Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-06-03 / 44. szám

Jz alt-ad Földműves 2 1959. június 3. Antonín Novotny elvtárs beszéde Elvtársak, drága polgártársak! Csehszlovák Köztársaságunk keleti területének dolgozöí manifesztáciúra gyűltek egybe a kelet-szlovákiai al­föld nagyjelentőségű vízgazdálkodási munkálatainak megkezdése alkalmá­ból. Engedjék meg elvtársak, hogy a CSKP Központi Bizottságának és a köztársaság kormányának nevében szívélyesen üdvözöljem Önöket, s to­vábbi munkájukban, hazánk fejlesz­tése és építése nagy művében a leg­nagyobb sikereket kívánjam. (Viharos taps.) A kassai és eperjesi kerület tésének, főként a takarmányalap bő­vítésének, ami egész mezőgazdasá­gunk további fejlesztésének fő felté­tele. 1965-ig Szlovákiában több mint 47 %-kal akarjuk növelni a mezőgaz­dasági termelést. Ügy véljük, hogy a Kelet-Szlovákiai alföldön megvalósí­tott talajjavítási munkákkal kétsze­resére emelhetjük a mezőgazdasági termelés belterjességét. Azok a tar­talékok, amelyek itt jó talaj — és éghajlati viszonyok következtében rendelkezésünkre állnak, ezt a terü­letet képessé teszik arra, hogy a A párt- és kormányküldöttség tagjai homonnai Kapron-gyárban. dolgozóinak kezdeményezése példát mutat a talajjavítást szolgáló munká­latok előkészítésében s megvalósítá­sában, s ezt a kezdeményezést, mint döntő hozzájárulást üdvözöljük Pár­tunk XI. kongresszusa egyik legfon­tosabb feladatának teljesítéséhez. Helyesen értették meg, hogy a mező­­gazdasági termelés fejlesztése és a dolgozók szükségleteinek kielégítése érdekében a földet nemcsak kiválóan kell megművelni, hanem következe­tesen ki kell használni minden ren­delkezésünkre álló földet. Éppen eb­ben rejlenek nagy lehetőségek az önök számára. Kezdeményezésük a többi kerületnek is megmutatja, hogyan kell gondoskodni Pártunk központi bizottságénak a talajjavítási munkákról szóló határozatai teljesí­téséről, hogyan kell növelni a föld termőképességét és kihasználni a földet a mezőgazdasági termelés fo­kozására. A nagy vízgazdálkodási munkálatok, amelyeket Kelet-Szlová­­kiában kezdünk, óriási lehetőségeket nyitnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, ami a XI. kongresszus határozataiból következő egyik leg­sürgősebb feladatunk. Az a föld, ame­lyet a munkálatok által fokozatosan nyerünk, további lehetőséget ad ne­künk arra, hogy több növényi- és állati terméket termeljünk, a dolgo­zók élelmiszerellátása céljára. A kor­szerű gépi eszközök és technika, va­lamint a mezőgazdasági tudomány teljes ismereteinek kihasználásával e terület dolgozói a legrövidebb időn belül további gabonát, húst tejet és más mezőgazdasági terméket adhat­nak dolgozóink asztalára. Ez Pártunk mezőgazdasági politikájának értelme és célja, mely a közös szövetkezeti földművelés és a nagyüzemi mező­­gazdasági termelés fejlesztése útján érhető el. Nekünk nem az a fontos, hogy akárhogyan gazdálkodjunk a földön, hanem olyan gazdálkodást akarunk, amelyben felhasználhatjuk a mezőgazdasági nagyüzemi termelés minden előnyét, s amely egyre több terményt fog adni egész szocialista társadalmunk javára. Ennek az útnak megnyertük kis- és középparaszt­jaink teljes többségét, akik ma sike­res közös gazdálkodást folytatnak az egységes