Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-11 / 3. szám
Jzaln7d Földműves I 1959. január í& JjTlOfi/ Az év eleje eseménydús volt a világpolitika porondján. Alig telt el az új esztendőből 48 óra, s megszületett a világszenzáció: a szovjet kozmikus rakéta; nagy figyelmet keltett Mikoján elvtárs látogatása is az USA-ban; a kubai esemény, s nem utolsó sorban Otto Grotewohl látogatása a Közép- és a Távol-Keleten. A SZOVJET KOZMIKUS RAKÉTA óriási meglepetést, elismerést és vitát idézett elő világszerte. A szovjet kormány egymás után kapta az üdvözlótáviratokat. A táviratozók között megtalálható MacMillan, sőt még Eisenhower elnök neve is. A világsajtó első oldalai a szovjet űrrakétával foglalkoznak. A washingtoni New York Times például hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió ott aratott sikert, ahol az USA négyszer kudarcot vallott. A lap továbbá figyelmezteti a politikai köröket, hogy a szovjet rakéta vezérlé- ■ sének pontossága arról tanúskodik, hogy újabb fejlődést ért el a távirányítási rendszer, amely a világűrbe vagy földi célpontra egyaránt pontosan irányíthatja a rakétákat. Nem kevésbé érdekes a londoni Daily Mail kommentárja, amely keserű hangon kénytelen elismeri a szovjet űrtechnika elsőségét a világon. Hasonló véleményt nyilványít a Nyugat valamennyi hírügynöksége. A sajtó szemelvényeiből következtethető, hogy a szovjet űrrakéta nagy befyolással lesz a tárgyalóasztaloknál. Gondolunk itt a genfi atomnagyhatalmak zöldasztalára, valamint Mikoján elvtárs amerikai kőrútjára. A. I. MIKOJÄN, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesét — amint azt az USA sajtóirodája jelenti — nagyon szívélyesen fogadták a tengerentúl. Dulles, az USA államtitkára megbeszélést folytatott a szovjet államférfival. Az eszmecsere a problémák egész soráról szól, beleértve az egész német problémát, a leszerelést és a kereskedelem kérdéseit. Az űrrakéta lélektani hatása úgy látszik eleget tett küldetésének, mert amint White, az USA külügyminisztériumának sajtófőnöke megjegyezte: „A tanácskozás baráti és nyílt mederben folyt.“ Ezt a tényt még alátámasztja az is, hogy előreláthatólag Mikoján elvtársat Eisenhower elnök is fogadja. Ha már az amerikai kontinensnél tartunk, szóljunk néhány szót a kubai helyzetről is. A kubai „erős kezű diktátor“, Batista elmenekült, rendszere pedig összeomlott. Érdekes, hogy már másodízben érinti kellemetlenül az új év Dél-Amerika valamely kormányát. Tavaly Jimenez venezuelai diktátor bumeg Batista mondott csődöt. A felkásával köszöntötte az új évet, ez idén kelés győzelmére Washington fejfájással reagált. Ennek az az oka, hogy a győzelem esetleg csak kezdetét jelzi bizonyos fokú társadalmi átalakulásnak is. Ez látható abból is, hogy dr. Manuel Urrutia elnök és Fidel Castro a kubai fegyveres erők főparancsnoka — egyes jelentések szerint - a népi tömegek követelésére az üzemek és iparvállalatok államosítását, a nagybirtokok lefoglalását és a földreform megvalósítását vette tervbe. Az amerikai monopóliumok, amelyek óriási üitetvényekkel és nagy ipari érdekeltségekkel rendelkeznek Kubában, félnek a kisajátítástól. Aggodalmuk másik oka, hogy Kuba újabb veszedelmes példát ad az USA égisze alatt álló diktatórikus berendezkedésű államok lakosságának. S éppen ez növeli a kubai győzelem jelentőségét. Telitalálat A francia-svájci határon szolgálatot teljesítő francia vámőr unalmában bele akart kötni svájci kollegájába és csípősen megjegyezte: — Eddig azt hittem, hogy ti svájciak nem szélhámoskodtok. Nemrégiben azonban megtudtam, hogy tengerészeti minisztériumotok is van, pedig nincs is tengeretek’. Mire a svájci — gyengéden utalva a siralmas francia pénzügyi helyzetre, megadia a talpraesó választ. — És nektek talán nincsen pénzügyminisztériumotok ? K. E. ____________________________ Az űrhajózás igazi kezdete Miért nem esett a Holdra a rakéta? ♦ A Nap első mesterséges bolygója Január 2-án indult útjára az első kozmikus rakéta. Először repült el a Hold