Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-01 / 34-35. szám

Bányászok májusa 4 A4 o Reggel hat. óra. Búg a IMIK sziréna, váltásra szólít. A bányászok azonban,— mint a szobor — mereven állnak a bánya bejáratánál. Tekinte­tük egy célra: az irodára szegeződik! — Egy lépést sem teszünk, míg nem engedik szabadon Urbán Istvánt! — követelik • komor arcok. sítógépet keresték. De nem találták. Nem, mert Duklesz Andrásnénál volt a kemeneekáménybe beépítve! Aztán hogy hogy nem, mégiscsak előkerült a sokszorosító, fgv Dukleszné. az öt apró gyermek anyja is börtönbe ke­rült! Urbán Istvánt, feleségét és Ist­ván fiát (három kiskorú gyermek még otthon maradt) hat hónapi börtönre ítélték! Subovics elvtársat - aki a vallatásnál csaknem mindent magára vállalt — megölték! * * * áAP-7 Tavaszi szellő játszik I M I a Sajó-menti füzesek nyúlánk leveleivel. Subo­vics József elvtárssal (a meggyilkolt öccsével) a járási párt­­bizottság dolgozójával hallgatjuk az új májust köszöntő szellő zenéjét. Vájjon miről is muzsikál?. . A rozsnyói bányászok békés, boldog életéről! A vérfoltok helyén új csa­ládi házak épültek. A gyülekezőhely közelében bányásziskolát létesítettek. Jelenleg 280 legénv a modern épület lakója. Többnyire bányászok, a régi harcos kommunisták fiai! E9y pajkos horkai legénnyel ismer­kedünk: — Szilvási Zoli vagyok — mondja. Apám is bányász volt. Hárman vol­tunk testvérek. Sokat szenvedtünk, éheztünk. Most jő! Havonta 1200- 1300 koronát keresek. Olyan életet élünk, mint amilyenről apáink álmod­tak, amilyenért harcoltak, s a vérük folyt!.., Lám, milyen ér­telmes ez a horkai fiú. t'edig még csak 17 éves!... — A hét egyik felét az iskolában, a másikat a bányá­ban töltjük — fűzi tovább a szót. - Munka és tanulás után futballozunk,, röplabdázunk, sak­kozunk és olva­sunk. Nagyon jól érezzük magunkat! Benyitok az üze­mi szakszervezet irodájába. Éppen gyűlés van. Az első negyedévi terv teljesítését értékelik. Szaniszló Pál, a szakszervezet elnöke int, hogy ül­jek le — várjak egy kicsit!... Elcsípek az elejtett szavakból, - feljegyzem őket: — A rozsnyói bányászok a Munka ünnepének tiszteletére kötelezettsé­get vállaltak, hogy év végéig terven felül kifejtenek 6000 tonna vasércet. Kötelezettségvállalásuk értéke több mint 800 ezer korona! Az első negyed évre eső terven felüli 1500 tonna vas­érc helyett 2150 tonnát termeltek ki. A május elsejei ünnepségen 143 szá­zalékos tervteljesítéssel vonulnak fel! Áthatnak a szavak, a számok, s ma­gukkal ragadnak ... Addig gyúrom őket. míg egyszercsak kétféle état, kétféle bányászmájus csiszolódik be­lőlük: régi és új! Az előbbrn csen­­dörszuronyok csillognak, vér folyik: s az éhező ajkak munkát, kenyeret követelnek! Az új. a mostani május elsején derűs arcú férfiak, nők, pufók pionírok menetelnek a béke zászlaja alatt!... ZATYKÖ JÖZSEF Ifjú bányászok menetelnek a béke zászlaja alatt — Most jöttem haza! — Honnan ? — A bányából! — Hiszi a fene! — Nem tehetek róla ... — Hogy beszél ? — Ahogy az úr akarja!... — Öltözzön és jöjjön velem! Felesége felsikolt, a gyerekek ke­servesen zokognak. A rendőr pedig bőszülten ordít: — Akkor sírtak volna, amikor a pla­kátokkal, röplapokkal bajlódtak! Urbán