Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-31 / 35. szám
1956. augusztus 31. Jzabafi Földműves 7 Cérnavitéz Ipolyviski vigalom Egy falu ünnepel. A színpad már A műsor végén csattan a csasztuska. hívja a szövetkezeteseket, homlokza- Kovács József és Tóth Béla adják elő. tán a felirattal: „Örömteli munka — Megéneklik, hogy a falu minden pa-Az ipolyviski EFSZ fiataljai ropják a táncot Az ipolysági vasútállomáson találkoztam egy nyúlánktermetű, beesett arcú, vérben úszó, ráncokkal koszorúzott szemű fiatalemberrel, Skerlec Józseffel. Autóbuszra vártunk. Voltunk vagy harmincán. Az említett is hozzánk csatlakozott. Szájából dőlt a pálinka „illat“. | — Ho-ová utaznak? — nyögte. — Haza, — válaszolta az egyik utas. — Mi az, ho-ogy haza? Felelj rendesen, azt a betyár... — üvöltötte. — Ezt is jól nevelték, meglehet ám vele áldva a felesége — hangzottak a „dicsérő“ vélemények. ö persze mindezt nem hallotta. S ha hallja talán még cifrább kitörésekre is képes. Mert a hozzá hasonló „okosnak" miért dirigálnának? Mit törődik ő azzal, hogy kiskorú gyermekek hallgatják illetlen szavait? Amikor beszálltunk az autóbuszba, s a kalauznő az útijegyek árát kérte, „barátunk“ még „színesebb“ szóáradatott zúdított Hugyec Böske kalauznő felé. — Hagyj békén, te ... az anyád ...! — s zavaros tekintetét fenyegetően emelte rá. A lány elpirult, de azért illedelmesen kérte újra. — Fiatalember kérem váltson jegyet és üljön le. A megszólított felordított, felugrott és ütésre emelte kezét. — Hallgass el, mert...! Talán le is sújt ökle, ha mégis meg nem retten az autóbusz utasainak rámeredő tekintetétől. A mélyen sértő, ocsmány kifejezés a kocsivezető füléhez is eljutott. — Fiatalember viselkedjen emberhez illően, mert máskülönben leszállítom, — szólt hátra. — Ki-it te, engem? Fogd be a szád Lenke kis falu, alig 500—600 lakosú, mégis itt található a tornaijai járás egyik legjobb szövetkezete, s legpéldásabb CSISZ-szervezete. Azért említem együtt a kettőt; a szövetkezetét és a CSISZ helyi szervezetét, mert itt el sem tudnák képzelni az egyiket a másik nélkül. 17 ,CSISZ-tag közül 15 a szövetkezetben dolgozik, s az ő munkájuk nélkül bizony sok szép .eredménnyel lenne szegényebb a lénkéi EFSZ. A 150 mázsa gabona terven felülj beadása és az eddigi 15 000 korona bevétel a Két találkozás A múlt hónap 20-a körül a barti pusztán jártam. A cséplőgépnél Morvái Pali bácsival, a cséplöcsoport vezetőjével beszélgettem. — Hogy megy a cséplés Pali bácsi? — Jól, egy hét múlva végzünk. Fiatalok vidám dalát hozza felém a langyos szellő. Körültekintek s látom, hogy az egyik táblán 15—20 fiatal fiú és leány serénykedik. — Mit csinálnak azok a fiatalok? — A szalma kazalba rakásánál segítkeznek — mondja Oszlik Péter, a második csoport vezetője. Ezzel kezetfogtunk és elköszöntem. Két hét múlva ismét találkoztunk. Most azonban nem a búzamezőn, hanem a kéméndi pusztán, a arató ünnepélyen. Mindkét találkozás hasznos és emlékezetes marad számomra. A csécsi szövetkezetesrtc az elmúlt vasárnap tartották meg az qfatási ünnepséget Hogy a nagy családi ünnepről az ínycsiklandó éhságcsillapítók se hiányozzanak, arról Konkoly elvtárs és társai gondoskodtak. te taknyos (pedig jóval idősebb volt nála), mert... — és jöttek a válogatott dúrvaságok a felbőszült ember szájából. A kocsi vezető oldalra hajtott, az autóbusz megállt, majd a sofőr odalépett a felbőszült utashoz. — Mégegyszer kérem viselkedjen