mellett és pályáját folytatva a Nap körül fog keringeni. Mivel a szerkesztőségek több levelet kaptak a rakétával kapcsolatban, tisztázunk néhány kérdést. másodpercenként, de később lassabban halad. A mi rakétánk a Hold mellett körülbelül 3 — 4 kilométeres sebességgel haladt másodpercenként. Mivel a Hold vonzóereje rendkívül gyenge, (egyhatoda a Földnek), a rakétának is lassabban kellett volna Holdra. A jövő még bizonyára sok meglepetést hoz. Január 4-én, moszkvai idő szerint 5,59 órakor (nálunk hajnali 3,59), a szovjet űrrakéta áthaladt pályájának a Holdhoz legközelebb eső pontján. Ez a pont 7500 km-re volt a Hold felszínétől s 370 000 km-re a Föld középpontjától. A rakéta műszerei és rádióállomásai normálisan működtek és értékes tudományos anyagot közöltek a földi megfigyelöállomá■ okkal. A szovjet űrrakéta maradék(tanul teljesítette a felbocsátása lőtt kitűzött tudományos feladatokat. Január 5-én moszkvai idő szerint, '0 óra körül a rakéta rádióberende'.ését tápláló áramforrások kimerülek, s a rádió összeköttetés megzünt. Repülésének 62 órája alatt a rakéta lorgramszerú rádiöösszekötetésben /olt a Földdel, s ez idő alatt lehetővé vált a rakéta mozgásának megfigyelése, a rakétában elhelyezett tudományos műszerek működésének ellenőrzése. A rakéta gyakorlatilag január 7-ér\, 8-án rátért végleges Nap körüli elliptikus pályájára. ♦ A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége a TU-104 típusú lökhajtásos repülőgépen baráti látogatásra utazott a Kínai Népköztársaságba és a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. Otto Grotewohl miniszterelnök vezetésével a küldöttség az Egyesült Arab Köztársaságba, Irakba és Indiába is ellátólat. ' ♦ Franciaországban e napokban fokozatosan érvénybe lép egyes élelmiszerek felemelt ára és egyes szolgáltatásokért fizetendő magasabb illetékek. A kenyér már megdrágult és felemelték a vízszolgáltatási díjat a városokban. Azonkívül még e hő folyamán érvénybe lép a vasutakon a felemelt menetdíj, megdrágul a postadfjszabás, azonkívül a dohány és a cigaretta. A francia szakszervezetek nagy harcra készülnek a dolgozók jogos követeléseiért. ♦ Az American Airlines, a legnagyobb amerikai légiforgalmi társasá-gok egyike ez év elején mintegy 20 000 alkalmazottat elbocsátott, akik december 19 óta békesztrájkot folytatnak. Ez a sztrájk a társaság csaknem 80 útvonalán bénította meg a légi közlekedést. Mi is az a kozmikus sebesség? Kétféle kozmikus sebességet ismerünk. Az első kozmikus sebesség (amit körsebességnek is nevezünk) a mesterséges holdak megvalósításához szükséges. Ehhez másodpercenként 8000 méter sebesség kell. Ezt a sebességet eddig minden keringő mesterséges hold elérte. A második kozmikus sebességet parabolikus vagy szökési sebességnek is szoktuk nevezni. Ehhez másodpercenként 11 200 méter sebesség szükséges. Ha egy rakéta az első kozmikus sebességnél lassabban indul, visszaesik a földre. Ha az első kozmikus sebességet értük el, akkor a rakéta a Föld körül forog. Ha a sebesség nagyobb az első kozmikus sebességnél, de kisebb a másodiknál, akkor a test elipszis pályán kering a Föld körül. Minél nagyobb a sebesség, az elipszis annál jobban megnyúlik és nagyobb távolságra kerül a Földtől. így ha a második kozmikus sebességet elég jól megközelítjük, a pálya a Holdat is megkerülheti. Végül ha a rakéta eléri a második kozmikus sebességet, örökre elhagyhatja Földünk nehézségi előterét „megszökik", sohasem tér vissza. Miért nem esett a holdra a rakéta? A holdrakéta sebessége állandóan változik. Indításkor 11,2 kilométer haladni. Ha a Hold mellett másodpercenként több mint 2350 métert tesz meg a rakéta, nincs remény arra, hogy a Hold azt magához vonja. Kukarkij szovjet professzor szerint az űrrakéta Holdra esése lehetséges, ám a Hold irányába kilőtt szovjet rakétának nem ez volt a feladata. A műszerek igen értékes választ adtak eddig sok meg nem oldott bonyolult problémára. A holdat a jövőiben nagyon jól használhatjuk majd az űrhajózáshoz, mivel kisebb a vonzóereje az onnan kilőtt rakéta második kozmikus sebessége csak két kilométer másodpercenként. Amint mellékelt rajzokon láthatjuk, a rakéta 7500 km-re húzott el a Hold mellett és a Nap körül fog keringeni. Többször találkozik majd a Marssal és öt évenként Földünkkel is. Am a távolság olyan nagy lasz, hogy valószínűleg nem lesz látható. A Napot 447 nap alatt kerüli meg. A szovjet tudó; k most azt a problémát akarják megoldani, hogy vagy még több lépcsős rakétát építenek és az utolsó lépcső kisebb sebességgel ráessen a Holdra, vagy pedig nagyobb sebességű rakétával telibe találják a Holdat. Olyan elképzelések is vannak, hogy először megkerüljük a Holdat és csak kellő fékező berendezések elkészítése után szállunk a A Szovjetunióban működő koordinációs kiszámító központ tovább folytatja a pályaelemekről beérkező bőséges adat feldolgozását, ugyanakkor folytatódik a szovjet űrrakéta révén nyert kísérleti észleletek feldolgozása. Ezek eredményeit a feldolgozással párhuzamosan teszik közzé a világ tudósai számára. Genfben, a’ Nemzetek Palotájában január elején újra összeül a három atomnagyhatalom — a Szovjetunió, az USA, és Nagy-Britannia küldötteinek értekezlete, hogy folytassa az atom- és hidrogénfegyver kísérleti robbantások beszüntetéséről, október 31-én kezdődött és december 19-én félbeszakított * tárgyalásait. Eddig a tárgyalások a nyugati hatalmak küldöttségeinek álláspontja miatt nem jártak lényeges sikerrel. A három nagyhatalom küldötteinek most még a kérdések egész sorát kell megtárgyalnia. A Szovjetunió követeli, hogy minden fontos kérdésben ♦ A Délarab Liga kairói irodája közölte, hogy Aden gyarmat törvényhozó tanácsába január elején megtartott választások eredményei azt bizonyítják, hogy az új ellenőrzés alatt megtartott „választások“ Aden arab lakosságának bojkottja miatt teljesen csődöt mondtak. A választásokon a jegyzékbe felvett 20 000 választónak csupán 30 százaléka vett részt. a nagyhatalmak egyöntetűsége alapján hozzanak döntést. A Szovjetunió már az értekezlet kezdete óta többször bebizonyította jóakaratát, hogy hozzá kíván járulni a nukleáris robbantások beszüntetésének • sürgős feladatáról szóló egyezményhez. Most Nagy-Britannia és az USA küldötteitől függ - annál is inkább, mivel a szovjet kormány kijelentette, hogy hajlandó minden fenntartás nélkül (kivéve az NDK- és az NSZK kérdését) elfogadni, minden feltételt az atomfegyverkísérletek beszüntetése érdekében, — hogy ők is hasonló jóindulatot tanúsítsanak. Folytatják a tárgyalásokat az atomkísérletek beszüntetéséről Kihívás - békés i/usuiute A napokban a világ valamennyi rádióállomása és újságja szenzációként közölte a hírt: szovjet űrrakétát lőttek fel, amely a Nap egyik bolygójává válik. Ezzel a Szovjetunió megdöntötte azokat a tudományos elképzeléseket, amelyeket századunk végére, vagy a jövő század elejére ígértek a Hold, illetve a Nap elérését. Az első szputnyík felröpítése óta Nyugaton is - főként a tudomány képviselői részéről — nem egyszer hangzott el az a vélemény, hogy a szocialista rendszer nemcsak a tudományban, hanem az iparban és mezőgazdaságban ij bámulatos eredményekre képes. A Szovjetunió hétéves terve eddig csak megerősítette ezt a véleményt. Józanabb körökben, a tények alapján két dolgot ajánlanak a Nyugat politikai vezetőinek: mondjanak le az erőpolitika alkalmazásáról; fogadják el a Szovjetunió kihívását a békés gazdasági versenyre. Az a felismerés, hogy a Szovjetunióval nem lehet az „erő helyzetéből“ tárgyalni, az utóbbi hónapokban mindinkább tért hódított egyes reálisan gondolkodó amerikai politikusok és gazdasági szakemberek körében is. Persze, nem a hivatalos amerikai külpolitika képviselőire gondolunk, akiknél mindezidáig süket fülekre talált az előbb említett köröknek az a sürgetése, hogy vizsgálják felül eddigi elképzeléseiket. Az amerikai külpolitika revíziójának követelői alaptételként abból indulnak ki, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet sarkallatos pontja: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolata. Ez pedig valóban így van. A szocialista országok, a pozitív semlegesség elvét tkövető államok és a béke hívei csak helyeselhetik azt a hangot, amely .