földművesszövetkezetekben. Nálunk a szocialista mezőgazdaság az állami gazdaságokkal együtt ma már a mezőgazdasági földeknek több mint 80 %-át műveli meg. Az EFSZ-ek teljes mértékben bebizonyítják a kö­zös gazdálkodás előnyeit az elapró­zott mezőgazdasági termeléssel szem­ben és sikeres utat nyitnak valameny­­nyi termelési lehetőség teljes kihasz­nálása, a nagyüzemi termelés teljes kibontakozása felé. Ez meggyőzően bizonyítja a CSKP mezőgazdasági po­litikájának helyességét, amely mögött szilárdan áll dolgozóink nagy több­sége, így kis- és középparasztjaink is. A folyómedrek szabályozásával, a lecsapolással és öntözéssel fokozato­san további 140 ezer hektár szántó­földet nyerünk, ami eddig parlagon hevert. Ez örvendetes főként azért, mert a Párt jelenleg a szövetkezeti parasztok és valamennyi mezőgazda­­sági dolgozó törekvéseit arra irá­nyítja, hogy sürgős figyelmet szen­teljenek a növénytermesztés fejlesz­jövőben köztársaságunk legterméke­nyebb és legnagyobb termelőképessé­gű mezőgazdasági területeihez, a Haná síksághoz, a Labe völgyéhez, Dél-Szlovákiához és Dél-Morvaor­­szághoz csatlakozzék. Ez a célja en­nek a munkálatnak, és elvárhatjuk, hogy Kelet-Szlovákia szorgalmas népe mindent megtesz, hogy a nagyszerű távlatok mielőbb valóra válhassanak. Ezáltal a kelet-szlovákiai terület számára a nagyüzemi szocialista ter­melés fejlesztésének nagy lehetőségei nyílnak. Itt önöknél sokkal nagyobb mértékben válik lehetővé, mint a köztársaság egyéb részeiben, hogy a földet évente két termésre használ­ják ki. Növekednek az értékes takar­mányalap előfeltételei, elsősorban a szemes- és silókukorica termesztés lehetőségei. Megvannak a feltételek arra is, hogy jó cukorrépamag- és cukorrépatermést érjenek el. Meg lesznek itt az előfeltételek a nagy­üzemi mezőgazdasági termelés szako­sítására is.. Ezen nagyvonalú mezőgazdasági intézkedések méginkább fokozódnak a kelet-szlovákiai ipar fejlesztésére foganatosított további intézkedések következtében. A kohászati kombinát s ezáltal számos további termelőhely felépítése által az egész terület ma­­gasfokúan iparivá válik s a köztársa­ság egVik fő ipari területe lesz. Az új üzemek, amelyeket az önök vidé­kén látunk, már ma mutatják, mit fog jelenteni e vidék iparosítása. Olyan üzemekre, mint például a Kap­­ron-üzem, büszkék lehetnek. A nagyipari- és vízgazdálkodási munkákkal e terület további kultu­rális felemelésének célkitűzését kö­vetjük. Az ipar és a mezőgazdaság jövőbeni fejlődése itt új feltételeket teremt a kultúra fejlesztésére és a nép minden téren jobb és gazdagabb életére. Hogy a dolgozók még tökéleteseb­ben és jobban felkészüljenek, a szo­cialista építés feladatainak teljesíté­sére, feltétlenül gondoskodni kell művelődésük további növeléséről, szakismereteik elmélyítéséről. Ezért nagy figyelmet szentelünk a kultu­rális forradalom befejezésével össze­függő kérdéseknek és problémáknak is. És éppen az ipari építkezés meg­oldása és megvalósítása, a nagy ta­lajjavítási munkálatok és nagyüzemi mezőgazdasági termelési formák megvalósítása függ. össze a kulturá­lis forradalom feladatainak megoldá­sával. Köztársaságunk egész területén lépten-nyomon meggyőződünk a nagy lehetőségekről és előnyökről, amelye­ket a dolgozóknak a szocializmus épí­tése hoz. Ennek különösen szemléletes példája Szlovákia építése. Népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével itt is megkezdi a kapi­talizmus áldatlan örökségének fel­számolását. A cseh és a szlovák testvérnemzet az ukrán, a magyar és a lengyel nemzetiségű dolgozók­kal együtt vállvetve közösen mun­kálkodik az egész ország s annak összes részei fellendítésén, amelyek­nek népe a régi Ausztria-Magyaror­szág és a burzsoá köztársaság idején a kapitalisták korlátlan kizsákmányo­lásának igájában sínylődött. A ki­­zsákmányolók maroknyi csoportjának érettekéiért Kelet-Szlovákiát és álta­lában egész Szlovákiát, annak min­den gazdagságát és lehetőségét szán­dékosan elhanyagolták, s alacsony gazdasági és kulturális színvonalon tartották. Csupán a munkásosztály győzelme és a szocializmus építése tette lehe­tővé az évszázados mostoha bánás­mód megszűntét, amelyben a német, a magyar, a cseh és a szlovák tőké­sek részesítették a dolgos szlovák népet. Szlovákia gazdaságáriak fej­lesztése és iparosítása a Csehszlo­vákia- Kommunista Pártja által kitű­zött fő irányvonal, a szocializmus építésének egyik fő feladata lett. Hála a szlovák nép szorgalmának, a köztársaság valamennyi területe dol­gozóival való szoros testvéri együtt­működésnek, Szlovákiában rövid idő alatt hatalmas rrűvet hoztunk létre, amelynek méretei páratlanok. Boldo­gok vagyunk, bogy nemzeteink test­véri szövetség#, a csehek és szlová­kok egysége a szocializmus építésé­ben elérendő nagy sikerek szilárd alapját képezik. E jelentős munkálatok megvalósí­tására abban az időben kerül sor, amikor Csehszlovákia dolgozó népe sikeresen teljesíti a szocializmus építése befejezésének feladatait. Si­kereinknek nemcsak mi örülünk, örülnek nekik barátaink is. Az a körülmény, hogy nem állunk egyedül, hogy a szocializmus építésében ön­zetlenül segít bennünket a testvéri Szovjetunió és hogy kölcsönösen együttműködünk a többi szocialista álammal, megsokszorozza erőnket és lehetővé teszi nekünk, hogy a szo­cialista tábor országainak szilárd egységében bátran haladjunk előre. leg megszűnt a dolgozók gondja arról, hogy mi lesz holnap — lesz-e munka vagy pedig bekövetkezik-e a munkanélküliség. Ma már vége van a gondoknak, ezek az aggodalmak el­tűntek. Mindenki tudja, hogy a ka­pitalizmus csak szenvedést, munka­­nélküliséget és bizonytalan jövőt hoz. Ezért nálunk nemcsak senki sem vágyik a kapitalista rendszerre, ha­nem ha szükség lesz, mindig, minden körülmények között és minden esz­közzel védelmezni fogja hazáját és harcolni fog népi köztársaságáért. (Hosszantartó taps.) Építő munkánkhoz azonban békére van szükségünk. Ezért dolgozóink figyelme az egész világ közvélemé­nyével együtt az utóbbi hetekben a külügyminiszterek genfi tárgyalá­sai felé fordul. A békés erők meg­elégedéssel figyelik és támogatják a Szovjetunió eljárását ezen az érte­kezleten, amelynek célja a német békeszerződés megkötése és Nyu­­gat-Berlin kérdésének megoldása. A Szovjetunió javaslatainak elfoga­dása szilárd alapot teremtene az európai béke megszilárdítására és Németország békés fejlődésére. A nyugati nagyhatalmak külügy­minisztereinek eljárása ellentétben áll a világ valamennyi része népei­nek reményeivel. Amint az eddigi tárgyalások mutatják, olyan