Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-04 / 1. szám

A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1959. január 4. Ára 30 fillér X. évfolyam, 1. szám Újult érövül n megkezdett úton Már idestova 9 éve vezeti a Szabad Földműves a dolgozó parasztságot a y kapitalista gazdálkodás formáiról az intenzív szocialista gazdálkodásra való áttérés útján. Induláskor azt a távlati feladatot tűzte ki, hogy a szocializmus építésének időszakában a magyar parasztság közt, a déli já­rási székhelyek lakosai között meg­győző felvilágosító, szervező munkát végezzen a munkásosztály és a pa­rasztság szövetségének megerősíté­séért, olyan gazdasági, politikai, kulturális feltételek megteremtésé­ért, amelynek segítségével népünk életszínvonalát már eddig is olyan fokra emeltük, melyhez hasonlót egy kapitalista rendszerben sem tudtak biztosítani a széles néptömegek szá­mára. Azok a feladatok, melyeket a Csehszlovák Kommunista Párt veze­tésével a szocializmus építésének eddig lezajlott időszakában elvégez­tünk, legjobban bizonyítják, hogy a Szabad Földműves eredményes mun­kát végzett. - Az indulástól kezdve mind fokozottabb céltudatossággal tölti be ismeretterjesztő, nevelő és szervező szerepét a mezőgazdaság szocializálásában a termelés állandó fokozásáért. Meggyőző tartalmával, érthető stílusával hozzájárult ahhoz, hogy Dél-Szlovákia 22 járásában, ahol a magyar nemzetiségű lakosság nagy többségben lakik és a mezőgazdaság­ban találta meg fő foglalkozását, a parasztság áttérjen a kollektív nagy­üzemi gazdálkodásra, amely ma már abszolút többségben van. Megvannak a feltételek arra, hogy a kommunista párt XI. kongresszusa által jóváhagyott irányelvekben fog­lalt termelési feladatokat népünk életszínvonala emelése céljából a dél-szlovákiai járásokban eredménye­sen megvalósítsák. Az egyéni gazdál­kodást folytató parasztság száma a magyarlakta járásokban minimumra csökkent, ezért nem okoznak majd komoly akadályt a tervgazdálkodás további végrehajtásában, mint a múltban. Az egyes délvidéki járásokban a mezőgazdaság kollektivizálása 1958. október végéig nagyrészben megv^f lósult, így pl. a nagymegyeri járás­ban 96,8, a dunaszerdahelyi járásban 98,7, a somorjai járásban 95,5, a szenei járásban 91,3, a galántai já­rásban 100, a királyhelmeci járásban 98,9, a tornaijai járásban 93,6, a szepsi járásban pedig 94,3 százalékra. A 22 magyarlakta járásban össze­sen 865 egységes földmüvesszövet­­kezet van, ezekből 757 szövetkezet­ben eredményesen gazdálkodnak, a termelés évről-évre felfelé fejlődést mutat, növekszik a tagok jövedelme, aminek következtében megelégedett­ség és jólét váltotta fel a múlt elé­gedetlenségét és a bizonytalanságot. Van azonban egyes községekben még sok tennivaló. Legfőbb feladatok a szövetkezeten kívül álló magángaz­dálkodók megszervezése és a 128 gyengén gazdálkodó szövetkezet megszilárdítása, hogy a szlovákiai méretben kitűzött 45 százalékos ter­melési növekedést 1965 végére el lehessen érni. Az említett 128 gyen­gén gazdálkodó EFSZ-ben a fő hiá­nyosság az, hogy nem tudják kellően kihasználni a talaj és éghajlati vi­szonyokat, a tudományt, a rendelke­zésükre álló gépeket és a haladó munkamódszereket a szövetkezeti gazdálkodás javára. Ezen egyszerű okoknál fogva a termelési eredmé­nyek alacsonyabbak a tervezettnél, ami akadályozza a szövetkezeti tag­ság anyagi jólétét, kulturális és po­litikai fejlődését. A termelésben le­maradt EFSZ-eknek segítő kezet kell nyújtani. Hiszen náluk is megvan minden alapfeltétel arra, hogy a közeljövőben a gazdálkodásban javu­lás álljon be, és a jól gazdálkodó szövetkezetek soraiba kerüljenek. A Szabad Földműves jó hatással van a földműves gondolkozására az­zal, hogy az idealista világnézet he­lyett a tudó1 ányos materialista vi-KUGLER JÁNOS, a SZLKP KB dolgozója lágnézetet terjeszti. Sok adatot lehetne felsorakoztatni, melyek azt bizonyítják, hogy a földművesek gondolkozásában már eddig is nagy változás ment végbe. A szövetkeze­tekbe tömörült parasztság több poli­tikai irodalmat olvas, újságot járat, vásárol, mind nagyobb számban vesznek részt a párt által rendezett nyilvános népgyüléseken, elmélyítik tudásukat az irodalom és művészet megismerése útján és törekednek a szaktudás elsajátítására. Minden év­ben többen vesznek részt a pártisko­láztatási évben, kérik felvételüket a kommunista pártba. A magyar dolgozók az ország többi nemzetiségi dolgozójával együtt tud­ják csak megvalósítani a rájuk háruló termelési feladatokat. Ezért több figyelmet kell a sajtóban szen­telni a hazaszeretet és a nemzeteink közti együttélés gondolatának. Bő­vebben kell foglalkozni és ápolni kell azokat a közös vonásokat, amelyek a szlovák és magyar dolgozókat év­századok óta összekötötték a közös ellenség elleni harcban. Bővebben kell továbbá foglalkozni a mezőgaz­dasági üzemekben és a népgazdaság más ágazataiban valamint a közélet minden területén azzal a kérdéssel, hogy a magyar lakosság a Csehszlo­vák Köztársaság alkotmánya szerint mennyire él jogaival, hogy mennyire érvényesül a magyar nemzetiségű dolgozók joga a gyakorlati életben. Ebben a kérdésben a magyar lakos­ság részéről több hiányosságot ta­pasztalhatunk. Egynéhány a legfon­tosabb ilyen hiányosságokra szeret­nénk ez alkalommal rámutatni. A mezőgazdasági üzemek felnőtt dolgozóinál kevés érdeklődés van a különböző politikai és szakiskolákon való tanulás iránt. Ha ezt a kérdést tüzetesebben megvizsgáljuk, sokszor nem tudjuk magunknak eléggé indo­kolni miért van ez így, mivel logi­kusan a gazdasági jólétnek magával kellene hoznia a tanulás, a tudás utáni vágyat. A tanulás utáni hiányos érdeklődésnek a munkások, a kis- és középparasztok közt, több hátránya van. -A meglévő iskolákra sokszor kispolgári elemek kerülnek, sőt a volt burzsoázia táborába tartozó egyének jutnak elsőséghez az isko­lákban és így nekik van alkalmuk elsajátítani a tudás kincsét, ami hátrányos kihatással van és lehet a jövőre is, egész népgazdaságunk fej­lődésére is a népnevelési munkára. Továbbá hibás nézetnek tekinthető a magyar parasztságnál az, ha a szlovák nyelv elsajátítását valamiféle asszimilációnak vagy a szlovák nem­zetbe való beolvadásnak tekintik. Ilyen nézeteket valló egyének még nem szabadultak meg a ránk öröksé­gül maradt burzsoá ideológia bilin­cseitől, ezért szükséges továbbra is meggyőző munkát végezni a szlovák nyelv elsajátítása érdekében. A szlo­vák nyelv elsajátítása, a szlovák és cseh nép történelmi múltjának meg­ismerése nem követeli senkitől, hogy lemondjon nemzetiségéről. A szlovák nyelv tanulása elsősorban előnyt je­lent a magyar nemzetiségű dolgo­zóknak, elősegíti megérteni a ma­gyar és szlovák nép közös harci céljait, elmélyíti ismereteiket a kul­túra és tudomány terén, lehetővé teszi szocialista emberré fejlődését, és azt, hogy a magyar nemzetiségű dolgozó, az ország minden vidékén érvényesülhet, mint egyenjogú állam­polgár. A magyar nyelvű sajtóban és iro­dalomban, valamint a