Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-18 / 14. szám

1959. február 11. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 53 Biztosítsuk a magasabb tojáshozamot a téli hónapokban A Nyitrai Állami Gazdaság bodoki baromfifarmján már évek óta keressük azokat a feltételeket, amelyek segítsé­gével télen magasabb tojáshozamot ér­hetnénk el. Rövid cikkemben beszámo­lok tapasztalatainkról, módszereinkről. A magasabb téli tojáshozam több té­nyezőtől függ: a fajta megválasztásától, a keltetés idejétől, a csirkék felnevelé­sétől és elhelyezésétől, az ólak megvilá­gításától és a takarmányozástól. Vegyük sorra e tényezőket: A FAJTA MEGVÁLASZTÁSA Nagyon jó téli tojó a fehér leghorn és a vlaski fajta, azonban nagyon jó minő­ségű táplálékot igényelnek és gyenge testalkatuk miatt érzékenyek a hidegre. A rhode-island fajta már nem olyan igényes a táplálékra sem és jól elviseli a hideget is. A new-hampshire és a wyandotte fajták több eleséget fogyasz­tanak, nagyobb termetűek, de a hideget is könnyen elviselik. Meg kell említenem, hogy mi jó ered­ményeket értünk el a fehér leghorn és a rhode-island, a rhode-island és a wyandotte keresztezésével nyert jér­­céktől is. A KELTETÉS IDEJE Ha azt akarjuk, hogy a jércék ősszel kezdjenek el tojni, akkor nagyon fontos a keltetés idejének helyes megválasz­tása. A túl korai kelésü csirkék már július végén tojnak, a hideg idő hatására azonban leállnak és csak tavasszal kez­denek ismét tojni. Ezért a fehér leghornt áprilisban, a rhode-islandot márciustól április közepéig, a nehéztestü fajtákat (new hamphsire, wyandotte) pedig már­cius elején keltessük. így a felnevelt jércék októberben kezdenek tojni és a téli hónapokban nem szünetelnek. A CSIRKÉK FELNEVELÉSE Mint említettük, a tojáshozam növelé­sét a későbbi kelésü csirkéktől várjuk. Fontos, hogy a fiatal csirkék minél töb­bet legyenek a szabadban. Már a 15 — 20 napos csirkéket délen át kiengedhetjük a kifutóba és a fiatal állományt a sza­badban, vándorólakban neveljük fel. A szükséges oltásokat hamarabb vé­gezzük el, hogy ne kelljen a tojásrakás megkezdése után a baromfit zaklatni. Tudjuk jól, hogy a tyúkok új környezet­ben sokszor abbahagyják a tojást. Ezért a szükséges áthelyezéseket is korábban végezzük. A fiatal állomány fejlődését állandóan figyeljük. A lemaradott hibás példányokat selejtezzük ki. A BAROMFI ELHELYEZÉSE Az edzett baromfi jól bírja a hideget, így egészségükre nem káros a friss, hideg levegő. Legjobb példa erre a fákon áttelelő baromfi a háztáji gazdaságok­ban. Természetesen ebben az esetben a felvett táplálék csak a test „fűtésére" szolgál. Az ilyen baromfi keveset, vagy egyáltalán nem tojik télen. Hogy a tojástermelést a téli hónapok­ban növeljük, a baromfit meleg, száraz, szellőzött ólakban tartjuk. Nagy gondot kell fordítanunk arra is, hogy a barom­fiólak világosak legyenek. Fény hatására a tyúkok agyalapi mirigye hormonokat termel, amelyek meggyorsítják a peték leválását és így a tojásképződést is. Ezért ajánlatos a rövid téli nappalokat 14 — 15 órára meghosszabbítani mester­séges. világítással. Figyelembe kell vennünk az állatok kényelmét is. Nem szabad túlzsúfolni az ólakat. Egy-egy ólba annyi tyúkot he­lyezzünk el, hogy egy négyzetméterre 3 — 4 darab jusson. A mi farmunkon nagyon jó eredmé­nyeket értünk el a mélyalmú ólakban is. Az alom 20 — 25 cm vastag összevágott szalma, kukoricaszár, fürészpor stb. ré­tegéből áll. A kapargató tyúkok a trágyát az alom mélyebb rétegeibe keverik, ezért felső rétege még hetek múlva is száraz és tiszta. Az ülőrudak alól a trá­gyát időnként kihordjuk, s amikor az alom bepiszkolódik, sekélyen meglazít­juk és újabb réteget szórunk rá 3 — 4 cm vastagságban. A mélyalmú ólak jelentő­sége abban van, hogy melegebbek és hőmérsékletük egyenletesebb. Nem ajánlatos az ólakat kályhával fű­teni, mert a baromfi nagyon érzékeny a hőmérséklet ingadozására és a fűtés is aránylag költséges. TAKARMÁNYOZÁS A téli tojástermelésnél a legfontosabb tényező, hogy biztosítsuk a tyúkok ré­szére a megfelelő mennyiségű és táp­anyagtartalmú takarmányt. Hogy a tyú­kok jól tojjanak sok fehérjére van szük­ségük. Ezért a szerves táplálékon kívül állati eredetű fehérjéket is adunk a tyúkoknak (főtt húst, szárított halat). A napi tápláléknak 8 — 12 százalék meg­emészthető fehérjét kell tartalmaznia. Az életfolyamatokhoz elkerülhetetlenül szükségesek a vitaminok is, ezért pót­lásukról gondoskodnunk kell. A-vitamint tartalmaz a sárgarépa, kukorica, szárí­tott lucerna stb. A B-vitamin az élesz­tőben, tejtermékekben, gabonamagvak­ban fordul elő. A C-vitamin nagy meny­­nyiségben található a savanyított ká­posztában és a szárított zöldségfélékben. A D-vitamin a szervezetekben is kép­ződik napfény hatására, de pótlására nagyon alkalmas a csukamájolaj. Farmunkon egy tyúk napi elesége 5 dkg szemes táplálékot (búzát, árpát, kukoricadarát), 6 dkg fehérjekeveréket, 5 gramm főtt húst, 1 dkg csírázott za­bot, 5 gramm auromicint (B'2-vitamin) és 5 gramm főtt krumplit tartalmaz. Szabadon fogyaszthatnak sárgarépát, meszet, kavicsot és minden másnap kapnak 5 gramm csukamájolajat. Időn­ként kis mennyiségben vöröshagymát és fokhagymát is kapnak. A keltetés ideje alatt egy kevés hipermangánt és vas­­gálicot adunk az ivóvízbe. Ilyen takarmányozás mellett 41900 darab tojást kaptunk decemberben 4000 tojótól. Jelenleg 1850 — 1920 darab kö­zött mozog a napi tojáshozam. Péterfalvi László, Bodok Ilyen ló csak három van a világon Mezőgazdasági iskoláinkban nagy a jelentősége a szemléltető oktatásnak. Ma már ez a tanítási módszer, amely világhírű pedagógusunk, Komensky ne­véhez fűződik, el sem képzelhető szem­léltető vázlatok, képek, műszerek stb. nélkül. Mindezekre a célokra államunk hatalmas összegeket ad ki. A képünkön látható lömodell körülbelül 250 000 ko­ronába került. Éppen erről a szép szem­léltető példányról szeretnék beszámolni a Szabad Földműves olvasóinak. A Kassai Állatorvosi Főiskola anató­miai tanszéke egy igen értékes és gya­korlati taneszközzel gyarapodott. A Né­met Demokratikus Köztársaságból a napokban megérkezett egy életnagyságú lómodfcll, amely üveghez hasonló mű­anyagból, celofánból készült. Ez a mű­anyag teljesen átlátszó és nem gyúlé­kony. A ló „csontváza“ alumíniumból készült. Az egyes szervek, a szív, tüdő, gyomor, belek stb. szintén celofánból készültek. Mint érdekességet megemlítem, hogy az idegek és az erek elkészítéséhez 75 000 méter 2 mm vastagságú drótot használtak fel. Az üveglóhoz még hozzá­tartozik egy magnetofon, amelynek sza­lagára a felvett szöveg három nyelven leadható. A szöveg által ismertetett szervek egyidejűleg automatikusan ki­világítódnak. Az egyes szervek .nagy­sága, alakja és'elhelyezése teljesen meg­egyezik az élő lóéval. Ez ideig a Német Demokratikus Köz­társaságban három ilyen üveglovat ké­szítettek. A legelső modell egyiptomi megrendelésre készült és jelenleg a kairói múzeumban látható. Ez az első modell nagyon lassan készült, mivel a készítőknek kevés volt a gyakorlatuk. Hat évig tartott a készítése. A második modell a Szovjetunióban van, mégpedig a Kijevi Állatorvosi Főiskolán. A mi is­kolánkban levő modeil tehát harmadik a világon. Mindhárom szemléltető eszköz telje­sen megfelel az oktatás céljainak. Dr. Bárd Sándor tandlrsegfcd

Next

/
Thumbnails
Contents