elvtárs vállat von, s olyan mozdulatot tesz. mint akinek fogalma sincs semmiről. Erre a rendőr dühbe­­guru!: — Még hazudni mer? Majd elhúz­zák a nótáját — rövidesen... Indul­jon! ... Másnap reggel szárnyrakapott a hír, bejárt minden kis zugot: — Elvitték Urbán. Gorái, Subovics elvtársakat! — Általános sztrájk! Tüntetés! — volt a bányászok válasza. Több mint hatszáz bányász tette le a csákányt, fúrót, lapátot! A rendő­rök pedig fegyvert ragadtak, a tün­tetők közé rontottak, és megszállták a bányatelepet!... Az első golyó egy gömörhorkái elv­társ mellébe fúródott! Egy anyát, — somorjai EFSZ-nek, de a nehéz gépe­ket még nem. — És a traktorosok? — Talán el sem hiszi — emeli rám tekintetét —, de olyan lelkesedéssel mentek az EFSZ-be, mint szerelmes legény a mátkájához. — Én még a DT-t is itt hagytam volna, ha velük tarthatok, — jegyzi meg váratlanul Csetneki Károly. — Őszintén szólva meglepett ez a szövetkezetért való lelkesedés, és némi jó érzéssel töltött el. Aztán megtudtam, hogy Csetneki traktoros, — a föld szerelmese — anyagilag 400 — 500 koronával jobban jönne ki a szövetkezetben. Érthető hát, hogy miért kívánkozik a többiek után ... — De azért itt sem rossz —, siet a gépállomás védelmére Csápai Gyula bácsi. Ezt mondja az apa, de a fia, ifjú Csápai Gyula és barátja Pirók Mátyás inkább Csetnekive! tartanak. — a szövetkezetbe kívánkoznak. Fontol­gatják a traktorosok, hol lenne jobb. így kell, ez a helyes. Furdal a kíváncsiság. Elindulok az EFSZ-ben dolgozó traktorosok kere­sésére, közben még a brigádközpont embereire gondolok. Szinte szemem előtt látom az olajosképü, maszatos ruhájú embereket, akikkel előbb be­széltem. Csodálkozom erős elhatáro­zásukon, tenniakarásukon. Hisz az a tény, hogy május elsejét 12 680 koro­nás megtakarítási felajánlással űd­­vözlik, arról tanúskodik, hogy a jövő­ben gazdaságosabban dolgoznak, töb­bet adnak a köznek, mint a múltban. És mindezt azért teszik, hogy jobb legyen, mint eddig volt. * * * Már Fehér Károllyal, —a szövetke­zet agronómusával beszélgetek az át­jött fiúk életéről. — Ök ugyanolyan EFSZ tagok, — lelkesedik -, mint a többiek. Érzik, hogy közük van a földhöz, amelyen dolgoznak. Sokkalta jobb minőségű munkát végeznek, mint valaha. Nem fordul elő, hogy térdigérö barázdát hagynának. Elsimítanak minden kis rögöcskét. Munkájukkal példát mu­tatnak a szövetkezet többi tagjának is. — Anyagilag? - fontolgatja a fel­vetett kérdést, majd röviden válaszol — Havonta 80 — 100 munkaegységet dolgoznak le. Egy munkaegység értéke pedig a természetbenivel együtt 23 korona. hogy nem lazult-e le valamilyen csa­var, jök-e a fékek stb. Tökéletesen ellenőrzik a gépet, akárcsak orvos a pácienst. Persze az előírt karbantartási fo­kozatokat ugyanúgy betartják, mint a gépállomáson tették. Erre megvan a módjuk, mert a szövetkezet műhe­lye és a szakjavító bármikor a ren­delkezésükre áll. Tehát a traktorosok akár a gép­állomáson, akár a szövetkezetben dolgoznak, mindig megteszik a magu­két. És hogy munkájukra milyen nagy szükség van, azt ismét a somor­­jaiakon keresztül tolmácsoljuk. Szabados József — az ellenőrző bi­zottság elnöke — a szövetkezet jobb­kezének tartja őket. — Nélkülük — fűzi tovább a szót, — nem tudnánk az ötéves tervet négy év alatt teljesíteni. Ugyancsak az ő munkájukra támaszkodunk, amikor már ebben az évben egy mázsa- gabo­nával és 10 métermázsa kukoricával akarjuk emelni az 1960-ra tervezett hektárhozamot. — Ennek valóra váltása pedig mind­nyájunk ügye -, fejezi be megjegy­zését, inert a májusi ünnepségekre tett felajánlás is erre kötelez ben­nünket. Szuh Kálmán □QQQOQDODODDDDOCODCDODOD Magasan a terven felül Szlovákiai méretben az állati termé­kek termelésében a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban ez idáig a tojástermeiésben érték el a legszebb eredményeket. Ezt bizonyítja az is, hogy már a begyűjtési üzemek be­gyűjtötték a tervezett tojásmennyisé­get. Az első negyedévben a tavalyi 12 millióval szemben 92 millió 297 ezer darab tojást gyűjtöttek be. Ápri­lis első napjaiban Szlovákiában már teljesítették az idei tojásbegyüjtési tervet. Ez a szép eredmény elsősorban .s a baromfigondozók legnagyobb érde­me. Például a csicsói szövetkezet ápri­lis közepéig 95 százalékra teljesítette a tojásbeadást. A oaromfigondozók vállalták, hogy május 1-ig teljesítik az egészévi beszolgáltatást. Ugyan­ilyen szép eredményekről adnak szá­mot a szenei járás szövetkezetesei is, akik vállalták, hogy terven felül 750 ezer darab tojást adnak közellátá­sunknak. A gyülekezőhely közelében bányásziskolát létesítettek aki kisfiát tartotta karján, — szíven­­löttek! Több elvtársat pedig véresre vertek, elhurcoltak!... Urbán István lakásán egy egész álló nap folyt a házkutatás. A sokszoro-PAPP LÁSZLÓ Pihenj ma üllő... Pihenj ma üllő, kalapács a gyárban; Ti is szorgalmas, esztergapadok, Fényes ekék az ébredő határban, Gyors vontatók és zúgó traktorok! ünnepeljünk; ma újra itt a Május, Illatosán, dús orgonáival. Kinyitottak a legszebb tulipánok, Zeng a Tavasz és szól és száll a dal. Ezernyolcszázkilencven májusában. Mikor először sereglett a nép Zászlók aló, hogy fölszentelje végre És megülje a munka ünnepét: A gazdagoknak fönn, a palotákban Nyugtalan, rémült lett az arca és Végigfutott bennük, mint az áram Egy kellemetlen, zord hideglelés. Mert azt hirdette akkor az az ünnep, A tömeg-vitte vörös lobogók, Hogy kenyeret és jogot adj a népnek! Hogy becsüld meg a sápadt dolgozót! Azt hirdette, hogy nélkülünk az élet Megáll! s a vén föld sem forog tovább! Hogy mi leszünk itt új fény, győztes ének, Hogy mi általunk jobbul a világ! A laktanyákban készen állt a század Évről évre, ha Jött az ünnepünk. Korbáccsal és kardlapokkal vártak. Rendőrt és csendőrt küldtek ellenünk. Mi mégis jöttünk, feltartóztathatatlan, Ezer tilalmak ellenére Is. Megőriztük hitünket lankadatlan, Kerülvén érte börtön-mélyre is. Köszöntelek ma Május, üdvözöllek! Te friss erő, te hódító varázs, Duzzadó lombok, kék ég, buja zöldek Te győzhetetlen élnlakarás! Aztán Hulyop Lálzló hatvannyolc éves régi párttag vejzi át a szót: A felvonulás kilenc órakor kezdő­dött. Először a szoedemek vonultai fel, zenekar kísérete mellett. Amikor a helyszínre értek, a zenészek sz< nélkül ott hagyták az urakat - i szoedemeket. Hozzánk csatlakoztak nekünk játszottak!... Mi a volt Ma­­saryk-térre, a mostani Bányászok­­terére vonultunk föl. Bár megtiltot­ták, mégis köztünk voltak a fiatalok gyermekeink is. Az ifjúmunkások, > lányok piros nyakkendőben, fehér blúzban, az asszonyok piros blúzban sötétkék szoknyában vonultak föl. í amikor mindezt meglátták a szoe­demek, majd a fene ette meg őket.. Hát még akkor, amikor a zenekar — melyet ők fizettek — eljátszotta aj Internacionálét! Azt sem nézték jf szemmel hogy az ünnepély után í népmulatságon szintén nekünk ját­szott a zenekar. Mindent megtettek amit tehettek, hogy megzavarják gyö­nyörű ünnepünket! ... 4 AA I Este tíz óra. Végetér I U Jt1 a mdszak. ismét felbút v ** a sziréna. Urbán Istvár hazafelé tart. Amikor be­lép a Itskóházába lámpát gyújt, va csora után „kutat“. A „szűzleves1 szürcsölgetése közben lépteket ész­lel. Egyre erősebbet, közelebbit... — Nyisd ki az ajtót! — rezzen mer: az ablaküveg. Megcsörren a zár, belép a rendőr Tekintete vad, hangja, állatias. — Miért nem alszik? Urbán István és Hulyop László régi párttagok, nyugdíjasok pihenés közben Ogy nyolc óra tájban megérkezik a bányamérnök és a felügyelő. Ütjük az irodába, majd a bánya felé vezet. Amint megpillantják az egybeolvadt tömeget, ordítani kezdenek. — Mire vártok? A sültgalambra? Mozduljatok, mert azonnal belétek lövetek!... Goraly Károly előlépett a tömegből. — Ha szabadon engeditek Urbánt, azonnal munkához látunk ... — Urbánt? Azonnal itt lesz csak... — Semmi csak! - vágnak az ál­szenteskedő szavába. - Az Ígérgetés­ből már elég! — No_, hiszen nem... de kér as idöpazarlásért! — Ha nekfsk nem kár, akkor ne­künk sem...! — így a bányászok. A kimondott szónak súlya, ereje volt. Halcek mérnök és Bugyi felügye­lő — bár dühösen - összeszedte sá­torfáját, autóba ült és behajtott Rozs­nyóra. a városházára. A bányászok pedig megkönnyebbültek, fellélegez­tek, hogy emberéletet mentettek!.. . * * * 1 ßOH A természet tavaszt I ~ közeledik május ■ w w w ejseje a rozsnyói bánya kommunistái terveket szőnek, sokatígérö jövőről álmodnak, Urbán István a tanácsadó: — Műszak után egyenként húzód­jatok fel a lakásom padlására és megtervezzük a plakátokat, röplapo­kat. Holnap éjjel pedig a sokszorosí­tómmal kinyomjuk! A tizenhárom kommunistának (ennyi aktív tagja volt akkor a pártnak) na­gyot dobbant a szíve: jó lesz! S mire megvirradt, minden papíron feküdt. A jelszavakat Subovics János szöve­­gezte meg. Efféleképpen: „Le a fa­sizmussal! Éljen a szovjet Vörös Had­sereg! Munkát, kenyeret - tűrtünk már eleget!“ A röplapok elkészítésé­vel Hulyop, Horváth és Molnár elv­társat bízta meg a szervezet. A nyo­mást — mint előbb említettük — Ur­bán István vezette. A „kézbesítést" valamennyi kommunista szívügyének tartotta!... Elérkezett a várvavárt nap: a szép virágos május elseje! A kommunisták szava Rozsnvórt vezette a s_illcei berzétei és dernö: munkásokat is. Gyalog jöttek, dt egy csöppet serr fáradtak el. Fris­sen, a remény, i boldog holnap utá­ni vágy érzésévé sorakoztak a vil­lanytelepen. A tö­meg élén Steinel Gábor elvtárs állt Szíve teli volt hit­tel és a fasizmus ellen gyűlölettel! — keveset beszélt, de minden sza vának volt értelme, foganata — emlé kezik Urbán István, a párt alapító tagja, a hatvanhét éves nyugdíjas bá­nyász.

Next

/
Thumbnails
Contents