Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-11 / 3. szám

1989. Január 11. Nagy irodalmi pályázatukra beérkezett díjnyertes pályamű ancsi gondolataiba merülve ballag a házak előtt. Lábá­nak szokatlan ke­ménység, a beton. Csak ősszel készült el a gyalogjáró. Ta­valy ilyenkor, így télutón, hó­­takarodáskor egészet sem léphetett az ember, vigyáznia kellett, nehogy nyakát szegje. Most lámpás, holdvilág nélkül is biztos a lépés, elég a csilla­gok fénye. Csillagok, csillagok.. Milyen szépen kivikszolta őket va­laki. Megáll. Körülkémlel az égtengeren A Tejutat nézegeti, a Göncölszekeret keresi. Nem siet, pedig az idő éjfé felé jár. Mélyen tüdejére szívja a friss levegőt. Olyan jó, üdítő. A kis kertben serken a jácint, a határbar szikkad a hant. Mindenütt bizserc az élet, mint ifjú ember ereiben s vér. Tenni, tenni kell valamit. Mégis­csak felelős, megbízták, megválasz­tották. Szép tervekkel indult, nem hátrálhat. Egy tapodtat sem. Akkor sem ha az elnök kitér a hitéből. Igaz. kevesen vannak. A ma esti gyűlésen egyenként számba vették a tagokat A huszonegy közül kettő tanító, egy traktoros, öt kocsis, három az állat­­tenyésztésben, öt a kertészetben dolgozik. Marad öt. S erre az ötre mondta ki az elnök az ítéletet. — Kevesen vagytok. Jobb, ha el­vegyültök a csoportban, marad min­den a régiben. T^em és ezerszer nem. Ha öt ' hektárt nem adnak, lesz há­rom, kettő, egy; majd megmutatják. Azt a darabot nem lepi be a gaz Megkapálják háromszor, ha kell négyszer. Erre becsületszavát adja ő, Balázs Jancsi, a jegenyési CS1SZ elnöke. A csapat jótáll magáért, akár hiszi a szövetkezet elnöke, akár nem. Csak mérjék ki részükre a kukoricát, répát, burgonyát. Ezt kiharcolja, ha az ég a földdel összeér, akkor is, A Kovácsék Bodrijának támadása vágja el a mély gondolatok fonalát. Most már sietősre fogja útját, aludni is kell valamit. Csöndben nyitja az ajtókat, ne zavarja övéit. Nem is megy szokott helyére, a konyhában dől le a kis heverőre. A csöndességben újra átéli az esti eseményeket. Agyán végigfut a gyű­lés minden mozzanata, a CSISZ tagok biztató pillantása, a szövetkezet elnökének makacssága Tenni, tenni kell valamit... *+* Jancsi másnap a pártszervezet elnökével jelenik meg a szövetkezet irodáján. A két elnök barátságosan kezet ráz, a mosoly azonban lefagy a szövetkezeti elnök arcáról, amikor látja — tovább nem lehet kukoricáz­­ni, teljesítenie kell az ifjúsági szer­vezet küldötteinek kérését. — Én beleegyezem, — mondja ke­sernyésen, - de .. . de a vezetőség. Majd értesítelek benneteket mit döntenek. — Nyugodj meg, jóváhagyják. Min­denesetre én is ott leszek, — tesz pontot a vitára a párt elnöke. és keresztben-hosszában saraboltak. Nyomukban a kézikapálás csak játék volt. Alig maradt gyom a tövek mel­lett. Kapálással a ritkítást is elvé­gezték, két szálat hagytak minden bokorban. Reggelenként a szélesedő leveleken csillogott a harmat, s a nap sem szégyelte csókjaival elhalmozni a feltörő növénykéket. Jancsi akárhol végezte napi mun­káját, estére megnézte a kukoricát. Ha tehette, az elnök sem szalasztotta el a látogatást. Titkon figyelte a fej­leményeket. Az agronómusnak még nem bocsátotta meg, hogy beleegye­zett a négyzetes vetésbe. Tudta, érezte ezt Varga