Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-01 / 34-35. szám
Bányászok májusa 4 A4 o Reggel hat. óra. Búg a IMIK sziréna, váltásra szólít. A bányászok azonban,— mint a szobor — mereven állnak a bánya bejáratánál. Tekintetük egy célra: az irodára szegeződik! — Egy lépést sem teszünk, míg nem engedik szabadon Urbán Istvánt! — követelik • komor arcok. sítógépet keresték. De nem találták. Nem, mert Duklesz Andrásnénál volt a kemeneekáménybe beépítve! Aztán hogy hogy nem, mégiscsak előkerült a sokszorosító, fgv Dukleszné. az öt apró gyermek anyja is börtönbe került! Urbán Istvánt, feleségét és István fiát (három kiskorú gyermek még otthon maradt) hat hónapi börtönre ítélték! Subovics elvtársat - aki a vallatásnál csaknem mindent magára vállalt — megölték! * * * áAP-7 Tavaszi szellő játszik I M I a Sajó-menti füzesek nyúlánk leveleivel. Subovics József elvtárssal (a meggyilkolt öccsével) a járási pártbizottság dolgozójával hallgatjuk az új májust köszöntő szellő zenéjét. Vájjon miről is muzsikál?. . A rozsnyói bányászok békés, boldog életéről! A vérfoltok helyén új családi házak épültek. A gyülekezőhely közelében bányásziskolát létesítettek. Jelenleg 280 legénv a modern épület lakója. Többnyire bányászok, a régi harcos kommunisták fiai! E9y pajkos horkai legénnyel ismerkedünk: — Szilvási Zoli vagyok — mondja. Apám is bányász volt. Hárman voltunk testvérek. Sokat szenvedtünk, éheztünk. Most jő! Havonta 1200- 1300 koronát keresek. Olyan életet élünk, mint amilyenről apáink álmodtak, amilyenért harcoltak, s a vérük folyt!.., Lám, milyen értelmes ez a horkai fiú. t'edig még csak 17 éves!... — A hét egyik felét az iskolában, a másikat a bányában töltjük — fűzi tovább a szót. - Munka és tanulás után futballozunk,, röplabdázunk, sakkozunk és olvasunk. Nagyon jól érezzük magunkat! Benyitok az üzemi szakszervezet irodájába. Éppen gyűlés van. Az első negyedévi terv teljesítését értékelik. Szaniszló Pál, a szakszervezet elnöke int, hogy üljek le — várjak egy kicsit!... Elcsípek az elejtett szavakból, - feljegyzem őket: — A rozsnyói bányászok a Munka ünnepének tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy év végéig terven felül kifejtenek 6000 tonna vasércet. Kötelezettségvállalásuk értéke több mint 800 ezer korona! Az első negyed évre eső terven felüli 1500 tonna vasérc helyett 2150 tonnát termeltek ki. A május elsejei ünnepségen 143 százalékos tervteljesítéssel vonulnak fel! Áthatnak a szavak, a számok, s magukkal ragadnak ... Addig gyúrom őket. míg egyszercsak kétféle état, kétféle bányászmájus csiszolódik belőlük: régi és új! Az előbbrn csendörszuronyok csillognak, vér folyik: s az éhező ajkak munkát, kenyeret követelnek! Az új. a mostani május elsején derűs arcú férfiak, nők, pufók pionírok menetelnek a béke zászlaja alatt!... ZATYKÖ JÖZSEF Ifjú bányászok menetelnek a béke zászlaja alatt — Most jöttem haza! — Honnan ? — A bányából! — Hiszi a fene! — Nem tehetek róla ... — Hogy beszél ? — Ahogy az úr akarja!... — Öltözzön és jöjjön velem! Felesége felsikolt, a gyerekek keservesen zokognak. A rendőr pedig bőszülten ordít: — Akkor sírtak volna, amikor a plakátokkal, röplapokkal bajlódtak! Urbán elvtárs vállat von, s olyan mozdulatot tesz. mint akinek fogalma sincs semmiről. Erre a rendőr dühbeguru!: — Még hazudni mer? Majd elhúzzák a nótáját — rövidesen... Induljon! ... Másnap reggel szárnyrakapott a hír, bejárt minden kis zugot: — Elvitték Urbán. Gorái, Subovics elvtársakat! — Általános sztrájk! Tüntetés! — volt a bányászok válasza. Több mint hatszáz bányász tette le a csákányt, fúrót, lapátot! A rendőrök pedig fegyvert ragadtak, a tüntetők közé rontottak, és megszállták a bányatelepet!... Az első golyó egy gömörhorkái elvtárs mellébe fúródott! Egy anyát, — somorjai EFSZ-nek, de a nehéz gépeket még nem. — És a traktorosok? — Talán el sem hiszi — emeli rám tekintetét —, de olyan lelkesedéssel mentek az EFSZ-be, mint szerelmes legény a mátkájához. — Én még a DT-t is itt hagytam volna, ha velük tarthatok, — jegyzi meg váratlanul Csetneki Károly. — Őszintén szólva meglepett ez a szövetkezetért való lelkesedés, és némi jó érzéssel töltött el. Aztán megtudtam, hogy Csetneki traktoros, — a föld szerelmese — anyagilag 400 — 500 koronával jobban jönne ki a szövetkezetben. Érthető hát, hogy miért kívánkozik a többiek után ... — De azért itt sem rossz —, siet a gépállomás védelmére Csápai Gyula bácsi. Ezt mondja az apa, de a fia, ifjú Csápai Gyula és barátja Pirók Mátyás inkább Csetnekive! tartanak. — a szövetkezetbe kívánkoznak. Fontolgatják a traktorosok, hol lenne jobb. így kell, ez a helyes. Furdal a kíváncsiság. Elindulok az EFSZ-ben dolgozó traktorosok keresésére, közben még a brigádközpont embereire gondolok. Szinte szemem előtt látom az olajosképü, maszatos ruhájú embereket, akikkel előbb beszéltem. Csodálkozom erős elhatározásukon, tenniakarásukon. Hisz az a tény, hogy május elsejét 12 680 koronás megtakarítási felajánlással űdvözlik, arról tanúskodik, hogy a jövőben gazdaságosabban dolgoznak, többet adnak a köznek, mint a múltban. És mindezt azért teszik, hogy jobb legyen, mint eddig volt. * * * Már Fehér Károllyal, —a szövetkezet agronómusával beszélgetek az átjött fiúk életéről. — Ök ugyanolyan EFSZ tagok, — lelkesedik -, mint a többiek. Érzik, hogy közük van a földhöz, amelyen dolgoznak. Sokkalta jobb minőségű munkát végeznek, mint valaha. Nem fordul elő, hogy térdigérö barázdát hagynának. Elsimítanak minden kis rögöcskét. Munkájukkal példát mutatnak a szövetkezet többi tagjának is. — Anyagilag? - fontolgatja a felvetett kérdést, majd röviden válaszol — Havonta 80 — 100 munkaegységet dolgoznak le. Egy munkaegység értéke pedig a természetbenivel együtt 23 korona. hogy nem lazult-e le valamilyen csavar, jök-e a fékek stb. Tökéletesen ellenőrzik a gépet, akárcsak orvos a pácienst. Persze az előírt karbantartási fokozatokat ugyanúgy betartják, mint a gépállomáson tették. Erre megvan a módjuk, mert a szövetkezet műhelye és a szakjavító bármikor a rendelkezésükre áll. Tehát a traktorosok akár a gépállomáson, akár a szövetkezetben dolgoznak, mindig megteszik a magukét. És hogy munkájukra milyen nagy szükség van, azt ismét a somorjaiakon keresztül tolmácsoljuk. Szabados József — az ellenőrző bizottság elnöke — a szövetkezet jobbkezének tartja őket. — Nélkülük — fűzi tovább a szót, — nem tudnánk az ötéves tervet négy év alatt teljesíteni. Ugyancsak az ő munkájukra támaszkodunk, amikor már ebben az évben egy mázsa- gabonával és 10 métermázsa kukoricával akarjuk emelni az 1960-ra tervezett hektárhozamot. — Ennek valóra váltása pedig mindnyájunk ügye -, fejezi be megjegyzését, inert a májusi ünnepségekre tett felajánlás is erre kötelez bennünket. Szuh Kálmán □QQQOQDODODDDDOCODCDODOD Magasan a terven felül Szlovákiai méretben az állati termékek termelésében a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban ez idáig a tojástermeiésben érték el a legszebb eredményeket. Ezt bizonyítja az is, hogy már a begyűjtési üzemek begyűjtötték a tervezett tojásmennyiséget. Az első negyedévben a tavalyi 12 millióval szemben 92 millió 297 ezer darab tojást gyűjtöttek be. Április első napjaiban Szlovákiában már teljesítették az idei tojásbegyüjtési tervet. Ez a szép eredmény elsősorban .s a baromfigondozók legnagyobb érdeme. Például a csicsói szövetkezet április közepéig 95 százalékra teljesítette a tojásbeadást. A oaromfigondozók vállalták, hogy május 1-ig teljesítik az egészévi beszolgáltatást. Ugyanilyen szép eredményekről adnak számot a szenei járás szövetkezetesei is, akik vállalták, hogy terven felül 750 ezer darab tojást adnak közellátásunknak. A gyülekezőhely közelében bányásziskolát létesítettek aki kisfiát tartotta karján, — szívenlöttek! Több elvtársat pedig véresre vertek, elhurcoltak!... Urbán István lakásán egy egész álló nap folyt a házkutatás. A sokszoro-PAPP LÁSZLÓ Pihenj ma üllő... Pihenj ma üllő, kalapács a gyárban; Ti is szorgalmas, esztergapadok, Fényes ekék az ébredő határban, Gyors vontatók és zúgó traktorok! ünnepeljünk; ma újra itt a Május, Illatosán, dús orgonáival. Kinyitottak a legszebb tulipánok, Zeng a Tavasz és szól és száll a dal. Ezernyolcszázkilencven májusában. Mikor először sereglett a nép Zászlók aló, hogy fölszentelje végre És megülje a munka ünnepét: A gazdagoknak fönn, a palotákban Nyugtalan, rémült lett az arca és Végigfutott bennük, mint az áram Egy kellemetlen, zord hideglelés. Mert azt hirdette akkor az az ünnep, A tömeg-vitte vörös lobogók, Hogy kenyeret és jogot adj a népnek! Hogy becsüld meg a sápadt dolgozót! Azt hirdette, hogy nélkülünk az élet Megáll! s a vén föld sem forog tovább! Hogy mi leszünk itt új fény, győztes ének, Hogy mi általunk jobbul a világ! A laktanyákban készen állt a század Évről évre, ha Jött az ünnepünk. Korbáccsal és kardlapokkal vártak. Rendőrt és csendőrt küldtek ellenünk. Mi mégis jöttünk, feltartóztathatatlan, Ezer tilalmak ellenére Is. Megőriztük hitünket lankadatlan, Kerülvén érte börtön-mélyre is. Köszöntelek ma Május, üdvözöllek! Te friss erő, te hódító varázs, Duzzadó lombok, kék ég, buja zöldek Te győzhetetlen élnlakarás! Aztán Hulyop Lálzló hatvannyolc éves régi párttag vejzi át a szót: A felvonulás kilenc órakor kezdődött. Először a szoedemek vonultai fel, zenekar kísérete mellett. Amikor a helyszínre értek, a zenészek sz< nélkül ott hagyták az urakat - i szoedemeket. Hozzánk csatlakoztak nekünk játszottak!... Mi a volt Masaryk-térre, a mostani Bányászokterére vonultunk föl. Bár megtiltották, mégis köztünk voltak a fiatalok gyermekeink is. Az ifjúmunkások, > lányok piros nyakkendőben, fehér blúzban, az asszonyok piros blúzban sötétkék szoknyában vonultak föl. í amikor mindezt meglátták a szoedemek, majd a fene ette meg őket.. Hát még akkor, amikor a zenekar — melyet ők fizettek — eljátszotta aj Internacionálét! Azt sem nézték jf szemmel hogy az ünnepély után í népmulatságon szintén nekünk játszott a zenekar. Mindent megtettek amit tehettek, hogy megzavarják gyönyörű ünnepünket! ... 4 AA I Este tíz óra. Végetér I U Jt1 a mdszak. ismét felbút v ** a sziréna. Urbán Istvár hazafelé tart. Amikor belép a Itskóházába lámpát gyújt, va csora után „kutat“. A „szűzleves1 szürcsölgetése közben lépteket észlel. Egyre erősebbet, közelebbit... — Nyisd ki az ajtót! — rezzen mer: az ablaküveg. Megcsörren a zár, belép a rendőr Tekintete vad, hangja, állatias. — Miért nem alszik? Urbán István és Hulyop László régi párttagok, nyugdíjasok pihenés közben Ogy nyolc óra tájban megérkezik a bányamérnök és a felügyelő. Ütjük az irodába, majd a bánya felé vezet. Amint megpillantják az egybeolvadt tömeget, ordítani kezdenek. — Mire vártok? A sültgalambra? Mozduljatok, mert azonnal belétek lövetek!... Goraly Károly előlépett a tömegből. — Ha szabadon engeditek Urbánt, azonnal munkához látunk ... — Urbánt? Azonnal itt lesz csak... — Semmi csak! - vágnak az álszenteskedő szavába. - Az Ígérgetésből már elég! — No_, hiszen nem... de kér as idöpazarlásért! — Ha nekfsk nem kár, akkor nekünk sem...! — így a bányászok. A kimondott szónak súlya, ereje volt. Halcek mérnök és Bugyi felügyelő — bár dühösen - összeszedte sátorfáját, autóba ült és behajtott Rozsnyóra. a városházára. A bányászok pedig megkönnyebbültek, fellélegeztek, hogy emberéletet mentettek!.. . * * * 1 ßOH A természet tavaszt I ~ közeledik május ■ w w w ejseje a rozsnyói bánya kommunistái terveket szőnek, sokatígérö jövőről álmodnak, Urbán István a tanácsadó: — Műszak után egyenként húzódjatok fel a lakásom padlására és megtervezzük a plakátokat, röplapokat. Holnap éjjel pedig a sokszorosítómmal kinyomjuk! A tizenhárom kommunistának (ennyi aktív tagja volt akkor a pártnak) nagyot dobbant a szíve: jó lesz! S mire megvirradt, minden papíron feküdt. A jelszavakat Subovics János szövegezte meg. Efféleképpen: „Le a fasizmussal! Éljen a szovjet Vörös Hadsereg! Munkát, kenyeret - tűrtünk már eleget!“ A röplapok elkészítésével Hulyop, Horváth és Molnár elvtársat bízta meg a szervezet. A nyomást — mint előbb említettük — Urbán István vezette. A „kézbesítést" valamennyi kommunista szívügyének tartotta!... Elérkezett a várvavárt nap: a szép virágos május elseje! A kommunisták szava Rozsnvórt vezette a s_illcei berzétei és dernö: munkásokat is. Gyalog jöttek, dt egy csöppet serr fáradtak el. Frissen, a remény, i boldog holnap utáni vágy érzésévé sorakoztak a villanytelepen. A tömeg élén Steinel Gábor elvtárs állt Szíve teli volt hittel és a fasizmus ellen gyűlölettel! — keveset beszélt, de minden sza vának volt értelme, foganata — emlé kezik Urbán István, a párt alapító tagja, a hatvanhét éves nyugdíjas bányász.
