Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-04-26 / 33. szám

1959. április 26. \fzaUad Földműves 3 Munkaérdemrenddel kitüntetett EFSZ „Ahogy vetsz, úgy aratsz“ — mond­ja a közmondás. Ezt vallják a tanyi szövetkezetesek is, de főleg az állat­­gondozók. Persze az eredmény nem marad el .Napi háromszori etetéssel és fe­jőssel állandóan emelik a tejhozamot. A fiatal üszők súlygyarapodása ugyan­csak a jó takarmányozásról tanúsko­dik. — Nem tudom megérteni - mondja Szép Sándor állatgondozó -, hogy né­mely szövetkezetben olyan keveset fejnek. Ilyenkor aztán kifogásokat ke­resnek, hogy kevés és rossz minőségű a takarmány. Szeder Paula és Huszka Mária 24 tehenet gondoznak. Az elmúlt évben minden tehéntől 9,88 literes napi tejhozamot értek el — Nálunk az elegendő takarmány­mennyiség — folytatja tovább kissé felélénkülve — magától értetődő je­lenség. Ennek köszönhető, hogy 1958- ban a gondozásomra bízott 24 tehén­től Szeder Pál és Huskov Mária 9,88 liter tejet fejtek tehenenként. Kissé tovább Jerábi József és Gyur­­csó András etetők Kartai László zoo­­lechnikussa! beszélgetnek. Az első kettő Farkas Zoltánnal együtt az „erős hármast" alkotják. Tavaly 24 tehéntől ők is 9 liter egyedenkénti tejátlagot értek el. Persze a szép eredményekhez a zootechnikus is hozzájárul, aki nagy gondot fordít a pontos takarmányadag betartására. Később részletesen tájékoztat az állatállományukról: — Az 1958-as év végén 100 hektár földterületre 72 darab szarvasmarha esett, melyből 32 tehén volt. Mind­össze 882 hektáron gazdálkodunk. Eb­ből 640 hektár a szántóföld. A múlt évben összesen 737 944 liter tejeKfej­tünk. Ezért adhattunk be 469 000 litert terven felül. — Az 1957-es évhez viszonyítva — boncplgatja tovább —, sokat halad­tunk előre. Az akkori 800 liter tejjel szemben tavaly már 1085 litert fej­tünk egy hektár területre számítva. Ugyanígy növeltük a marha- és ser­téshús kitermelését, valamint a tojás­hozamot. így értük el, hogy az egy hektárra eső 7598 korona tiszta bevé­telből 4125 koronát az állattenyésztés jövedelmezte. Ezek szerint nem csoda, hogy Gás­pár József, az EFSZ elnöke, aki nem­rég jött haza Prágából a IV. országos szövetkezeti kongresszusról, a gazdag tapasztalat mellett magával hozta a Munkaérdemrend kitüntetést is, ame­lyet a termelésben elért kiváló ered­ményekért kapott a szövetkezet. Az irodában Domonkos Gézával, a növénytermelés vezetőjével találkoz­tam. Arra a kérdésemre, hogy hogyan biztosítják az állandó takarmányala­pot, így felelt: — Szövetkezetünk nagyobbrészt az állattenyésztésre specializálja magát. Szántóterületünk 21 százalékán ele­gendő jó minőségű takarmányt ter­melünk. Betartjuk a pontos agrotech­nikai időpontokat, és ami a legfonto­sabb, hogy kihasználjuk a gépesítést. Jó minőségű munkával nagy mennyi­ségű istálló- és műtrágyát haszná­lunk. Persze ez semmi újat nem je­lent, de célunk eléréséhez elenged­hetetlen, hogy szakszerűen dolgoz­zunk. Szövetkezetük egy hektárra eső tiszta bevétele már tavaly több volt 91 koronával, mint ahogy 1961-re ter­vezték járási méretben. Nem csoda, mert 395 mázsa disznó- és 185 mázsa marhahúst adtak be terven felül. Ga­bonabeadásuk tervét ugyancsak 160 százalékra teljesítették. Cukorrépá­ból 420 mázsát termeltek egy hektá­ron. És így sorolhatnánk tovább, ele-Földműveseink között egyre na­gyobb méreteket ölt a szövetkezeti mozgalom. Az elmúlt napokban az eperjesi kerületben két egészközségi szövetkezet alakult: Aranyoson és Friskovcén. Aranyoson 104 kis- és kö­zépparaszt 920 hektáron kezdte meg a nagyüzemi gazdálkodást. A szövet­kezet elnökének Benko G. György középparasztot választották meg, aki gazdag tapasztalatokkal rendelkezve szép eredményeket ért el háztáji gaz­daságában is. A fiatal szövetkezet tag­jai az EFSZ-ek IV. országos kong­resszusa határozatait akarták meg­valósítani szövetkezet megalakításá­val. Friskovcén 83 földműves 509 hektár mezőgazdasági földterületen kezdett közösen gazdálkodni. Közösen tették földbe az új kenyér magját, hogy dús kalászokat arathassanak az első kö­zös aratáskor. Mindkét fiatal szövetkezetben meg­vannak a feltételek, hogy egy év le­forgása alatt kiegészítik az állatállo­mányt. Az állatállomány növekedésével együtt jár a rétek és legelők javítá­sa, valamint a takarmánynövények mezhetnénk a sikerről tanúskodó számadatot. A 121 szövetkezeti család megtette kötelességét, szorgalmasan törtek utat a felmerülő nehézségek közepette. A képen Jeráby József és Gyurcsó András fejők, Kartai László zootech­­nikussal tárgyalnak. A múlt évben ék is több mint 9 literes napi tejhozam­mal dicsekedhettek Hogy nem eredménytelenül, azt bizo­nyítják az előbbi tények, valamint a 27 koronás munkaegység és a 8,33 korona értékű természetbeni járandó­ság. A Munkaérdemrenddel kitüntetett tanyi szövetkezetben eddig minden felmerülő problémát megoldottak. Amint látjuk, a közösség, a merész egybefogás már most valóra váltotta a mezőgazdaság jövőre kitűzött fel­adatát. Sluka József vetésterületének növelése is. Az emlí­tett szövetkezetek tagjai az EFSZ-ek kongresszusának határozata alapján az árpa vetésterületének csökkentése árán hathatósan növelik a kukorica vetésterületét. Azonban nem feled­keznek meg a tejelő silókukoricáról sem. A határozat megvitatása után biztos alapra fektették a tervet. A két község földművesei a szövet­kezeti mozgalomban látták a helyes utat, mely a még szebbnek ígérkező jövő felé vezet. Az eperjesi kerületről elmondhat­juk, hogy az utóbbi időben szép ered­ményeket ér el a kollektivizálás te­rén. -há-Érdekes újdonság ■ A Szovjetunióban az állandó 2 atom-villanymüvek építése mel­■ lett szállítható atom-villanyerő­­j művek építésén is dolgoznak, ‘l Most fejezik be a 200 kilowatt | teljesítményű szállítható reaktor í szerelését. Átmérője majdnem '{ egy magassága 2,2 méter. A nagyüzemi gazdálkodás útján Remélhetjük • •. Az EFSZ-ek IV. országos kongresz­­szusának határozata nagy visszhangra talált Szlovákia összes szövetkezetei­ben. Minden munkaszakaszon erről beszélgetnek a szövetkezetek tagjái. A losonci járás szövetkezet/sei is át­tanulmányozták a határozatot, mely­nek alapján hathatósan akarják nö­velni az állati termékek termelését. Semmi nem áll útjukban ennek meg­valósításában. Tavaly az egész járás területén mindössze 573 hektáron termeltek ku­koricát, míg az idén csupán mag­kukoricát 570 hektáron termelnek. Az árpa vetésterületének rovására pedig 850 hektáron silókukóricát vetnek. A losonci járás szövetkezetesei lát­ják, hogy az állattenyésztés növelése csak ilyen módon oldható jneg. Ezek alapján a Munka ünnepének tisztele­tére kétségkívül vállalhatták, hogy 3 ezer mázsa marhahúst, vagy 1 mil­lió 700 ezer liter tejet termelnek ter­ven felül, A szövetkezetesek a kukorica ma­gas hektárhozamának elérése érdeké­ben már most a vetés előtt megtesz­nek mindent. Kellőképpen készítik elő a talajt. Az eddigi értesülések alap­ján örömmel jelenthetjük, hogy a lo­sonci járás már május 9-ig befejezi a kukorica vetését. Remélhetjük, hogy a jó terméseredmény nem marad el. Alsószeli jegyzetek Néhány nappal ezelőtt Alsőszeliben jártam. Az EFSZ elnökét kerestem.