Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-12 / 29. szám
4 JraUad Földműves 1959. április 12. (Folytatás a 2. oldalról.) Két évvel ezelőtt a VI. országos közgyűlésünk célul tűzte ki, hogy mezőgazdasági és egyéb szakkörökben fejlesszük dolgozó népünk, elsősorban is dolgozó parasztságunk tudását Kultúregyesületünk vezető szervei közgyűlésünk határozati pontjának megvalósítása érdekében eredményes munkát végeztek. Erre enged következtetni az is, hogy az 1957-es évben 35 mezőgazdasági szakkör alakult és kezdte meg a munkát. A későbbiek folyamán azonban azt tapasztaltuk, hogy a mezőgazdasági szakkörökkel kapcsolatos önálló Csemadok kezdeményezésünkkel megnehezítettük a földművesszövetkezetek melletti szövetkezeti munkaiskolák létesítését. A két akció keresztezte egymást és zavart keltett az érdekeltek körében. Központi Bizottságunk okult ezekből a tapasztalatokból és azt a következtetést vonta le, hogy a falusi helyi csoportjaink sokkal eredményesebb munkát végeznek, ha Csemadok-szakkörök szervezése helyett a szövetkezetekkel szoros együttműködésben széleskörű felvilágosító munkát fejtenek ki abból a célból, hogy mindenekelőtt is a Csemadok földművelő tagjait megnyerjék a szövetkezeti munkaiskoláknak, valamint rövidebb és hosszabb mezőgazdasági szaktanfolyamoknak. Mindannyiunk előtt ismeretes, pártunk XI. kongresszusának határozata értelmében az egységes földművesszövetkezetekre az a feladat vár, hogy falvaink gazdasági és kulturális életét irányítsák. Ezt az intézkedést helyeseljük annál is inkább, mert ismert tény, hogy az egységes földművesszövetkezetek alkotják azt a fő, gazdasági és szervezeti egységet, amelyben a lakosság túlnyomó többsege érdekelve van és amely a gazdasági és a kulturális élet fejlesztéséhez szükséges eszközökkel is rendelkezik. Nem elég azonban a határozatot csupán helyeselni, hanem megvalósításáért a gyakorlatban tenni is kell valamit. Helyes lesz, ha minden községben, ahol megvannak a feltételek, illetve, ahol a szövetkezet anyagi helyzete lehetővé teszi, helyi csoportjaink kezdeményezik és elősegítik a szövetkezeti klub létrehozását. Működési területünk egyik fontos ága a könyvvel végzett munka, a dolgozók irodalmi ismereteinek fejlesztése. Az utóbbi két évben 473 irodalmi vitaestet, illetve könyvismertető előadást rendeztünk. Az irodalmi, illetve szerzői esteken az utóbbi időben tevékenyen közreműködtek a csehszlovákiai magyar írók is. Örömmel vettük, hogy íróink is hozzájárultak a csehszlovákiai magyar dolgozók irodalmi látókörének fejlesztéséhez. A Csemadok-tagok szeretik és várják íróinkat. Véleményüket tolmácsoljuk akkor, amikor arra kérjük íróinkat, hogy tartalmas, az egyre szépülő életünket és problémáinkat visszatükröző, pártos irodalommal gazdagítsák a csehszlovákiai magyar irodalmat. Ezeket a követelményeket állítjuk kulturális hetilapunk szerkesztősége elé is, hogy olyan lappá fejlessze a Hetet, amely lelkesít, tanít, szervez, tanácsokkal látja el a kulttjrmunkäsokat és így elősegíti a csehszlovákiai magyar kulturális élet fejlődését. Nem azt várjuk A Héttől, hogy az helyi-csoportjainak rendezvényeiről, színjátszó csoportjai tagjainak teljesítményéről dicshimnuszokat zengjen. — Bár néha arra is szükség van, hogy dicsérjen. Hanem azt várjuk, hogy ennek a lapnak cikkeiben tükröződjék a csehszlovákiai magyar dolgozók élete. Tehát minél több hazai vonatkozású és időszerű kérdéssel foglalkozó riportot, tanulmányt, tudósítást és novellát közöljön. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy műkedvelő színjátszó mozgalmunk is hatékonyan hozzájáruljon kulturális forradalmunk céljainak eléréséhez. Ahhoz, hogy színjátszó csoportjaink munkáját a szó legszorosabb értelmében a szocializmus építésének szolgálatába tudjuk állítani, szükséges, hogy Központi Bizottságunk mellett a kerületi és járási bizottságaink is jobban kezükben tartsák a színjátszó csoportok munkájának irányítását. Már a színdarabok kiválasztásánál érvényesüljön irányító szerepünk és rávezessük színjátszó csoportjainkat arra, hogy a klasszikusok mellett minél több mai tárgyú, a szocialista társadalmat építő ember életét, munkáját és problémáit visszatükröző színdarabot tűzzenek műsorukra. A népművészeti hagyományok feltárásában és ápolásában szép eredményeket értünk el. Ez a tény arra késztet bennünket, hogy e kérdésnél még egy pillanatra megálljunk. Meg kell gondolnunk, vajon helyes lesz-e, ha továbbra is csupán haladó népi hagyományok feltárásánál maradunk? Véleményünk szerint nem volna hekosításról szóló, éppen úgy, mint egyéb káros Irányzatoknak hordozói és hirdetői szinte minden esetben a széjjelvert burzsoázia maradványai, a kulákok és a volt fasiszta pártok tagjai. Ellenü pedig küzdeni kell, harcot kell folytatnunk a magyar dolgozók soraiban meghúzódó burzsoánacionalisták ellen. Az egyenjogúság azt jelenti, hogy a magyar dolgozó, amennyiben képességeinél fogva megfelel, ugyanolyan felelősségteljes funkciót tölthet be, mint a cseh, vagy a szlovák nemzetiségű dolgozó. De vajon betölthetünk-e felelősségteljes állami, illetve közéleti funkciót csupán a magyar nyelvtudásunkkal? — Kívánhatjuk-e. hogy a soraink közül kikerült jizemigazgató, járási, kerületi, vagy központi funkcionáriusok kedvéért mindenki megtanuljon magyarul? Ezt persze, hogy nem kívánhatjuk. Hassa át minden tevékenykedésünket a csehszlovák szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség szelleme, hogy népnevelő munkánk nyolyes, mert ma már a fejlődésnek abba a szakaszába értünk, amikor többet kell tennünk és többet is tudunk tenni. A magyar dolgozók aktív részvétele a párt- és az államigazgatási szervekben, valamint a tömegszervezetekben, szükségessé teszi annak lehetővé tételét, hogy a magyar nyelvet használhassák a tárgyalásoknál, hogy magyarul tehessék meg hozzászólásaikat. Ez annyit jelent, hogy minden esetben, ahol az említett szervek, tagságának összetétele vegyes, megfelelő technikai eszközökkel biztosítani keli a teljes szöveg magyar és szlovák nyelvre való fordítását, de ugyanakkor gondoskodni kell arról is, hogy az említett szervek a magyar nemzetiségű lakossággal írásbeli kapcsolataikat magyar nyelven tartsák fenti, hogy határozataikat szlovákul és magyarul hozzák nyilvánosságra. Itt azonban szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, nagyon helytelenül cselekszik az a magyar dolgozó, aki a nemzetiségi egyenjogúságot helytelenül értelmezve azt kívánja, hogy vele kapcsolatban mindenki, tehát még az is, aki nem beszél magyarul, — a magyar nyelvet használja. Sajnos, vannak olyanok, akik így vélekednek, s akik egy szót sem tanulnak meg szlovákul attól való félelmükben, hogy elszlovákosítják őket. Senkinek sem áll szándékában, hogy a magyar dolgozókat elszlovákosítsa. Az elszlová-Röviden a nagyvilág kultúrájából A Szovjet Tudományos Akadémia könyvtára 65 országgal tart fenn kapcsolatot. Jelenleg 5 milliós könyvállománya van. * Jules Verne-díjat alapítottak Franciaországban, amelynek feltételei szerint 100 ezer frankkal jutalmazzák minden évben a legjobb tudományos fantasztikus regény szerzőjét. A díj első odaítélésére 1959 májusáig kerül sor. * A Szovjetunió népművésze címmel tüntették ki Grigorij Rosalj és Mihail Kalatozov filmrendezőt, a Golgotha és Szállnak a darvak rendezéséért. Glebovnak, a Csendes Don Grigorijának alakításáért az Érdemes művész címet adományozták. Lengyelország színpadain több magyar művet játszanak nagy sikerrel. A napokban mutatták be a Liliomfit, Babaytől a Három szegény szabőlegényt, s Török Tamás Eltüsszentett birodalom című mesejátékát. * A magyarországi KISZ központi művészegyüttes tánckara „1919 piros rózsái“ címmel két képből álló, egyfelvonásos táncdrámát tanul Asztalos Mihály koreográfiájára, Bariói Rudolf zenéjére. * Buenos Aires egy antikváriumában ritka nyomtatványra, az 1553-ban megjelent „Ferrara-bibliára“ bukkantak. Ebből a könyvből mindössze öt van a világon. mán még jobban megszilárduljon hazánk népeinek barátsága és testvéri egysége. Hazánk népei közös céljainak eléréséért, a szocializmus építésének győzelmes befejezéséért, a tartós világbéke megőrzéséért — Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével — új győzelmek felé! Jjtgyformán megbecsült polgára ■*-* volt a falunak Házas Imre és Kiss Jani Szántásban, vetésben keresve sem lehetett volna érdemesebbeket találni és emberségben is voltak ott, ahol mások. Kivetni való csak az volt, hogy sok éve haragban voltak. A harag okára bizony már csak kevesen emlékeztek és a szálló évek amolyan hiúsági kérdéssé sorvasztották a dolgot. A békítési szándékok mégis mindig hajótörést szenvedtek, mert nem volt aki a közeledést kezdje. Egyik sem akart elsőként békülni. Ilyen volt á helyzet akkor is, amikor a józan ész és a belátás a közös munka alapjainak lérakására vitte rá a falubeliek zömét. Megalakult a szövetkezet. A leglelkesebb alapítók egyike Kiss Jani volt. Ez is, meg a gazdálkodásban való jártassága is adták az alapot elnökké való megválasztásához No meg hasonlót nehezen lehetett volna találni a szövetkezet élére. Talán még Házas Imre jött volna számításba, ha tag lett volna... De ó már mindennek ellensége volt, amihez Kiss Jani közelállott. Ha valaki agitációs szándékkal meglátogatta, vagy szóba hozta a szövetkezetét, válaszq mindig csak az volt, hogy — majd meglátjuk... Mindenki tudta, hogy mi rejlik a habozás mögött. Maradt tehát minden a régiben, a közös pedig biztatóan haladt előre Kiss Jani vezetése alatt. 17 i tudja meddig maradt volna így. ha a sors a maga kifürkészhetetlenségével nem akarta volna másképpen. Mégpedig úgy, hogy a szövetkezet egy igen morcoskedvü apaállatot, jobban mondva bikát kapjon, „akinek'“ a gondozására Mérő sógoron kívül más nem mert vállalkozni. A sógor feladatának becsülettel meg is felelt volna, ha nem szerette volna annyira a szólölevet. A borral való nagy barátságának köszönhető, hogy egy alkalommal - éppen vasárnap délelőtt - elfelejtette a bikát a jászolhoz kötni. S míg a sógor egy kis szundikálásra a szecskásba bújt, addig Az öreg halász meg a szerencse ÍTjjr» -.yszer egy dunamenti falucs- I kában élt három halász. Kettő J fiatal volt, egy öreg, beteges. Mivel már sok időt megért, sokat látott, hallott, ő volt a legokosabb, őrá hallgattak a fiatal halászok. Történt egyszer, hogy nagyon megbetegedett az öreg. Ki sem moziult a házából. A fiatalok egy ideig csak üldögéltek, de aztán elúnták a tétlenséget. Elhatározták, hogy tanácsot kérnek az öregtől, menjenek-e halászni egyedül. — Ti csak menjetek — mondta' a beteg halász. — Ilyen vén embernek, mint én, az ablakon is berepül a szerencse, ha akar. Ha meg nem, úgyis hiába keresi. El is mentek. Halásztak egész nap. Egy fia hal — még annyit sem fogtak. Már azt mondták, hogy otthagyják a Dunát vizestül, halastul, amikor nehéz lett a háló. Megörültek. Húzták, húzták, hogy valami nagy halat fognak, de uramfia — csak egy rossz, sáros fazék volt a hálóban. Az is telisteli volt piszokkal, sárral. Nagyon mérgesek lettek. Eszükbe jutott, hogy mit mondott a legöregebb halász a szerencséről. Este volt, mikor hazafelé mentek, bedobták a vén halász ablakán a fazekat,"' nesze neked szerencse. Fölébredt az öreg a nagy csörömpölésre. Mécsest gyújtott. Nem akart hinni a szemének. A fazék tele volt arany pénzzel. Csak a tetején volt sár. így lett igaza neki, hogy a szerencse, ha akar, az ablakon is berepül. Népmese-gyűjtő pályázatunkra beküldte: Pusztai Lajos, Dunaradvány ÉLETE — a proletár utókoré 54 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született a legnagyobb magyar proletár költő, József Attila, aki marxizmus-leninizmussal átitatott verseivel buzdította harcra és tanította az elnyomott magyar népet, a proletárokat. JÓZSEF ATTILA: Fiatal életek indulója A BIKA a