Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-13 / 28. szám

Jzal+ad Földműves 1958. július 13í Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatából Jövőnk a XL kongresszus tükrében Az ipar (Folytatás az 1. oldalon.) métől és termelése belterjességétől függ nagyrészt egész népgazdasá­gunk fejlődése, a lakosság életszín­­' vonalának emelkedése. A szlovákiai mezőgazdaságra háruló feladatok megvalósítása érdekében a következő alapvető intézkedéseket kell fogana­tosítanunk: Meg kell változtatni a mezőgazda­sági termelés összetételét úgy, hogy növeljük az állattenyésztés arányát a termelés egész terjedelmében. Ez a talaj termékenysége növelésének, valamint az EFSZ-ek bevételei állan­dósága és egyenletessége fokozásá­nak előfeltétele. Az ipari növények és takarmány­félék termesztésének további kiszé­lesítésével és a gabonafélék vetés­­területeinek fokozatos csökkentésével meg kell változtatnunk a vetésterü­letek összetételét. Szlovákia így egyre nagyobb mértékben kiveszi majd a részét a maláta és a cukor országos termelésében, mely nagy­fontosságú a csehszlovák mezőgazda­ságban. A határozat kimondja, hogy el kell érnünk a hektárhozamok gyorsabb növekedését, amit 1965-ig az ország egyes termelési körzetei­ben számos terménynél azonos szint­re kell emelni. Különös figyelmet kell fordítani a rétek és legelők ho­zamainak növelésére, biztosítanunk kell az ezzel kapcsolatos munkák gépesítését, ami alapvető feltétele annak, hogy fordulat álljon be a füves területek kihasználásában. Biztosítanunk kell az állatállomány hasznossága fokozásának gyorsabb ütemét, amit elsősorban a szarvas­marhatenyésztés hasznossága szín­vonalának emelésével kell elérnünk. Ez megköveteli, hogy az állatte­nyésztésben haladó technológiát al­kalmazzunk, amilyen például a mar­ha karámozása, a tyúkoknak kelte­tőkben való nevelése és a sertéseknek automatikus vályúk útján való száraz hizlalása. A takarmánykeveréket, mégpedig az őszi és tavaszi valamint a tarló­keverékek, továbbá a lóherefélék fokozott elvetésével következetesen ki kell használnunk a szántóföldeket, biztosítani a szálas- és nedvdús takarmányt az állatállomány hasznos­sága növeléséhez szükséges mennyi­ségét. Már a harmadik ötéves terv évei­ben kiterjedt mezőgazdasági építke­zéseket kell megvalósítanunk Dél- és Kelet-Szlovákia területein. Az egész keletszlovákiai lapály, a Bodva-menti területek, Dél-Szlovákiában á Csiliz­­köz, valamint további vízmenti terü­letek lecsapolásával termékennyé kell tenni több mint 112 000 hektár terü­letet. A Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal rövid időn belül javasolni fogja, hogy ezen nagysza­bású vízrendezési munkálatokba mi­ként kell bekapcsolni az EFSZ-tago­­kat, különösen ifjúságunk széles tömegeit. Ifjúságunk munkáját úgy kell irányítani, hogy a kelet-szlová­kiai lapályon megvalósítandó nagy vízszabályozások olyan dicső építke­zéssé váljanak» mint amilyen az Ifjú­sági Vasútvonal építése volt. A föld­alap minőségének feljavítása, és ter­jedelmének bővítése szempontjából ugyanolyan fontosnak kell tartanunk a kisebb terjedelmű vízgazdasági építkezéseket, melyeket az EFSZ-ek és gépállomások hathatós gépi segít­ségével nagyrészt maguk is elvégez­hetnek. E célból meg kell kezdeni a víz­gazdasági szövetkezetek megalakítá­sát, melyeknek az EFSZ-ek, az állami gazdaságok és a helyi nemzeti bi­zottságok kollektívája lesznek tagjai. Arra való tekintettel, hogy Szlovákia mezőgazdasági termelésének színvo­nala mindeddig