Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-03 / 44. szám
1959. június 3. sfzaUad Földműves 3 Harc a vízért s a víz ellen Pártunk XI. kongresszusán Novotny elvtárs hangsúlyozta, hogy hazánk korlátok közé szorított földalapjára való tekintettel sokkal következetesebben kell foglalkoznunk mezőgazdasági földterületünk termőképességének fokozásával. Rámutatott arra, hogy néhány területen, főképp a dél- és kelet-szlovákiai síkságokon a vízrendezéssel azonban még jelentősen bővíthetjük földalapunkat, és ami még fontosabb, nagyban növelhetjük ezen területek termőképessé' t. Novotny elvtárs szavainak megvalósítása a napokban veszi kezdetét. Évszázadok keserű átkát oszlatja el az a tény, hogy pártunk és kormányunk olyan behatóan foglalkozott a kelet-szlovákiai síkságok vízellátásának rendezésével. 133 ezer hektár föld mentesül majd ezen a területen az árvízveszélytől, s ebből a tényből már fényesen bontakozik ki az említett vidék évszázadokon keresztül szegénységre kárhoztatott lakóinak gazdag jövője. Hogy mi alapozza meg a kelet-szlovákiai síkságok földművelőinek reményteljes holnapját, annak bizonyítására munkásosztályunk segítsége mellett még sok mindent felsorolhatnánk, de ha röviden akarjuk megmondani az okot, akkor a félremagyarázhatatlan valóság az, hogy mindezt a Pártunk által vezetett népi hatalom, népi demokráciánk szülte. Szabad életünk tizennégy éve után ezt már szinte természetesnek veszszük. Pedig sokáig nem volt ez envnyire magától értetődő dolog. Példaként érdemes megemlíteni, hogy az a föld, amely néhány év múlva magas hektárhozamokat adó, kiváló termőtalajjá válik, évekkel ezelőtt sovány kenyeret Is olyan szűkösen termett, hogy sokezer családapa keresett megélhetést a nagyvilágban. £s most? Vessünk egy pillantást a mellékelt térképre. A Szaharában mindennél nagyobb ér,.ék a víz, e vidéket pedig oly bőven áldotta meg a természet patakokkal, folyókkal, hogy a tavaszi olvadáskor, vagy nagyobb esőzések idején nemcsak a kanyargós folyómedrek gyűlj nek telej de jut víz bőven a környékre is. Hogy miért kerül víz alá egy-egy nagyobb áradáskor a sokezer hektár föld, arra a következő számok adnak magyarázatot. Például a Labore medre másodpercenként csupán 300 köbméter víz elvezetésére alkalmas. Áradáskor pedig másodpercenként legalább 600 köbméter víz levezetésére lenne szükség. A Laborca alsó folyásánál a felgyülemlett vízmennyiség 8000 hektár területet áraszt el. A sebes folyású Ung még veszélyesebb, mert van eset, hogy másodpercenként 950 köbméter víz elvezetése jutna a szűk mederre és Lakárt mellett — ahol legkeskenyebb - csak 250 köbméter víz futhat le másodpercenként a mederben. így Lakárt és Nagykapos környékén 11 000 hektár föld kerül a víz birodalmába És sajnos, a Labore, Ung, Latorca, Fekete víz és az Ondava vize nem hord termékenyítő iszapot magával. Ha az elmúlt ötven év átlagát veszszük alapul, akkor a számításokból az jön ki, hogy évenként átlagosan 45 000 hektár földet önt el a víz ezen a területen. Az egyik része tehát az a dolognak, hogy ezen a vidéken úgy uralkodik a víz, mint rém. És ugyanerre a területre elmondhatjuk, hogy a legszükségesebb agrotechnikai időszakokban, csapadék szempontjából ez a rész hazánk egyik legszegényebb vidéke. Ez az oka annak, hogy a kimondottan mezőgazdasági terület egy lakosra eső évi mezőgazdasági össztermelése csupán 18 és fél mázsa. Európában a mezőgazdasági termékek egy lakosra eső évi átlagfogyasztása 16 mázsa. Tehát ez a tisztán mezőgazdasági terület egyáltalán nem produktiv, mert lakosonként csupán 2,5 mázsát tud termelni közellátásunk számára. Mit lehet itt tenni? — vetődik fel a kérdés. 1958. AUGUSZTUS 11-ÉN kormányunk jóváhagyta azt a tervet, amely igába hajtja majd az eddig magában veszélyt rejtegető erőt, s a nagy vízrendszer megépítése nyomán újjá születik Kelet-Szlovákia. A képen és a mellékelt magyarázaton láthatjuk, hogy a víztárolók és a csatornarendszerek megépítése következtében ezen a területen nemcsak az árvízveszély tűnik el, hanem a szárazság elleni küzdelem lehetősége, a mesterséges öntözés is megvalósul. A Latorca balpartján már folynak a munkálatok, rövidesen elkészül a védőgát, s a napokban a jobbparti részen is megkezdődik a nagy munka. A hatalmas mű lényege tehát a vízlevezetés mellett elsősorban is a talaj termőképességének fokozása. A tervezett vízrendszer létrehozásával még a legszárazabb évben is két millió köbméter vizet adhat majd az ember mesterséges esők formájában a növényeknek. Nem kis öröm ez Kelet- Szlovákia földműveseinek. Az árvíz és talajvíz kiküszöbölésével 26 ezer hektár termőföldet nyernek Kelet-Szlovákia földművelői. A vízrendszer teljes kiépítésével pedig 32 ezer hektárral növekszik majd a szántóföld területe. De még ez sem minden, mert a nyert valamint a régi területeken pedig jelentősen növekszik majd a hektárhozam. Államunk 2 milliárd koronát áldoz a hatalmas vízrendszer kiépítésére. Természetesen ezek a költséges intézkedések magukba véve még nem varázsolják elő a magasabb hektárhozamokat, a gazdaságosabb termelést. Sok munkára lesz még szükség, hogy a befektetett összeg eredményesen gyümölcsözzön. Nagyban függ ez majd attól is, hogy szorgalmas munkával, helyes agrotechnikával, a föld táperejének állandó fokozásával mindent megtegyünk a megépített nagy mű eredményes felhasználásáért. A kelet-szlovákiai síkság lakosaitól függ majd, hogyan tömörülnek a meliorációs szövetkezetekbe, amelyek a nagy mű építkezésének további szakaszait hivatottak kivitelezni, — azaz kisebb csatornák építését, alapcsővezést, régi csatornák kitisztítását, javítását és mindezek karbantartását. A jelenlegi időszakban, a Keletszlovákiai síkság mezőgazdasági területén az összes mezőgazdasági üzemek 500 kg élő súlyban számítva 61 996 számosállatot tartanak. Csupán a víztelenítés következtében 9 ezer darabbal növekedhetik ez a mennyiség. Az öntözés megvalósítása után (szintén ötszáz kilogrammos súlyban számítva) 104 466 darab számosállatot nevelnek majd ezen a vidéken. A vízrendszer kiépítésével tehát 220 millió koronával növekszik majd a termelés értéke. A kelet-szlovákiai síkság építkezésein találkozni fognak a földművesek, munkások, diákok, akik majd közös célért, a vidék lakói és egész népünk életszínvonalának emeléséért küzdenek. Komoly a feladat, nagy a munka, de nagy lesz majd az öröm is, főképp akkor, amikor a vidék népe megünnepelheti az ember nagy győzelmét. S ebben a győzelemben legnagyobb része munkásosztályunk, s parasztságunk baráti összefogásának lesz. A térképen két tavat láthatunk: egyel Nagymihálynál. ez a vihorlátx víztároló, mely legfontosabb láncszeme az áradások elleni harcnak. A második víztárolót Nagykapostól nem messze tervezik. A térképen továbbá vastag szaggatott vonal jelzi az új folyómedreket, a szaggatott vékony vonalak a vízlevezető-, a folyamatos vékony vonalak pedig az