Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-04-05 / 27. szám

6

Földműves

1959. április 3.

Moszkvában átnyújtották a nyugati válaszokat a szovjet kormány március 2-i jegyzékére, amelyben, mint ismeretes, a külügyminiszteri, illetőleg a csúcsértekezlet összehívásáról volt szó. A Nyugat május 11-re javasolja a külügyminiszterek konferenciájának összehívását.

A DPA jelentése szerint MacMillan brit miniszterelnök üzenetet küldött Adenauer kancellárnak. Az üzenet felvilágosításokat ad MacMillan és Eisenhower elnök megbeszéléseiről és minden valószínűség szerint biztosítja Adenauert, hogy az angol kormányfő ezután is tartja magát a kancellárral Bonnban folytatott tanácskozások lényegéhez. A nyugat-német fővárosban az a vélemény, hogy ezzel a bonni aggodalmakat igyekezett MacMillan elcsitítanl.

Londonban azonban kínos megütközést keltettek Eisenhower újabb fanyar megjegyzései a csúcstalálkozóról. Az angol lapok washingtoni jelentései udvarias óvatosságuk ellenére, az elnök durcás hangja mögött ismét sértett hiúságát, vagy MacMillannal szemben táplált féltékenységét gyanítják. A nyugati világ belső súrlódásai mellett azonban mégis létrejött annak a bizonyos dátumnak meghatározása, amelyen a külügyminiszterek találkozója megvalósul. A nyugati válaszjegyzékek javasolják, hogy a külügyminiszteri értekezlet vitassa meg a német kérdést, beleértve a békeszerződést és a berlini helyzetek. Továbbá azt javasolják, hogy az értekezleten kezdetben csak a négy nagyhatalom vegyen részt „elismerik viszont, hogy Lengyelország és Csehszlovákia —, amelyeknek különös érdekei fűződnek a megvitatásra kerülő kérdésekhez — az értekezlet egy későbbi szakaszában bevonhatók e munkába“. A válaszjegyzék végül kifejti, hogy tanácsadói minőségben hívják meg a két német állam képviselőit is a genfi találkozóra.

Amíg Európa területén egy lépéssel előbbre jutott a béke ügye, Ázsiában ismét megélénkült az imperializmus tevékenysége. Ezt támasztja alá a Kínai Népköztársaság Államtanácsának rendelete, amely a tibeti eseményekről számol be. Mint a rendelet elvi bevezető része megállapítja „a tibeti helyi kormányzat legtöbb tagja és a felső rétegek reakciós klikkje az imperializmussal szövetkezve, lázadó banditákat toborzott, lázadást robbantott ki, embereket gyilkoltak le, fogságba vetette a dalai lámát... utasított a tibeti helyi hadsereget és a felkelőket, hogy indítsanak általános támadást a népi felszabadító hadsereg helyőrsége ellen“. A kínai államtanács ezért a szocialista rend megvédelmezésének érdekében felosztotta a tibeti helyi kormányzatot és az autonóm terület előkészítő bizottságát bízta meg a helyi kormányzat funkcióinak és jogainak gyakorlásával.

Ugyancsak az imperializmus ázsiai tevékenységének felélénkülésére utalnak azok az események, amelyek Laoszban történtek. A franciák indokínai „szennyes háborújának“ lezárását jelző 1954-es genfi egyezmények Laosz kormányát éppen úgy kötik, mint Indokína másik két országát, Vietnamot és Kambodzsát. Amíg ez az utóbbi kettő pontosan eleget tesz nemzeti kötelezettségeinek, Laoszban éppen a SEATO tevékenysége következtében a közelmúltban fordulat történt. Megbuktatták a demokratikus kormányt és az új kormány egyoldalúan kimondta, hogy a genfi egyezmény előírásai ezentúl számára nem kötelezőek. Ezzel egyidőben az országban sok amerikai katonai személy jelent meg. Mindebből látható, hogy a laoszi kormány külső kapcsolataiban az agresszív irányzat felé orientálódik. Napirenden vannak a határprovokációk a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen és ilymódon Ázsiának ebben a körzetében az imperialisták mesterséges feszültséget teremtettek, ami egyúttal veszélyezteti az egész földrész nyugalmát is.

Ezzel egyidejűleg általános érdeklődést keltett Irak kilépése a bagdadi paktumból. Az AP jelentése szerint a kormány bejelentésének hallatán Bagdad utcáin ujjongó tömegek vonultak fel. Az iraki minisztertanács elhatározta, hogy március 24-ét - a bagdadi paktumból történt kilépés napját — nemzeti ünneppé nyilvánítja. Ez az ünnep — minit a kormányrendelet hangsúlyozza - a szabadság ünnepe, amelyen az iraki nép megemlékezik az imperializmus utolsó maradványai felett kivívott győzelméről.

Wr Se. Hruscsov beszéde

a kél német állam helyzetéről

A moszkvai lapok a hét végén közölték N. Sz. Hruscsovnak március 7-én a IX. össznémet konferencián, Lipcsében mondott beszédét.

— A mai helyzet marxista-leninista elemzése alapján az a véleményünk — mondotta N. Sz. Hruscsov —, hogy a háború már nem elkerülhetetlen. Nem azért, mintha az imperialisták okosabbá vagy jobbá váltak volna, hanem azért, mert gyengébbek lettek, a béketábor pedig erősebb.

— Meggyőződésünk, hogyha az imperialisták háborút robbantanak ki a szocialista országok ellen, ez a háború a kapitalizmus pusztulásával végződik. A hidegháborús politikát, fegyverkezési versenyt folytató erők elleni harcban a szocialista országok

— ... és ne vigy minket a kísértésbe ...

nagy erkölcsi erejükre és hatalmas anyagi erőforrásaikra támaszkodnak.

Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az összes szocialista országok nemzetközi és belső helyzete szilárd. A Szovjetunió, a győzelmes szocializmus országa, és a többi szocialista ország is fejlődésében egyre magasabb fokra emelkedik.

— A német kérdés — jelentette ki Hruscsov — sarkalatos problémája a háború és a béke kérdésének, a nemzetközi súrlódások és konfliktusok egyik £ö forrása. Ezért állhatatosan törekszünk a német kérdés rendezésére. A jelenlegi viszonyok között a legésszerűbb kivezető út a békeszerződés aláírása a két német köztársasággal. A békeszerződés megkötése —, amely semmit sem változtat, hanem inkább lerögzíti a háború után Európa szívében kialakult helyzetet — döntő lépés lenne a nemzetközi helyzet rendezésére, a két fél közötti bizalom megteremtésére.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a német egység helyreállításának kérdését elsősorban osztályszempontből kell megközelíteni. Aki a munkásosztály érdekeit képviseli, annak még csak a gondolatában sem merülhet fel az, hogy Németország újra egyesítése után az NDK munkásai és parasztjai, akik létrehozták munkás - parászt államukat és sikeresen építik a szocializmust — elveszítsék minden vívmányukat és hajlandók legyenek úgy élni, mint azelőtt: kapitalista

rabságban. Továbbá kijelentette, hogy most nem lenne reális Németország egységének oly módon való helyreállítása, hogy megszüntetik Nyugat- Németországban a kapitalista rendszert és bevezetik a munkásosztály hatalmát. Ámde, még irreálisabb az olyan ábránd, hogy az NDK-ban megszüntetik a szocializmus építését.

Beszédében rámutatott arra, hogy jelenleg a legfontosabb a békeszerződés aláírása, aminek nagy jelentősége van a német egység helyreállításában is. Hruscsov emlékeztetett rá, hogy a szovjet kormány javasolta: kössék meg a békeszerződést az NDK-al és az NSZK-al. Várjuk a választ — jelentette ki. — Nekünk az az álláspontunk, hogy legjobb lenne aláírni a békeszerződést mind a két német állammal, de ha ez nem tröténik meg, akkor kénytelenek leszünk aláírni a békeszerződést az NDK-al.

— Ha már most meg lehetne alakítani a két német állam konföderációját — mondotta a szovjet kormányfő — ez szintén jó lenne. De a kapitalisták félnek a konföderációtól. A kapitalista urak, ügy látszik azt akarják, hogy mi — a Szovjetunió és a többi szocialista ország — segítsünk nekik felszámolni a Német Demokratikus Köztársaságot. - Nem, uraim — .jelentette ki Hruscsov — mi nem teszünk önöknek szívességet ebben a piszkos dologban, ml a német munkásosztályt támogatjuk.

Hruscsov külön foglalkozott a határok kérdésével. — A történelem arra tanít — mondotta —, hogy nem a konferenciák változtatják meg az államhatárokat. így tehát Németország jelenlegi határai csak háborúban változnának meg. Csakhogy a mai helyzetben mind az egyik, mind a másik fél rendelkezik elég józan ésszel hozzá, hogy ne bocsátkozzék hadműveletekben a határok megváltoztatásáért. így tehát el kell ismerni a határokat úgy, ahogy jelenleg vannak.

A továbbiakban Hruscsov elvtárs elismeréssel nyilatkozott Walter Ulbrich’tnak azért a határozottságáért, amellyel a munkásosztály, az egész nép érdekeit védelmezi. Hruscsov megjegyezte, nem lenne rossz, sőt nagyon jó lenne, ha Otto Grote wohl állna az egész német állam kormányának élén. Ha azonban Nyugat -Németország népe ma még erre nem áll

készen, nem kell sietni, legyen egyelőre két német állam. E két német állam folytasson békés versenyt egymással.

— A kapitalizmussal folytatott békés versenyben a szocializmus építésében elért sikereinkkel hatunk majd a világ munkásainak és dolgozóinak gondolkodására, érzelmeire — mondotta Hruscsov elvtárs. — Rövidesen az egy főre eső termelésben megelőzzük a leggazdagabb és legerősebb kapitalista országokat, tovább

csökkentjük a munkaidőt, újabb siketreket érünk el a tudomány és a kultúra fejlesztésében. Akkor pedjg a kapitalista országok lakosai még'jobban meggyőződnek majd a szocialista rendszer előnyeiről és maguk döntik el: tűrjék-e tovább hazájukban a kapitalista rendszert.

— Jelenleg mindnyájunk számára a legfontosabb feladat a béke fenntartása — jelentette ki a szovjet kormányfő. — A béke erői nem gyengébbek a háború erőinél, sőt valamivel felülmúlják azokat. A béke erői világszerte napról napra növekednek és a jövő kétségtelenül az övék. A békéért a háború ellen folytatott harcban különösen nagy jelentőségű a világ munkásosztálya egységének és összefogásának fenntartása és erősítése.

A Magyar Népköztársaság nagy ünnepe

1945 április 4-én szabadult fel a fasiszta elnyomás alól egész Magyarország. Ezen a napon verte ki a Szovjet Hadsereg az Európát háborúba sodró német gyilkosokat.

Tizennégy év telve nehéz küzdelemmel, lendületekkel, megtorpanásokkal és eredményekkel. Súlyos harco kkal a múlt terhes hagyományai ellen, így lehetne talán röviden jellemezni a Magyar Népköztársaság, a felszabadulás óta eltelt 14 évét. De minden nehézség és megtorpanás ellenére jogos büszkéséggel tekinthet vissza a dolgozó magyar társadalom erre a történelmileg jelentős időszakra. Büs zke lehet arra, hogy leküzdötte a gazdasági nehézségeket, megfékezte a reakciót, meghiúsította aljas terveit, gazdaságilag, társadalmilag megerősítette a Népköztársaságot, mely ma szilárd bástyája a szocialista tábornak.

A Magyar Népköztársaság megalakításának 14. évfordulóján a szocializmust építő országok dolgozói, így a csehszlovák nép is szeretettel üdvözli a testvéri magyar népet, és szívből kívánja, hogy a szocializmus építésében és a világbékéért folyó harcában gazdag sikerek kísérjék.

Hitvallás a békéről

Mióta az emberiség a béke útját keresi — annyi véres csalódás után is fáradhatatlanul —, sohasem volt oly közel hozzá, hogy valóban rátaláljon, mint ma. A XX. század emberének két borzalmas, minden megelőzőt felülmúló pusztító erejű háború után, el kellett jutnia oda, hogy fontolóra vegye a béke biztosításándk reális lehetőségeit.

Amikor a második világháború után a szocialista országok népei egyetértésben a világ haladó közvéleményével kiadták a békeharc jelszavát és a béke világmozgalom megteremtésével erős szervezeti formát adtak e harónak, tulajdonképpen először ragadták meg a béke megvalósításának ügyét gyakorlati oldalról. A béke barátainak és ellenségeinek egyaránt fel kellett ismerni korunk történetében azt az alapvető igazságot, hogy az általános béke kilátásai együtt növekednek a szocializmus erőinek növekedésével. A szocialista tábor nemzetközi helyzetének megerősödése természetesen erősíti a békepolitika pozícióit, az imperialista országokon belül is, sőt még a vezető tőkések szűkebb körén belül is. A nyugati politikusok közül is egyre többen látják, hogy az hidegháborús irányzat, költséges és tűzveszélyes katonai berendezkedéseivel együtt, hovatovább elviselhetetlen tehertétellé válik.

A jelenlegi helyzetben a tárgyalások gondolata megint előtérbe került. A tárgyalások elve logikusan következik

abból az alapvető békekoncepcióból, amelyet elsőnek a szovjet kormány vitt be a nemzetközi politikába. Ma, amikor már a szocializmus világrendszerré vált, természetestt nagyobb erővel érvényesül a békekoncepció, s elhatározó befolyása van az események menetére. Mindenkinek látnia kell, aki nem vak — vagy szándékosan nem használ olyan sötét szemüveget, hogy ne is láthasson túl az orránál —, hogy a békegondolat nem elérhetetlen eszmény többé, hanem reális erő a nemzetközi politikában. Persze az is elvakuttság lenne, ha átadnánk magunkat annak az illúziónak, hogy a háborús konfliktusok lehetősége máris megszűnt. Itt még nem tartunk, de ott már igen, hogy az imperializmus természetéből következő háborús veszétylyel szemben legalábbis egyenlő értékű eró áll: a szocializmus természetéből következő békepolitika ereje. Sót, mivel egy hanyatló rendszer áll szemben egy nagy dinamikai erővel fejlődő rendszerrel, a jövő perspektíváit tekintve, a békekilátásai abszolút értelemben kedvezőek.

A szocialista országok fejlődésében benne van a békeerők növekedése is. A béke ügye és a szocialista országok fejlődése nemcsak úgy függ össze, hogy a szocialista országok népgazdaság fejlesztési terveinek megvalósításához béke kell, hanem megfordítva úgyis, hogy a béke biztosításának döntő feltétele a szocialista tábor erejének növekedése. Hruscsov elvtárs a XXI. kongresszuson felhívta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió, s valamennyi európai és ázsiai szocialista ország gazdasági terveinek megvalósítása reális lehetőségeket teremt a háborúnak, mint a nemzetközi kérdések megoldási eszközének kiküszöbölésére.

A tartós béke biztosítása azonban nemcsak a jövő kérdése, hanem a máé is közvetlen napi politikai értelemben. Az elmúlt években nem egyszer voltunk tanúi annak, hogy az imperialisták a háborús szakadék szélére sodorták a világot, vagy háborús pánikkeltéssel igyekeztek megzavarni a fejlődést. Legutóbb a berlini kérdéssel és a német békeszerződés tervével kapcsolatban rendeztek éktelen kardcsörtetést. Hogy végülis a háborús hisztériával szemben Nyugaton is felülkerekedett a józanság, vagy legalábbis a józanságnak az a minimuma, ami lehetővé teszi a tárgyalások feltételét, aligha magyarázható azzal, hogy váratlan fordulat következett be a Nyugat vezetőinek gondolkodásában és kedélyállapotában. A szocialista tábor erejének és vezetői határozottságának hatása érezhető ebben a kijózanodásban, melynek végül is győzedelmeskednie kell a genfi tárgyalásokon is. Mindenesetre jelenleg a béke biztosításának legidőszerűbb, s talán leglényegesebb feltétele az, hogy rendezzék a német kérdést, mégpedig az adott helyzet követelményeinek megfelelően - úgy, hogy Európa közepén alakuljon meg egy olyan Németország, mely nem fenyegeti a békét.

X Stockholm. A VII. VIT-ra már több mint 2000 fiatal svéd jelentkezett. A svéd küldöttséget 450 ifjú és leány képezi. Az előző találkozókra 1000 fiatalt küldtek ki, az idén a részvevők számát azért kellett korlátozni, mert Becsben nem lesz elég férőhely.

X Anglia. Aldermaston dél-angliai városkában, ahol a brit atomfegyverek raktára van, 4000 angol polgár tiltakozó menetet tartott. E felvonulással tiltakoztak az atomfegyverek gyártása és elhelyezése ellen Nagy- Britanniábán és az ezen fegyverekkel folytatott kísérletek ellen.

X Montevideo. Az Ultima Hóra brazil lap közölte politikai tudósítójának cikkét, amely bírálja az USA hidegháborús politikáját. A cikkíró rámutat arra, hogy az emberiség 14 év óta állandó feszültségben él. A hidegháború óriási nehézségeket teremt a nemzetek közötti gazdasági kapcsolatok terén és Brazília jelentős mértékben érzi ezt külkereskedelmében.

X Moszkva. Presznyakov szovjet feltaláló „napturbinát“ készített, amely napjaink legolcsóbb motorja. A napenergia e turbinában közvetlenül gépi energiává változik.

X Törökországban az Aksan című lap jelentése szerint a létfenntartáshoz szükséges cikkek ára a múlt évi árakhoz viszonyítva 25,9 százalékkal emelkedett.

SZABAD FÖLDMŰVES - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő MajOr Sándor - Szerkesztéséé Bratislava Suvorovová 16 - Telefon 353-41. 353 - 42, 353 -43. - Főszerkesztő és titkárság: 243-45. - Mezőgazdasági osztály: 356-80 - Nyomja a*Polygrafické závody n. p., Bratislava, Ul. Februárového vít'azstva 6/d -• Terjeszti a Posta Hírlápszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-511159