- A határban van - mondotta a könyvelő. S amint beszélgettünk, megérkezett Puskás János a szövetkezet elnöke. Ideális helyen van az alsószeliek kacsafarmja így tőle érdeklődtem, hogyan teljesí­tik az EFSZ-ek IV. országos kong­resszusának határozatát? Puskás elvtárs megfontoltan vála­szolt. — A napokban elkészült a növen­dékmarhák részére a szabadistálló. Ez évben még építünk egy ilyen istái­be vették a sertések száraz hizlalását is. — Szövetkezetünk hiánytalanul és idő előtt teljesíti a kongresszus hatá­rozatát — mondotta Puskás János szövetkezeti elnök. Krajcsovics Ferdinánd Galánta Marhahúsból: 129 százalék A nagymegyeri járás EFSZ-ei a marhahúsbeszolgáltatás tervét 129 százalékra teljesítették. Az első ne­gyedévben a padányi EFSZ 265, a nyá­­rasdi pedig 239 százalékra teljesítette a marhahúsbeadását. Teljesítették a tervet még a nagymegyeri, balonyi, bogyai, csilizradványi, gellei, alistáli, ekecsi, apácaszakállasi, patasi, lak­­szakálasi, nemesőcsai, túzoki és olesa­­rétei EFSZ-ek. GICZE községet, a szegény giczeie­­ket a kis Murányka patak úgy a Köveshegyhez szorította, mintha azt akarná mondani: nem engedem, hogy elmenjetek, nem engedem, hogy itt­hagyjátok a földet, hiszen a közösben dolgoztok, új életet kezdtetek élni. A falu tövében meghúzódó szalma­­tetős csűrök pedig azt kiabálják: — Oj életet kezdtek élni a földmű­vesek, de sajnos, nem haladnak a fejlődéssel, nem tudnak gazdálkodni. A szövetkezet irodájában Krajnák könyvelő és az elnök, Lipták László beszélgetnek. Már most azon törik a. fejüket, elég lesz-e az idén termesz­tett takarmány télire. Krajnák elvtárs elmondja, hogy a 227 hektár szántóterület 25 százalé­kán, vetett takarmányt termesztenek. Van 30 hektár lóheréjük, 13 hektár silójuk, 11 hektár őszikeverékük, ezenkívül 120 hektár rétjük. — No, ebben a szövetkezetben min­den a legnagyobb rendben van — gondolom. Azonban, amikor a tavaszi munkák menetéről érdeklődöm az el­nök és a könyvelő zavartan összenéz­nek.- Megy... megy az. van még egy­­pár hektár hátra, dehát meg lesz az. Igaz, máshol már elvetettek, dehát... A könyveié alatt nyugtalanul meg­reccsen a szék. Hirtelen, indulatosan kitör.- Hát igen, a szomszédos szövet­kezetekben már régen elfelejtették a tavaszi vetést. De mi semmilyen munkát nem tudunk idejében elvé­gezni. Nincs elegendő munkaerő. Nincs rend a szövetkezetben. Tíz éve annak, hogy megalakult Giczén a szövetkezet. Akkoriban ke­vesen voltak, de az elmúlt években egész falusi szövetkezetté lettek. Az első három év tele volt nehézségek­kel. Lassan javulni kezdett a szövet­kezet. Már mindenki lényeges jobbra­­fordulást remélt, ázonban nem így történt. Ugyanis már három éve, hogy a Idfizetett nyolc korona előlegen és természetbenin kívül nem tudtak több pénzt kifizetni. Hogy miért? Er­re a múlt év mérlege világosan fele­letet ad. A tervezett bevételből „csupán“ 40 000 korona hiányzott. A kiadást pedig 150 000 koronával lépték túl. Csupán abraktakarmányra elment 80 ezer korona. A vetőmagra pedig 40 ezer kellett. Ilyen gazdálkodás mel­lett nem csoda, ha a tervezett 16 ko­rona helyett, csak 8 koronát kaptak a tagok. Igaz, hogy a 3 kiló termé­szetbenit, azt kiosztották, ami össze­sen 626 mázsát tett ki, habár árpából csak 9 mázsás, zabból 10,5 mázsás hektárhozamot értek el. Arra nem gondoltak, hogy, ha csu­pán egy kilóval kevesebbet adtak volna munkaegységenként, a szövet­kezet két vágón abraktakarmányt nyert volna és nem kellett volna pén­zért felvásárolnia. Dehát, a giczeiek azt mondják, arról nem tehetnek, hogy alacsony a hektárhozam, nekik az a fontos, hogy a tagoknak meg legyen mindenük, nem baj, ha a szö­vetkezet szegény marad. Ezért töl­tötték fel az oszthatatlan alapot csu­pán hét, a kulturális és a szociális alapot csupán fél-fél százalékkal. ők csak a jelent nézik, s nem néz­nek a jövőbe. Elfelejtik, hogy a sze­gény szövetkezet nem támogathatja mindig a tagokat, hogy ha nem gon­doskodnak szövetkezetük megszilár­dításáról, az alapok jó feltöltéséről, akkor nem remélhetnek magasabb munkaegységértéket, hogyha nem fognak szakszerűen gazdálkodni, el­hanyagolják a munkák időben történő elvégzését, nem lesz magasabb hek­tárhozamuk. A hivatalos kimutatások szerint a szövetkezetnek 72 tagja van. A való­ságban ezek közül 30-35 dolgozik. 