öntöző csatornákat jelölik. A rimaszombati járásban is sokat foglalkoznak a takarmányalap kérdésével Május második felében a rimaszombati JNB nagytermében több mint 150 funkcionárius gyűlt össze, hogy megtárgyalja a Párt Központi Bizottságának márciusi határozatait, a takarmányalap biztosításával kapcsolatban. A konferenciát Balázsik elvtárs, a mezőgazdasági szakosztály vezetője nyitotta meg. Röviden ismertette az összejövetel célját. Ezután átadta a szót Magyar elvtársnak, aki rámutatott a járási méretben elért eredményekre, de ugyanakkor kifogásolta a fogyatékosságokat is. Megemlítette, hogy a járás földterületének 95 °/o-án már szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodás folyik. Ezt a nagy haladást az agitátoroknak, a HNB, EFSZ és különböző védnökség! üzemek szorgalmas, meggyőző munkájának köszönhetjük. Az eredmények ellenére fogyatékosságokkal is találkozunk. így például a kerekgedei, bárkai stb. EFSZ-ekben nem volt biztosítva a takarmányalap, ami persze a beadási kötelezettségek lemaradását vonta maga után. Sok helyen hiányosság mutatkozott a munkaszervezésben. A munkaerők nem voltak gazdaságosan kihasználva, miáltal a termelés még elég drágának bizonyult néhány EFSZ-nél. Az ilyen hiányosságoknak a jövőben nem szabad előfordulni. A beszámoló után több elvtérs bekapcsolódott a vitába. Lipiansky elvtárs körzeti agronómus megemlítette, hogy nem minden szövetkezet tette magáévá az irányítás helyes elvét. Voltak helyek, ahol nem tudták az Készülnek a dalammónia trágyázást biztosítani. Ez persze hiányosságot jelent, mert egy hektár földnek a megtrágyázása csupán 111 koronába kerül, de ugyanakkor 60-100 mázsával több a terméshozam (cukorrépa esetében). Tehát ebben az esetben 2600 korona pénzkülönbségről van szó. Mint jó példát, megemlítette az állami gazdaságokat, ahol már nemcsak a cukorrépát, hanem a kukoricát és a burgonyát is ammóniázzák. A vita magas színvonaláról az is tanúskodik, hogy a hrachovói szövetkezet elnöke, Surovy elvtárs, a takarmányalap biztosítása céljából versenyre hívta ki a járás összes szövetkezeteit. A versenyre tett felhívást pontokba foglalták össze: 1. Egy állatra 40 mázsa jó minőségű silótakarmányt és 16 mázsa szénát termelnek ki. 2. Mind a szántóföldi, mind a réti takarmányok kaszálását a virágzás kezdetétől számított tíz nap alatt befejezik. 3. A lóhere, lucerna és réti széna egynegyedét szárítókon szárítják meg. 4. A betakarított takarmányt rakodókon, vagy pedig szakszerűen elkészített kazlakba tárolják. A szocialista munkaverseny kiértékelésével a JNB mező- és erdőgazdasági szakosztályát bízták meg. Az első három nyertes EFSZ 2000, 1000 és 500 korona pénzjutalomban részesül. Adamec József, Rimaszombat, JNB és táncünnepélyre Királyhelymecen már hagyományossá válnak a minden évben megrendezésre kerülő járási dal- és táncünnepélyek, melyen a CSEMADOK helyi csoportok ének-, zene- és táncegyüttesei szerepelnek gazdag és változatos műsorral. A királyhelmeci járás dal- és táncünnepélyét az idén június 7-én Bodrogszerdahelyen rendezik meg. Az előkészületek lázasan folynak, hiszen már nem egész egy hét választja el csoportjainkat ettől a nagy naptól. A bodrogszerdahelyi tánccsoport Varga Erzsébet vezetésével a Kendertilolás című tánckompozlciót gyakorolja. örvendetes dolog, hogy a már feloszlott tánccsoportot újra szervezték, s hogy a nagyobb részt szövetkezeti tagokból álló kis együttes fáradságot nem ismerve hetenként háromszor gyakorol. A bodrogszentesiek Csengeri Katalin vezetésével szintén lelkesen készülnek. A királyhelmeciek is gazdag műsort készítenek, de sorolhatjuk a többi csoportot is, a nagytárkányit, akik leánykarikázóval, a nagygéresit, akik a gyertástánccal, vagy a szinyérieket, a ladmóciakat, nagykövesdieket, zemplénieket, szőlőskeiket. Mind mind szívvel-lélekkel készülnek, hiszen a szövetkezet is támogatja őket, szállító eszközöket biztosít részükre. Járásunkban minden előfeltétel megvan a kulturális tevékenység széles alapokon való kibontakoztatására. Bizonyára egyre szebb eredményeket mutathatunk fel, ha tömegszervezeteink és a CSEMADOK továbbra ic ilyen erőfeszítést fejtenek ki kultúránk és haladó hagyományaink továbbfejlesztése érdekében. Hogya Ottó, Királyhelraee Rögszerető fiatalok Perbenyíken — a 8 éves iskola befejeztével számos fiatal választotta munkahelyül a szövetkezetei. Ezek között kell megemlíteni Fazekas Borbálát, Braun Katalint, Kanda Ilonát, Lengyel Teréziát és Fazekas Lászlót. Szorgalmasak mindvalahányan. De mégis kiemelkedik közülük ügyességével Fazekas Laci, aki 40 darab növendékállat gondozója.- S hogyan lettél állatgondozó ? — kérdezem. — Amikor befejeztem az iskolát, gondolkodóba ejtett: hol is találnám meg a jövőmet? Szeretem a gépet Is, meg szeretem az állatokat is. Az utóbbi mellett döntöttem: beálltam a szövetkezetbe borjúgondozónak. Laci jól megállja helyét a munkában. A gondjaira bízott bocik tiszták, jól tápláltak, egészségesek. Kedvvel, lelkesedéssel végzi teendőjét, mert örömet, gyönyört talál benne. Tóth Gyula, Perbenyík Az állatgondozók „konferenciájáról" A Szenei Járási Nemzeti Bizottság a napokban beszélgetésre hívta össze az EFSZ-ek állatgondozóit, legjobb etetőit. Az összejövetelnek az volt a célja, hogy az állatgondozók aprólékosan megismerjék: mit kell tenniök az állattenyésztés fejlesztése, az előforduló hiányosságok kiküszöbölése érdekében. A rövid beszámolók foglalkoztak a termelés növelésével is, ugyanis járásunkban az utóbbi időben egyes EFSZ-ekben mind a malacoknál, mind a borjúknál nagy az elhullás. Vannak viszont? olyan etetők is, mint Untermajer Borsáról, Gasparová Igramból, akik kiváló súlygyarapodást értek el a gondjaikra bízott állatoknál, az elhullást pedig a minimumra csökkentették. Az értekezlet, annak ellenére, hogy rövid volt, meghozta a várt eredményt. A jelenlevők örömmel beszéltek elért eredményeikről, ugyanakkor a hiányosságokat sem hallgatták el. Gyurik elvtárs, a nagyfödémesi szövetkezet állatgondozója például arról beszélt, hogy az EFSZ vezetősége mindig a leggyengébb földbe veti a többéves takarmányféléket. így szó sem lehet bő termésről, elegendő és jó minőségű takarmányalapről. Továbbá panaszkodott, hogy a vezetőség nem hallgatja meg a szakemberek tanácsát, és szövetkezetükben főleg ez okozza a borjúknál a nagy elhullást. — Az állatorvos megállapította, hogy ellés előtt veszélyes a nagymennyiségű silótakarmány etetése — mondotta. — A vezetőség azonban ezzel sem értett egyet. A legértékesebbek közé tartozik Sebők evtársnő felszólalása. Elmondotta, hogy a szenei EFSZ-ben 60 anyadisznó már hetek óta legelőn van, s az állatoknak két szál drót a pásztora. Beszélt az önetetőkkel ellátott istállók, valamint a szabad istállók előnyeiről. Bízunk abban, hogy a részvevők a gyakorlatban hasznosítják mindazon jó példát, amely az értekezleten elhangzott. Cs. I. r '0 •s §
