Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-17 / 48. szám
Teret az új technológiának q mezőgazdaság minden szakaszán! Tanulmányút sok~sok tanulsással Legutóbb hírt adtunk arról, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottságának tagjai és a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia képviselői tanulmányúton voltak a szenei és a somorjai járásban, ahol megtekintették az állattenyésztésben már alkalmazott új technológiát. nek már mutatkoznak is a növekedő gyümölcsei. — Amit eddig elértünk, nem az én érdemem, hanem a szenei járás dolgozóié — jaiontette ki határozottan Önkiszolgálás Baromfi-országban Ötezer tyúk — egy gondozó ♦ Hogyan lehet évente kétszázkétszázhúsz tojást tyúkonként elérni? ♦ Újítás a vágóbaromfi nevelésében Baromfinevelésünk új módszereinek a gyakorlatban való alkalmazásáról ezidáig még keveset beszéltek, éppen a legilletékesebb helyen: szövetkezeteinkben. De mégkevesebbet tettek ezirányban. Pedig gyökeres változást csak az új baromfitenyésztési módszerek, az új technológia haladéktalan bevezetése hozhat. Ezt az indokolja leginkább, hogy 1965-ig a tojástermelést 43 százalékkal a baromfihús termelést 190 %kai kell emelnünk. Hogy milyen módszerekkel válthatnánk valóra ezeket a komoly feladatokat, erre dr. Landau László, az Ivánkái Baromfitenyésztő Kísérleti Telep tudományos dolgozója nyújt felvilágosítást: 15 — 20 csirke egy négyzetméteren volt elhelyezve, az etetés teljes gépesítése és speciális takarmánykeverék fogyasztása mellett sikerült elérni, hogy tíz-tizenkéthetes csirkék tiszta súlyban 1200 — 1400 grammot nyomtak. A vágóbaromfi ketreces nevelése lehetővé tenné, hogy a piac egész éven át jóminőségü, friss baromfihúst kaphatna. A károlyfalusi EFSZ elsőként alkalmazta ezt a módszert. Tavalyi eredményeik és tapasztalataik szerint lehetséges a vágóbaromfi ketreces nevelését szövetkezeteinkben is bevezetni, csak figyelmesen kell az építkezési munkákat végrehajtani és több gondosság szükséges a takarmánykeverék elkészítéséhez. Olyan tények ezek, amelyek mind a baromfihús, mind a tojáshozam emelése mellett bizonyítanak. Márpedig, hogy Szlovákiában elérjük a négy tyúkot hektáronként, összesen kétmillió darabbal kell növelni baromfiállományunk létszámát. Szövetkezeteinkről, állami gazdaságainktól függ, hogy'e merész távlati tervek valóra váljanak. Szolgáljon példaképül a károlyfalusi EFSZ útmutató kezdeményezése. Az említett új módszerek bevezetésével teljesíthetik a rájuk háruló feladatokat. S. J. Néha előfordul, hogy bizonyos elképzelések valóraváltása nem hozza meg a várt eredményt. De legtöbbször olyan leleményes kezdeményezésekkel találkozunk, hogy az egyes munkaszakaszokon jól beválnak, vagy legalábbis megállják a helyüket. Az utóbbira példa: a többszörös vándorzászlótulajdonosok — a szepsi gépállomás dolgozói, szakemberei. Ezen a gépállomáson annyi újdonsággal találkozunk, hogy válogathatunk^ vajon melyikről írjunk. ízelítő gyanánt hadd említsünk meg ^jy párat amelyek hasznosnak bizonyultak a gyakorlatban: Nehmann Rudolf műhelyvezető javaslatára a magyar gyártmányú siló-Mélyalmozásos módszerrel ebben a kurinban kísérleteznek. „NEM AZ ÉN ÉRDEMEM...“ Mindjárt elöljáróban meg kell mondani, hogy a Szencen alkalmazott új módszerek, az új technológia bevezetése láttán elcsodálkoztak a tanulmányút részvevői. — Ilyent még nem láttunk — jegyezte meg Szeifert elvtárs országgyűlési képviselő, a bajcsi ÄG dolgozója. Hogy ezt mire alapozta az országoshírű kombájnos, arra hadd mondjak el egy esetet. Tavaly egy tanulmányi kirándulás alkalmával megfordultunk a Bajcsi Állami Gazdaságban is. Ott az ezer darab hízósertés körüli teendőket egy állatgondozó látta el. Ez rendjén lett volna, csakhogy a sertések ímmel-ámmal ettek, szédelegtek... A jánoki EFSZ elnöke nem is hagyta szó nélkül: — Nálunk lucernafélét és kevéske darát kapnak a hízók, mégis szebbek, mint ezek. Holott itt jut még alájuk is a darából. — Ml nem adhatunk zöldet a sertéseknek, mert akkor nem tartanánk be a módszer szabályait — érvelt egy ottani vezető. Mihez vezetett az új technológia ilyen durva alkalmazása? Arra, hogy a hízók igen rosszul értékesítették a feletetett takarmányt, 6 — 7 kg zabe9ység után mindössze egy kiló