Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-09 / 36-37. szám

12 Jraltad Földműves 1959. május 9. Világszerte megünnepelték mágus 1-ét SZÓFIA Bulgária fővárosában órákig tartott az ünnepi felvonulás. A dolgozók lel­kesen manifesztáltak és örömmel hirdették az ország gyors gazdasági fejlesztésében elért munkasikereiket. A munka ünnepének előestéjén üzem­be helyezték a gomotárci nagy öntö­zőrendszert. COLOMBO Ceylon ünnepi díszt öltött, főutcáin három tömeg felvonulás volt. A mani­­fesztációkat a Egységes Népfront, a kormánypárt, a kommunista párt és egy ellenzéki párt rendezték. HELSINKI Helsinkiben a májusi ünnepségeket rendező városi bizottság felhívására több mint 15 ezer dolgozó vonult fel zászlókkal, jelszavas táblákkal, me­lyeknek feliratai jogainak és érdekei­nek védelmére egységre szólították fel a dolgozó népet. Harcra mozgósí­tották a népek békéért és barátságá­ért, a Nyugat-Németország újra fel­fegyverzése ellen. BÉCS Az Osztrák Kommunista Párt május elsejei manifesztációján a bécsi par­lament élőt több mint 40 ezer dolgozó vett részt, hogy meghallgassa Johann Koplenig pártelnök beszédét. PÁRIZS A párizsi dolgozók 15 órakor az Ál­talános Szakszervezeti Szövetség által a párizsi tőzsdepalotában rendezett manifesztáción ünnepelték meg má­jus elsejét, mivel a kormány betil­totta á hagyományos felvonulást. ROMA Az olasz dolgozók nagy győzelmet arattak az éveken át folytatott tőke ellenes küzdelmükben. Az olasz kép­viselőház jóváhagyta azt a törvény­­javaslatot, melynek értelmében a kor­mány a közeljövőben rendeletet ad ki a dolgozók különböző kategóriáira vonatkozóan a kollektív szerződések­ben megállapított bérminimum bizto­sítására. A dolgozók a május elsejei hatalmas felvonuláson jutatták kife­jezésre örömüket e vívmány fölött. LHASSZA Az Új Kína sajtóügynökség jelen­tése szerint Tibet fővárosában 30 ezer résztvevője volt a május elsejei ün­nepségeknek. Az ünnepségeken Tibet népe manifesztált az imperializmus és a külföldi reakciónak a kínai be.l­­ügyekbe való beavatkozása ellen. BAGDAD Az Iraki Szakszervezetek Szövetsé­gének végrehajtó bizottsága fogadást adott a dolgozók nemzetközi szoli­daritásának ünnepe alkalmából. A fo­gadáson a miniszterelnök mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a törté­nelemben elsőízben ünnepli Irak má­jus elsejét, és a dolgozók ünnepének nagygyütése a „valóban demokratikus iraki rendszert igazolja“. Május 1. ünnepségei az iraki nép nagy lelkesedésének és egységének jegyében folytak le az országban. Bagdad utcáin az iraki munkásosztály és a nemzetközi munkásság harci dalait énekelték. OSLO Norvégiában az idei májusi ünnep­ségeken érezhető volt az ország inga­tag gazdasági helyzete. A dolgozók teljes foglalkoztatást és a drágaság ellen hatékony intézkedéseket köve­teltek. Az oslói májusi manifesztációt a kommunista párt rendezte. A nor­vég kommunisták plakátokat hordoz­tak e jelszavakkal: „Nem akarunk német támaszpontokat Norvégiában! Nagyobb reálbéreket a munkásoknak! Munkanélküliséget csak a náci tábor­nokoknak!“ HAVANNA Kuba fővárosában több mint fél­millió dolgozó vett részt a májusi manifesztáción. Az ország történeté­ben a páratlan májusi felvonuláson a forradalmi hadsereg és a rendőrség szakaszai együtt meneteltek a kubai dolgozókkal. A kubai május elsejei ünnepségek kifejezték a nép örömét nemrégen kivívott szabadsága fölött és igazolták egységét a jelenlegi de­mokratikus rendszer megdöntésére törekvő külföldi reakció szándékai elleni küzdelemben. BERLIN A demokratikus Berlinben tartott májusi ünnepségek szellemével éles ellentétben Nyugat-Berlinben uszító beszédek