rendesen — hangzott most már a határozott utasítáá. / A hangoskodó, mint aki egy pillanatra visszanyeri eszméletét, egy rövid időre nyugalomba zökkent. De csak nagyon rövid időre, s talán azt is csak azért, hogy aztán még bőszebben felüvöltsön. — Megállj te ... (rázta öklét a kalauznö felé), hogy az isten (így meg amúgy . ..) kerülsz még a kezembe! Szécsénke mellett a nemkívánatos ügy végére népbiztonsági szervünk egyelőre a következő megjegyzéssel tett pontot: „Skerlec József 34 éves, ipolybalogi lakos becsületsértésért, mások életének veszélyeztetéséért büntetőbíróság elé kerül“. Erre aztán a nagy hősből nem lett több, mint egy cérnavitéz. És az utasok? Szólni ilyenkor nehezen tud a száj, csak az agy működik lázasan, halmozva egymásra a kavargó gondolatokat, valami Ilyeneket: Gyümölcsfa, szőlő, no meg csaknem minden növény terem vadhajtásokat, terem ilyet az emja'eri lélek is. De míg a fákról, növényekről az ember egy nyisszantással is lenyesheti a káros és kóros részt, az ember leikéből csak a környezet vagy a társadalom egésze irthatja ki a gazt. • Ezért mondtam itt el e megrázó eseményt. A magam, a mások mindannyiunk érdekében figyelmeztető tanúlságul. Mint ismeretes, a Csehszlovák Vöröskereszt Országos Konferenciája határozatott hozott, hogy a Vöröskereszt egy erős politika'i tömegszervezetté alakul át. Ez a határozat országszerte nagy fordulatot hozott, így járásunkban is a párt és a járási Vöröskereszt vezetőségének együttműködésével, az új irányelvek szerint szervezték át a csoportokat. Megkezdődött a komoly munka. Esti egészségügyi tanfolyamokat, előadásokat rendeztünk az elhanyagolt csoportok újraélesztése, kiszélesítése és gyarapítása érdekében. Járásunkban ma már 34 alapszervezete van 2000 taggal. 3 elsősegélyt nyújtó állomással és 200 Önkéntes véradakozóval. A működés terén példát adó községek csoportjai közé sorolhatjuk Sajógömört, a Vöröskereszt vándorzászlajának háromszoros győztesét. Szépen berendezett elsősegélyt nyújtó állomása van, rendszeres hetenkénti orvosi rendeléssel. Hogy a járás többszörös győztese lehetett, ezt nagymértékben köszönheti több lelkes tagjának, úgymint Ujpál Andornak és feleségének, Toronyainénak és a többieknek. További jő csoportok vannak még TANULSÁGUL „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok“, nyilván így okoskodnak a zbirohi szövetkezeti tagolt, amikor a fűzből a közös gesztenyét saját markukba kaparják. Számos eset bizonyítja, hogy Zbirohon baj van a közösségi szellemmel. Itt van mindjárt a sörárpa. Alig várták; hogy vége legyen a cséplésnek, kiosztották mint természetbeni járadékot. Inkább a háziállatok etetésére használják fel, mint a közös gyarapítására Nem gondolkoztak el eléggé a közmondáson, hogy ez a veréb — mármint az etetnivaló — csakhamar elfogy, lekopik a padlásról, s a túzok, vagyis a beadás utáni magas prémium, mégiscsak jobb lett volna, mert a több tovább tart, s ha a szövetkezet gazdagodik, a tagoknak jut több a közösből. S még egy érdekesség: bevezették az „ö n k i s z o I- g á 1 á f t“, vagyis nem várják meg, hogy megkapják az őket megillető részt, egyenesen a mezőről viszik el a „naturáliát“, gabonát, burgonyát. Ezt azonban szemtanúk nélkül, szürkületkor szokták végrehajtani. Hat éve dolgoznak a közösben, s panaszkodnak, hogy nincs haladás, hogy nem erősödik a szövetkezet. S ők ezen még csodálkoznak. Mi — a tényeket ismerve — nem! Mert nincs abban semmi újság, hogy a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok“ elv. az önző, kicsinyes érdekek érvényesítésével holnapukat sikkasztják el. (Z. N.) Lassan befejeződik a Ttyápi kirándulások ideje. Kezdődik az új iskolai év ♦ A múlt héten fellőtt amerikai holdrakéta kísérlete kudarccal végződött. Gömörpanyin, Csoltón, Gömörhorkán, Alsó- és Felsővályon és még több helyen. Szép és nemes cselekedet, ha a közegészségért dolgozunk, ezért ne felejtsük el a reánk bízott feladatot teljesíteni. Remélem a helyi nemzeti bizottságok és a többi tömegszervezet is hasonló véleményen vannak. Gajdos András, egészségügyi dolgozó A kálnai CSEMADOK aratási kultúrbrigádja augusztus első felében kétórás szórakoztató műsorral lépett fel az alsószecsei kultúrházban. Az együttest Patassy Elek igazgató tanító vezeti, és mindent elkövetnek. hogy a környező falvak dolgozóit felfrissítsék nagy munkájuk közben. Az alsószecseiek nagy megelégedéssel fogadták fellépésüket, s jósikerű műsorukat nagy tapssal jutalmazták. A műsor végeztével a zenekar rázendített a vérpezsdítőkre, s a fiatalok táncraperdülve vidámították a késő esti órákig' munkás 1 hétköznapjaikat. Kúcs Gyula örömteli élet!" Kisvártatva jönnek a szövetkezet fiataljai, a kultúrcsoport. Élükön Piatrik András népviseletben, kezében egy üveg borral és Gerely János a CSISZ elnöke. Két lány pedig a hagyományos púpos új kenyeret hozza. Bartal Lajos, az ipolyviski szövetkezet elnöke és ■ Bartal Károly a járási nemzeti bizottság dolgozója szelnek a viski acélos búzából sült cipóból. Utána keresetlen szó a köszönés, majd az eredmények felmérése. Joggal örülhetnek a szövetkezet tagjai, mert a szárazság ellenére is búzából 25, őszi árpából 28 mázsa 1 hektárhozamot értek el. Némely dűlőn 46 mázsa is megtermett egy hektáron. A gabonafélék átlagtermése 22 mázsát tesz ki hektáronként. Báli Kálmán könyvelő —, aki mindig „titkokat rejteget“ — - még jobban vidítja a szövetkezeteseket. Eddig 2 millió koronát vettek be, az év végére 1 millió 360 ezer korona jut munkaegységre, ami 21 korona osztalékot jelent munkaegységenként. A kertészet is dicséretet érdemel, mert az évi 450 000 korona tervből már 400 ezret teljesítettek. A termelési, gazdálkodási, tükörkép titán épp azok a fiatalok énekelnek, perdülnek táncra, akik részesei a kertészet jó eredményeinek. Színt visznek az ünnepbe. A békéről szaval Makrai Éva, a békéről énekel a jól betanult kórus, majd incselkedve szédítik a legényeket egy tréfás énekszámmal, mondván, hogy: „Dunyhám aló jól bebújj!" A táncszámok a fiatalság, erő, szépség, fegyelem a jövő új életét juttatják eszünkbe. Dicséretet érdemel László Gizi tanítónő a betanításért, bíztatás ez a jövőre, Ipolyvisken is lehet jó kultúráiét, csak foglalkozni kell a fiatalsággal. A szakkádér... hej,' szakkáder kéne mostanában — sóhajtanak többször a szövetkezetesek, funkcionáriusok. Komoly kérdés ez mostanában. A falun nagy változás történt és a nagyüzemi gazdálkodás csakis elegendő számú szakkáderral fejlődhet tovább. Mivel tudjuk ezt, beszélünk is róla eleget. A baj azonban ott kezdődik, hogy sokszor csak beszélünk. A múltban is gyakran megtörtént, az állami gazdaságokban, szövetkezetekben, hogy két, sőt hároméves mezőgazdasági iskolát végzett szakemberek nem tudtak elhelyezkedni. Napjainkban, amint nap és nap új szövetkezetek alakulnak, egyre több szakkáderre van szükségünk. Ezzel szemben szerkesztőségünk már a második levelet kapja, hogy a szakkáderek nem tudnak elhelyezkedni. Közöljük Mihálka Dezső csatai olvasónk levelét: „Hat hete végeztem a kertészeti mesteriskolát Vágsellyén. Az iskolába a járási nemzeti bizottság küldött. Örömmel jöttem vissza a járásba, hogy megkezdhessem a munkámat, de csalódtam. A környéken akármelyik szövetkezethez vagy állami gazdasághoz fordulok, mindenütt azzal bocsátanak el, hogy nincsen szükségük kertészre, majd csak a melegágyi rasztja a közös útra lépett. Intik az elnököt,' hogy továbbra is szíve-lelke dobbanjon a faluért, becsülje a dolgos népet. Kovács Gyuri agronómus szeresse a földet, hogy évről évre többet teremjen. Tóth Ignácot, a zootechnikust, meg azért dicsérik, hogy egy anyától 10 malacnak fogja meg a farkát. A tagságból Bartal János bácsit etnelik ki, aki egész évben a munkából egyszer sem hiányzik. Nyustyin Józsefet, a kert eszet vezetőjét is dicsérik, hogy nagyon ügyes ember, lesz is bőven hagyma, spenót, úritök és kender. Piatrik András feleségét a „férfimunkáért“ emelik ki. Kovács Erzsi tiény a tyúkok példás*gondozója, pedig szerintük főleg csak a kakast kíA szakácsnők, meg Tóth Józsi bácsi, a hentes méli. Kozák Ruditól a segédraktárostól erősebbet még senki sem látott, kettesével emelgette egész nap a zsákot. Tóth Józsi bá' traktorosnak szól a nóta, akinek bizony már csak néhanéha tüzes a csókja ... Csattan a csasztuska, az asztalra „jön“ a pörkölt, folyik a hegy leve. Mámorától hajnali három óráig táncol, vigad a nép ... B. J. munkáknál vesznek fel. Én nem Így képzeltem el az egészet. Nem tudom, most mit tegyek? Menjek az iparba, vagy maradjak továbbra is munkanélkül? Szeretem a földet, a mezőgazdaságban akarnék dolgozni. Kérem a szerkesztőséget, %djon tanácsot.“ A zselízi járásból ez már a "második hasonló levél! Úgy gondoljuk, hogy a zselízi járásban ez gém véletlen jelenség, vagy pedig úgy látszik, hogy a járási nemzeti bizottság, valamint a helyi nemzeti bizottságok fordítva akarják megvalósítani pártunk és kormányunk határozatát. Talán olyan jól gazdálkodnak már a szövetkezetek a zselízi járásban, hogy nincs szükségük szakkáderre? Várjuk a JNB válaszát! Koncz Erzsébet LEVELEZŐINK ÍRJÁK A tornaijai járási Vöröskereszt munkájáról A zselízi járáiban „sok a szakkáder"? Akik tudják mit vár tőlük a falu zöldségekből — nagyobbrészt az ö érdemük. A „lányok zöldségeséinek nevezik a lenkeiek a kéthektárnyi kertészetet, ahol a CSISZ elnöke, Koncz Erzsébet, és még négy CSISZ-tag: Simon Erzái, Turusz Juliska, Debnár Júlia és Kilik Mária dolgoznak Csizmadia Gyula vezetésével ’ - A CSISZ harmadik kongreszszusa tiszteletére 15 000 koronával akarjuk túllépni a zöldségesre tervezett 30 000 korona bevételt — mondja büszkén Koncz Erzsi — s még több fiatalt toborzunk a közösbe, hogy erősödjön a szövetkezet. Mi CSISZ-tagok tudjuk, mit vár tőlünk a falu, s hogy mi a kötelességünk. Nem kétséges, úgy fognak továbbra is dolgozni, mint fiatalokhoz illik, s csatlakozik hozzájuk majd az is. aki eddig tétovázott. Németh János, Tornaija ♦ A bratislavai népbíróság egy heti tárgyalás után elítéltg, az étkezőkoCsik tolvajait. A 49 vádlott a Bratislava—Praha—Kassa, Zilina —Brezno —Fülek útvonalon közlekedő étkezőkocsikon az előírt normáknál kisebb ételadagokat szolgált fel az utasoknak és így 330 000 koronával rövidítették meg a fogyasztókat és az államot. Ezért a tettükért hárem évtől nyolc évig terjedő büntetést kaptak,