volt a súlygyarapodás. A szenciek hozzáértőbben csinálják. Példájukat a somorjai járásban is követik. Az önetetőkben nemcsak dara van tetszés szerint, hanem bőven jut friss zöldhere is a hízóknak. És naponta többször szórják eléjük, hogy jobb étvággyal egyék, s több tápanyagot nyerjenek belőle. A száraz eleség sem egyfajta: nagyon is összetett és a tudományos kísérleteknek megfelelően állították össze. A keverék összetétele: 35 százalék búzadara, 25 kukoricadara, 10 burgonyadara, 10 napraforgó-pogácsa, 10 százalék különleges abrakkeverék, a többi meg antibiotikum, takarmánysó és takarmánymész. De ezt a keveréket sem tartják véglegesnek, mert máris újfajta keverék összeállításán kísérleteznek. — Ilyen eleségtől mi is meghíznánk — mondotta tréfásan Berta János, a királyhelmeci gépállomás igazgatóhelyettese. Újítások egy gépállomáson kombájn könnyen kinyúló felvonóját gumiból készült felvonóval helyettesítették. így ennek az életképessége sokkal hosszabb, mint az eredeti volt. Stupák János elgondolását a hengercsapágyak módosításával kapcsolatban ugyancsak dicsérik. A munkaközösség tagjai közül — az említetteken kívül — Novák Miklós és Hudák András pedig az egyes újítások technikai kivitelezésében segítettek. Nagyon figyelemreméltó Kacsmarik József főagronómus javaslata alapján elkészített kő- és bokorkitúró gép. melyet a jászómindszenti szövetkezet köves-bokros, hasznavehetetlen legelőjén találtunk munkában. — Közel Viktor vagyok —, mutatkozik be a gépkezelő. Érdeklődésünkre elmondja a hasznos találmány mellett szerzett tapasztalatait: — Másfél hónapja dolgozom ezen a gépen. Nehéz a munka, de megéri a fáradságot. E rövid idő alatt már több mint 10 hektáron mozgattuk meg és távolítottuk el az évszázadok óta mozdulatlanul heverő köveket, ezzel müvelhetővé tettük azt. A lánctalpas Zetor-Super 35-ös traktorra szerelt kotro vaskarma meg a bokrokat tépi ki. Ezután a találmány ikertestvére segítségével (ami ugyancsak a szepsi gépállomás műhelyében készült) összehúzzák, s elszállítják a kijelölt helyre. Tehát ezek a sajátszerkesztette gépek sok-sok emberkínzástól mentik meg a szövetkezetek dolgozóit. — Sokmindent láttam már az életben, de még ehhez hasonlót nem — vélekedik a dereshajú Sapkó Viktor kisegítő — szövetkezeti tag. — Ha ezt kézzel akarnánk* elvégezni, talán halálunk órájáig sem sikerülne. Lám, milyen hasznos lehet az újítók munkája. Ez a terület két-három év múlva már acélos gabonát teremhet, avagy legelőnek, kaszálónak használhatják. A gépállomás dolgozói így ez év végéig 400 hektár eddig hasznavehetetlen, meddő földet tesznek müvelhetövé a járás szövetkezeteiben, További sikereket, gépállomás! újítók! A viszontlátásra! Szuh Kálmán * ¥ ¥ Értesítjük olvasóinkat hogy a lapunk 46. számában a „Tanulással a többtermelésért“ című 3. oldalon megjelent cikklpen a feltüntetett ösztöndíjak az 5 hónapos mezőgazdasági iskolákra vonatkoznak. A 2 éves mezőgazdasági mesteriskolákon az ösztöndíj a következő: EFSZ-ből küldött nőtlen tanuló 500 koronát kap, nősek 700-at és minden gyermek után 60 korona állami támogatást. Az AG-ból küldött nőtlen tanuló 400, nős 900 koronát kap és minden gyermek után 100 koronát. Ezenkívül nős és nőtlen egyaránt 100 korona ruhakoptatási díjban részesül. A fenti összegekből minden tanuló havi 300 koronát fizet napi ötszöri étkezésért, lakásért, fűtésért, világításért. Havonként egyszeri családi látogatásért az útiköltséget megtérítik. Kérjük az említett cikket ezzel a kiegészítéssel értelmezni. Érdekes építkezési kísérletek a szovjet mezőgazdaságban Az állattenyésztés minden szakaszán csodálatos dolgokat láttunk, ami az egyszerűségen, természetességen, a józan észen, az akaráson és megfontoltságon alapul. Hogy kinek köszönhetik az új technológia alkalmazásának eddigi szép eredményeit? Elsősorban annak, aki fáradhatatlanul népszerűsítette az új technológiát, szüntelenül érvelt, agitált, kommunistához méltóan, kommunista módra. Ez pedig nem más, mint Faraga Ferenc járási párttitkár, aki 3 hétig tanulmányozta a Szovjetunióban az állattenyésztés új technológiáját, járt kolhozról-kolhozra, szovhozról-szovhozra, járt a Szovjetunió Mezőgazdasági Tudományos Akadémiáján, tervrajzokat, fényképalbumokat, s rengeteg