Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-06-03 / 44. szám

1959. június 3.

VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 171

Három év alatt öt szövetkezeti elnök

A lóhere még csak bokáig ért, amikor a Szádellői-völgybe igyekvő kirándulók megálltak a herés dűlő végén. Erősen figyelték, hogy mit csinálnak a szádellői asszonyok. Mintha lisztet szórtak volna a földre, úgy terült szét előttük a műtrágya két előben. így vetik be vetőmaggal is a meredek földeket, ahova a gép nem juthat el. Ha keskeny a föld, akkor csak minden második lépésre szórnak egy marékkai, ezt hívják egy előnek, ha minden lépésre, két előnek nevezik.

Talán egy kicsit furcsa, hogy a gépek világában ilyen elavuló fogalmakat emlegetek, de mit tegyek, hisz a kirándulók is ezen tanakodtak.

— Nem jobban tennék, ha beállnának a szövetkezetbe? Géppel vethetnék a műtrágyát — szólt az egyik.

— Bizony, bizony — bólogattak mindannyian, hogy ők is úgy gondolják. De senki sem szólt az asszonyoknak, mert attól tartottak, hogy kellemetlenségük lehet belőle. Azt mondhatná valamelyikük, hogy nem tanács kell ide, hanem segítség, vagy pedig:

— Álljanak közénk, hamarabb elvégezzük.

Márpedig akármennyire is kiegyenlítődött az életszínvonal a város és a falu között, és ma már mindenki rrfünkához szokott, a puha kéz nem bírná elvégezni ezt a munkát. A műtrágyában markolászni nem a legkellemesebb szórakozás. Kieszi még a legkérgesebb parasztkezet is, s kibuggyan utána a vér.

Attól azonban nem kellett volna tartaniok, hogy magukhoz hívják őket, mert ezek az asszonyok még a férfiakat is kiszorítják a munkából, csakhogy nekik legyen bőven. KörömszakacUáig harcolnak mindennap az egy-két munkaegységért. igen, munkaegységért, mert már három éve minden gazda a közösben dolgozik Szádellőben. Műtrágyaszgró gépet is kaptak volna a szepsi gépállomástól, de nem akartak. így van ez a sarabolással is. A nép mindennap keresni akar. A munkalendületet pedig az szabja meg, hogy mennyi munka jut aznapra. Ha sok, úgy dolgoznak mint a hangyák, ha pedig kevés, akkor.., nagy gondja van a vezetőségnek.

A Péterházi-föld nevű dűlőben 18 nap alatt csak 36 ár cukorrépát kapáltak meg, persze ezért mindenki napszámot vár, mert másképp sóra se jutna belőle. Ha norma szerint számolják ki a fizetést, akkor nem öt, hanem hat elnök, sőt több is lehet három év alatt. Az elnök maga se bánná, ha leváltanák, mert sokkal többet keresett, míg nem volt funkciója. Csak most tudja, hogy milyen nehéz Szádellöben elnöknek lenni. Itt mindenki okos és ezermester, fúró-faragó paraszt-Józsa Gábor szövetkezeti elnök figyeli a virágzó baltacímet, hogy melyik részét hagyja meg magnak és melyiket kaszálják le takarmánynak

ember, nekik még kovács sem kell. Talán a harangöntéshez is hozzálátnának, ha valaki jól megfizetné őket. Itt majdnem

mindenki be tudná tölteni az elnöki tisztséget, még az asszonyok is, csak éppen tagok nem tudnak lenni. Megértő tagok, akik nem napszámosok, hanem szövetkezeti gazdák és csak érdem szerint, vagyis akiket norma után jutalmaznának minden munkában. Akkor nem 8 korona jutna egy munkaegységre, hanem a kétszerese, vagy annál is több.

Itt nekem is csak attól kell tartanom, amitől a kirándulók féltek: „Gyere ide, csináld jobban és adj munkát mindenkinek, a szövetkezetnek csak 160 hektár szántóföldje van" Azelőtt sem volt több föld, de a gazdálkodás mellett az ezermesterség jobban érvényesült. Igaz, hogy a nagyüzemben nincs szükség minden ágazatára, például gereblye és kaszanyél készítésére, de van egyéb. Az ilyen ügyes emberek igen szép eredményeket érhetnének el a zöldségtermesztésben A meleg, lejtős földeken jól teremne a korai burgonya, a vizenyős területeken, mint például a Zsigárdidűlő alsó része és a Tói-földek, fokhagymatermesztésre válnának be a legjobban így már jutna munka minden asszonynak, sőt nem is győznék. Aztán pedig, ahogy az EFSZ erősödik, a hegyoldalon szőlőt lehetne termelni, hisz ennek már múltja is van itt. A szamóca-, kajszi- és őszibaracktermesztés is elég korán és nagy hasznot hajtana. Igaz ugyan, hogy egyszerre mindent nem lehet megvalósítani, hiába van elég munkaerő, mert itt olyan kiadás is előadódik, amilyenre másutt még csak nem is gondolnak. Hogy csak egy példát említsek, e tavaszon az egész tagság két hétig szedte a köveket a határban, mert a gépek annyit kiforgattak az alig 10 — 20 cm vastag termőréteg alól, hogy a további gépi munkákat nem lehetett volna miattuk elvégezni.

De nemcsak hibák, hanem eredmények is vannak a szádellői EFSZ-ben. Először talán azt kellene megemlítenünk, hogy minden talpalatnyi földet megművelnek, mégpedig nagyon jól agrotechnikai szempontból. A régebbi parlagon és a kishozamú, meredek fekvésű földeken termelik a legjobbfajta takarmányokat. A hegyoldalon, ;ahol a gabonafélék termesztése esetében drágább a leves mint a hús, hereféléket termelnek.

Az évelő takarmányfélék az összes szántóföldek 25 %-át teszik ki. Itt nem kerékkötője a gazdálkodásnak a rossz föld, mint másutt, hanem előrelendítóje. mert oda nem kell trágya. A pillangósok maguk meghizlalják a talajt és istállótrágya formájában még más földeket is megjavítanak.

A szarvasmarha legelőnek nem nevezhető legelőkön a sziklás, bokros hegyoldalon legel, s mégis szép, nagyon egészséges, még egy güműkóros sincs közte. Nem sok füvet legelhetnek és otthon sem tömik meg nagyon a jászolt, de ami takarmányt kapnak, mind kiváló minőségű.

Szádellöben nagyon jól tudnak gazdálkodni, s csak a tagságon múlik, hogy nagyobb jövedelemhez jussanak és mindenkinek legyen mindennap munkája. Ehhez viszont a tagság összefogása és a vezetőség türelme is szükséges. Fel kell számolni a frakciózást, ami abban nyilvánul meg. hogy minden vezetőség ellen még a választás napján alakul egy ellenpárt, amelynek a következő elnökjelölt a hangadója.

Csurilla József

driil az elnök és a pásztor, hogy a rossz legelő ellenére is szépek az állatok