Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-14 / 4. szám

16 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG

1959. január 14.

A méhészek nagygyűlésének határozata

Szakmelléklelünk múlt évi 26. számában beszámoltunk a méhészek nagygyűléséről, amely az EFSZ-ek IV. kongresszusa jegyében folyt le. Most pedig közüljük a nagygyűlés határozatát.

* * *

1. A nagygyűlés részvevői helyeslik Szlovákia méhészetének fejlesztési tervét.

2. A jövőben mindent megtesznek a terv teljesítése érdekében, amelynek megvalósítására a következő teendőket jelölik:

a) Elegendő új kaptárak biztosítása, új méhészetek és új méhcsaládok létesítése.

b) Segítség az állami szerveknek új szövetkezeti méhészetek megalakításában és a régiek megerősítésében. Idejében biztosítják azok kaptárakkal és méhészeti felszerelésekkel való ellátását.

c) Lehetővé kell tenni az érdekelt szervek, agronómusok, zootechnikusok és gépállomások részvételét a gyűléseken, hogy ott rövid előadásokat tarthassanak a méhek beporzó munkájának fontosságáról a mezőgazdaságban.

3. Minden járásban legalább egy méhésztanítónak irányított beporzást kell végrehajtania az EFSZ megbízottja és a járási agronómus részvételével.

4. A szakosztályok tegyék pontosabbá tervüket és azt egészítsék ki a következő szempontokat figyelembe véve:

a) a nagyüzemi méhészetek fejlesztésének fontossága a magánméhészetekkel szemben;

b) erős és egészséges méhcsaládok biztosítása;

c) a méhek gondozásánál a legegyszerűbb, de legeredményesebb módszerek alkalmazása a helyi adottságok figyelembevételével ;

d) a szükséges anyaméhek biztosítása és az anyanevelés egyszerűsítése;

e) a tartalékanyák beteleltetésével és a méhcsaládok elhelyezésével összefüggő kérdések egységes megoldása;

f) a méhcsaládok egészségének biztosítása és a betegségek elfojtása.

5. Követeljük a 306/1946. számú hirdetmény hatályának kiterjesztését az államvasutak egész hálózatára, hogy idegen területről ne hozzanak be fertőzött családokat.

6. Minden szakosztály azonosítja magát a Szlovákiai Méhész-Szövetség népnevelési szakosztályának irányításával, amely szerv biztosítja eredményeinket a mezőgazdaság fejlesztésében.

7. Javasoljuk, hogy a szakosztályok közösen tartsanak munkaértekezletet a következő tárgyról:

a) Erős méhcsaládok.

b) Anyanevelés.

c) Kaptárak és méhészeti felszerelések.

d) Beteleltetés. ,

8. A nagygyűlés részvevői egyöntetűen kérik, hogy szorosabban együttműködjenek a Csehországi Méhész-Szövetség szakosztályaival és ajánlja, hogy legalább két napig tartó közös értekezleten vitassák meg a zootechnikai, agrotechnikai és közgazdaságtani problémákat.

9. Ajánlják, hogy a Vcelár és a Vcelárstvi méhészeti folyóiratok tartsanak közös értekezletet az olvasókkal, amelyen megtárgyalnák a nagyüzemi és a kisüzemi méhészetek problémáit, valamint azt, ami a 6. pontban fel van tüntetve. Kijelentik azt a meggyőződésüket,

hogy a különböző éghajlati viszonyoknak megfelelően köztársaságunk tagozoltságát tekintve kialakulna a Szükséges munkamódszer a közös értekezlet révén.

10. Kívánatos, hogy maradéktalanul teljesítsük azokat a feladatokat, amelyeket a népművelési intézet és a Méhész-Szövetség meghatározott a méhészet népszerűsítésére. Ajánlják a kezdő és a tapasztalt EFSZ-méhészek állandó oktatását.

11. A részvevők kérik, hogy minden szakosztály érvényesítse a micsurini agrobiológia és a CSKP KB XI. kongresszusának irányelveit, mégpedig azáltal, hogy a marxista-leninista és mezőgazdasági üzemtan katedrájáról kérnek előadókat.

12. Indítványozzák, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia és a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia részvételével vitát rendezzenek a méhészet minden agrotechnikai, zootechnikai és ökonómiai kérdéséről, amint az a fajtenyésztés vonalán már megtörtént.