tapasztalatot hozott magával haza. Ezt a sok értékes tapasztalatot most hasznosítják, mely-Villanypásztor a gombai ÁG-ban. Faraga elvtárs a tanulmányút végén, amikor a tanulmányút részvevői dícséret-zuhatagával árasztották el őt. Cs. J. Tojás-gyár Ivánkán. A takarmányozás jutószalag-szerűen van megoldva. — Kísérleti eredményeink és az eddigi ismereteink szerint emelhetjük a tojás és baromfihús termelését. E célból behatóan kell foglalkozni a farmok építésének lehetőségeivel, a munkatermelékenység fokozásával, a gépesítés, valamint a gazdaságosság kérdésével, Ezidöszerint a kísérleti állomás dolgozói a tojóketreces és mélyalmos, tömeges nevelést vizsgálja. Az elért eredmények amellett szólnak, hogy ezzel a módszerrel évente tyúkonként 200 — 220 tojás elérhető (4 kiló speciális takarmánykeverék fogyasztása mellett egy kiló tojás termelődik). Az ilyen neveléssel — 8 órás munkaidőt számítva — 3000 — 5000 tojó gondozható egyetlen munkaerővel. Azzal is kísérleteznek, hogy a másodéves tojókkal való szaporítás mennyiben válik valóra az előbb említett nevelési módszerrel, esetleg szabad kifutók létesítésével. Ha ez sikerül, akkor a fajfenntartás céljából tartott tyúkok fölöslegessé válnak, amelyek eddig nélkülözhetetlenek voltak a ketreces neveléshez. Az ezirányú kísérletek sokat ígérnek. Vitathatatlan, hogy a kevesebb költséggel elért magasabb tojáshozam előnyösebb minden eddigi szabad nevelésnél. A kísérleti állomások a vágóbaromfi nevelése terén bevezetett újítása szintén arról tanúskodik, hogy kifizetődik a mélyalmos nevelés. Amikor Köralakú tehénistálló Az állattenyésztési épületek építése terén merész és érdekes kísérleteket végeznek a Szovjetunió kolhozaiban. Például a szmolenszki kerület több kolhozában 1955-ben 100 férőhelyes köralaprajzú tehénistállókat építettek, a kör középpontjában elhelyezett takarmánysilóval. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy ilyen istálló felépítéséhez szükséges beruházási összeg mintegy 20 százalékkal kevesebb, a faanyag-szükséglet csaknem 2,5-szer kisebb, mint amenynyi egy ugyanilyen férőhelyes, de négyszögalaprajzú istálló építéséhez szükséges. Az építőanyag megtakarítás a falak, valamint az alapok hosszának 80 folyóméteres megrövidülése és a szerkezetek gazdaságosabb kialakíthatósága következtében jelentkezik. A silótorony körül levő mintegy 92 négyzetméter szabad terület felhasználásával elhelyezhető még 25 — 30 borjúnevelö rekesz. Nádkötegekből készült juhhodály A novoszibirszki kerület egyik, Kalinyinró! elnevezett kolhozában nádkötegekből épült egy 36X7X4,7 méter méretű félköríves alakú juhhodály. A hodályt 11 méter hosszú és 20 cm átmérőjű nádkötegekből fasablon segítségével szerelik össze, amelyeket fűzfavesszőből készített kötözőanyaggal rögzítenek, majd anyagmázolással látnak el és fedéllemezzel szigetelnek. Az ajtókat és ablakokat a helyszínen készült egyszerű szerkezetekből alakítják ki. A juhhodályt 7-8 ember 20 nap alatt építi fel (beleértve a nádkötegek és egyéb szükséges anyagok, szerkezetek készítését is). Jellemző, hogy egy juhhodály egy négyzetméter hasznos területre eső anyagszükséglet igen jelentéktelen. így nádból 70 kg, kötőződrótból 75 deka, faanyagból 0,045 köbméter (kb. 30 kiló) és szigetelőanyagból 0,8 négyzetméter szükséges. Padlástérbe épített baromfiól Egy Leningrad melletti szovhozban a puskini tudományos kísérleti laboratórium segítségével meglevő istállók padlásterének megfelelő átalakításával — a tapasztalat szerint olcsó és a célnak tökéletesen megfelelő — baromfiőlakat nyertek. A padlásteret két válaszfallal három egyenlő részre osztották, ahol a középső legmelegebb részben a tyúkok éjjeli szállása, a két külső részben a nappali etető és kifutó van elhelyezve. A vízellátást a padlástérbe felvezetett vízvezetékkel biztosították és az itatóvályúk környékének gondos szigetelésével. A trágya eltakarítása a padlás födémen kialakított lyukon keresztül történik, egy erre a célra szolgáló trágyagyűjtö ládában. A különböző kísérletek azt mutatták, hogy a padlástérbe épített baromfiólak egy baromfi férőhelyre eső költségei 13Ví>-szer kisebbek, mint a különálló baromfiólak egy tyúk férőhelyére jutó költségei. Köralakú istálló, középen a silótorony.