alacsonyabb a cseh országrészek termelésének színvona­lánál, a mezőgazdasági termelésnek Szlovákiában gyorsabb üteműnek kell lennie, mint a cseh országrészekben. A mezőgazdasági termelésnek Szlo­vákiában 1965-ben el kell érnie az 1936. évi termelés színvonalának mintegy kétszeresét, részesedése az egész ország termelésében 32—34 százalékot tesz majd ki az 1956-ban elért 29,5 százalékkal szemben. Ez megköveteli, hogy Szlovákiában az 1957-ben elért Eredményekkel össze­hasonlítva 1965-ben 35 — 40 százalék­kal emelkedjék a gabona-, és a bur­gonya, 50 — 55 százalékkal az évelő takarmányfélék és a réti széna hoza­ma, s a cukorrépában az eddiginél nagyobb átlagos hektárhozamokat érjenek el. Az állattenyésztés terén az 1957- ben elért állománnyal szemben 1965- ig 300 — 350 ezer darabbal kell növelni a szarvasmarhaállományt és így 57 százalékkal emelnünk a marhahúst, 59,2 százalékkal a tej, 89,3 százalék­kal a tojás és 46,4 százalékkal a ser­téshús termelést. Az eddiginél nagyobb mértékben kell bevezetni a nagyüzemi baromfi­­tenyésztést. Lényegesen növelni a baromfi és a sertések számára szük­séges különleges takarmányfélék termelését. A mezőgazdasági termelés felada­tainak növelése megköveteli, hogy az EFSZ-ekben és az állami gazdasá­gokban gyorsabb ütemű legyen a tenyészállatok nevelése és a vető­magtermelés, ami a belterjes nagy­üzemi gazdálkodás fontos feltétele. A kitűzött célok elérésébe!^ jelen­tős részük lesz azoknak a feladatok­nak, ahol előnyösebbek a természeti adottságok arra, hogy sokkal jobb eredményeket érjünk el a szlovákiai átlagnál. így a Vág alsó folyása, a Nyitra völgye mentén, valamint a Csallóközben a harmadik ötéves terv­ben 35—40 mázsás hektárhozamot kell búzából elérni. A kitűzött feladat elérésének alap­vető feltétele a szocialista termelési viszonyok bővítése és szilárdítása a mezőgazdaságban. Ezért továbbra is szilárdítani kell a meglévő EFSZ- eket, bővíteni tagalapjukat, új EFSZ- eket alakítani és tovább szilárdítani a munkás- paraszt szövetséget. A szlovákiai EFSZ-ekbe az 1960. év végéig még több mint 600 000 hektár mezőgazdasági területet kell nyer­nünk. A mezőgazdasági termelés egyik fő feladata a mezőgazdasági nagy­üzemi építkezés lényeges megjaví­tása, olcsóbbátétele, valamint a helyi források és a szövetkezeti tagok ön­segélyének teljes kihasználása. Az állami gazdaságoknak az eddiginél sokkal jobban kell teljesíteniük azon funkcióikat, hogy példát mutassanak az EFSZ-eknek, műszaki napok, aktí­vák, beszélgetések szervezésével át kell adniok tapasztalataikat a szövet­kezetek tagjainak, főképp a termelés új technológiája, a szarvasmarha szabad istállózása, a száraz sertés­­hizlalás, a trágyalével való gazdál­kodás, a nagyüzemi tyúktenyésztés és öntözőberendezések építése terén. A kerületi és járási pártbizottsá­goknak, valamint a helyi nemzeti bi­zottságoknak meg kell szervezni a szlovákiai járások testvéri szövetsé­gét a cseh országrészek azon járá­saival, ahol azonosak a termelési fel­tételek, olymódon, hogy a testvéri szövetség konkrét tartalmat nyerjen és segítséget nyújtson a szlovákiai járások metcgazdaségi termelésének szíinvonala emeléséhez, hozzájárul­jon Szlovákia mezőgazdasága lema­radásának gyors kiküszöböléséhez. Végezetül a határozat a CSKP XT. kongresszusának a CSISZ elé tűzött feladataira hívja fel a figyelmet. Majd hangsúlyozza, hogy a párt és valamennyi szlovákiai dolgozó törek­vésének a CSKP XI. kongresszusa ál­tal kitűzött feladatok biztosításánál konkrétan meg kell nyilvánulnia már az állami terv idei feladatainak tel­jesítésénél, minden minőségi és mennyiségi mutatóban, a népgazda­ság valamennyi szakaszán, minden munkahelyen. Ilymódon meg kell te­remteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a szocializmus építését a leg­közelebbi években sikeresen befejez­zük. Mit jeleni a nagyobb jogkör a nemzeti bizottságok munkájában? Tíz év alatt sokkal gyorsabban nö­vekedett ipari termelésünk, mint az iparilag fejlett kapitalista államok­ban. A gépipar 4,6-szorosára növeke­dett. Az ipari termelés egészbevéve évente mint 11,7 százalékkal emelke­dett, míg a legerősebb kapitalista államokban 4 — 6 százalékot tett ki. Világviszonylatban negyedik helyen állunk az egy főre eső szénfejtésben, az acélgyártásban pedig a hetediken. A megmunkáló és forrasztó gépek gyártása Csehszlovákiában a legfej­lettebb kapitalista államok színvona­lán mozog, azonban a gőz- és víztur­binák gyártásában túlszárnyaltuk őket. Az egy főre eső villanyenergia gyártásban mögöttünk maradt Olasz­ország, Franciaország. Ipari termelésünk 1965-ig 90 — 95 százalékkal kell emelni az 1957-es évhez viszonyítva. Mindenekelőtt a nyersanyagalap és a gépipar fejlesz­tésére fektetjük a fősúlyt. A műszaki fejlődés szorosan összefügg az atom­energia, a fémvezetők felhasználásá­val, az elektroncsövek fejlesztésével és ionok gyártásával. Szocialista ter­melésünknek a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal szoros együttműködésben ki kell használnia a találmányokat. A termelőerők gyorsabb fejlődése és a munkatermelékenysége szem­pontjából a vegyi ipar termelését 1965-ig 2,5-szörösére emeljük az 1955. évhez viszonyítva. A gépipari terme­lést 150 százalékkal fokozzuk. Elmondhatjuk, hogy a XI. kong­resszus határozatának alapján ipari nagyhatalommá válunk. Ipari fejlődésünk lehetővé teszi a vízveszélyes területek csatornázását is. Képünkön a latorcaparti munkálatokat láthatjuk Július 1. induló, fordulópont, új szakasz, a nemzeti bizottságok mun­kájában. Ezen a napon lépett életbe pártunk Központi Bizottságának jú­niusi határozata. Ez lényegében fel­hatalmazza a nemzeti bizottságokat, hogy a hatáskörükben tartozó gazda­ságokban is érvényesítsék az irányí­tás, szervezés, pénzellátás, anyagi érdekeltség hasonló alapelveit, mjnt amilyeneket az építkezésben és ipar­ban vezettek be. Nem kis munka ez. És ha a jövő elé nézünk, joggal mond­hatjuk, hogy a nemzeti bizottságok ezen feladatukat csakis úgy valósít­hatják meg, ha a gazdaságok irányí­tásába valamint az állami igazgatás­ba minél több dolgozót vonnak be. Népgazdaságunk egyharmadá-­­nak irányításáról van szó A nemzeti bizottságok előtt álló feladatok nagyságát csakis akkor érzékelhetjük, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy népgazdaságunknak majd egyharmadát irányítják, igaz­gatják és felelősek a mezőgazdaság, a helyi ipar, a közszolgálatok, a köz­lekedés, a kereskedelem, a közös ét­kezdék, a lakásépítkezés és lakásgaz­dálkodás, az iskola és egészségügy ■fejlesztéséért. Ez a sokrétű munka pártunk 1956-os konferenciája után hárult a nemzeti bizottságokra, ami­kor először tűzték ki, hogy a nemzeti bizottságok nagyobb jogkört kapja­nak. Milyen lényeges változások történnek a nemzeti bizottságok munkájában? Amint látjuk, van itt tennivaló elég. Országos érdekek, közérdekek telje­sítéséért felelnek a nemzeti bizottsá­gok. De feltehetjük a kérdést: milyen változások történnek a nemzeti bi­zottságok munkájában, hogy nagyob­bodó munkakörüket