13. Külön figyelmet kell szentelni a selyemhernyó tenyésztésének, mivel ezzel fokozottabban szolgáljuk az állam selyemipari termelését.

14. A Vcelársky spravodaj mintájára

Amióta az ember az erdőben talált méhcsaládot a fatönkkel együtt hazavitte, sokféle kaptárt készített, hogy megfelelő lakást biztosítson méheinek. De ha a méh egyszer elszökik az ember gyámságából, mindig ősi ösztönének megfelelően rendezi be új otthonát. A fészek mindkét szélén két vesesejtet épít. A szélsőkbe mézet gyűjt, a másodikba mézet és virágport, a többi egyszerű lép pedig á fészek közepét képezi, ahol fiasít és telelő csomóba húzódik a méhcsalád.

JSzt figyelembe véve henger alakú kaptárt készítettem, amelyben a méhek ősi ösztöne szerint élhetnek, fejlődhetnek a téli és kora tavaszi időszakban, de amikor már nem fontos a gömbbe történő tömörülés, a kaptárt újra átalakítom szögletesre, ugyanis a szalmából készült oldalfalak kiszedhetők. A fészket azután rendes keretekkel bővíthetem, a vesesejteket pedig felteszem a felső méitérbe kamarázás céljaira. A háromféle keret a felületes szemlélő előtt nem látszik célszerűnek, de figyeljük meg a méhcsalád életét távolabb látó gyakorlati szemmel. Mennyi munkát okozunk a méheknek, ha a vlrágporos lépeket

ki kell adni egy méhészeti híradót, amely a következő kérdésekkel foglalkozzék: a méhcsaládok szaporítása,

anyanevelés, fajtenyésztés — a kiadott utasítások figyelembevételével —, a betelelés kérdése és a normalizált kaptárak használata. Ezzel kapcsolatban kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a megfelelő irányelvek hiányában kerültek használatba a különböző, meg nem felelő kaptárak.

15. A Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia méhészeti kutatóintézete minél több zootechnikai kérdés megoldásával foglalkozzék, mégpedig ennek a határozatnak a 4. és 6. pontja szerint.

16. A részvevők kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy valamennyi szerv rendszeres munkájával teljesülnek azok a feladatok, amelyek népgazdaságunk és mezőgazdaságunk megerősítését, megszilárdítását, valamint a Csehszlovák Köztársaság védelmét és békés építőmunkáját szolgálják.

Jelszavunk ez legyen: Egységesen

előre méhészetünk szocialista építőmunkájának betetőzéséért Csehszlovák Köztársaságunk mezőgazdaságának javára!

elvesszük rendeltetési helyükről, mennyi méhcsaládot menthetnénk meg az elnéptelenedéstől! Sokszor főhordás alatt elég lenne egy-egy mézes vesesejt a kamrázásra a részben megnyitott méztérben vagy a felső, illetve a kiskeret helyére. Ha behelyezzük az építőlécet a főhordás megkezdése előtt, nem ébred fel a méhek rajzási ösztöne, ami anélkül néha órák alatt bekövetkezik. Mennyivel jobban dolgozik a család, ha irányítjuk, és nem kénye-kedvére készülődhet rajzásra. Éppen a nagyüzemi méhészetekben jelentős ez. Télire csak beakasztjuk a helyére a mézes vesesejteket, és azután a fészek kereteinek a felső részében kell a méheknek az eleséget begyűjteni, a kivehető felső kis keretbe. Ez a kis keretrész nagyon jó az anyanevelésre is. Itt poharas módszerrel neveltem anyákat, amelyeket ez évben akarok kipróbálni, hogy nem maradnak-e le a petézésben a rajanyáktól. Külsőleg az anyák nagyon szépek.

Ilyen vesesejtes henger alakú kaptárba beteleltem pár családot. Kíváncsian várom a tavaszt, hogy milyen lesz a telelési eredmény és a tavaszi fejlődés.

Racskó János (Ipolynyék)

Méhészkedés az ókorban

A méhészkedés nem mostani keletű, mert ezelőtt már 5000 évvel a babiloniak és az egyiptomiak, majd később, háromezer évvel ezelőtt a görögök annyi mézet termeltek, hogy még a halottakat is mézben temették el.

A törökök pedig annyira szerették a mézet, hogy egy icce (7,5 dl) mézért egy magyar foglyot adtak ki.

Henger alakú kaptárt készítettem