— az erőpolitikáról való lemondás következményeként — a békés gazdasági és tudományos versenyre szóló kihívás elfogadását tartja a soron következő lépésnek. Az amerikai sajtóban az utóbbi hetekben megjelent több cikkből megállapítható tehát — még ha ezeknek egy része sok szempontból vitatható is —, hogy az Egyesült Államokban kezd tért hódítani a szocialista országokkal folytatott gazdasági verseny gondolata és nem is jelentéktelen személyiségek részéről. A következtetéseket, amelyekhez nyilvánvalóan az utóbbi évek és főként a legutóbbi hónapok eseményeinek hatására jutott el egyes józanul gondolkodó amerikai, világosan foglalja össze Frederic Shuman professzor és publicista a New World Rewie\v-ben. „Véleményem szerint — hangoztatta — mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a kommunizmus kihívása nem katonai jellegű, hacsak mi nem akarjuk azzá tenni ... A kommunizmus kihívása a társadalom és gazdaság, a közoktatás, a technika és a tudomány területére vonatkozik. Amennyiben mi alkotással és nem rombolással válaszolunk erre a kihívásra, akkor a kihívás maga és az adott válaszunk óriási haszonforrása lehet a mi számunkra, ellenfeleink és az egész emberiség számára“ A továbbiakban pedig kijelenti az amerikai tudós: „Ha válaszolni akarunk erre a kihívásra, akkor a legkevesebb, hogy ugyanazt kell tennünk, ami az egész világon folyik a jobb élet eléréséért. Ha viszont a korábbi gyakorlatnak megfelelően továbbra is katonai szempontból nézzük ezt a problémát, akkor teljes kudarcra vagyunk kárhoztatva“. Az amerikai tudós, akarva akaratlan, a lényegére mutatott rá annak a versenykihívásnak, amelyet a Szovjetunió a kapitalizmushoz és elsősorban annak vezető államához, Amerikához intézett. Nyilvánvaló ugyanis, hogy erre a versenyre nem elsősorban és nemcsak a Szovjetuniónak van szüksége. Gazdasági terveit, tudományos programját a mainál összehasonlíthatatlanul más, nehezebb feltételek között is teljesítette a múltban, amikor még nem alakult ki a szocialista világrendszer, még nem lehetett szó szocialista országok gazdasági és tudományos együttműködéséről. Ez a versenykihívás tehát nem egy vagy két ország, hanem sokkal inkább az egész emberiség hasznát szolgálja, a párizsi polgár épp úgy nyer vele, mint a londoni, a moszkvai vagy a budapesti lakos. Vgrseny, amelyben a nyertesek — a népek! A Szovjetuniónak -ez a kezdeményezése nem mai keletű, a szovjet diplomácia tevékenységének egész láncolata mindenkor arra irányult, hogy a fegyverkezés holtvágányán futó versenyt átvezesse a gazdasági élet, illetve a magasabb életszínvonalért folyó versengés vágányára. A kezdő lépéseket e tekintetben mind ez ideig a Szovjetunió tette meg. Például Hruscsov elvtárs tavalyi üzenete Eisenhowerhez, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztését javasolta; egy későbbi felhívása, amelyben barátsági és meg nem támadási szerződés megkötését ajánlotta az Egyesült Államoknak. Az a szerep viszont, amelyre a hivatalos washingtoni külpolitika kárhoztatta az Egyesült Államokat, nemcsak, hogy passzív volt a kezdeményezésekkel szemben, hanem mindig aktívan elutasító. Ami pedig a tárgyalási lehetőségek felkínálását és a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásához vezető út egyengetését illeti, a Szovjetunió itt sem tett kevesebbet, mint a tudomány, a világűr meghódítása terén. Az a tény pedig, hogy Mikoján elvtárs a napokban az Egyesült Államokban utazott, újabb lehetőséget nyújt az amerikai kormánynak a vitás nemzetközi problémák közvetlen megvitatására. A világközvélemény most azt reméli: az Egyesült Államok józan köreinek van annyi befolyásuk, hogy rákényszerítsék az amerikai politikai élet vezetőit, próbáljanak meg lépést tartani a Szovjetunióval a béke megőrzését szolgáló akciókban.