Andris. Az elnök A felvert por rátapadt ruhájukra, verejtékes arcukra. A kapálásra csak június derekán került sor, s majdnem az aratásba nyúlt. Július első napjaiban végre meg­könyörült az ég. A hosszú szárazság után csattogva — dörögve érkezett az eső. Az örömet nemsokára sóhajok követték. Az eső tartós vendég ma­radt. Erőszakossá vált, nem engedett. Esett, zuhogott, szomorított. Renden ázott a lucerna, a széna, földhöz lapult a gabona. Tehetetlenségükben szájuk szélét rágták a szövetkezete- 6ek. Jancsi orra is lógott, hiszen ku­koricájuk nagyon „kitollasodott“. A víz és meleg felszínre hozta a gazt, s a sorok közt szőnyeget húzott a Hatvan hektáros tábla szélén öt hektárnyit mértek az öttagú csapat­nak. Az agronómus ölezte, az elnök ellenőrizte. — Egy talpalatnyival sem többet, úgysem bírnak vele — hajtogatta, s úgy szűrte, mérte a földet, mintha a háta közepéből adta volna. Másnap az elnök megrökönyöd­ve látja, hogy a „gyerekek" valami drótfélét huzigálnak földjü­kön. Karókhoz erősítik, a vetőgéphez szerelik. A munkát a brigádvezetö és Andris traktoros, a CSISZ egyik tagja irányítja. — Elment a jobbik eszetek — szól rájuk színlelt barátsággal. Nincs idő tereferére, a traktor in­dul, végzi a dolgát. Négyzetesen veti a kukoricát. A brigádvezető a sorok irányára ügyel, Jancsi a kanalakat lesi. Négy-öt szem hull egy-egy fészekbe. Pattog, zörög a vetőmag. Az elnököt a hideg leli. Dühösen jár fel s alá. — Nem becsülik ezek sem a veze­tést, sem a tapasztalatot. Mennek a saját fejük után - dörmögi bosszan­kodva. S hogy nem boldogul, kerék­párjára pattan, az agronómust keresi. A méreg akárhogy emésztette az elnököt, a kukorica kisorolt. így is sor, úgy is sor. De még tenyérnyire sem növekedett, a kocsisok fiataljai sarabolókkal jelentkeztek. Jól kiéle­sített kapákkal láttak a munkához :'ájlalja, hogy a fiatalok mellé állt. szövetséget kötött velük. Nincs visszakozz ... Meg kell mu­tatni. Az ő becsülete is kockán forog. IJatárjárás közben gondol egy nagyot, s a fiatalok kukoricása felé veszi útját. Lassan lépeget a sorok között. Nézegeti, gyönyörködik a zölden terpeszkedő növényben. A szálak egymás mellett kettesével sorakoznak, mint fegyelmezett kato­nák, Milyen szép egyenes sorok. Észre sem veszi, már nem a 'gyze­­tes vetést járja, az első csop. . t táb­láján csatangol. Ez sem rongyabb a fiatalokénál. Szemöldökét összerán­colja, hamiskásan hunyorog, majd az utat kutatja. Jó hogy jön. Beszélni­­valőja van Jancsival Sürgős!... Jancsi beleegyezően bólogat Rend­ben ... szombat délután. A elzett időben Hajdú Ferkó kocsikáz a táb­lához. Jancsi tizedmagáva! már várja. A tanítók ráértek, a kertészetben is befejezték a munkát, így összejöttek. Tíz zsák Osztravai salétrom kerül le a kocsiról. Egy órába sem telik, min­den tő körül fehérít a serkentő nit­rogén. Éjjel meleg eső áztatta a földet. Aranyeső..., májusi eső. Jancsiékkal verebet lehetett volna fogatni. Csil­logó szemmel hallgatták Andrist, a traktorost. — Oj Zetort kaptunk, sarabolóval. Szeretnénk kipróbálni, de a szövet­kezet nem kötött szerződést gépi sarabolásra. — Igen, igen, de ... Beszélnünk kell az elnökkel. Tudod, a fizetés... Akkor nincs baj. Próbamunkát nem számol fel a gépállomás. — Hű, ez nagyszerű - ölelkeztek össze a fiatalok. Oeggel, amikor megkezdődött a gépi sarabolás, verőfényben sütkérezett a kukorica. A traktort maga a brigádvezető nyergelte, míg Andris a saraboló irányítását vállalta. Jancsi az agronómussal a nézőközön­ség szerepét töltötte be. A traktor lassan, óvatosan indult. Vigyáztak, nehogy egy szálat is le­tiporjanak. A saraboló kapái a talajba süppedtek. Lazították a talajt, vágták a gyomot irgalmatlanul. Jancsi lép - ten-nyomon követte a sarabolókat Nem bírt betelni a látványossággal. Keble'dagadt a büszkeségtől. — Ha látnák a többiek ... Nem kellett a fiatalokat hívni. A délutáni órákban egyenként megjelentek a kukoricásnál. Csak a naplemente csalogatta őket hazafelé. A gépi munka után a kapálás ment, mint a karikacsapás. Az öt fiatal két nap alatt bekapálta az öt hektárt. Csip­kelődtek is az idősebbek. — Gyerekmünka, hamarmunka. Pedig megkapta magáét a föld. Esc után lazították, szellőztették. Meg is lett az eredmény. A június forrón, eső nélkül köszön­tött ... Perzselően tűzött a nap. szívta, zsarolta a föld vérét. A ku­korica tikkadtan lógatta leveleit, az esi órákban élénkült fel egy kicsit. A csoport tagjai az eget lesték, a fiatalok a kukoricát. Már egy arasszal magasabb, mint a szomszédé. Bírta, dacolt a szárazsággal. A kapálás konzerválta a vizet. A növény a me­leg jöttével ugrásszerűen tört a magasba. Vasárnap derékig ért, egy hét múltán embermagas lett. Vakar­­gatták is fejüket a bosszantók. Ke­resték, találgatták, miért olyan szép az öt hektár. Okoskodtak, de nem tettek okosabbak A sánta Gazsi ki­sütötte, hogy a legjobb földet kap­ták a fiatalok. A többiek lehurrog­ták ... Ismerték a területet. A csoportok tagjai másodszor is lovakkal végezték a sarabolást. Sza­­porátlan, fáradságos volt munkájuk, gyomtenger. — Tenni, tenni kell valamit — ismételgette Jancsi napjában szám­talanszor. A z idő javultával bizony nem kerülhetett sor a kapálásra. Gyűjteni, kazalozni, aratni — ez sürgetett a legjobban. A kalászon kiülő búzaszemek kihullással fenye­gettek. Minden épkézláb ember, gép, állat a betakarítást szorgalmazta. Csak egy lesántult 16 ténfergett az istállóban. Kimustrálták, nem bírta az iramot. Ezt a dögöt nézegette a két tanító. Nagy merényletre szán­ták magukat. Az öt hektárt akarták a gyomtól megszabadítani. Saraboló akadt bőviben, de kocsi az nehezen. A kovácsmühely előtt szerencsére mindig hentereg egy-egy javításra váró szekér, így a mester jóvoltából indulhattak dolgukra. Valóságos küzdelem kezdődött ló és ember közt, mire az állat hibátla­nul cammogott a sorokban. Szombatra végeztek a sarabolással. A CSISZ tagok esti gyűlésén a tanítók beszámoltak munkájukról, s felhoz­ták. sürgős lenne a harmadik kapálás Szó szót követett, megegyeztek. Vasárnap a napkelte a sorok közt érte a fiatalokat. Etetés után kijöt­tek a kocsisok, az állattenyésztésben dolgozó fiatalok is, teljes létszámban dolgoztak. A magas kukorica „el­nyelte" a kapásokat. Izzadtságot fa­kasztó meleg terpeszkedett a kalászt­bontó levelek között. Kiszáradt a torok, ernyedtek az izmok. Csak a kukoricás két végén, az árokpart hűsítő zöld fűvén szuszoghatták ki magukat. Délfelé egy ilyen szünidőben lepte meg a fiatalokat a szövetkezet elnöke. — Mit dolgoztok