úton haladnak, amely megnehezíti a né­met békeszerződés megkötését és igyekszik megőrizni a megszállási rendszert Nyugat-Berlinben. Ez a politika, amely Adenauernek, a német militaristák és revansi^ták képvi­selőinek, ugyanakkor a legkemé­nyebb reakciós irányzat képviselői­nek érdekeiből indul ki, azt a célt követi, hogy Európában fenntartsa a feszültséget. A békeszerető nép nehezen érti meg a nyugati nagyha­talmak képviselőinek ezt az állás­­foglalását, amit főleg Nyugat-Német­­ország érdekei diktálnak. De ennek ellenére megállapíthatjuk, A párt és kormányküldöttség tagjai a terebesi EFSZ gazdasági udvarán. Sikereinknek nem örülnek ellensé­geink. Szlovákia iparosításának poli­tikája állandó célpontját képezi az áruló emigráns reakció támadásainak, melynek kizsákmányoló politikája számára megfelelt a köztársaság egyes területeinek elmaradottsága, valamint a nemzdtiségi súrlódások szítása. Mindez ma a népi demokra­tikus Csehszlovákiában megszűnt, a csehek és szlovákok szilárd egység­ben építik új, boldog életüket. Cseh­szlovákiában a kizsákmányolóknak már soha többé nem terem babér Erről gondoskodtunk a reakció felett’ 1948 .februárjában aratott győzel­münkkel, erről gondoskodik a dol­gozó nép a szocialista építés befe­jezése feladatainak teljesítésével. Semmit sem adunk azok fenyege­tőzéseire, akik ma szeretnék megza­varni munkásosztályunk, a dolgozó parasztok és értelmiség békés építő munkáját. Akár a kifejezetten ellen­séges megnyilatkozásokról, akár a szocialista építésben elért sikerek rágalmazásáról és lekicsinyléséről van szó, egyet tudunk, s egyről meg vagyunk győződve — arról, hogy or­szágunkat s annak felvirágoztatását a magunk számára és gyermekeink számára építjük. Minden építő sike­rünk csapás a reakció terveire, mely nem szívesen látja a szocializmus fejlődését Csehszlovákiában. Ezek ■ tervek már soha többé nem valósul­nak meg nálunk. Ennek biztosítéka népi rendsze­rünk hatalma és ereje. A dolgozók figyelmüket arra összpontosítják, hogy életük még tökéletesebb, gaz­dagabb és elégedettebb legyen. Min­den munkás, szövetkezeti tag és dol­gozó értelmiségi naponta meggyőző­dik arról, hogy munkájával a boldo­gabb életet építi. Egyre jobban meg­győződik arról, milyen előnyöket jelent neki, családjának és az egész társadalomnak a szocializmus. Vég­hogy már azzal is, hogy a külügymi­niszterek Genfben tárgyaló asztalhoz ültek, bizonyos sikert könyvelhetünk el a nemzetközi helyzet fejlődésében. A Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének részvétele, valamint a két német küldöttség felszólalási joga megerősíti, hogy megegyezés érhető el további nemzetközi kérdé­sekben is. Csehszlovákia népének létérdeke a német békeszerződés megkötése, va­lamint Nyugat-Berlin kérdésének megoldása. A hitleri fasizmus ellen vívott harcunkból folyó jogunknak tartjuk, hogy a Lengyel Népköztársa­sággal együtt részt vegyünk a genfi tárgyalásokon. (Taps.) Ezért a nyu­gati nagyhatalmak eddigi elutasító álláspontja ellenére Csehszlovákia és Lengyelország képviselőinek a genfi értekezleten való részvételét nem tartjuk lezárt ügynek. Nehezen értjük meg azonban, hogy azokban a napokban, amikor a békéről folynak tárgyalások, olyan revansista tüntetésekre kerülhet