sikeresen tudják betölteni. Már az a tény, hogy a nemzeti bizottságok nagyobb jogkört kaptak, igazolja, hogy semmi nem állandó s a fejlődés bizonyos fokai más és más intézkedéseket és munkamód­szereket követelnek meg. £ nemzeti bizottságok tanácsai és az apparátus dolgozói eddig be tudták tölteni hiva­tásukat, mert sok üzemet, sőt azt mondhatnánk, hogy kevés kivétellel a központi hivatalok ellenőrizték és irányították. Viszont július 1-től a népgazdaság egyharmadának irányí­­tása-szervezése teljesen a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartoznak. És ha hozzávesszük még, hogy a de­centralizálás a központi hivatalok és egyben a nemzeti bizottságok lét­száma is csökken, akkor valamilyen, lényegesen jobb munkamódszerre! kell dolgoznunk, hogy a nagyobbodó feladatokat kevesebb munkaerővel megvalósítsuk. Mert hiszen a nemzeti bizottságok a kerület, járás, város vagy községek szocialista építéséért, fejlesztéséért felelősek és maguk döntenek sok olyan kérdésben, amit ezelőtt a központi hivatalok végez­tek el. Tehát egyes területek vagy városok fejlődéséről maguk döntenek, de egyúttal kötelesek betartani és telje­síteni a népgazdaság fejlesztésének állami tervéből rájuk háruló felada­tokat is. A nemzeti bizottságok ta­nácsai mostantól kezdve az alapvető kérdések komplex megoldásával fog­lalkoznak, mint például a gazdaság fejlesztése, a tervek kidolgozása, a nyersanyagforrások kihasználása, a terv teljesítésének ellenőrzése, a költ­ségvetés. A fejlesztési terveket a tervezési bizottságok és a pénzügyi osztályok dolgozzák ki, viszont azok teljesítését és ellenőrzését az újon­nan szervezett ellenőrzési osztályok hajtják végre. Az egyes problémák vagy kérdések szakmai megoldását a mezőgazdaságban, egészségügyben vagy más gazdasági szakaszon a nemzeti bizottságok illetékes osztá­lyai hajtják végre. Tehát a különböző albizottságoknak is kiterjedt a jog­körük és például a mezőgazdasági albizottság teljes mértékben felelős a szövetkezetek vagy más mezőgaz­dasági üzem munkájáért. Előtérben az ellenőrzés A nemzeti bizottságok csakis vá­lasztóik segítségével valósíthatják meg nagyobbodó feladataikat. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek vagy más gazdasági szervek terveit, pénz-A Földművelésügyi és Erdőgazda­sági Minisztérium 51. számú hirdetr ményével feljogosítja az Állami Gaz­daságokat, valamint az állami szocia­lista szektor egyéb mezőgazdasági üzemeit, hogy gabonát és burgonyát adhassanak el begyűjtési áron alkal­mazottaiknak. A vásárlási jog azonban csakis olyan munkásokat, műszaki- és ad­minisztratív dolgozókat illet meg, akik közvetlenül az üzemben dolgoz­nak, nem pedig az ÁG-ok vagy más mezőgazdasági üzemek igazgatóságá­nak alkalmazottait, sem pedig az al­kalmi vagy brigádtagokat. Az üzemvezetőség évenként össze­sen 396 kg takarmány- és kenyérga­bonát, valamint 240 kg burgonyát utal be egy külön természetbeni járandő­­sági alapba minden egyes arra jogo­sult és előre betervezett alkalmazott részére. Hogy ezen mennyiségből mennyi adható el az egyes alkalma­ügyi helyzetét, fejlődését a dolgozó tömegekkel együtt vitatják meg. Másrészt a kitűzött feladatokat az újonnan alakult ellenőrző osztályok szintén a tömegekkel együtt ellenőr­zik. Ez azt jelenti, hogy az ellenőrző osztályok tagjainak fel kell figyelniük a dolgozók panaszaira, észrevételeire és minden kérelmet vagy javaslatot felül kell vizsgálni és el kell intézni. Mert ennek elhanyagolása nemzet­­gazdaságunknak óriási károkat oko­zott eddig. Ha felülvizsgáljuk a nem­zeti vagyon szétlopkodását a szövet­kezeti vagyon megkárosítását, mindig arra a következtetésre jutunk, hogy elsősorban is a nemzeti bizottságok nem hallgatták meg a dolgozók pa­naszait és hiányzott az ellenőrzés. A párkányi népbíróság nemrég tár­gyalta Ferdinánd Khéli, a nár.ai szö­vetkezet elnökének bűnügyét Az el­nök különböző spekulációkkal megká­rosította a szövetkezeti vagyont; Felépítette a portáját és magángaz­dálkodásra rendezkedett be. Mosta­nában pedig egyéni fuvaros. Feltehet­jük a kérdést, vajon mit tett a nánai helyi nemzeti bizottság és a mező­­gazdasági szakosztály, hogy a dolgok ennyire fejlődhettek. Hisz panasz volt az elnökre, de a helyi nemzeti bi­zottság nem intézkedett. Ehhez hasonló esetek nemcsak, anyagi kárral járnak, hanem rosszul hatnak a munkafegyelemre is, mert a dolgozók hiába panaszkodnak, java­solnak, szavukat nem veszi figyelem­be senki. A jövőben nemzeti bizott­ságaink nagyobb jogkörrel együtt minden lépésükben még jobban tá­maszkodjanak a tömegek alkotó kez­deményezésére, mert csakis így tud­ják megvalósítani megnagyobbodott feladatukat. Bállá József zottaknak, azt a mezőgazdasági üzem vezetője, az ÁG-oknál pedig azok igazgatója dönti el, különös tekintet­tel az illető alkalmazott munkatelje­sítményére, az önköltség-megtakarí­tásra stb. Többet azonban, mint 792 kg gabonát és 480 kg burgonyát semmi szín alatt sem szabad eladni évenként egy-egy alkalmazottnak. Ha viszont az üzem nem teljesítette tervfeladatait, köteles a mennyiséget arányosan csökkenteni. Indokolt eset­ben az üzem vezetősége az üzemta­nács beleegyezésével a kijáró meny­­nyiség felét előleg alakjában utal­hatja ki az arra érdemes alkalma­zottnak. A tervfeladatok teljesítése után fennmaradt feleslegből ugyancsak eladhat az üzem begyűjtési áron évenként egy-egy elválasztott mala­cot üzemi alkalmazottainak. Ha egy­azon üzemben egy háromtagú család dolgozik, kivételesen két malac ad­ható el az ilyen családnak. Minden üzemi alkalmazottjának be­gyűjtési áron eladhat továbbá az üzem naponta fél liter tejet, valamint további fél litert minden olyan 15 éven aluli gyermek részére, aki az ő háztartásában él és aki után gyer­mekpótlékra van igénye. Tervfeladatainak nemteljesítése esetén azonban csak kiskereskedelmi áron adhatja el a tejet az üzemveze­tőség, sőt csökkentheti is a napi ada­gokat. Ugyancsak jogában áll az üzemnek begyűjtési áron gyümölcsöt és zöld­ségfélét eladni üzemi alkalmazottai­nak, de csak akkor, ha az illető zöld­ség- vagy gyümölcsfajtából beterve­zett begyűjtési kötelezettségének eleget tett az üzem. Az üzemvezetőség köteles ügyelni arra, hogy alkalmazottai ne nevelhes­senek több állatot, mint amennyit rendes úton szerzett takarmányból etetni képesek. Nevezetesen már a munkaszerződés megkötése alkalmá­ból köteles az üzemvezetőség alkal­mazottaival megállapodni abban, hogy hány állatot szabad nevelniük. Az itt felsorolt rendelkezések má­jus elsején léptek életbe, s ezért a régebbi, ezen hirdetmény tartalmá­val ellenkező intézkedések hatályukat vesztették. K. E. Százezredik traktor A brünni A. Zápotocky Gépgyár dolgozói a hét elején jelentős mun­kasikert ünnepeltek: a kora délutáni órákban elkészült a százezredik Zetor-25 típusú traktor. Ezek a traktorok ma már nélkülöz­hetetlen segítőtársai nemcsak szö­vetkezeteink dolgozóinak, hanem a világ 65 országa földműveseinek is, ahová 1952 óta ezeket a gépeket szállítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents