Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-17 / 39. szám
6 \fzabgd Földműves 1959. május 17. Rendkívül eseménydús napokat élünk. Hazánk dolgozói most ünnepelték a német fasizmus igája alóli felszabadulás 14. évfordulóját, és fejezték ki örök hálájukat az elesett szovjet hősöknek. Közben a világ szeme már Genf felé fordult, ahol május 11-én megkezdődött a. külügyminiszterek tanácskozása. Az egyszerű emberek milliói bizakodással tekintenek e konferencia elé, vajon sikerül-e a béke és a józan ész erőinek megfékezni a nyugati hatalmak háborús előkészületeit, amely o<y nyugtalanságban tartja a világot. A Szovjetunió kitartó békepolitikájának gyümölcse ez az összejövetel, amely tárgyaló asztalhoz kényszerítette mindazokat, akik a súlyos nemzetközi kérdések békés tárgyalások útján való rendezése helyett inkább háborús kalandokról álmodoznak. Ez nyomta rá a bélyegét a megnyitás legelejére is. Már a kezdet kezdetén kirobbant az ún. „asztal-ügy“, amely abból áll, hogy a Nemzetek Palotájában levő tárgyaló asztalok elhelyezését a nyugati küldöttek politikai elgondolásukkal hozták egyvonalba kizárni a két német állam részvételét a tárgyaláson, „helyszűke" miatt elutasítani Csehszlovákia és Lengyelország bekapcsolódását az értekezlet munkájába. Hogy terveik valóra váljanak, elutasították a kerek asztalt, és csak négyszögletű asztalhoz akartak ülni. Nagyon furcsa mesterkedés. Egv ilyen nagy jelentőségű diplomáciai tárgyalásnak, amelytől a világ népei oly sokat várnak, asztal-elhelyezési; problémái vannak. A lényeg azonban i nem ez. A „szabad világ“ küldöttei távolról sem jöttek olyan felelősségérzettel Genfbe, mint amilyet a szőnyegre kerülő kérdések megkívánnak í), nyugati hatalmak egyöntetű eluta- I sítása Csehszlovákia és Lengyelország i részvételével kapcsolatban jelentősen j csökkenti az értekezlet sikerének i esélyeit. Hiszen az említett államok- | nak életfontosságú ügye, hogy a né- i met kérdés, valamint a többi nemzet- j közi probléma békés úton minél előbb rendeződjön. Órszágunk volt az első áldozata a Hitler által kirobbantott második világháború szörnyűségeinek. Nehéz jóslatokba bocsátkozni: egy azonban biztos: bármi legyeíi is a külügyminiszteri értekezlet eredménye, a világ békeszerető népei egy pillanatig sem fognak meghátrálni; tovább folyik a küzdelem a vitás nemzetközi kérdések, elsősorban a német békeszerződés és a nyugat-berlini probléma megoldásának békés úton való rendezéséért. Ezt a szilárd elhatározást tolmácsolta a Stokholmban összeült Békevilágtanács jubiláris ülése is, amely a szervezet fennállásának 10. évfordulója alkalmából újból tanújelét adta a népek elszánt békeakaratának: megakadályozni egy új pusztító háború kitörését, tartós békét biztosítani az emberiség számára. A Német Demokratikus Köztársaság a külügyminiszterek genfi konferenciáján. Balról: Winzer, dr. Lothar Bolz, az NDK küldöttségének vezetője és külügyminisztere. A genfi Adenauer militarista klikkje úgy látszik az utóbbi időben maga is érezte, hogy túllőtt a célon. A világ közvéleménye élesen szembefordult a háborús izgatókkal, sőt már saját szövetségeseik is túlzottnak tartják revánsiszta követeléseiket. Ilyen légkörben került sor a genfi külügyminiszteri konferenciára. De Adenauerék még most sem hajlandók tárgyalni keleti honfitársaikkal s az a nézetük, hogy tárgyaljon helyettük az amerikai nagybácsi, ő magyarázza meg miért néznek Nyugat-Németország Adenauer így „igyekszik meggyorsítani" a megegyezés felé vezető utat disputa rakéta és egyéb tömeggyilkos fegyverei éppen kelet felé. Közismert tény, hogy a berlini helyzet és Németország egyesítésének érdekében a Szovjetunió már számtalan becsületes és célravezető ajánlatot tett a nyugati