Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-04 / 1. szám
1959. január 4. y/zetkad Földműves Már a jelenben a jövő emberei A csölösztöi szövetkezetesek a kongresszust megelőző vitaanyag megbeszélésén bátor tervek valóraváltásával indulnak a jövőbe. Elhatározták, hogy a III. ötévestervben kitűzött feladatokat 1965 végéig a terméshozamok növelésével váltják valóra. Gabonafélékből a következő átlaghektárhozamokat érik el: búza 36,5 q, árpa-34,4 q, szemeskukorica 66,4 q, burgonya 170,4 q, cukorrépa 448 q, A többéves takarmányok közül szénából 100 q-t érnek el hektáronként. 100 ha termőföldre 92 darab szarvasmarhaállomány esik, ebből 41,4 tehén. Sertésből 162. A hektáronkénti termőterületre 145 kg sertés-, 88 kg marha- és 25 kg baromfihúst terveznek. Tejből 1360 litert és tojásból 620 darabot. Ezeket a távlati terveket minden tag a saját ügyévé teszi. Hogy valóra válthassák, lelkiismeretesen kezelik majd az istállótrágyát és a trágyalevet. Minden hektárra 90 q istállótrágyát számítanak, tehát olyan menynyiséget, hogy legalább minden négy évben megtrágyázhassák a földet. Ezenkívül a szántóterületek 12 százalékát minden évben zöldtrágyázzák. Nemcsak a zöldségfélék, hanem más JlRI YVOLKER: Röntgenvizsgálat f Ez nem Faust szobája, s a kárhozott lelkek nem járnak ide, nézd Röntgen készülékét, a huszadik század mágikus dísze. Ibolyántúli fényét kövesd izmon, búson, hártyán túl, g s az emberi test, mint a rejtjeles levél feltárul, hiszen már test a lélek és rajta írva van, D hogy betegnek születtél, vagy élhetsz boldogan. „Doktor uram, olyan nehéz a mellem, ü mintha ólom, s vipera lenne bennem. g Világítson, át fénylő sugarakkal 5 s mindent mondjon meg, amit csak tapasztal!“ ü — „Először is tüdőd látom munkásom. § Gyárfüst, korom örökös jele benne. tg Benne sípol a dugattyú, — a gép dübörgi kiáltón: a szegénynek nincs mása, csak gyötrelme. Látom munkásom, ahogy tüdődet nézem, O gümőkór, éhség marcangolja régen; meghalsz.“ — <3 „Betegség, halál, szörnyű nagy teher, ö de még súlyosabbat is hordhatok. Orvosok, mélyebbre világítsatok, y s a fénysugár ha általjárta testem, O mondjátok meg mi rejtőzik még bennem!“ — „Most a szívedet látom jó munkásom, g elfojtott mag, mely nyílni akart. Vágyón 9 keresve éltet, egészséget, szerelmet; ü hitves, gyermek, társ kellene neki, g érettük éjét nappallá teszi, a velük asztalhoz ül, mit nap melenget. S Munkásom, szemem szívedre talált, £ amely inkább választja a halált, % semhogy ne szeressen!“ 2 „Ezt a gyötrelmet is jól ismerem, E s most, hogy a fény lényem mélyére tört, 2 hol a legsúlyosabb teher terem, 2 alig bírom már! — Biztosra veszem, E ha leszakad, megreng belé a föld!" 2 — „A gyűlöletet látom legmélyebben.“ - E Fordította: Zala József 2 35 évvel ezelőtt halt meg tüdőbajban a nagy cseh kommunista költő, Jirí Wolker. aki korai halálának ellenére kétkötetnyi verset írt és számos novella szerzője. Műveiben mindig a nyomorban élő szegény ember elviselhetetlen sorsát mutatja be. mezőgazdasági termények öntözéséből is jó tapasztalataik vannak. Ezért a jövő évben még 23 ha-ral bővítik az öntözéses gazdálkodást. A III. ötéves tervben az állattenyésztésben rájuk háruló feladatokat idő előtt akarják teljesíteni. Erre megvan a reményük, mert az 1965-ös évre tervbe vett 224 darabot kitevő szarvasmarhaállományból már most 152-vel rendelkeznek, ami az 1960-as év 123 százalékának felel meg. Sertésből 1965-re 370 darab a tervük. Most a valóságban 338 darab van, ami a II. ötéves terv utolsó évének 125 százalékát jelenti. A tyúkok számát a következő évben 560 darabbal növelik és ezzel elérik az 1965-re tervezett mennyiségét. A csölösztöiek közösen harcolnak a magasabb terméshozamok eléréséért. Példás szövetkezeti termelésükkel valóra váltják a szocializmus építését falujukban, mert szép eredményeikkel már a jelenben a jövő emberei.