Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-14 / 37. szám

3$58. szeptember 14. £■■1........... JzctO-ati Földműves 3 Tűnnek a mezsgyék Hazánkban mind szűkebb térre szo­rul a régi, elavult egyéni gazdálkodás, helyébe a szövetkezeti, nagyüzemi termelés lép, amely diadalmasan tör előre. Elég csupán annyit említeni, hogy Szlovákiában ez év elejétől több mint ötvenhatezer földműves 261161 hektár íöldjével állt a közösbe, s ezzel a szlovákiai mezőgazdasági földterület 59,3 százaléka tartozik az EFSZ-ek­­hez. Ha ehhez hozzáadjuk még az állami kezelésben levő mezőgazdasági földterületet, úgy az már 64,2 száza­lékra emelkedett. A szövetkezetek száma? Az idei 284 újjal együtt két­­ezerháromszázötvenre rúg. Ezek egyrésze közepesen, vagy gyengén működik. Hogy az élenjáró szövetkezetek számával nem lehetünk elégedettek, azt a CSKP XI. kong­­' resszusa is kihangsúlyozta, s felada­tul tűzte, hogy a fejlődésben lemara­dozó EFSZ-ek „... legkésőbb két éven belül dön­tő fordulatot érjenek el gazdálko­dásukban. A nehézségek és fogya­tékosságok leküzdéséhez elsősor­ban szövetkezetükön belül keres­sék a megoldást, egyrészt a ter­melés növelésével, másrészt a jobb munkaszervezéssel.“ Bátran hivatkozhatunk a somorjai EFSZ-re, amely négy éven keresztül a leghátul kullogott, s a vezetés, a munkaszervezés, a tervek s a követ­kezetes ellenőrzés folytán élenjáróvá, a járás legjobban gazdálkodó szövet­kezetévé fejlődött. Kövessék példáját a füleki járás szövetkezetei, amelyek problémáival a Tovább egy lépéssel című cikkben is foglalkozunk. A nagyüzemi termelés zászlóvivői Lazaság az előrehaladás kerékkötője ♦ „Pálfordulás“ a vezetésben ♦ A Nagy Kezdeményezés részesei ♦ Önsegéllyel, fele áron ♦ Okos gazdálkodás nyoma a közös kasszában. Nehéz vajúdással jött a világra, a 20. század ötvenegyedik esztende­jében, Somorján. Körülötte jónéhá­­nyan bábáskodtak. Am, jósok is akadtak bőven, akik váltig azt rebes­gették, hogy tiszavirágéletű lesz az „újszülött“. vonást, s így aztán a lazaság lett úrrá... Néhány esetet is felhoz, miként bitangolódott a jó takarmány: .— Képzelje, napi három és fél kiló darakeverék volt kimérve egy-egy anyakocára. Ennek ellenére azok ... Teltek-múltak a hetek, hóna­pok. Majd egyik év a másik sarkára hágott. Már-már úgy tűnt, hogy a szövetkezet-bébi rosszakaróinak ked­vez az Idő. Ugyanis a „bábák“, akik életresegítették, magára hagyták nyomban a születése után, s így a fejlődésben visszamaradt. Minderről a szövetkezet középkorú elnöke, Koczkás Károly tájékoztat: — Ott ütött be a baj, mindjárt az elején — pergeti visszaemlékezése fonalát, — hogy a vezetők elnézték 1 a hibákat, mellőzték a felelősségre-Büszkén tekintenek vissza a megtett útra Lassan egy éve lesz, hogy Mellété község dolgozó parasztjainak több mint a 85 százaléka a közös gazdál­kodás útjára lépett. Egy esztendő nem hosszú idő, de ezalatt sokat for­málódott a község, fejlődtek az EFSZ tagjai... Míg a határban a szántás-vetés folyik, bent a gazdasági telepen perc­nyi szünet nélkül dolgozik az építke­zési csoport. Üj tehénistálló épül a már meglévő 52 férőhelyes panel­istálló mellé. Akárkivel