről. Vajon hogyan sáfárkodtunk, milyen értékekkel gazdagítottuk a nép anyagi és szellemi vagyonát? Itt most néhány szóban a csehszlovákiai magyar dolgozók elmúlt évi kulturális fejlődését szeretnénk vázolni, érintve a jövő terveit is: A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének, a CSEMADOK- nak legkiemelkedőbb kulturális megmozdulása a zsélízi tánc- és dal ünnepélye volt tavaly is, amely méltó sikert hozott a bemutatkozó csoportoknak. Ezen a seregszemlén bebizonyosodott, hogy a CSEMADOK énekés táncegyüttesei nem csupán formálisan, hanem tartalomban is kifejezik a népi művészet szocialista mondanivalóját. A zselízi bemutatkozó jóval többet nyújtott, mint az előző években, meghozta amit vártak tőle, biztatóan utalt a népi kultúra fejlődésére. Mintegy 40 helyen rendezték meg az aratással egybekötött járási dal- és táncünnepélyeket, amelyeken közel félezer együttes vett részt. A CSEMADOK színjátszó csoportjai közel 2000 ízben rendeztek színelőadást, amelyet több, mint félmillió ember tekintett meg. Megrendezték a CSEMADOK színjátszócsoportjainak országos versenyét is, amelyen a lévaiak nyerték el a legjobb színjátszócsoport ezüst serlegét. Ezenkívül két előadói aktívát hívtak egybe, az egyiket Sklené Teplicén, mérlege a másikat Staré Smókovecen. Több százra rúg az irodalmi és ismeretterjesztő előadások száma is, amelyet Dél-Szlovákia falvaiban, városaiban rendezett a CSEMADOK. Több helyen megalakult a CSEMADOK irodalmi köre is, így Losoncon, Léván, Rozsnyón és Érsekújvárott. Losoncon és Léván időszakos irodalmi folyóiratot is kiadnak. A CSEMADOK ez évben ünnepli fennállásának tízéves évfordulóját, s ennek az évfordulónak jegyében hívják egybe április elején az országos közgyűlést, ahol kitüntetik a legjobb kulturális dolgozókat. A CSEMADOK az új esztendőben még szélesebb Vlapokra fekteti tevékenységét, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozókat szocialista hazafiságra, a testyérnépekkel való tartós barátságra nevelje, hogy erősítse a Szovjetunió vezette béketábort. A CSISZ, a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség magyar kultúregyüttesei is sikerrel zárták az évet. Több magyar csoport kapcsolódott be az Ifjúsági Alkotóversenybe, a poszonypüspöki tánccsoport például első helyen végzett a bratislavai kerületben, fó munkát végeztek többek között a bősi, ipolyviski, palásti fiatalok, akik közül sokan megszerezték a Fuöíkjelvényt, Az Ifjúsági Szövetség tagjai ebben az évben a brnói Ifjúsági Alkotöversenyen mutatják majd be tudásuk legjavát, amelyen részt vesznek a magyar fiatalok is. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége 34 saját és 70 Magyarországgal közös kiadvánnyal járult hozzá csehszlovákiai magyar irodalmunk fejlesztéséhez. Többek között megjelentette Egri Viktor, Turczel Lajos, Rácz Olivér, Nagy Irén, Ordódy Katalin és más hazai magyar írók, valamint több cseh- és szlovák író művét, ezzel is szolgálva népeink barátságát. A könyvek több, mint 200 000 példányban hagyták el a nyomdát. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége tovább fejleszti a Könyvbarátok Körét is, az Irodalmi Szemle, amely hozzájárul az új szocialista írók neveléséhez, a csehszlovákiai magyar irodalom szélese'bb kibontakozásához. Végül még meg kell említenünk a Komáromi Magyar Területi Színház, valamint a Falujáró Színház magyar csoportjának munkáját. A színházak együttesei az elmúlt évben bejárták Dél-Szlovákia falvait és városait, örömet, szórakozást nyújtottak magyar dolgozóinknak. Az elmúlt esztendő mérlege tehát azt mutatja, hogy a szlovákiai magyar kultúra jó úton halad, mert ez az út a tömegek felemelkedésének útja. D. Gy. 62,4 szarvasmarhát, ebből 31,1 tehenet, 8,6 juhot, a szántóföldre 89,7 sertést és 406,7 szárnyasállatot tartanak. Ezzel szemben Szlovákiában 100 hektáronként. 47,2 szarvasmarha, ebből 23,5 tehén, 28,1 juh, 118,2 sertés és 248,3 számyasállat jut. Ezekből az adatokból is látjuk, hogy a cseh országrészek mögött messze elmaradtunk; annak ellenére, hogy 250 ezer darab szarvasmarhával emeltük az állományt. Hogy a hatvan darabot elérhessük 100 hektáronként, arra -legjobb élő példa a bratislavai kerület, ahol már 71 szövetkezet több mint 60 szarvasmarhát tart 100 hektáronként. A královói EFSZ aranybányája: a szarvasmarhatenyésztés Pártunk XI. kongresszusa kitűzte, hogy a mostani 1653 literes átlagos tejhozamot tehenenként 2300 literre emeljük. Ez nem lehetetlenség. Hiszen a bratislavai kerületben már 46 szövetkezet több mint 2500 literes tejhozamot ért el. A král'ovói szövetkezet pedig (besztercebányai kerület) már 4000-ren felül tart. Természetes, hogy a tejhozam emelkedésével lényegesen növekedik a jövedelem is. A královói szövetkezetben már 30 koronán felül van a munkaegység értéke. Ebecken félnek a szarvasmarhaállomány kiegészítésétől Mostanában a legtöbb szövetkezetben arról vitatkoznak, hogy 100 hektáronként vajon mennyi szarvasmarhát tartsanak ? Ebecken például, —: bár csak 10 — 20 szarvasmarháról volt sző, - nem akarták bevenni a termelési tervbe. Pedig ha több szarvasmarhát tartanak, nagyobb lesz a jövedelem is. Persze azért választja a szövetkezet tagsága az élelmes vezetőket, a szövetkezet élére, hogy a szarvasmarhák részére takarmányt is biztosítsanak. Van lehetőség. A másodnövény, a silótakarmány rengeteg takarmányértéket képvisel. Csak nem szabad hagynunk — mint tavaly is —1 a kukoricakőrót a határban. Nemzeti bizottságaink nem nézhetik tétlenül a tervszétirást. A tervszétírás természetesen történjen mindenütt a nemzeti bizottságok segítségével. Nekik kell felvilágosítani a szövetkezetek vezetőit, hogy a belterjesség egyik útja a szarvasmarhaállomány növelése. Ha útol akarjuk érni a cseh országrészek szövetkezeteinek belterjességét, ezt okvetlenül meg kell valósítani!-b-Kálvária több képben A kezdet: A postás lába rogyadozik a vállán és karján cipelt nehéz csomagoktól. Néhány aláírás az íven és máris a nemzeti bizottság mező- és erdőgazdasági osztálya birtokába kerülnek a csomagok. Elő a bicskát, nézzük meg mi van benne. Szétvágott spárgadarabok, papírfoszlányok röpködnek szerte. A csomag tartalma plakátok, újságok. „No, ebből viszek magammal. Ogyis fogytán van otthon a múltkori küldeményből. A feleségem a sok papírost begyújtásra használja." Egy köteg ... zsuppsz ... összegyűrve eltűnik az aktatáska mélyén. Bejön a takarítónő úttörő kislánya. — Tessék adni belőle. Versenyben vagyunk az iskolában a papírgyűjtésben, — kér. A csomag stílya pár kilóval újra csökken. A többi pedig a sarokba vándorol, hogy társaival együtt nyugodtan porosodjék. Várva a megváltás harsonáját, illetve, hogy valaki észrevegye. Valóban, mikor már kazalnyi felhalmozódott, eszébe jut valakinek, hogy továbbítsák azoknak, akiket illet. Gyorsan egy plakátot, néhány brosúrát becsomagolnak. Üjra utaznak. A folytatás: — Nincs valamilyen papirostok? Egy darab húst szeretnék becsomagolni — kérdi valaki. — Várjál, most jöttek valamiféle plakátok. Vigyél belőle pár darabot — válaszolja a kérdezett. És a csomag fogy. Ki dohányt, ki szalonnát, és ki tudja még mit csomagol bele. A művész, a szerkesztő és nyomdász munkáját ilyen nagyra becsülik." Az ilyesmi nemcsak az ógyallai járásban és a járás szövetkezeteinél fordul elő. Nézzünk csak jól körül, hogy a propaganda anyagot milyen módon használjuk fel. Vajon ez gazdaságosság ?! ... Kemény József Ögyalla