hatalmas állat kiballagott az istállóból. Sétára indult a faluba. A rikító ruhák és más bikaészbontó színű dolgok egy-kettőre a tetőpontra korbácsolták a hevesvérű állat dühét. A feje tetejére állott a világ. Akit az úton talált a szarvas veszedelem, az futott, futott, s ha máshol nem egy-egy kapualj alatt keresett menedéket. A megfékezésére senki sem mert vállalkozni, mindenkinek inába szállt a bátorsága, ha egy pillantást vetett a szarvaival földet szántó állatra. Ez alatt Házas Imre lányával a szőlő felől ballagott a faluba. Hallották ugyan a különös zajt, de nem gondoltak semmi rosszra. A sarkon váratlanul eléjük bukkant a két hatalmas szarv. Megdermedtek, hisz megismerték első látásra a híres bikát De megtorpant az állat is. Mire magához tért, akkora Házas Imre és lánya már a túlsó soron futottak. A bika egyet horkantott és utánuk. A hátuk mögött egyre erősödő robaj sejtette Házas Imrével, hogy nem futhatnak sokáig- Be kell ugorni valamelyik kapu alá — villant fel benne a gondolat, s keze máris a legközelebbi kilincsen volt. Mintha tüzes vasat markolt volna, úgy kapta vissza a kezét.- Hej, hisz ez a Kiss Jani háza. Inkább meghalok, de ide nem megyek'. Nézte, merre lehetne futni. Lánya azonban jobban megijedt mint az apja nem gondolkozott Belökte a kaput beugrott, s apját is berántotta a résen. Idejében. A kapuoszlophoz csat tanó fej jelezte, hogy Házas Imre meghalási szándéka nem is járt meszsze a valóságtól. A bika belökte utánuk az ajtót, s berontott az udvarba 17” iss Janit, aki az ól ajtajában szemlélte az egészet, váratlanul érte a dolog. De azért ugrott és rájuk kiáltott. - Idejöjjenek! - S futva vezette őket az istállóba, melynek ajtaját alig volt idejük bereteszelni. Azon is csattant a bika feje. Most mi lesz ? • A választ a bika adta meg, s nyomán igen nyilhatnékja támadt az ajtónak. Furcsa párbaj kezdődött a beritlévők és a bika között.- Toljad - hörögte Kiss Jani és lábával új támaszt keresve igyekezett még nagyobb erőt kifejteni. Ki tudja mennyi ideig tartott ez a küzdelem, amikor az ajtó előtt hirtelen vad tülekedés csapott fel. A két sápadt ember az ajtó résén át látta, hogy a szomszédok Mérő sógor szakszerű irányítása mellett a bika megfékezésével foglalatoskodnak. A sógor megizzadt, mert a bika vadul védekezett az orvtámadás ellen. De végül mégis Mérő sógor kerekedett felül és nagynehezen elvezették a megdühödött állatot. A kitáruló ajtó sápadt, verejtékes embereket engedett látni. A két haragos tekintete elkerülte egymást és mindketten sürgős elfoglaltságot kerestek nadrágjaik helyrerán^atásában. Csend telepedett közéjük, bár mindketten érezték, hogy szólni kéne. De ki szóljon? Érezni lehetett, hogy a közös veszedelemben a szívek felmelegedtek, de a nyelvek a sokéves némaság béklyóit nehezen tudták lerázni. A felszabadult érzések ott sokasodtak az összeszorított szájak mögött- Hej, a kutya keservit, ezzel az erőfeszítéssel legalább húsz munkaegységre futotta volna a szövetkezetben - mondta a szomszéd, aki a falat támasztva homlokát törölgette. JUT int felhő mögül a napfény, tiszta derű áradt szét az emberekben. Megkönnyebbült kacagás áradt szét szívükben, is a két haragos arcára is rátelepedett a vidám mosoly. Mire tekintetük felkerült egymás arcára, két, a többinél jobban csillogó szempár jelezte, hogy ezek az emberek újra megtalálták az egymás felé vezető utat.., Agócs Vilmos Apáink mindig robotoltak, Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk, hogy lenne enni kevés kenyerünk, nem volt jogunk se, csak igazságunk, bús kedvvel, daccal, de dologban Most nincs, ki megállat az élet-úton, [voltak.de ha akad, nyakára hágunk. az isten se törődött velünk. Mi vagyunk az Élet fiai, De felnőttünk már valahára a küzdelemre fölkent daliák, kik nem tudjuk, mi az vígan élni, megmozdulunk, hejh, összeroppan és mostan vashittel, jó bátorsággal [akkor sorsunk akarjuk fölcserélni. alattunk ez a régi világ!