-ic-Hogy jobb munkásokká váljunk Életvidámon tanulunk a Tallósi Mezőgazdasági Mesteriskolában. A kastély belseje örökké mozgalmas. Fiatalok és öregek közösen végzik jeladataikat. Az előadott anyagot szívesen jogadjuk tapasztalt tanítóinktól: Táncos igazgató elvtárstól, Cscfa’.vai. Schuszter, valamint Walter Anna tanároktól, akik mindent megtesznek, csakhogy jó eredménnyel végezzünk. Szabad időnkben sportolunk. Az idősebbek valamilyen más szórakozással töltik idejüket. Sokszor megvitatjuk az előadott anyagot és összehasonlítást teszünk az elmélet és gyakorlat között. Internátusunkban minden héten összeül az értékelő bizottság. Határozata szerint a legjobb szoba vándorzászlaját azok kapják meg, akik az internátüsi rendszabályokat példásan betartották. Kulturális téren is művelődünk. Sokat olvasunk és minden héten filmet nézünk az iskola épületében. Hogy milyen emberek akik tanulnak? * ’ Nézzünk egyet a sok közül. Szabó Béla a Komáromi Állami Gazdaság királyréti részlegéről jött az iskolába. Gyakorlati tapasztalatait az elmélet elmélyítésével fejleszti tovább. Munkahelyén becsülték őt szorgalmáért és szerény viselkedéséért. Ennek köszönheti, hogy öt küldték továbbtanulásra. Ezt a megtisztelést Szabó elvtárs az előadott tananyag jó elsajátításával hálálja meg. Ilyen és hasonlók vagyunk a többiek is. Egyszerű emberek, akik tanulásunkkal szeretnénk elérni, hogy még jobb munkásokká váljunk. Fekete Zoltán, Tallós Szabó Béla Egyik nap, a kora reggeli órákban Radványra kerültem. Ahogy megyek az úton, élvezem a csípős, téli levegőt, vidám nótaszó, meg muzsika hangja üti meg fülemet. „Lakodalom van a mi utcánkban ...“ Hm, milyen jó lehet nekik, lakziznak. . Már-már kellemes ábrándokba merülök, amikor mérges, haraggal bélelt embert veszek észre. Mivel nem szeretek haragos embert látni, barátságosan megszólítom a morcosarcú „illetőt“. — Hová, hová ilyen mogorva állapotban ? — Maga sem hallgatná oly élvezettel azt a muzsikát, ha tudná honnan fúj a szél. Kezdi is mondani: — A járásról küldtek tegnap este, hogy hallgassam végig, irányítsam a radványi szövetkezet vitaestjét. Mármint a kongresszusi anyag megtárgyalását. — Hát akkor mi baja a lakodalommal? — Várjon, mindjárt rátérek. Nemcsak a lakodalom, a hideg is ... — De ilyenkor ennél szebb időt el sem tudok képzelni! — Csak hallgasson végig! Lassan lépegetünk, én csupa fül vagyok, úgy lesem járási elvtársam szavait. — Hát az úgy volt, hogy megmondták, este lesz Radványon a taggyűlés. Mivel szeretek pontos lenni, a kitűzött idő előtt fél órával megérkeztem a gyűlésterembe. Mondom magának, hogy az a kultúrterem kongott az ürességtől még a meghatározott nyolc óra után is. Lassan Összeverődött a társaság, körülbelül ötven ember. Dideregve álldogáltak, mivel a kályhában nem égett a tűz. Odahúzódtak a kályhához, hogy legalább aki kívülről leselkedik befelé, azt higyje, jlfr meleg van odabent. — Megkezdhetnénk — súgja az elnök. — Hát a többiek? — kérdem én. — Lakodalom van. Nem jöhetnek, nagykanállal esznek, — magyarázzák. Mit volt mit tenni, rábólintottunk — hát kezdjük! Az elnök aztán megtörte a „fagyos“ csöndet. — Mai programunk — mondja —* 1 a normaellenőrző bizottság megválasztása, a könyvelő beszámolója, végül az EFSZ-ek IV. kongresszusa vitaanyagának megtárgyalása. — Hű, az áldóját, mikor lesz ennek vége! — sóhajtoztak a jelenlevők. Én is megijedtem. — Ne ijedj meg! —' szólt a titkár. Nem lesz itt sok hozzászóló. Nem érdekli a radványiakat az ilyesmi! Hát addig, míg a bor leltározásáról, a borjúvásárlásről és a többiről volt szó, egymásután jelentkeztek, beszéltek, javasoltak. Mikorra elmondtam a vitaanyag tartalmát, már csak huszonöt-harminc ember didergett a hidegben. A többieknek csak „hűlt“ helyét találtuk. A megmaradt, reszkető emberek lábukat emelgették, hogy fázós végtagjaik felemelkedjenek. Némi beavatkozással sikerült kicsikarni belőlük egypár hozzászólást, de észrevettem, eddig nem is hallották hírét a vitaanyagnak. Hogy miért? A helyi pártszervezet és a szövetkezet vezetősége egyszerűen „elfelejtette“ megtárgyalni, megbeszélni előre á kongresszusi anyagot. Rosszul szervezték a gyűlést, a lakodalom a tagok jórészét elcsalta. A többieket meg úgyszólván kikergették a teremből a nagy hideggel. Mert ki a fene látott decemberben, ilyen kutyának való hidegben, fűtetlen házban nyugodtan tárgyaló embereket? — Igaza van, igaza... bólogatok elkeseredett járási ismerősömnek. De tudja, én a maga helyében nem a lakzisokat és a hideget szidnám. A szövetkezet vezetősége és a helyi nemzeti bizottság a ludas, hogy ilyen félresikerült a vitaanyag megtárgyalása Radványon. Hiszen a járás legjobb szövetkezete biztosan törődik saját sorsával, csak a vezetőség aludt el a babérokon ... — Hát, valami van a dologban —, mondja újdonsült barátom. Szinte már szokássá vált, hogy az eperjesi kerület EFSZ-ei közül mindig a nagykaposi viszi el az elsőséget. Az ok napfényre hozásának érdekében kérdezed a tagokat? Nem vallanak sokat. — Nem vagyunk mi különlegesek, csak olyan emberek, mint mások — mondogatják szerényen. Ezt ugyan eredményeik alapján nehéz elhinni, inkább az jut az ember eszébe: a nagykaposiak a sikerekből már elértek annyit, hogy nyugodtan lehetnek szerények. Sokszor megírták már kitűnő termelési eredményeiket. Én is felsorolhatnám, hogy az 1958-as esztendőben cukorrépából 450, kukoricából 64, burgonyából 260 mázsás hektárhoz zamot kényszerítettek ki az elég mostohg Latorca-i menti földekből, továbbá azt is, hogy tejhozamuk tehenenként magasan 2000 liter fölött áll, az 5 hektáros dohánytábláról 75 mázsa nagyobbrészt elsőosziályú dohányt adtak á't‘a beváltónak, a tervezett 16 vagon kender helyett 22 vagonnal termett, árpából 25 mázsás volt az átlagos hektárhozamuk, heremagból 160 mázsát adhattak át a felvásárlási üzemnek stb. Ezek mellett a szövetkezet gyereksegélyt is juttat, a beadott élő és holt leltár 50 százalékát már rendezték, s a tagok átlagos évi keresete csupán pénzben több mint 16 000 korona. De az eredmények felsorolásánál talán érdemesebb az emberek között időznünk, akik mindezt létrehozták. Vtyug&cUan UUeMk, A gyökerek a múltba nyúlnak. Oda, hogyan, milyen hangyaszorgalommal dolgoztak a nagykaposi földművesek, hogy az ungvári piacon versenyképesek legyenek a városhoz közelfekvő termelőkkel. Ügy látszik a kitartó munkában olyannyira megedződtak, hogy amikor 1953-ban az eperjesi kerületben olyan nagy „divattá“ vált a szövetkezetekből való kilépés, egyedül a nagykaposi Kiss László elnök és Hanti Miklós EFSZ maradt egész. Kicsinyes dolgok, részleteredmények, önző egyéni érdekek helyett a jövőt tartották szem előtt, s ezt ma, annyi gond és siker után így fogalmazza meg Kiss László, az EFSZ közkedvelt elnöke: — Három fő dolgot tartunk állandóan a szemünk előtt, méghozzá a következő sorrendben: az állam iránti kötelességeink teljesítését, a közös gazdálkodás szüntelen erősítését, s a harmadik ezekből már törvényszerűen következik — a tagok életszínvonalának állandó emelését. Állami, közös és egyéni érdek! — Milyen furcsán hat ez, ha egy nyárspolgár mondja, s íme egy volt középparaszt megfogalmazásában igévé válnak a szavak. _ És valahol ezekben kell kezdeni az okkeresést. Abban, hogy a nagykaposi szövetkezetesek teljes mértékben egyetértenek elnökükkel a fenti megfogalmazásban, világos előttük, hogy az állami termelési terv teljesítése és túlszárnyalása nem valami rájuk kényszerített törvény, hanem közös gazdálkodásuk megerősítésének legjárhatóbb útja, amely amellett, hogy szoros összhangban áll a nemzetgazdasági érdekekkel, a tagok életszínvonalának állandó emelkedését is szolgálja. Akármerre jártam a szövetkezet munkahelyein, mindenütt a fentieket tapasztaltam. Az idő nem is járt közel az etetés idejéhez, de az istállókban a gondozóknak akkor is akadhatott tennivalójuk, mert valamennyit ott találtam munkahelyén. Még Kiss László elnököt is ott csíptem el a legújabb istállóban, amint Hami Miklóssal és Pajzs Viktorral tárgyalgatta a teendőket. Hami Miklós csak két hónapja került vissza a katonaságtól, máris úgy otthon érzi magát munkahelyén, mint bevonulás előtt. Azaz nem is úgy, hanem jobban, mert most már új, a legkorszerűbb istállóban gondozhatja a teheneket. Árva fiú, minden örömét munkájában, az elért sikerekben leli. Viktor is a legjobb gondozók egyike. Megkérdeztem, miért tartózkodnak itt még szabad idejükben is. Borzosak ezek a tehenek az őszi legelőktől, >—. volt a válasz. Ben-. nünket pedig nem a borzosság, hanem a tejhozam szerint jutalmaznak. így mindjárt érthetővé vált, hogyan lehetett a sok tbc-és tehén kicserélése mellett is 2350 literes az évi fejési átlag tehenenként. Még nagyobb meglepetés ért a sertésistállóban. Minden ablakban virág. Biki Erzsébet, a növendéksertések gondozója erről így nyilatkozik: — Ha az embernek jobb a kellemes környezet, miért ne lenne jobb az állatoknak. Persze nemcsak az ablakokat találjuk itt rendben, hanem a kutricákat is. Nem véletlen tehát a 60 dekás súlygyarapodás és az sem, hogy a 400 mázsa sertéshúsbeadás mellett a szövetkezet 500 mázsát adott el állami felvásárlásra. Még egy érdekesség amiről szólni kell. Nem ritka az olyan szövetkezet, ahol teljesítik a pénzügyi tervet, mégsem tudják kifizetni a munkaegység Ezek már az 1959-es (bevételt gazdagítják A kellemes környezet a sertéseknek sem árt betervezett értékét. Áz ilyen helyeken hiba van a pénzgazdálkodásban. C—! Nagykaposon mind a pénzügyi terv teljesítése, mind a munkaegységekkel való gazdálkodás, vagyis az önköltség a terv szerint történik — állítja az elnök. Mj ennek a következménye? Áz, hogy ahol csökken a termelés, csökken a költség is, de ahol a termelés fokozódik, a költség csak kevés százalékban növekszik, így jut majd az elszámoláskor körülbelül 24 korona a betervezett 20 helyett. Szóval Nagykaposon a tagok szorgalma mellett a jó vezetés, szervezés és a helyes nyilvántartás sem hiányzik. Későbbi számunkban majd erről is szólunk. Haraszti Gyula