beszélek, mindenki csak dícsérőleg szól a szövetkezeti tagok igyekezetéről, a közös állattenyész­tésről. Már ezidáig 156 darab szarvas­marhájuk, 197 sertésük, s 29 db. igás­­lovuk van. Ám, az állatállományuk fejlesztésére nagy gondot fordítanak. Rövidesen 10 darab fejőstehenet, 20 anyakocát és 120 darab juhot vásá­rolnak. Meg kell még említeni, hogy a más­félliteres tejhozamot már 5,3 literre sikerült felemelniük: Mindent egybevetve, a szövetkezeti tagok közös gazdaságuk egyéves év­fordulóján büszkén tekintenek vissza a megtett útra; továbbra is azon fára­doznak, hogy élenjáró, jól jövedel­mező szövetkezeti gazdaságot te­remtsenek. Oravecz Sarolta, Mellété egyik lépést a másik után. Közben a szövetkezet agronómusa, Fehér Károly elvtárs is megérkezik a határból, s közénk telepedik. Arról számol be néhány szóval, hogy az őszi kalászosok vetése fennakadás nélkül, gyors ütemben folyik... Majd ismét visszakanyarodunk az előbbi beszédtémához, ezúttal az agronómus felé irányozva a kérdést: — Miképpen sikerült a dologszer­vezésben rendet teremteni, az öntu­datos munkafegyelmet kialakítani? .— Hát, ami azt illeti, nem volt éppen „leányálom“ az összekuszált munkaszervezést rendbeszedni. Elő­ször is az egyik csoportból a másikba vándorlást szüntettük meg. Majd a kapásnövényeket egyénekre osztot­tuk ápolás és betakarítás idejére, s a tagok az elért terméshozam alapján kapták munkájuk jutalmát. Olyan eset is előfordult, hogy az ápolásra kimért kukoricát, például Uhercsík István szövetkezeti tag nem gondozta lelkiismeretesen, s azt fel­verte a dydva, a gyom. Ellenben a háztáji kukoricáját többször is meg­kapálta, úgy, hogy az gyönyörűen fejlődött. .— S mit tett a vezetőség ? i—i Nem avatkozott bele a dologba. — Talán arra várt, hogy Uhercsík rosiz munkaviszonyát, önző, káros szokását a többi tagok is kövessék? — Nem! — válaszolt higgadtan az EFSZ elnöke. — Nálunk ellenőrző bi­zottság is létezik. De nem ám papí­ron! E bizottság elnökének ellenőrző munkájáért havonta 35 munkaegysé­get számolunk el, de mégis követel­jük "öle, hogy aktivizálja a taggyűlés által- megválasztott ellenőrzőbizott­­=ági tagokat. Nálunk ez a megoldás jól bevált. Nyitva is a szemük, mond­hatom, a közös vagyon igazi védel­mezői. Az ő kötelességük, hogy ide­jekorán felhívják a vezetőség figyel­mét a rendellenességre, ami mind ritkábban fordul elő. Nagyon kiváncsi voltam, hogyan is tettek pontot az említett dolog vé­gére. Aztán elmondották, hogy az öttagú békéltető- és büntetőbizottság (ilyen is van náluk, amely jól együtt­működik az ellenőrző bizottsággal) javaslata alapján a taggyűlés úgy döntött, hogy Uhercsík bűnhődjék kapzsiságáért, mivel a közösség ku­koricájának ápolását elhanyagolta: háztáji kukoricáját a szövetkezet takarítsa be a közös góréba, ő meg az általa elhanyagolt, részére kimért kukoricát. Szóval a saját keze verje meg azt, aki a közösséget ki akarja játszani... Hát ez aztán okos nevelő módszer! Lám, most már érthető, hogy a kö­zösségi-életre nevelés ilyen módsze­rével tudták csak lenyesegetni az önzés, a hányavetiség magasbatörö hajtásait. így tudtak a megrekedtség hínárjából kikecmeregni, s nagyot lépni előre. Mert nagyot léptek. Határozottan nagyot a négyévi egyhelyben topogás után. Azóta, állandóan felfelé ível a szövetkezet fejlődésének görbéje. Lássuk hát az eredményeket, ame-. lyeket helyszűke miatt csak felso­rolni tudunk, azt is tömören. Másfél kilő darakeverék mellett 11 a mala­­cozási átlag (tavaly 9,5 volt). Min­den szálastakarmányt szecskáznak, a tejátlag 7 — 8 liter. A született borjak nyolcvan százalékát felnevelik. Van 961 sertésük, 627 szarvasmarhájuk, melyből 237 a tehén. Három éven át egy fia tyúkot sem tudtak tartani, most két és félezer a tojótyúkjaik s2áma. Az évekkel ezelőtt huszonhét helyen lévő állatállományuk 9 kor­szerű, új istállóban van elhelyezve. Saját építkezési csoporttal dicseked­hetnek; amely az összes gazdasági épületek önsegélyes építésével több mint 3 millió koronát takarított meg a szövetkezetnek. Okos, hozzáértő gazdálkodásukat példázza az is, hogy állattenyésztésük háromnegyedévi bevételi tervét már jóval túlhalad­ták. Minden jel arra mutat, hogy —1 mint a somorjai Nagy Kezdeménye­zés részesei — egy évvel hamarabb teljesítik a második ötéves terv me­­zőgazdéfsági mutatóit. Szövetkezetük példája napnál fé­nyesebben bizonyítja, hogy az utolsó, hátul kullogó, gyöngén működő EFSZ- ek is az élre törhetnek, minden a vezetés hogyanján, mikéntjén, tehát az embereken múlik. Kiérdemelték a járás legpéldasabb szövetkezetének járó versenyzászlőt. Buzdítsa további jó munkára a so­morjai szövetkezeteseket. Erőt, egészséget kívánunk hozzá mindnyá­juknak! K. I. 2. Ezek után felmerül a kérdés, mégis hogyan, miképpen segíti a füleki JNB a több mint másféltucat új szövetke­zetét, hogy azok mihamarabb talpra­­állhassanak, megerősödhessenek? Jó és sikeres kezdeményezésnek mondható az Ipolyviskre szervezett tanulmányút. Még akkor is, ha a rész­vevők csoportja létszám teknitetében nem is volt valami népes. A járás több szövetkezetének vezetői és tag­jai saját szemükkel nyerhettek be­tekintést hazánk egyik legjobb EFSZ- ének gazdálkodásába, s szerezhettek értékes tapasztalatokat ahhoz, való­jában hogyan is kell szocialista mód­ra, eredményes közös gazdálkodást folytatni... Ám az Ipolyvisken szer­zett tapasztalatok is könnyen elkal­lódhatnak, a feledés homályába vesz­hetnek, ha nem alkalmazzák azokat az illető EFSZ-ek saját viszonyaikhoz idomítva. Továbbra is indokolt az ilyen és ha­sonló célú tanulmányutak szervezése és lebonyolítása. Erre nagyon is rá­szorulnak a gyenge, vagy egyhelyben topogó szövetkezetek, melyekben rendszerint a vezeték körül vannak a bajok, éppen a szervezési tapasztala­tok hiánya, a sűrűn váltakozó szövet­kezeti vezetők szűklátókörűsége kö­vetkeztében. Némi segítségnyújtásnak lehet ne­vezni azt is, hogy a JNB a gyengébben működő EFSZ-ekhez szakmai-politikai tanácsadókat (instruktorokat) neve­zett ki. Ezek — képességeikhez mér­ten — néhány kivételtől eltekintve igyekeznek feladataikat jól elvégezni. Viszont olyan is akad közöttük — mint például a JNB közgazdásza. Baj­csík elvtárs -aki tudna segíteni, de adósa marad ezzel a szövetkezetnek Pedig az eléggé gyönge lábakon álló füleki EFSZ (ide van beosztva) na­­gyonis rászorulna a segítségére. Alii-TOVÁBB EGY LÉPÉSSEL tólag csak elvétve mutatja meg ma­gát, s továbbáll... Ilyen „futósegítség“ nyújtása révén azután nem csoda, hogy Márkus Ist­ván, aki agronómusi tisztséget töltött be a füleki EFSZ-ben, a csoportveze­tők gyöngeségét, a tagok elővigyázat­lanságát kihasználva „pofa“ szerint irkálta-osztogatta a munkaegysége­ket, legtöbbször érdemtelenül. Ter­mészetesen, a munkaegységekkel való ilyen hazárdírozásnak azután ki más, mint a becsületesebb szövetkezeti ta­gok „itták meg a levét“, az előleg­osztáskor úgy érezték, hogy becsap­ták őket... Akárhogy is vesszük, érthetetlen az említett szövetkezet „mostohagye­rekként“ való kezelése, annál is in­kább, mert a JNB helyben van. Leg­alább addig segítsék, amíg kissé meg­erősödik, belezökken a rendes kerék­vágásba ... Hogy a gyöngék megerősödjenek Sokféle lehetőség adódik arra, hogy a JNB a gyengébb szövetkezeteket előbbre segítse a fejlődésben Csak né­hányat említsünk. Itt van például a jólműködő EFSZ-ek vezetői által való patronálás kérdése. Attól függetlenül, hogy ezt a járás szorgalmazná, a vár­­gedei szövetkezet elnöke és a köny­velő eljár időnként Balogfalára és Csevicepusztára, hogy szaktanácsokat, szervezési- és egyéb tapasztalatokat nyújtson az itteni szövetkezeteknek. Ugyanezt megtehetnék' a buzitai nagydaróci, galsai, bakóházi és a gu­­szonai EFSZ vezetői, ahol a félévi mérleg alapján Ítélve jól gazdálkod­nak, s minden kilátás megvan arra, KOVÁCS ISTVÁN: hogy a munkaegység értékének má­sodik felét is ki tudják majd fizetni a zárszámadáskor. Ezekben az EFSZ- ekben rendelkeznek már tapasztala­tokkal, amit átadhatnak a náluknál jóval gyöngébben gazdálkodó szövet­kezeteknek. De menjünk tovább! A felsorolt szövetkezetek miért nem hívják ver­senyre gyengébb társaikat? Éppen a szocialista munkaverseny nyújtana le­hetőséget arra, hogy egymástól is tanuljanak. Egy-egy ilyen verseny­értékelés, amely felváltva történne hol az egyik, hol a másik szövetkezetben, sági Könyvkiadó által kibocsátott „Áz EFSZ-ek megszilárdításának és to­vábbfejlesztésének kérdései“ című könyvben, amely nélkülözhetetlen a szövetkezetek vezetői számára. Mit tesz és mit tehetne még a gépállomás ? Vajon a JNB-n kívül honnét vár­hatnak még segítséget az új szövet­kezetek. A gépállomástól. Ez egy­másrautaltságukból adódik. Sokat lendíthetnek a gyengén működő, kez­deti nehézségekkel küzdő szövetke­zetek gazdasági menetén a gépállo­más dolgozói. Különösen akkor, ha kettőjük között jő az együttműködés. Fülekből egy darab, háttérben az EFSZ dimbes-dombos határa (de nem az irodában, hanem kint az egyes termelési szakaszokon tartott közös szemlék alapján) bizonyára jó iskolául szolgálna mindkét verseny­fél számára. A szocialista munkaver­seny megszervezésére vonatkozó tud­nivalók megtalálhatók a Mezőgazda­Igenám, csakhogy a JNB-hez ha­sonlóan a gépállomást is felkészület­lenül érte a szövetkezetek számának múltévi megkétszereződése, s a föld­alap nagyarányú kiszélesedése. A gép­állomás erőgépállománya egyszeriben kevésnek bizonyult (ráadásul ki­mustrálnivaló, öreg gép is akadt nem­egy) ... Azóta már kaptak 23 új Ze­­tort és 3 DT hernyótalpast, ám ez sem elegendő. Még mindig 921 feltételezett hektár föld megművelése jut egy traktoregységre, ami bizony sok, a normálisnak több mint a duplája. Ehhez adjuk még hozzá, hogy a gépállomásnak az iskolázás után is tizenöt traktorosa hiányzik, mivel a huszonnégy közül - akik a tanfolya­mot sikeresen elvégezték — három traktorost az állami gazdaságnak, tí­zet meg a szövetkezeteknek engedett át. A fennálló traktoroshiányt újabb tanfolyam megrendezésével akarják megoldani. Munkásosztályunk e falusi képvise­lőinek nemegyszer a szövetkezeti ta­gokban még fellelhető maradi nézetek, évszázados előítéletek ellen is fel kell venniük a harcot. A Medvesalja tájegységhez tartozó községekben pél­dául több felvilágosító munkára volt szükség, amíg megértették az embe­rekkel a tarlóhántás mielőbbi elvég­zésének, a rendszeres t»ágyázásnak és a mélyszántásnak a fontosságát. ... Most meg az ipari növények ter­mesztésének kiszélesítése okoz gon­dot. Több helyen, mint például Ve­­cseklőn, Feketepatakon, Fülekková­­csiban, Síden, Ajnácskőn stb. idegen­kednek a cukorrépa termesztésétől, s fnkább a gabonatermelést akarják túl­méretezni, ami természetesen helyte­len .. . Márcsak azért is helytelen, mivel a gabonából távolról sem jutnak olyan bevételhez, mintha élelmiszer­­iparunk számára oly fontos ipari nö­vényeket termelnének. A gépállomás olymódon is segít­het a járás szövetkezeteinek, ha mi­előbb tevékenyen hozzájárul az agro­­nómusok esetében fennálló kettősség megszüntetéséhez. Ezzel sietteti a szakkáderek számának gyarapítását a szövetkezetekben, amely egyik legko­molyabb fogyatékosság a füleki járás EFSZ-eiben. (Folytatjuk) Az építkezési csoport készítette istállók egy rész« szégyen kimondani is, de —' harminc­öt-negyven kilót nyomtak. Malac ?... az meg csak mutatóban volt néhány. Jórészt üresen maradtak a kocák. Gondozóikat az akkori rossz díjazási módszer egyáltalán nem serkentette a több malac nevelésére. A fogato­­sok? Azok meg napközben önkénye­sen otthagyva munkahelyüket, el­­elruccantak egy „fordulóra“ a saját zsebükre fuvarozni. S ki kérte szá­mon tőlük, hol és merre jártak? Senki. Természetesen, az ilyen rossz ve­zetés, az ilyen hányaveti gazdálkodás mellett a tagok nem is számíthattak előlegosztásra. Az utolsók között is a legutolsók voltak a járásban. Az akkori vezetőséget az egyre szapo­rodó gondok-bajok túlnőtték ... Ez így nem mehetett a végletekig. Nomármost, mi történt? Sor került a vezetésben való nagy „pálfordu­­lásra“. A szövetkezet kormánykere­kéhez a közösért küzdenitudó, fele­lősséget vállaló tagok kerültek, akik bátran szembenéztek a magasra tor­nyosuló temérdek akadállyal, mely a szövetkezet fejlődésének útját eltor­laszolta. Majd lépésről-lépésre azo­kat el is távolították. — S mivel kezdték ezt a csöppet sem könnyű munkát? A lazaság felszámolásával. Hej, de küzdelmes napok is voltak azok... — sóhajt nagyot az elnök. — Nem ment az másképp, elővettük a min­taalapszabályokat, alaposan „át-stu­­díroztuk“ és annak alapján tettük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents