Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-01 / 26. szám
III. ÉVFOLYAM ♦ 15. SZÄM A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Április, az erdők hónapja Irta: GEJZA KRÉBES mérnök, a Mező* és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal dolgozója Áprilisban, az erdők ébredésének hónapjában fokozottabb figyelemben részesítjük erdőinket. Mérleget készítünk az elmúlt évben végzett munkáról, s fölkészülünk az új teendőkre. Ezúttal a második ötéves terv egyik legfontosabb erdőgazdasági feladatával, a gyorsan növő fák telepítésével foglalkozunk. Földmüvestársadalmunk már jól ismeri azokat a feladatokat, amelyek a gyorsan növő fafajok, a nyárak és füzek telepítése terén reánk hárulnak. Dolgozó parasztjaink nemcsak az újságokból és a népszerűsítő füzetekből ismerik ezt a feladatot, hanem — s ez az örvendetesebb — a gyorsan növő fák telepítésér > TARTALOM Gejza K r é b e s mérnök, a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal dolgozója: Április, az erdők hónapja ......................97 Dr. Frideczky Ákos mérnök, egyetemi tanár: Fehér aranyunk: a cukorrépa (II.) ... 98 Rákóczi Lajos, a Sősszigeti Növénynemesítö Állomás dolgozója: A gyomok vegyszeres irtása...................................................99 L e n k e y Z. Géza, a bácsi szövetkezet mezőgazdásza: A hektárhozamok fokozásának egyik fontos eszköze: az öntözőgazdálkodás ........................................100 K. M Malin: A korszerű műtrágyák jelentősége .... 101 Juhász Árpád (Guta): Tavasz a gyümölcsösben...............................102 R u 11 k a y Béla (Csölösztö): A dió kukacosodásának okai .... 102 MÉHÉSZET C s u r i 11 a József: Sok a virág, kevés a méh.....................................105 Mikulás Lajos (Jolsva): A világtájak minden irányában repülnek a méhek...............................104 Méhészeti szövetkezet Várnában 104 Racskó János (Ipolynyék): Dudlis anyanevelés.........................104 L________j nek gyakorlati eredményeiből is. Ha olyan tájon utazunk, ahol utunk mentén rónák terülnek el, mindenütt láthatjuk a nemes nyárak zöldeilő foltjait, mégpedig akár kisebb csoportokban a patakok és folyók mentén, akár a vízmedrek nagyobb terjedelmű árterületén. De a nyárak fasorai föltűnnek a szántóföldek peremén, az állatok kifutójában, a mezsgyéken, az utak mentén, a községek határának lapos területein, ahol a talajvíz magasan húzódik és emiatt a gyümölcsfák telepítése az ilyen területen nem számíthat sikerre. S így van ez helyesen: minden négyzetméternyi területet a legcéltudatosabban ki kell használnunk, s ahol a terület igényesebb kultúrák termesztésére nem felel meg, oda gyorsan növő fákat ültessünk. Ezeket a fákat nemcsak azért neveljük, hogy értékes faanyaghoz jussunk, hanem azért is, mert ilyképpen enyhíthetjük az éghajlat szélsőségeit, fokozhatjuk a talajok termőerejét, s megszépíthetjük, élénkebbé tehetjük a tájat. Igen szép eredményeket mutathat föl a gyorsan növő fák telepítésében a nyitrai és kassai kerület, de az utóbbi években inár a többi kerület is követni kezdi a jó példát. Szlovákia területén 1958-ban tóbb mint hétmillió nyárt ültettünk ki. A kiültetett fák majdnem 70 %-a a szövetkezetek, állami gazdaságok és községek tulajdonát képezd crdősítetlen területekre került. A föld tulajdonosai megértették ennek a mozgalomnak a nagy jelentőségét és hasznos munkát végeztek. Talán soroljuk föl azokat a városokat és községeket, amelyekben a szövetkezetek kiemelkedő eredményeket értek el; ilyenek a bratislavai kerületben: Nyékvárkony, Kislúcs, Balázsfalva, Ekecs, Nagymegyer, Nemesócsa, Mad, Gútor és Gajar; a nyitrai kerületben: Udvard,
