Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-01 / 34-35. szám
TII. ÉVFOLYAM ♦ 17. SZÁM r ^ TARTALOM Lósy Béla: Május, a növényápolás időszaka . . 129 Jozef Bcnovic, a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal dolgozója: A féllánctalpas Zetor 25-A traktor teljesítménye nagyobb és üzemelése megbízhatóbb ............................150 Farkas Irén, a szepsi gép- és traktorállomás agrolaboratóriumának dolgozója: A talajelemzés minden mezőgazdasági üzem számára fontos ..................................131 ÁLLATTENYÉSZTÉS Dr. Schandl József: Az állatállomány értékelésének néhány kérdése .............................................132 Dr. Pa tus Sándor (Guta): Ne késlekedjünk a szarv és csülök ápolásával ............................133 KERTÉSZET, SZŐLÉSZET Csűri 11a József: Új szőlőket telepítenek Tokajhegyalján 134 MÉHÉSZET Faluba Zoltán: Több méh: több gyümölcs.............................................135 Csurilla József: A növények irányított beporzása nem gátolja a méztcrmelést . . . 136 A kaptár szó eredete .... 136 ____________ j A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Május a növényápolás időszaka •Irta: LÖSY BÉLA A korai tavasz és a kedvező idő lehetővé tette a tavaszi vetés gyors elvégzését. Ez azt jelenti, hogy két héttel korábban megkezdhettük a növényápolási munkákat. A növényápolás elvégzésére a szokottnál két héttel több idő áll rendelkezésünkre. Használjuk ki ezt az időt és végezzünk jobb munkát, hogy biztosítsuk a magasabb terméshozamokat. A többszöri kapálás, a talaj gyakoribb porhanyitása megakadályozza a nedvesség elpárolgását, s ezzel biztosítjuk a növény gyors gyarapodását és fejlődését. A bőséges esők után mindenütt gyors ütemben folyik a növényápolási munka. Meg kell gondolnunk azonban, hogy mikor és miként kezdjünk a munkához. A burgonyát, kukoricát kikelés után szokták boronálni. Ha a talaj felülete már száraz, de még nem repedezik meg, akkor hegyes fogú boronávaJ is jól elvégezhetjük a talajfelszín porhanyítását. A borona a sorokra merőlegesen vagy az átló irányában járjon. Abban az esetben, ha a talajfelszín összefüggő kemény réteget alkotó a borona lepényeket szaggatna föl. Ilyenkor előbb szöges hengerrel összetörjük a kérget és csak azután eresztjük rá a boronát. A kapásnövényeket kikelésük után saraboljuk, vagyis a sorközöket egészen sekélyen megporhanyítjuk. Ez a munka sürgős, tekintet nélkül arra, hogy kigyomosodott-e már a sorok köze vagy sem. Egyrészt azért, hogy az esetleg kelőiéiben levő gyomokat kiforgassuk, másrészt, hogy biztosítsuk a felszín alatti termőrétegben levő talajbaktériumok hasznos munkájához szükséges levegőzést és nedvességet. E munka elvégzése már nagyon jó kézi, fogatos és traktoros sarabológépek és eszközök között válogathatunk. Sarabolásra — kísérleteim szerint — jobban beváltak a lúdtalpas, laposan dolgozó kultivátorok, mint a túrva dolgozó eszközök. Az előbbiek ugyanis amellett, hogy a csírázó magvakat kiforgatják, az évelő gyomok első hajtásait is lemetszik. A talajban laposan dolgozó kések és lúdtalpak a talajfelszínt porhanyítják, az alatti részt pedig megnyomják és ezzel csak oly hajszálcsövességet idéznek elő, amely éppen szükséges a megfelelő vízmennyiség felhozására, amíg a növény vízszívó gyökerei mélyebbre nem hatolnak. A sarabolást annyiszor kell megismételni, ahányszor altalaj gyomosodik, vagy az eső keményre veri, és ezzel elveszti a felszín porhanyósságát. A harmadik sarabolásra a túrva dolgozó kultivátorok jobban megfelelnek. Nagyon fontos és gondos munkát kíván a ritkító kapálás. Ezt sűrűbb állományt kívánó kultúrákban, mint amilyen a cukorrépa, ma már csokrozógépekkel végezzük. Szlovákiában az EFSZ-ekben 164 db, a gépállomásokon pedig 23 db csokrozógép áll rendelkezésre. Használjuk ki ezeket a gépeket. A széles sorokba vetett kukorica- és napraforgóvetésben is végezhetünk csokrozókapálást. Ezt traktoros vagy fogatos sarabolóval végezzük. A sűrűn kikelt vetést addig kell csokrozni, amíg nem nő magasabbra, mint a csokrozógép rámája, hogy ne törjük le a fiatal növényt. Ezzel a csokrozókapálással akkor ritkítjuk a kukoricát, napraforgót vagy cirkot, ha nem vetettünk négyzetes vetőgéppel. Széltében-hosszában csak akkor járhatjuk sarabolóval a táblát, ha pontosan merőlegesen járunk a vetett sorokra. A táblák széléhez nem szabad igazodnunk, mert az helyenként eltorzul a különböző munkák alkalmával. Ezért a csokrozást ne a táblák szélén, hanem a közepén kitűzött egyenes vonalon kezdjük. Azután az első menethez igazodva folytatjuk előbb az egyik, majd a másik oldalon. Így érvényesíthetjük a keresztbekapálás minden előnyét. A meghagyott egy-két vagy több tő (csokor) közvetlen közelében maradt kapálatlan rész megporhanyítását tő körüli kapálásnak nevezzük. Komoly hiba — különösen, ahol csak egy növény maradt —, hogy az éles kéfi kapákkal túlbuzgóságból sok növényt megsértenek. A felületes munkával pedig 10 °/o-nál is több lehet a kivágott vagy súlyosan megsérült tövek száma. Ezért némely esetben mellőzhető a tő körüli kapálás és csak a tövek vagy fészkek mellett nőtt gyomok kiszaggatását kell elvégezni. Ez egyszerű, gyors munka, sőt ha jól végeztük a talajelőkészítést, el is maradhat, mert alig lesz gyom a növények mellett. A fészkek körüli föld így sem marad tömödött, mert a tövek és a gyökérzet vastagodása állandóan repesztgetl, porhanyítja a talajt. Lazító vagy mélyítő kapálásra akkor kerül sor, ha a talaj sarabolt rétege alatt száradni kezd a föld. Ez akkor szokott előfordulni, amikor durva, darabos maradt a talaj sarabolás után. A rögök közötti levegő elszívja a tömölt réteg ned-Szorgos kezű asszonyok egyelik a cukorrépát