gyerekek? — Kapálódzunk . szűri a szót Jancsi. Csak nem,..?! — be igen. Az elnök szeme a kukoricásról a fényes kapákra, majd a „heverőkre“ szegeződik. — Szépen összejöttetek. — össze. Itt vagyunk mindany­­nyian... Huszonegyen. — Ki hitte volna, hogy ötből hu­szonegy is lehet? — dörmögi meg­­adóan. — Pedig így van. Nem kell félnie, hogy gyomba vész a kukoricánk. Dehogy félt már attól az elnök. Inkább a barátságot kereste a fia­talokkal. De Jancsi intett, s újra eltűntek a sorokban. Október húszadikára esett a ku­koricaszüret kezdete. A fiata­­ok tüstént nekiláttak a munkának, szaporán törték a hatalmas csöveket. Csak az hátráltatta kissé a munkái, hogy gyorsan teltek a kosarak. Gom­­-»amódra szaporodtak, púposodtak a akások. Hajdú Ferkó alig győzte ordani. A mázsálásnál pontosan elügyelt, írta, mennyit nyom a sze­­;ér tartalma. Hat napi fuvarozás itán górékba került a termés. A raktáros a végösszeg láttán feje búbjára tolta kalapját. Sehogysem fért az agyába; a gyerekek 470 má­zsát szedtek az öt hektárról. Jancsi mit sem törődött a hitetlennel, ceru­zája a papirost szántotta. ötven mázsa a terv, 220 mázsa a terven felüli. Ennek harminc száza­léka az övék, pótjutalomként. Jancsi mindenszentek szombatjára tervezte a CSISZ ülését. Nem vélet­lenül választotta ezt a napot. Az ünnepekre hazajöttek a faluból távol dolgozó fiatalok. Márpedig ideje, hogy beszéljenek velük. Névre küldték a meghívókat, talán lesz foganatja. Nem tévedtek. A bő kukoricatermés nagy port vert fel a faluban. Hogyne, mikor a többi csoport csak ötven mázsás terméssel dicsekedhetett. A meghívottak nagy érdeklődéssel hall­gatták Jancsi beszámolóját. Munká­jukról, eredményeikről. Mondaniva­lója végén a vendégekhez szólott: — Még jobban menne, ha többen lennénk. Hazajöhetnétek ... nem bánnátok'meg. Csend. Nagy csend. A tekintetek a vendégekre szegeződtek. — Itthon kevés a pénz, Jancsi — mondja vontatottan a szeplősképű Ocsvai, aki Bratislavában az építke­zésnél dolgozik. — Hát nem annyi, mint a te kere­seted, de számoljuk... s a végén rájönnek, nem is olyan nagy a kü­lönbség. — A pénz még több is lehet — mondja fontoskodva Jancsi. Majd a kongresszus eldönti. Vita tárgyát képezi a nyolcvan százalék előleg, akkor pedig felrúghat havi ezerre is. — De hol a szórakozás, még kul­­túrház sincs — hallik egy újabb ellenvetés. — Kullúrház nincs, de az alapját már leraktuk. Építsük fel közösen. Könyvtár, televízió is lehet benne. Tőlünk függ. Segítsetek!... Az idő éjfélre járt, mire a jegyző­könyvet felolvasták. ... „Jövőre húsz hektár kukorica művelését vállaljuk. Számolunk a hazatérő hat emberrel és a kétéves tanulóviszonyba szerződött tizenhá­rom ifjúval. Tavasztól negyvenen dolgozunk a szövetkezetben ...“ Csoportokba verődve negyvenen ballagtak hazafelé. Hűvösen borult rájuk az őszi éj. De ki érzi azt olyankor, amikor bent a szívben már tavaszt melenget a nagy elhatá­rozás. Levelezőink írjak Most a téli hónapokban egyre­­másra érkeznek szerkesztőségünkbe a levelek, hírek, falvaink kultúréle­­téről. Örömmel látjuk, hogy az idén a CSEMADOK mellett a többi tömeg­szervezet is jobban kiveszi részét a kultúrmunkából, mint eddig. Erről tanúskodik AGOCS VILMOS levelezőnk írása is, aki Ajnácskö színjátszó