Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-07 / 2. szám

1959. január 7. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 7 VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIAI VADÁSZVÉDEGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Erdők, mezők vadjai és a tél Mikor a városi, neonfényes boltok kirakataiban megjelenik az első szürke­bundájú tapsifüles, a pompás, csillogó­­toUú fácánkakas s a már tél páráját leltek) járdán egy pillanatra megállnak előtte a munkába siető dolgozók — ta­lán kis irigységgel röppen cl ajkukról: „De jó most a vadászoknak!.. Mert a köztudat rólunk csak ennyi: pörge, félrecsapott vadászkalappal, bút­­bajt, gondot feledve barangolni harmat­tól csillogó mezőben, rőtsztnű csörgő avarban az erdő hallgatag fái között, vagy puha, süppedő hóban, -puskával a vállon — és természetesen, közben csak úgy kedvtelésből piff... puff ... egy­­egy vackából riadtan kiugró nyúlva, fácánkakasra, vagy éppen ha kedve szottyan, vállapon lőni egy gyanútlanul ácsorgó őzet, szarvast, vagy vaddisznót. Mi is lehetne más egy vadász teen-* dője az év folyamán — de főleg télen —, amikor elérkezik a vadászatoknak leg­főbb, örömteli ideje ? Ha csak ennyiből állna, bizony már csak emlékként élne bennünk, hogy apáink, nagyapáink valaha vadászok vol­tak. Mi is csak meséik szárnyán kalan-. dozhatnánk velük az ő régi emlék­­vadászösvényeiken —, nem pedig a boldog valóságban. Mert, hogy annak a sok szépnek a részesei lehetünk, ami a szoros értelem­ben vett és a köztudat által hitt „vadá­szatot“ jelenti, annak érdekében bizony egész esztendőben, de főleg a tél jötte­kor sok-sok teendője van egy vadász­nak! Megtettéi-e mindent s most nyugodt-e lelkiismereted ? ... __Mikor a terhesen szürke égről búcsút kiált le hozzád vadásztársam a délfelé húzó vadliba és a hajnal csípős párájában már érzed a tél üzenetét, lépteid nyugodt szívvel visznek-e va­dászni erdőre-mezőre ? Érzed-e, hogy most vadászhatsz is már, jogod van erre, mert termelő munkát is végeztél egész évben, nemcsak szüretelni akarsz érdemtelenül ?! Nyugodt lelkiismerettel gondolsz-e arra, hogy a könyörtelen tél beköszöntésekor nem csak magadra gondoltál? Neked bizonyára tele van kamrád, pincéd élelemmel, meleg fész­kedben barátságosan pattog a tűzhely és félned 6em kell, hogy valaki életedre, élelmedre tör, mert Téged biztosít a Rend, a Törvény, amelyekre Te bízva vagy — ők a Te gazdáid. Hát azok, „kik“ Rád vannak bízva, éppen ilyen nyugodtan várhatták a te­let?! Apró és nagy vadjaid, „kiknek“ Te vagy a gazdájuk, el vannak-e látva téli élelemmel? Jártad-e hátizsákkal a szé­rűket, hogy összeszedd a cséplés hulla­dékmagjait fácánjaidnak, foglyaidnak? Mert ők most beérnék ilyen kevéssel is! Van-e szénád, lucernád, hogyha öles hó hull, alamizsnát adj nyuiaidnak, özeid­nek és szarvasaidnak? Látod, csikorgó éjszakákon házadig jönnek kérve, bizalommal, mert nekik Te vagy a Törvény és a Rend, s Neked fegyverrel, méreggel is óvnod kell a rádbízottakat, az ínségtől elgyen­­gülteket a rájuktörő minden veszede­lemtől! Ha érettük is megtettél mindent, és most jó szívvel hagyod ott meleg ottho­nodat csikorgó, holdvilágos éjszakákon, zimankős, hóviharos-segélytkiáltó, zord időkben, hogy segítséget nyújts szeret­teidnek, akkor jövőre is nyugodtan vihetnek majd lépteid a harmattól csil­logó mezőben, az erdő hallgatag fái kö­zött — és majdan unokáidnak is kíván­hatsz még: Jó vadászatot...! Telefonpóznában keresik a mézet a medvék New Englandban a medvék tönkre­teszik a telefonpőznákat, mert tévedés folytán mézet keresnek bennük. Való­színűleg az a helyzet, hogy a medvék érzékeny fülükkel hallják a telefonká­belek zümmögését, s azt hiszik, hogy a telefonpóznában méhek okozzák a zajt. A telefontársaság egyelőre tehetetlen a mohó mackókkal szemben. Vadászgondok januárban Vadászainknak a január a gond hó­napja. A lombtalan fák, a hóval borított határ nem nyújtanak a vadnak védelmet, búvóhelyet, élelmet. A vad nem találja meg szokott napi táplálékát; lesoványo­dik, elgyengül, végül a ragadozók mar­talékává válik. S ebben a válságos idő­szakban bizony sok vadász ki sem néz a területre. Pedig januárban a vadat rendszeresen etetni, gondozni és védeni kell. A ragadozók, kutya, macska, hur­kolok — ezek a nadrágos ragadozók -2 mind-mind a vad után leselkednek. Az etetőket állandó ellenőrzés alatt kell tartani. A kifogyott eleséget folya­matosan pótoljuk. Az etetők környékéről riasszuk a károkozókat. Ha a hó belepi a mezőt, könnyűszerrel lőtietjük a rókát, mert a nyomában járva fellelhetjük. Ugyanez vonatkozik a kóbor kutyákra is. A fácánosokban a csapóládákat és környékét figyeljük. Frissítsük fel ben­nük a csalétekét, hogy könnyebben lépre jöjjenek a ragadozók. A fácánt és foglyot szemestakarmány­­nyal etesSük. Fagyos napokon répát ne adjunk a vadnak, mert a fagyos eleség egészségtelen. A vad etetése és a búvóhelyek fel­állítása kötelező. A vadásztörvény 27. §-a szerint a vadászgazda köteles a téli eleségről gondoskodni. Ha azt elmulaszt­ja, a közigazgatási törvény 54. §-a alapján megbüntetik. Sőt hat évi időre a vadászjegyet is megvonhatják tőle. Ez a hónap különösen az őzvadra ve­szedelmes. Az öz aránylag gyenge, ezért a vadak közül legtöbbet szenved a hideg télen. Nagy hó esetén nem tudja meg­közelíteni az etetőket. Ennélfogva az etetők olyan helyen legyenek, ahova hóekékkel járatokat készíthetünk. Etes­sük, gondozzuk a vadat szorgalmasan, nehogy a szomszédos területre csatan­goljon, ahol ha eleséget talál, véglegesen is megtelepszik. A téli vadgondozás az őszi örömök alapja. (s) Vadászati bemutató a brüsszeli világkiállításon A brüsszeli kiállításon a vadászatot, erdészetet és halászatot külön, szépen díszített pavilonban mutatták be. S ab­ban a bábeli zűrzavarban, amely a világ­kiállítást jellemezte, mégis számos lá­togatója akadt e pavilonoknak. Persze a szemlélők nagy többsége a vadászok, illetve a természetszeretők közül került ki. A pavilon első része a tengeri és folyami halászatot, valamint a halte­nyésztést mutatta be. A másodikban az erdészet, erdővédelem, végül az erdő állatvilága volt látható. A harmadik rész a bennünket, vadászokat érdeklő fegyveripar gyártmányait mutatta *be. Külön-külön szekrénykékben kaptak helyet a híres belga vadászfegyverek. Érdekesen szemléltették a vadászati fegyverek fejlődését, az előtöltö hosszú­csövű puskától a legmodernebb mai automata-puskáig. Nagyrészt kétcsövű sörétes puskát láthattunk. Csöveik hosz­­szúsága elérte a 82 centimétert is. Érdekes, hogy a sörétes puskák között a 12-es kaliberű volt túlsúlyban. Ezt elmondhatjuk a golyóspuskákról is. Külön készült puska a nagy dúvadra (orrszarvúra, elefántra, stb.). A golyós­fegyverek többnyire kétcsövüek voltak. A kiállított 200 puska között azonban nem láttunk Bock-puskát, vagyis golyós és sörétes kombinált puskát. Szinte ért­hetetlen, hogy ezt a nálunk általánosan használt vadászfegyvert Belgiumban nem gyártják. Az erdészeti kiállítás is megtette magáét. De mintaerdők között felállított ál-preparátumok nem hatottak elég megkapóan, bár a menyéttől kezdve a bőgő szarvasbikáig minden vadat láthat­tunk. Nagyon szerényen mutatkozott be a trófeakiállítás. Nálunk bármelyik járási vadászkiállítás gazdagabb, nemcsak a kiállított trófeák számával, hanem ezek minőségével is. Ugyanis két szarvas- és négy őzagancs képviselte az agancsokat. A csehszlovák kiállítás vadásztrófeái jobban megállták helyüket. Különösen a mufloncsigák tűntek ki. Még értékesebb volt vadászfegyvereink kiállítása, amely első díjat kapott. A belga vadászok ismerik országunk vadászati viszonyait és irfgylik jól irá­nyított vadászpolitikánkat, elsőrangú vadállományunkat és vadászfaunánk pá­ratlan gazdagságát. (— s —)

Next

/
Thumbnails
Contents