hatalmaknak. De e kísérletek visszapattantak a német háborús politika erődjeiről, a rajnai fegyvergyárosok páncélszekrényeiről. Valóságos csodának kellene tehát történnie, ha nyugati imperialisták ezúttal a béke szavára hallgatnának és igyekeznének eltávolítani a nyugatnémet és a berlini tűzfészket Európa szívéből. Nyugat-Németország fegyverkezése leginkább két államot, Csehszlovákiát és Lengyelországot fenyegeti. Még be sem hegedtek a müncheni árulás sebei, máris új viharfelhők tornyosulnak hazánk nyugati határán: a kitelepített Henlein-fasiszták gyűlölettől szított fenyegetései és az új nácizmus vérszomjas céljai. A genfi értekezlet e feszült várakozásában gondoljunk arra, hogy megint csak a Szovjetunió az, mely felemelte szavát hazánk érdekében. Az értekezlet megnyitása alkalmával ugyanis Gromikó elvtárs Szovjetunió képviselője követelte Csehszlovákia és Lengyelország mint a legközvetlenebbül érintett országok képviselőinek részvételét a tanácskozásokon. München napjaiban is egyedül a Szovjetunió állt mellettünk, míg az angol Chamberlain, a francia Daladier csúfosan kiszolgáltatott bennünket a hitleri hordának, Amerika pedig „nem avatkozott bele". Vagyis hallgatólagosan segítette a fasiszták céljainak megvalósulását. Gondoljunk arra, vajon ki állana most mellettünk, ha nem volna Szovjetunió, ha nem volna Varsói Szerződésünk, vajon melyik nagyhatalom védené országunk és népünk érdekeit az ugrásra kész fenevaddal szemben? Talán Amerika? K. E. Újobb lépés a béke ügyében! Hruscsov elvtárs nyilatkozata a nyugatnémet szociáldemokrata lapok szerkesztőinek N. S. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke május 5-én beszélgetést folytatott a Moszkvában tartózkodó nyugatnémet szociáldemokrata lapszerkesztőkkel. A beszélgetésben a szovjet államfő fontos nemzetközi problémákkal, többek között a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyával, a német békeszerződéssel, valamint a nyugat-berlini kérdéssel foglalkozott. A beszélgetésnek annál is inkább nagy jelentősége van, mivel a genfi külügyminiszteri értekezlet előtt Hruscsov elvtárs világosan körvonalazta a szocialista tábor egyöntetű elhatározását a világbéke megőrzése érdekében. Fontos továbbá, hogy a Német Szociáldemokrata Párt képviselői, akik Nyugat-Németországban jelentős politikai tényezők, első alkalommal tolmácsolják a szovjet államférfi őszinte üzenetét. Az alábbiakban vázlatosan ismertetjük a beszélgetés fontosabb részeit: Hruscsov elvtárs a többi között kijelentette: A Szovjetunió Németországgal kapcsolatos politikáját az a törekvés vezérli, hogy előmozdítsa az ország gazdasági életének békés fejlődését. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a német kérdésnek — folytatta a kormányfő —, mivel belátjuk, milyen veszélyt jelent az emberiségre egy újabb háború kirobbanása, és megértjük, milyen szerepet szánnak a nyugati hatalmak ebben a háborúban a németeknek. Őszintén akarjuk, hogy a német nép ne hagyja magát harmadik világháborúba sodortatni. Hruscsov megjegyezte, hogy egyes nyugati katonai vezetők félrevezetik országaik közvéleményét, s azt bizonygatják, hogy a NATO-hoz tartozó országoknak ezidőszerint valamiféle katonai előnyük van a Szovjetunióval szemben. Ezzel kapcsolatban leszögezte: Senkit sem akarunk megfélemlíteni, de látják, hogy mit jelentett a népeknek a Hitler által kirobbantott második világháború. Hitler az 1941—45-ös években tulajdonképpen egész Európát uralmában tartotta, és amikor a Szovjetunió az egyedüli szocialista állam volt, mégis elvesztette a háborút. Akkor most, amikor fennáll a hatalmas szocialista tábor és az erők viszonya lényegesen megváltozott a szocializmus javára, az imperialisták minden háborús kalandja csődre van ítélve. A legmagasabb szintű értekezlet kérdéséről szólva Hruscsov megjegyezte, hogy a külügyminiszteri tárgyalásokon is lehetséges pozitív eredmények elérése. De a kormányfői találkozó akkor is hasznos lenne, ha ilyen eredmények nem születnek meg. A német békeszerződéssel kapcsolatban a következőket mondotta: Nyilván a két fennálló német állammal kell majd megkötni a békeszerződést. Ha viszont volt szövetségeseink nem akarnak aláírni ilyen békeszerződést, akkor mi aláírjuk a Német Demokratikus Köztársasággal. Ezzel pedig — mutatott rá Hruscsov -, a nyugati hatalmak elvesztik azt a jogukat, hogy megszálló csapatokat tarthassanak Nyugat-Berlinben. Hruscsov nyilatkozott a német békeszerződéssel kapcsolatban elfoglalt elvekkel és kijelentette: A német békeszerződés aláírását összekapcsolni az európai biztonság problémájával annyit jelent, mint meghatározatlan időre fenntartani a feszült helyzetet. Az európai biztonság kérdésének megoldása — mondotta — hosszú és bonyolult folyamat. A Szovjetunió — jelentette ki Hruscsov — hajlandó megvizsgálni minden olyan kérdést, amelynek megoldása előmozdítaná a nemzetközi feszültség enyhítését. Azt kívánjuk, hogy a feszült nemzetközi kérdések minél előbb megoldódjanak, a német nép minél előbb egyesüljön. Befejezésül válaszolt a Szovjetunió hétéves tervéről feltett kérdésekre. Vállaljuk — jelentette ki Hruscsov elvtárs, — hogy a gyakorlatban bebizonyítjuk a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben és túlszárnyaljuk az Egyesült Államok színvonalát. íme, újabb bizonyíték, hogy a béke és a szocializmus erői egyre erősebbek és fölényes győzelmet aratnak a háború sötét hívei felett. —tg-Külföldi hírek Lenin-renddel tüntették ki Ukrajnát. Május 12-én nyújtotta át Kievben Hruscsov elvtárs az Ukrán SZSZK-nak adományozott Lenin-rendet Ukrajna mezőgazdaságának fejlesztésében elért kiváló sikeréért. Amerikai hadgyakorlatok határaink közelében. Áz amerikai katonai egységek hadgyakorlatai az NSZK-ban már néhány napja az NDK és Csehszlovákia határainak közvetlen közelében folynak. A hadgyakorlatokat röviddel a külügyminiszterek genfi értekezletének megkezdése előtt minden előző bejelentés és a helyi lakosság figyelmeztetése nélkül kezdték meg. Angol kereskedelmi küldöttség utazott Moszkvába. Kedden Moszkvába érkezett az Ecles vezette angol kereskedelmi küldöttség, amely a Szovjetunió és Nagy- Britannia közötti kereskedelem fejlesztéséről fog tárgyalni a szovjet vezetőkkel. 1 vérző világrész Üj, boldog élet hajnalát hirdető felszabadulásunk ünnepének utóhangjaként emlékezzünk meg azokról is, akik napjainkban fegyverrel a kezükben harcolnak szabadságukért, országuk függetlenségéért, az emberibb életért. Az afrikai Kamerun az első világháborúig német gyarmat volt. A háború után a győztesek egymás közt felosztották, a nagyobbik rész kb. 710 ezer négyzetkilométer terület, 5 millió lakossal, mint mandátum Franciaországnak jutott. Mintegy 88 ezer négyzetkilométert Nagy-Britannia kormányoz ugyancsak az ENSZ megbízásából. Csak elvétve, és akkor is töredékében érkeznek a hírek Kamerunból — a gyarmati hírzárlat jól működik — de ami eddig is kitudódott, kell, hogy borzalommal és undorral töltsön el minden becsületes embert. A fekete emberek pirosló vére ömük széles folyamban a gyarmati gyilkosok „civilizáló“ tevékenysége nyomán. Még 1955. május 25-én kezdődött ez a rémtörténetnek is beillő eseménysorozat Bouala, Ebolova, Kiki. Ngaoumdéré és Maroua városokban amikor a francia gyarmati hadsereg katonái harci bevetésre indultak a törvényesen engedélyezett kameruni függetlenségi párt, az UPC tagjai ellen. A tömegmészárlásnak néhány nap alatt legkevesebb 1500 ember, leginkább a párt vezetői és aktív támogatói estek áldozatul. Ezenkívül sok hazafit az összeesküvés hamis vádjával sokévi börtönre ítéltek vagy száműzetésbe küldtek. Valamivel később ez a gyilkolási láz elérte a vidéket is, a kis dzsungelfalvakat, majd innen továbbvezetett a széles vérnyom az úttalan trópikus őserdőkbe, ahol a véres terror elől elmenekült hazafiak tízezrei először önvédelmi csoportokat, majd partizán harciegységeket alkottak. Régi puskákkal és kardokkal felszerelve, de a szabadság égő hitével szívükben legendás bátorsággal és példa nélkül álló szívóssággal harcolnak a felszabadító hadsereg katonái a kiválóan felszerelt idegenlégionisták, a hírhedt ejtőernyősök, a tankok és repülőgépek ellen. Csak 1957. november 1-től 1958. január 31- ig, tehát három hónap alatt 10 000 halottat és sebesültet vesztett a felszabadító hadsereg. Ugyanezen idő alatt 200 000 embert börtönöztek be és hajtottak koncentrációs táborokba. Bűnük csak az volt, hogy szimpatizáltak a népi hadsereg katonáival. zatban egy szó sincs a szabad választásokról és a függetlenségről. Az amnesztia megadását csak javasolják a francia kormánynak. A határozat értelmében Kamerun továbbra is francia uralom alatt marad, és első miniszterelnöke ugyanaz a nemzetáruló Ahidjó lesz, aki a francia kormány jóvoltából már 1956 óta mint kormányzó szolgálja az imperialisták érdekeit. Tehát minden marad a régiben. A határozat értelmében ezután francia gyarmati felügyelet alatt megrendeznek egy „választást“, természetesen algériai mintára. Vagyis csak a gyarmatosítók által engedélyezett pártok léphetnek fel és az áruló klikk továbbra is kiszolgáltatja a népet a gyarmati elnyomóknak. De az ilyen számítások az utóbbi időben mind ritkábban szoktak beválni. 1917 októberében egy új folyamat indult meg az elnyomott népek történetében. A Nagy Októberi Forradalom történelmet formáló győzelme azóta egymilliárd embernek hozta meg a fölszabadulást a kizsákmányolás alól és a gyarmati, valamint a félgyarmati népek százmilliói rázták le a gyarmati igát. A Szovjetunió és a szocialista tábor léte és harca az elnyomott népek felszabadulásáért biztosíték arra, hogy Kamerun népére is felvirrad a szabadság napja. P. F SZABAD FÖLDMŰVES — a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer -i Szerkeszti a szerkesztő bizottság — Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség Bratislava, Suvorovoyá 16— Telefon 353 — 41, 353 - 42, 353 - 43. — Főszerkesztő és titkárság:243-46. — Mezőgazdasági osztály: 356-80 - Nyomja a Folygrafické závody n. p., Bratislava, Úí. Februárového vifazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-511729 a nyilvánosság elé, de a bátor küldöttek alkalmat találtak arra, hog; a haladó sajtóval is közölhessék a: igazságot. Sokezer letartóztatottat gyilkoltak le az idegenlégió kegyetlen altisztjei, vagy tűntettek el mindörökre a Sanaga folyó habjaiban. Ezrekre megy azoknak a száma is, akik a szomszédos angol mandátum területen kerestek menekülést. Ezeket azonban a brit gyarmati rendőrök könyörtelenül viszszatoloncolták gyilkosaik karjaiba. Mégis, hogyan kerültek ezek a hírek nyilvánosságra? 1960. január 1-én lejár a franciák mandátuma és ezért az ENSZ ez év február 20-i közgyűlésén napirendre került Kamerun függetlenségének ügye. A közgyűlésre azonban váratlanul, kerülő utakon megérkeztek a kameruni függetlenségi párt megbízottai is, akik elmondták, hogy mi játszódik le immár negyedik éve országukban. A nyugati sajtóügynökségek és újságok természetesen mindent elkövettek, hogy a tények ne kerüljenek A történethez tartozik, hogy a kameruni nép kívánságait az ENSZ nem teljesítette. Ez természetes, hiszen a többséget a gyarmatosító hatalmak irányítják. A megszavazott határo-