fiataljainak sikereiről szá­mol be. Az ajnácskői tömegszervezetek kö­zül az idén a Sokol nyitotta meg a kultúridényt — írja. Bemutatták Heltai Néma Leventéjét. A dolgozók között nagy sikert aratott a kitűnő Jelenet az ajnácskői Sokol egyesület színjátszócsoportjának előadásából —J a Néma Leventéből darab, s a szereplők jó játéka. Je­lenleg a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége rendezésében egy új színmű tanulása folyik. A CSEMADOK pedig januárban tarka esttel akarja meglepni a lakosokat. Kulturális tevékenységből tehát nincs hiány Ajnácskön. Még az hiá­nyolható, hogy idegenkednek a mai tárgyú darabok előadásától. Ha eze­ket is műsorukra tűzik, még sokré­tűbbé, eredményesebbé válik a kul­turális munkájuk. RÉDVAY ALADÁR levelében ezút­tal nem sikerekről, eredményekről ír. A hárskúti fiatalokat bírálja. Az elmúlt évben egyetlenegy műsoros esttel, színművel, még egy műsor­számmal sem szórakoztatták az idő­sebbeket. Pedig a kultúrotthon ren­delkezésükre áll. Halmi elvtárs, a község tanítója felajánlotta segítsé­gét, hogy betanít egy színdarabot. Sajnos, a fiatalok közömbössége miatt le kellett mondania nemes munkája valóra váltásáról. Jó lenne, ha Hárskúton megkeres­nék hol a hiba és hozzálátnának a kulturális élet fellendítéséhez. GÁL SÁNDOR leveléből a bűcsi CSEMADOK évzáró gyűléséről érte­sülünk. A gyűlést gazdag kultúrmű­sor tarkította — írja. Csekes József, a CSEMADOK elnöke beszámolt az elmúlt év munkájáról. A jövőre nézve kiemelte, hogy a tömegezervezetek csak közös erővel, szoros együttmű­ködéssel végezhetnek értékes kultu­rális munkát. Retkes Lajos, a szövetkezet köny­velője bejelentette, hogy az EFSZ kultúralapjából 40 000 koronát for­dítanak új színfalak vásárlására. A jelenlevők örömmel fogadták a hírt, mert megértették; ez is hozzá­járul ahhoz, hogy a jövőben még az eddiginél is szebb eredményeket ér­jenek el községük kultúrájának eme­lése terén. ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥»¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥ ¥¥ ¥ ¥¥ŐMHMÍ»-¥¥¥-¥; Zalabán is megtehetnék... Két tanító beszélgetett a csata! vasútállomáson. Az egyik zalabai, a másik szetei. Egészen elmerültek a diskurálásban. Egyszercsak, Deb­receni Lajos, a szetei EFSZ könyvelője ráköszönt a szetelre. — Nem látta a mieinket? Ha ezzel a vonattal jönnek, segítenénk ne­kik. .. — Később jönnek. Nem érték el a déli vonatot, megkéstek a vetítő­gép-vásárlással. A könyvelő továbbállt. A tanítók ismét beszélgetésbe kezdtek. — Mi a csuda! Hát a ti szövetkezeteteknek még vetítőgépre is futja? — kérdezte a zglabai: — Miért ne? Hiszen a kulturális alapban levő 16 ezer koronáiból kitelik. — Pénz dolgában mi sem állunk rosszabbul... Deltát, csak okoskod­nak. Azt hiszik, hogy ez csökkenti majd a munkaegység értékét... Vagy tudja a jóíene, mit is gondolnak. Zalabaiak! A kulturális alapba juttatott pénz nem osztható. Csupán a tagok művelődését szolgálhatja. Iskoláztatás költségeit fedezhetik belőle, könyveket vásárolhatnak, újságokat rendelhetnek, tanulmányút, szövet­kezeti klub s egyéb hasonló kiadásokra használhatják föl. S vetítőgépet is vehetnek... Hajdú András, Szete JzaUiact _______Földműves 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents