Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-03-11 / 20. szám

1959. március 11

VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 77

Négy év alatt teljesítik az ötéves tervet

az állattenyésztésben

sem boldogult. Egyedüli kenyérkereső, a felesége beteg, gyermekei kicsik, de a legnagyobb baj, hogy nem megy elég jól a szövetkezet. Ő nem a vezetésben látja a hibát, hanem abban, hogy kevés a munkaerő és ami van, az sem úgy dolgozik, mint ahogy kellene. Azt mondta, \

Három évvel ezelőtt éppen ilyen tájban jártam Imely községben. A tél hosszú küzdelmek árán engedte át uralmát a napsugaras, meleg napokat beköszöntő tavasznak. A határ homokos részein már magra várt a föld, a másik részét pedig a megáradt Nyitra folyó akarta elnyelni morajló, tajtékos hullámaival.

Nehéz az élet! — sóhajtott fel az akkori agronómus, Bojtos elvtárs. — Most sok a víz, mert nincs szükség rá, de nyáron,, amikor perzsel a napsugár, az eső csak fehér hdllóként jelentkezik és az is egyhamar elillan. Öntözéssel szeretnénk segíteni a bajon. Ez sikerülne, de addig is fizetni kell a tagságnak, amíg lábra állunk.

hagytam a várost, utolért egy lovas pótkocsi, amely kockakövekkel volt megrakva. Szólt a kocsis, hogy üljek fel. Mondtam, hogy gyalog is elmegyek, hisz nem messze vannak az EFSZ istállói.

— Addig sem éri a lába a földet, és nekem is rövidebb lesz az út, ha ketten leszünk.

Nem vártam több biztatást, felültem.

— Ilyen tarka lovat sem láttam, nagyon sokféle a szőre... — mondtam a gazdának, hogy beszédbe elegyedjünk.

— Szép a lovacska. Jó is, de sokat gürcöl, velem együtt. Kevés az abrak, sok a munka.

Elmondta azt is, hogy többször akart már sorsán segíteni, de nem sikerült. Dolgozott az ógyallai EFSZ-ben is és ott

A gazdaság legjobb tehene a Füge. A múlt évben 4700 liter tejet termelt Borjazás után több mfnt 20 liter tejet adott napont»

Ez a piros szőrű és Piroska nevű tehén nemcsak szép állású, de jó tejelő is.

Az egyik csoportvezető, akinek a nevére már nem emlékszem, így nyilatkozott:

— Az árvíztől már nem rettegünk, hisz annyi katonaság jött segítségünkre, hogyha mindegyik csak egy lapát földet dob a gátra, akkor is megakadályozzuk az áradat továbbterjedését. Nagyobb baj az, hogy nincs takarmányunk az állatoknak. Még szalmából sem jut elegendő. Olyan soványak a tehenek, mint a futóhomok. Csak a csont meg a bőr valamennyi.

Azóta is jártam Imelyen és láttam, hogy az EFSZ szinte napról napra gyarapodik, de arra mégsem gondoltam, hogy ma már elsőként emlegessék a járásban.

Ögyallán a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályán azt tanácsolták, hogyha jó állatállományt akarok látni, menjek el Imelyre.

— És ha rosszat?

— Akkor maradjon itt és nézze meg a helybeli szövetkezetét.

Kissé furcsának találtam, hogy a legrosszabb marhaállomány ott van, ahol a járási vezetők irányítása közvetlenül érvényesülhet és a legtöbb tejet pedig a szomszédos EFSZ tehenei adják.

Gyalog indultam útnak Ögyalláról Imely felé, mert két órát kellett volna várnom az autóbuszra. Ügy gondoltam, hogy útközben megnézem a helybeli EFSZ marhaállományát is. Alighogy elhogy az az oka a takarmányhiánynak is.

— De van ám Imelyben minden! Ott nem kell a takarmány felől kérdezősködnie, elég ha ránéz a szövetkezet udvarára.

Messziről feltűnt az imelyi EFSZ gazdasági udvara gyönyörű istállóival és nagy sor kazlaival. Ehhez képest az ógyallai EFSZ-ben szánalmasan ’kevés a takarmány.

Amint mentünk, útitársam szép sorban elmondja, hogy az utunk menti földeken miből mennyi termett tavaly és a megelőző éveken.

— Ha látta volna, hogy mennyi őszi bükkönyt takarítottak be az imelyi szövetkezetesek erről a földről, s még a másik termésük is csudára sikerült rajta. Olyan nagyra nőtt a silókukorica, hogy alig tudták lekaszálni és a csövek olyan vastagok voltak, mint a karom. Emebben a földben pedig temérdek paprikájuk termett, de meg is adták a módját. No nézze, ott van még most is a kút, amelyet a múlt évben készítettek. Abból öntöztek mindig, amikor csak szükség volt a vízre.

Amit Bojtos elvtárs emlegetett, az öntözést mégiscsak sikerült megvalósítaniuk. A meleg napsugár nem perzselte ki a növényeket a földből, hanem buján növesztette, mert volt víz elegendő. Az olyan termésekből, mint amelyet a sorsával elégedetlen fuvaros emlegetett, juthatott takarmány az állatoknak elég és istállótrágya is került jócskán a földekre.

Amikor a gazdasági udvarba értem, legelőször az tűnt a szemembe, hogy a kazalok környékén nincs elhullott takarmány .a sárba taposva, mint sok helyen szokás. Az istállók tágasak és tiszták. Ablakaik elég nagyok, de az már baj, hogy oly szép meleg időben is zárva voltak. Hiba az is, hogy a kifutókban sok a tócsa és nagy a sár. '

Celovics Imre tehéngondozó, akivel sorra jártam az istállókat, azt mondta, hogy a kifutókat rövidesen feltöltik kővel, s akkor a helyzet ezen a téren is megváltozik.

Az istállók belsejében még több a