Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-25 / 16. szám
1959. február 25. VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 61 A szövetkezeti oszthatatlan alap ellátása Földművesszövetkezeteink IV. országos kongresszusa küszöbén sok szó esik azokról a feladatokról, amelyek Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusának határozatai értelmében szövetkezeteinkre várnak a termelés emelése terén. A legfontosabb gazdasági kérdések egyike, amely a szakembereket is élénken foglalkoztatja, az oszthatatlan alap ellátásának mértéke és módja. Tehát voltaképpen két részkérdéssel állunk szemközt, éspedig: 1. Kielégítő-e az oszthatatlan alapok ellátásának ez idő szerint szokásos mértéke? 2. Helyes-c az oszthatatlan alapok ellátásának jelenlegi módszere? Mindenekelőtt az egyszerű felújítást szolgáló összeget kell az oszthatatlan alapba átutalnunk, tehát olyan összeggel kell az oszthatatlan alapot ellátnunk, amely elegendő a termelési folyamat alatt és által felhasznált alapeszközök pótlására. További kötelességünk, hogy az átutalással a tágabb értelemben vett felújítást, vagyis az alapeszközök gyarapítását biztosítsuk. Hogy a különböző szövetkezetekben milyen összegekre lenne szükség az egyszerű felújítás fedezésére, ez a jelenlegi nyilvántartási rendszer mellett csak nagyon nehezen számítható ki. A Mezőgazdasági Üzemtani Kutatóintézet elemzései erre a kérdésre már több fényt derítenek. Ezek szerint — kilenc szövetkezetben végzett részletes számítások alapján — a különböző beruházási csoportok esetén a következő leírási százalékkal kell számolnunk: épületek 2,7 %, gépek és járművek 18 %, szerszámok és egyéb felszerelési tárgyak 12,5 %, termő gyümölcsösök és szőlőskertek 4 %, lovak 10 %. Ezek a leírási százalékok az említett kilenc szövetkezetben 5,5 %-os átlagot tesznek ki. Ugyancsak a Mezőgazdasági Üzemtani Kutatóintézet 1957-es adatai szerint 8 elemzett szövetkezetben a pontosan kiszámított leírási összeg a mezőgazdasági talajterület egy hektáraként 110 koronás átlagnak felelt meg. Ezekben a szövetkezetekben átlag 282 koronát utaltak át ha-onként az oszthatatlan alapba, s miután ebből a hosszú lejáratú, főleg beruházási kölcsönök törlesztésére 152 koronát fordítottak, az átutalt összegből az alapban 150 korona maradt. Ez a maradékösszeg használható föl egyszerű felújításra, ami elegendőnek bizonyult, hiszen a maradék 40 koronával túl is haladta az egyszerű felújítás szükségleteit. Ezt mutatja az átlag, viszont a nyolc szövetkezet közül kettő ne mutalt át eleget az oszthatatlan alapba, ami már csak azért is érthetetlen, mivel egyikük (a radványi szövetkezet) jól gazdálkodik és jómódú, s átutalásának ún. maradéka mégis csak 59 •/•-ban fedezte az egyszerű felújítás igényeit. Tegyük föl, hogy a hosszú lejáratú beruházási hitelek törlesztésére szánt összeg megfelel az előírt mértéknek. Ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy a hiteltörlesztésre átutalt hányad megfelel a tágabb értelmében vett felújítás legkisebb igényeinek. Ezt a tágabb felújítást szolgálja az átutalt összegnek az a maradványa is, amely túlhaladja az egyszerű felújításra nélkülözhetetlen összeget. A példaként felhozott nyolc szövetkezetben ez ha-onként átlagban 40 korona volt (az átutalt tétéi 150 koronát kitevő maradéka és a 110 koronás évi leírási összeg között mutatkozó különbség). A cikk elején föltett 1. kérdésre, hogy vajon kielégítő-e az oszthatatlan alapok ellátásának ez idő szerint szokásos mértéke, erre nem adhatunk általános érvényű választ. Bár az alapok ellátásának mértéke átlagban megfelel, de sok szövetkezetben, közöttük máskülönben igen jól gazdálkodó szövetkezetekben is, nem elégíti ki a szükségleteket. Ezek a szövetkezetek — az egyszerű felújítás elhanyagolása miatt — tulajdonképpen a közös vagyont rövidítik meg és osztogatják szét munkaegységekre. Fontos feladat tehát, hogy