sor, amilyenek a bécsi „szudétanémet napok" és más nyugat-németországi akciók voltak, amelyeknek lényegük ugyanaz, mint a volt fasiszta-henleinista akciók lé­nyege volt 1935 —1938-ban. Ezek az akciók is honfitársi alapon, kulturális mezben kezdődtek és később a vér hangján és a faji egységen keresztül a köztársaság szétzúzásához, háborús tűzvész előidézéséhez vezettek. Ha valaki azelőtt kételkedett abban, hogy Nyugat-Németországban van revan­­sizmus. most több’ mint elég bizonyí­ték van erre, a nyugati politikusoknak összehasonlításokat kellene tenniük, nem pedig az eseményekről megfeled­kezniük. Éppen ezek az akciók még inkább megerősítenek bentiünkét abban, hogy nem szabad lankadnunk éberségünk­ben és az agresszív nyugatnémet erők leleplezésében. Tudjuk, hogy Német­ország derék dolgozó népe nem akar háborút. Ezért kénytelenek a német revansisták is a békéről beszélni s látszólag békés javaslatokat előter­jeszteni. Céljuk azonban saját népük és a nemzetközi közvélemény megté­vesztése. A békét és a jószomszédi kapcsolatokat csupán konkrét békés tettek bizonyítják. És mi nem tartjuk ilyeneknek a nyugatnémet Bundes­wehr atom- és rakétafelfegyverzését. Meggyőződésünk, hogy a világ közvé­leménye nem hagyja magát megté­veszteni csaló mesterkedésektől, amelyekkel gyöngíteni akarják éber­ségét és el akarják téríteni a béke­harctól. A béke megszilárdításáért vívott harcunkban nem lankadunk. Tudatában vagyunk, hogy munkánk és annak eredményei, a hazánk szocia­lista építésében elért eredmények jelentik a legnagyobb hozzájárulást a világbéke megszilárdításához. (Hosszantartó, viharos taps.) Elvtársak, drága barátaim! Mindnyájan tudjuk, hogy köztársa­ságunk fejlődésének, szilárdságának és a nép elégedettségének alapja a munka, a sikeres munka, amelyet az emberi tevékenység valamennyi sza­kaszán elérünk. Munkánkat megsok­szorozza a munkásosztály, a paraszt­ság és az értelmiség széleskörű erő­feszítése és kezdeményezése, amely­­lyel hazáját építi, azzal a tudattal, hogy szocialista és kommunista ren­det épít fel. A politikai öntudatosság, a Szov­jetunió vezette szocialista államok családjához való tartozás tudata, a Csehszlovákia Kommunista Pártjába vetett bizalom az az erő, amely segí­ti leküzdeni a fogyatékosságokat és megteremteni a szocialista társadalom újabb és újabb kincseit. Ezek az eredmények teszik lehetővé, hogy né­pünk egyre jobban éljen. Egész né­pünk szilárd egységében haladunk tovább új munkasikerek felé. Elvtársak, további gazdag eredmé­nyeket kívánunk önöknek körzetük fejlesztésében, s ezzel a szocialista építés befejezése feladatainak teljesí­tésében és a békéért vívott harcban. (Taps, Éljen a béke — kiáltások.) Dicsőség dolgozó népünknek — a szocializmus építőjének. Erősödjék és szilárduljon egész né­pünk egysége, erősödjék népi demok­ratikus hazánk, a Csehszlovák Köz­társaság. Éljen a szocializmus hatalmas tábo­ra, amelynek élén az első szocialista állam, a Szovjetunió halad! (Éljen a Szovjetunió — kiáltások.) Dicsőség kommunista pártunknak, amely elvezet bennünket a szocializ­musba és a kommunizmusba! (Hosz­­szantartó viharos taps, Éljen a CSKP — kiáltások.) Novotny elvtárs átveszi a kassai szi nészektől az ajándék-képesalbumot.

Next

/
Thumbnails
Contents