hangzottak el a Szovjetunió és az NDK német kérdésben folyta­tott politikája ellen. LIPCSE Az NDK többi városában a május elsejei ünnepségek a szocialista épí­tésben elért sikerek jegyében foly­tak le. NYUGATI ZENEKAR — Ml az, MacMillan kartárs? Maga más szólamot fúj, • mikor én harci indulót vezénylek?! Moszkva népe ezidén is kitörő örömmel ünnepelte május elsejét • A nagyhatalmak kulugyminiszterei- S nek genfi találkozója előtt Varsóban 2 üléseztek a szocialista országok, Pá­­frizsban viszont a nyugati világ kül­­! ügyminiszterei. % A varsói külügyminiszteri értekez- 2 leinek az volt a legfőbb eredménye, »hogy a nemzetközi tárgyalások elő­­! estéjén újból demonstrálta a szocia­• lista országok szilárd egységét. En­• nek az egységnek a pillanatnyi világ­• politikai helyzetben nem egyszerű | formai fontossága van, sokkal inkább 2 mély, tartalmi jelentősége. Az együt­• tes erőfeszítésnek ugyanis az a célja, • hogy a rendelkezésre álló eszközökkel 2 békés irányba tereljék a német kér­­•dés megoldását, mindaddig, amíg erre • meg van a lehetőség. Ha azonban ‘akadályokat gördítenek a problémák 2 rendezése elé, és a német militariz­• mus veszélyét nem űzik el Európa • felől, a Varsóban képviselt országok 2 készen állnak arra, hogy együttesen • és teljes egységben védelmezzék ma­• gukat, illetve a szocialista tábor vala- S mennyi országát. 2 A varsói tárgyalásokat követő idő­sszakban a nyugati külügyminiszterek • Párizsban üléseztek. A tárgyalások 2 középpontjában az úgynevezett „cso- Smag-terv“ állt, amelynek lényege, • hogy a NATO-országok javaslatait • egységes keretbe, „csomagba“ pakol­• ják és Genfben csupán az elképzelés 2 egészét hajlandók vita alá bocsájtani. •.Ami azt jelenti, hogy ez a terv eleve S kizárja annak lehetőségét, hogy 2 mondjuk javaslataiknak egy részét a • Szovjetunió elfogadja, illetve hogy | valamilyen kompromisszum létre jöj- 2 jön. Márpedig nyilvánvaló, hogy a 2 nyugati javaslatok egésze a Szovjet­unió számára elfogadhatatlan, mert • többek között magába foglalja a né- 2 met békeszerződés aláírásának, vala­• mint a német kérdés békés megoldá­sának elutasítását. A „csomag-terv“ 2 tarthatatlanságát egyes párizsi kül­• döttségek is felismerték. Erre vall az • a Reuter-jelentés, amely szerint a 2 párizsi külügyminiszteri konferencia | egyik főproblémája az volt, vajon • hajlandók-e megbontani a „csomagot". • Amint az eredmény mutatja, erre a 2 jelenlévő külügyminiszterekből egy • sem volt hajlandó. • Az Izvesztyija szerkesztőségi cik- 2 kében egybeveti a szocialista orszá- 2 gok külügyminisztereinek varsói ér­• tekezletét a nyugatiak párizsi vitáival. • Megállapítja, hogy a varsói tárgyalá- 2 sok fontos helyet foglaltak el a kö­• zelgö kelet-nyugati tárgyalások elő­• készítésében s ugyanakkor a nyugati 2 hatalmak nem mutatnak kellő törek­­•vést a kölcsönösen elfogadható dön­tésekre. Akciók, amelyekkel bonyolí- 2 tani akarják a helyzetet a genfi tár­gyalások előestéjén, azt a célt szol­gálják, hogy befejezett tények elé állítsák a genfi tanácskozást, ami azt jelenti, hogy a külügyminiszteri talál­kozótól nem nagyon sokat várhatnak a világ békeszerető népei. Minden esetre reméljük, hogy a genfi talál­kozón mégis fölülkerekedik a józan ész és némi enyhülést hoz magával a világpolitikai helyzetben. Külpolitikái hírek <> MOSZKVA. A nemzetközi Lenin­­díjak adományozására létesült bi­zottság a béke megőrzéséért és meg­szilárdításáért folytatott küzdelemben szerzett kiváló érdemekért odaítélte a „Népek békéjének megszilárdítá­sáért“ címen adományozott 1958. évi nemzetközi Lenin-díjat Nyikita Hrus­­csovnak, William Duboisnak, Oto Buchwitznak, Kosztasz Varnalisznak és Ivor Montaquenak. Nemrég választották meg Liou Sao­­csi-t a Kínai Népköztársaság elnökévé O LONDON. A Szovjetunió nagy­­brittaniai nagykövete május elsőjén búcsút vett M. A. Solohov írótól, aki Dániába utazott. Solohov nyolcnapos angliai tartózkodása során megtekin­tette a londoni műemlékeket, meglá­togatott egy farmot, találkozott parla­menti képviselőkkel, írókkal és más kulturális dolgozókkal. Az angol sajtó nagy figyelmet szentelt Solohov ang­liai látogatásának. O A NEW YORK TIMES és más la­pok kulturális szemleírói elragadta­tással írnak a moszkvai Nagyszínház balettegyüttese második műsorának a Metropolitánban tartott bemutatójá­ról. Az est központjában Galina Ula­­nová állt, aki egyéni művészi felfo­gásában táncolta a „Haldokló hattyút". Hogy megérjen a győzelem gyümölcse Kantarija és Jegorov őrmesterek már április 30-án kitűzték a győzelem zászlaját a Reichstag tornyára, de a fasiszta fenevad kétségbeesett halál­­félelmében még nyolc napig folytatta a reménytelen ellenállást, 15—16 éves gyerekek sereit kergetve a tömeg­halál karjaiba. Végül 1945. május 8-án a romokban heverő Berlin egyik aránylag épen maradt házában néhány gyászosképű, egyenruhás úr jelént meg a nyugati szövetséges haderők és a szovjet hadsereg főparancsnokságának képvi­selői előtt. Jövetelüknek célja az volt, hogy aláírják a hitleri hadsereg ka­pitulációjáról szóló okmányt. A halálos csendet megtörő tollper­­cegés jelezte, hogy befejeződtek a borzalom és gyász évei. Jelezte a föl­éledő reményt, hogy új élet hajnala virrad a sokat szenvedett emberi­ségre. Az aláírt okmány értelmében a né­met hadsereg feltétel nélkül leteszi a fegyvert a szovjet és szövetséges haderők előtt, melyek ezzel az aktus­sal világraszóló győzelmet arattak az eddigi történelem legnagyobb és leg­híresebb háborújában. A fasizmus az emberiség legnagyobb szégyene ezzel katonai, erkölcsi téren csúfos vereséget szenvedett, és meg­nyílt az út, hogy ezt a mételyt, mely hosszú ideig sok millió embernek a gondolkodását is megmérgezte a meg­tévesztettek felvilágosításával, átne­­velésével kiirtsák, legfőbb hordozóit pedig súlyosan, de igazságosan meg­büntessék. Május 9-én Moszkvában ezer ágyú harminc sortüzével köszöntötte a Vö­rös Hadsereg hős katonáit, akik ezt a fényes győzelmet kivívták. Elvitat­hatatlan ugyanis, hogy a fasiszta ha­digépezet megsemmisítésében a szov­jet hadsereg vitézsége és katonai tudása, az egyszerű szovjet állampol­gár példátlan hazaszeretete és önfel­áldozása vitte a főszerepet. A Vörös Hadsereg győzelme tette lehetővé azt, hogy a szovjet kormány megvalósít­hatta az alkotó békére vonatkozó po­litika irányvonalát: Felszabadítani Európa népeit a fa­siszta hódítók uralma alól, és támo­gatni őket abban, hogy a megszállók által szétdarabolt államaikat vissza­állíthassák, hogy állami berendezke­désüket saját akaratuk szerint meg­oldhassák, hogy a fasiszta háborús bűnözők bármelyik országban rejtőz­nének is el, szigorú büntetésben ré­szesüljenek, hogy olyan rend alakul­jon ki Európában, mely kizárja Németország részéről újabb agresz­­sziók lehetőségeit. Tizennégy év után a felszabadulás ünnepén nem lesz felesleges, ha el­gondolkodunk azon, miképpen valósul­tak meg ezek a nemes célok, melyeket később a szövetséges hatalmak is magukévá tettek ’és okmány formá­jában a jaltai és potsdami szerződések néven ismeretesek. A szerződések első pontja megva­lósult. A fasizmus által leigázott álla­mok visszanyerték nemzeti függet­lenségüket. Lehetővé vált számukra, hogy saját akaratuk szerint döntse­nek államformájukról, gazdasági és politikai rendszerükről. A szovjet hadsereg győzelme lehetővé tette, hogy Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Bulgária, Al­bánia népe tanulva a múltból, meg­döntve a kapitalizmust, eltiporta or­szágában a fasizmus kígyófészkét, és a szocialista rendszert választotta államformául. Ezek a népek egyszer mindenkorra megoldották bel- és külpolitikai irányvonalukat, szakítot­tak a háborút és nyomort okozó kapi­talista rendszerrel. De nem mindenhol történt ez így. A nyugaton fölszabadult országokban a megszálló hatalmaknak nem volt érdekük, hogy ott is hasonló változás menjen végbe. Ezekben az országok­ban felújult a kapitalizmus szovjet­ellenes irányzatával együtt. Sőt a nyugati hatalmak megszegve a szer­ződéseket Németország kétharmad részén megalakították az agresszív nyugat-német államot. Ez az állam politika céljaiban teljesen megegye­­bik II. Vilmos és Hitler imperialista államaival. Legjellemzőbb bizonyíték, hogy a fasiszta háborús bűnösöket a megérdemelt börtön helyett az állami apparátus és hadsereg élére állította, táplálja és támogatja a revansiszta és kommunistaellenes propagandát. A nyugati imperialisták az új Németor­szágot beépítették a szocialistaellenes katonai blokkba, a NATO-ba, és az új háborúban a szocialista tábor elleni hadjárat élcsapatának szerepét osz­tották ki számára. Ezért nem sikerült megvalósítani a közös harc egyik legfőbb célját, vagyis olyan rendet teremteni Euró­pában, mely kizárja minden újabb agresszió lehetőségét. Szomorú tény tehát, hogy a nagy győzelem tizennegyedik évfordulóján a világ népei nem lelték meg aj igazi békét, melyért milliók, elsősorban a szovjet emberek millióinak, vére öm­lött. Az imperialista körök világural­muk érdekében új vérontásra készül­nek. Ma már azonban más a helyzet, mint 1940-ben. A Szovjetunió már nem áll egyedül, hanem egy egész sor ország tömörül a szocialista táborban, melyek a szocialista gazdasági rend­szer építésében hatalmas lépéseket tesznek, és legyőzhetetlen erkölcsi, gazdasági és katonai erőt képviselnek. A helyzet felmérése azonban nem volna teljes, ha csak a szocialista tábor erejét vennénk figyelembe. A háborúra törekvő imperialista és re­vansiszta erőkkel szemben saját or­szágaikban is kialakulóban van a békés erők frontja. Ezek az erők, melyek napról napra izmosodnak s mind bátrabban lépnek fel a népek békés együttélésének érdekében, nagy mértékben hozzájárulnak ahoz, hogy a nyugati országok kormányai kény­telenek tárgyalóasztalhoz ülni a Szov­jetunióval a politikai feszültséget okozó kérdések megoldása érdekében. Angliában, Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban mind bátrabban hangzik fel a józan ész és Akik a békét hozták az emberiesség szava. Nyugat-Német­­országban pedig annyira fölénybe ke­rültek a békés erők, hogy az Ade­­nauer-kormány kénytelen parancs­uralmi eszköz:öket igénybe venni há­borús tervei végrehajtására. A békeszerető emberek az egész világon feszült figyelemmel néznek a május végén összeülő külügyminisz­teri értekezlet elé. A világ népei joggal várják, hogy a tizennégy éve aratott nagy győzelem végre meg­hozza gyümölcsét, a békés, nyugo­dalmas életet a sokat szenvedett emberiségnek. P. E. SZABAD FÖLDMŰVES - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer r-; Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Maior Sándor - kesztőség Bratislava. Suvorovová 16- Telefon 353-41, 353-42, 353-43.- Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80 - Nyomja a Polyqrafické závodv n n Bratislava, Ul. Februárového vífazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél a 841549

Next

/
Thumbnails
Contents