minden szövetkezet a saját körülmények figyelembevételével vessen számot a tényekkel, s vizsgálja fölül, vajon eleget juttat-e a szövetkezeti jövedelemből az oszthatatlan alapnak. Az oszthatatlan alapok ellátásának jelenlegi módszerével kapcsolatban föltett 2. kérdésre kézenfekvő a válasz: kitűnik abból, amit az első kérdés fejtegetésével összefüggésben elmondottunk. Kétségtelen, hogy az egyszerű és tágabb értelmében vett felújításra szánt összeg nem a szövetkezet jövedelmének közvetlen függvénye, hanem azt az alapeszközök Hasznosabbak a keresztezett tyúkok A tornaújfalusi EFSZ-ben áttértek a tisztavérű Leghorn-tyúkok tenyésztéséről a Leghorn és Rhode-Island fajták keresztezéséből származó tyúkok tenyésztésére. Az előbbi fajták, amint tudjuk, igen jó tojók, de igényesek. Újfaluban majdnem mindegyik gümőkórban megbetegedett és ezért teljesen kicserélték őket. Az új állomány mintegy 2000 csirkéből és jércéből tevődik össze. Ezek nagyon szépen nőnek és az idősebbje már rendszeresen tojik. * * * A trágyafélék trágyatartalma Tudjuk, hogy a trágyák nemcsak tápanyagokat, hanem ballasztanyagokat is tartalmaznak, amelyeknek nincs trágyahatásuk. Közöljük tehát, hogy megközelítőleg mennyi tápanyagot tartalmaznak a különböző trágyafélék. Istállótrágya: 0,5% nitrogén, 0,25% foszforsav és 0,7% káliumoxid; kénsavas ammónium: 20 % »itroflén; mésznitrogén: 20 % nitrogén; értéke, ezek évenkénti elhasználódása és kopása, a beruházási hitelek törlesztésére előirányzott összeg, valamint a távlati beruházási terv által megkövetelt szükséglet határozza meg. Eszerint igen jól tesszük, ha a mintaalapszabályok által ajánlott 7 %-as juttatást mindenképpen csak a legalacsonyabb határértéknek tekintjük, s ne higgyük, hogy ezzel leráztuk az oszthatatlan alap ellátásának gondját. Amíg a kilátásba helyezett leírási normák a földművesszövetkezetek számára nem készülnek el, s azokat nem illesztik a szövetkezeti könyvelési rendszerbe, az a leghelyesebb, ha az oszthatatlan alap ellátásának mértékét a föntebb tárgyalt módon becsléssel állapítjuk meg. Végül talán nem fölösleges annak a nyomatékos hangsúlyozása, hogy minél nagyobb összeget utal át a szövetkezet a tágabb értelmében vett felújítás céljaira, annál kevesebbet keli költenie hitelkamatokra, s annál gyorsabban teremtheti meg gazdálkodásának szilárd, megrendíthetetlen alapjait. Haeberle Lajos, mérnök, a Mezőgazdasági Üzemtani Kutatóintézet dolgozója. osztravai salétrom: 20% nitrogén; ammóniumhilrát (ammónsalétrom): 34 % nitrogén; mészsalétrom: 15% nitrogén; ■ szuperfoszfát: 16 % foszfor; őrölt foszfát: 26 % foszfor; Thomas-liszt: 12 % foszfor; termofoszfát: 20 % foszfor; kainit: 12 % kálium; kálisó: 40% kálium: Reformkáli: 26% kálium. A trágyaadagot úgy számítjuk ki, hogy a tápanyagszükségletet 100-zal szorozzuk, majd elosztjuk a trágyában foglalt tápanyagmennyiség %-ával. Például ha 40 kg foszfort akarunk adagolni szuperfoszfát alakjában, a számítást a következő képlet segítségével végezzük: 40 X 100 16 = 250 kg szuperfoszfát. ^Hasonlóképpen járunk el, amikor a többi trágyaféle mennyiségének megállapítása a célunk. • * * . Gördülő tej-laboratóriumok Az Észak-csehországi Tejipari Üzemek az ústí kerületben gördülő tej-laboratóriumokat rendeztek be, amelyék sorra járják a szövetkezeteket és a tej zsírtartalmát- a helyszínen állapítják meg. Február második felében hét ilyen tejlaboratórium indult útnak. Mindegyikkel egy-egy szakértő is utazik, aki meggyőzi a szövetkezeti vezetőket, hogy akkor cselekszenek helyesen, ha az alacsony zsírtartalmú tejet használják takarmányozásra, a magas zsírtartalommal rendelkező tejet pedig átadják közfogyasztási célokra. A gördülő laboratóriumok dolgozói ezenkívül egyéb fölvilágosító munkát is végeznek; így többi között szaktanácsokat adnak, előadásokat tartanak a helyes takarmányozási teéhnikáról, a takarmányok ízesítéséről; stb.