népnevelési munkában hiányosságok mutatkoznak a szlovák és magyar nép közti viszony kérdésében. Nem eléggé világosan vá­laszolnak a nemzetiségi kérdésben felvetődött vitás kérdésekre. Nem eléggé ismertetik a csehszlovák népi demokratikus kormány nemzetköziség elveire épített nemzetiségi politiká­jának gyakorlati részét. Az összes politikai és agitációs eszközökkel hozzá kell látni és világosan meg kell mondani a magyar munkásoknak, parasztoknak, hogy a nemzetiségi kérdés a gazdasági kérdések megol­dásával egyidöben oldódik meg. A Csehszlovák Népi Demokratikus Köztársaságban a nemzetiségi kérdés a kapitalista rendszerek nemzetiségi politikájával szemben a nemzetközi­ség elvei alapján, a marxizmus­­leninizmus nemzetiségi politikájának elvei szerint oldódik meg. Ennek a helyes nemzetiségi politikának kö­szönhető, hogy Szlovákia iparosítása a közeljövőben utoléri a fejlett cseh országrészek fejlettségét. A kommu­nista párt és a csehszlovák kormány helyes nemzetiségi és gazdasági po­litikájának köszönhető az is, hogy a délvidéki járások és falvak magyar nemzetiségi lakossága olyan anyagi és kulturális javakat élvez, melyeket a kapitalista rendszerben sohasem élvezhetett volna. Az elmúlt 14 év alatt olyan virágzó termelési feltéte­leket teremtettünk meg a mezőgaz­daságban, amelyre a múltban nincs példa. Mindezt azért érhettük el, mert a legfejlettebb technikai, tudo­mányos módszerek állnak a mező­­gazdaság rendelkezésére. Növekszik a korszerű lakások száma a délvidéki járásokban, és falvakban, új iskolák, kultúrházak épülnek, melyek mind a dolgozók életszínvonalának növelését szolgálják. A Szabad Földműves 1956. október 7-i számában Hantos László így ír: „Büszke vagyok szülőföldemre“, és határtalan örömét fejezi ki afelett, hogy 12 év után, mikor visszatért szülőfalujába, Nagymagyarra, a so­morjai járásban, jól felszerelt egy­séges földművesszövetkezetet talált és látta, hogy a dolgozó parasztság jól él és nagyszerű jövő áll előtte. Hasonló írásokra volna szükség, amelyek a gazdaságitag és kulturáli­san felszabadult embert elvezetik a nemzetiségi kérdés tisztánlátásához, megérteti vele, hogy szabadság és jog csak ott van, ahol azt a gazdasági, kulturális fejlődés biztosítja. A sajtón kívül az üzemi klubok, a szakszervezetek, az ifjúsági és szov­jet barátok szövetsége, valamint a CSEMADOK szervezetek végezhetnek a vidéki lakosság közt hasznos fel­­világosító munkát, melyet a sajtónak, tehát a mezőgazdaság területén a Szabad Földművesnek rendszereseb­ben kell a jövőben értékelni. A Sza­bad Földműves küldetése a jövőben is az marad, hogy a délvidéki járások mezőgazdasági dolgozóinak figyelmét a gazdasági és szakkérdésekre irá­nyítja. Ezzel egyidöben ideológiai és politikai felvilágosító szerepet is keik betölteni. Propagálnia kell a marxizmus-leninizmus világnézetét, ismertetnie kell a kül- és belföldi gazdasági, kulturális és politikai problémákat, propagálni a tudomány és technika vívmányait, a haladó munkamódszereket a mezőgazdasági dolgozók közt. Harcolnia kell az egységes földművesszövetkezetek megszilárdításáért a többtermelés elérése érdekében az ember jólété­nek az életszínvonal emelésének fo­kozásáért. A Szabad Földművesre és a többi sajtótermékekre is az a nagy feladat vár, hogy a mezőgazdaság fellendü­lését szolgálják. A Szabad Földműves eddig hetenként egyszer jelent meg és tárgyalta a legfontosabb gazda­sági, kulturális és politikai kérdé­seket. 1959. január l-től kétszer találkozik majd az olvasóval, így kapcsolata még közvetlenebb, szoro­sabb lesz. A szakmelléklet heti meg­jelenése, az oldalszámok növekedése és a lap hetenként kétszeri megjele­nése lehetővé teszik, hogy a lap is frissebb, jobb anyaggal szolgáljon az olvasónak mint eddig. A Szabad Földművesnek a nagy feladat ered­ményes elvégzéséhez, az előfizetők számának megkétszerezését, a leve­lezők és munkatársak táborának megnövekedését kívánjuk az 1959-es és a további években. i Olvasóink örömére 1959. január l-től hetenként kétszer jelenik meg a JraUad Földműves Legközelebbi számunk január 7-én, szerdán jön. • Szereden nikkel-kohómű építését kezdte meg a Stavoindustria építő­­vállalat. A kohómű 400 millió korona beruházási költséget igényel. Nikkelt tartalmazó albán ércet fog feldolgoz­ni, s 1962 év júliusában szállítja majd az első nikkelt, (pk) • A vágvecsei és modrankai Vad­­kamarázó Állomás 1958 őszén ötezer­háromszáz élő nyulat és kétezer élő fácánt szállított külföldre. • A pelsőci EFSZ tagjai 450 mázsás hektárhozamot értek el cukorrépából. 1959-ben hét hektárral bővítik a cu­korrépa vetésterületét. • A Besztercebánya melletti, senicai új cementgyárban a karácsonyi ünne­pek alatt 4500 tonna cementet gyár­tottak. (us) • Eddig 311-en jelentkeztek Sel­mecbányán a lakásépítő szövetkezet tagjainak sorába. • Tavaly húsz százalékkal gyár­tottunk kevesebb szeszesitalt, mint az 1957-es évben. Ugyanakkor kom­péiból 40 százalékkal, szirupokból pe­dig 25 százalékkal többet gyártottunk. • Brno mellett épül Európa legkor­szerűbb humusztrágya-gyára. Felépü­lése után évente 10 ezer vagon hu­musztrágyát szállít mezőgazdaságunk­nak. Evvégi interjú Az ó-esztendő végén felkerestük Pollák Lajos elvtársat, a felsőpatonyi EFSZ kitüntetett elnökét — aki nem­zetgyűlési képviselő is —, hogy vá­laszoljon néhány kérdésünkre. Milyen lesz a zárszámadás? Lesz-e annyi osztalék, mint egy évvel ez­előtt? — Gyöngébb eredmények — gyön­gébb zárszámadás. Tizenhárom korona előleget fizettünk. És körülbelül még 6 koronára van kilátás munkaegysé­genként. Tiszta számlával lépik az új esz­tendő küszöbét? — A silány termés ellenére decem­ber 1-ig — a szabad tej kivételével — teljesítettük államiránti kötelessé­geinket. Tudjuk, hogy a tej ontja a pénzt. Hogy mégsem mentünk rá a szándékunkra, annak oka: kevés a többéves takarmányunk. Csak 16 — 17 százalékra tehető. De teszünk róla, hogy több legyen. A mostani tervké­szítésnél ügy terveztük, hogy 50 hek­tárral bővítjük a lucernaterületet. Mit tesznek az állatállomány fejlesz­tésére vonatkozólag? Hogyan csök­kentik a termelési költségeket? — Most 693 db. szarvasmarhánk van (4-gyel kevesebb a tervezettnél.) 1959 év végére 778 darabnak kell lenni a terv szerint. Ezt saját szaporulatból töljük fel. Persze, a tagok háztáji te­heneinek borjait is felvásároljuk. Hogyan használják ki a helyi lehető­ségeket? Kavics-, homok- és tőzegbányát nyitottunk. Ez utóbbi igen nagy se­gítségünkre van az istállótrágya pót­lásánál. Már eddig 71 vagonnyit fel­használtunk és 110 vagonravaló pedig várja a tavaszt. Az új esztendőben legalább 150 vagonnyit még ki aka­runk termelni. \A tőzegbányászással keletkező tavat — melyhez közel van a kanális — felhasználjuk haltenyész­tésre. k. i. A kelet-szlovákiai síkságon télen is folynak a meliorációs munkák, me­lyekkel több ezer hektár földet tesznek majd termőbbé. Képünkön Szo­­motor község mellett az öntözőberendezés alapjait rakják le.

Next

/
Thumbnails
Contents