20 az állattenyésztésben, 10-15 a növénytermesztésben, a többi pedig mindenhol, csak nem a szövetkezet­ben. Igaz, vannak „betegek" is, így Ke­lemen János, aki már két hónapja a szövetkezet felé sem néz. Egy kis turpissággal „túl lehet méretezni” a háztájit s fontos, hogy az meg legyen művelve, — a EFSZ-t üsse kő! Ötvös Miklós három év után most vette észre, hogy fáj a lába. Ugyanis ez­előtt három évvel esett le a szekér­ről. De érdekes, csak akkor fáj, ha a szövetkezetről van szó. Mikor az er­dészeti hivatalnál kellett fát vágnia, akkor kutyabaja sem volt. Sajnos, ilyen járványos betegségek gyakran felütik fejüket a giczei szö­vetkezetben. A vezetőség tehetetlenül nézi, hogyan pusztítja a szövetkezet gazdaságát ez a kór. Arra nem is gondol, hogy óvóintézkedéseket kel­lene tennie. Pedig van hatásos „szé­ruma“ is, melyet alkalmazhatna. Még­pedig az alapszabályok. Az a baj, hogy ezt a fiókban tartogatják. Pedig, ha elolvasnák, megtalálnák benne azt is. hogy minden igazolatlan távoliét után két munkaegység lefogandó. Az már természetes, ha a tagság­gal ennyi baj van, akkor nem különb a helyzet az egész gazdaságban sem. Hiszen úgy szokás mondani, amilyen a gazdasszony, olyan a konyha. Tehát, amilyenek a giczei szövetkezetesek, olyan az állattenyésztés, a növényter­mesztés. Hetven tehéntől csupán 34 borjút választanak el. Itt jobban kör­mére nézhetnének a megterméke­nyítő állomás dolgozójának is, mert a környező szövetkezetekben is ha­sonló a helyzet. De inkább a tagok rossz munkaerkölcsére, nemtörődöm­ségére vall, hogy egy kocától átlago­san csak 6,8 darab malacot válasz­tottak el a múlt évben. s Nagyon sok javításra, megoldásra váró kérdés van Giczén. De a szövet­kezet vezetőségének és a tagoknak a legrövidebb időn belül el kell azt távolítani, hiszen csupán így várható lényeges fordulat a gazdasági ered­ményekben. A szövetkezet alapsza­bályait tekintse mindenki törvénynek. Akkor aztán nem fordulhat elő az igazolatlan mulasztás. A tagoknak meg kell érteniük, hogy a szövetkezet rovására nem szabad kiosztani több terményt, mint amennyit a közös számára bebiztosított takarmány és vetőmag megenged. Az állattenyész­tésben dolgozókat pedig munkájuk minősége,'a kitermelt tej, az elvá­lasztott borjúk és malacok után kell fizetni, nem pedig „pausálban“. És ezentúl, hogy az ellenőrzés könnyeb­ben keresztülvihető legyen pontosan nyilván kell tartani az állatok súly­­gyarapodását. De ez még mind nem elég. Meg kell, hogy változzon a tagoknak a szövet­kezethez való viszonya. Érezzék, tud­ják magukénak a szövetkezetét, le­gyenek felelősek a szövetkezetért. Csupán így, ekkor várhatnak határo­zott gazdasági fellendülést. Bízunk abban, hogy a szövetkezeti tagok megértik, nem a háztáji gazda­ságban, hanem az EFSZ-ben kell jö­vőjüket keresniük. Ha pontosan, szor­galmasan, lelkiismeretesen dolgoznak majd, ha szakszerűen fognak gazdál­kodni, ez elsősorban az ő hasznukra válik, mert nem 8 korona, nem 16, hanem 25, vagy 40 lesz a munkaegy­ség értéke. Mindez csupán rajtuk múlik, hiszen ők saját szerencséjük­nek, boldogabb életüknek kovácsai. Németh Jáno-GICZEI PROBLÉMÁK lót. Azon igyekszünk, hogy 1965-ig 100 hektár földre 83 szarvasmarha s ebből 37 darab tehén jusson. A baromfitenyésztésre Is nagy súlyt fektetnek az alsószellek. Még ez év­ben felépítenek egy tyűkfarmot. Terv­

Next

/
Thumbnails
Contents