Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-31 / 35. szám
A szocialista faluért A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1958. augusztus 31. Bátrak felkelése Öröklétű márványlapok őrzik a hősi tegnapot. Églféintő hegyek alatt sírokká nőtt a vérpatak. A Vág vizére fény szitál, a bércek odván csend honol, és fönt, a fenyők tengerén sóhajtó szellő kóborol. Szaggatta itt a csend vizét elszánt erő, hős indulat, robajlott, s felnyögött a föld haragvó sziklabolt alatt. Ágyúk torkolattüzétöl lobbant vörös pírba az ég, hogy rásütötte zsarnokára a szent szabadság fegyverét. Ki hazáját védeni kész, ereje tengerré dagad, és szilajon szaggatja meg az öklét őrző láncokat. Mint szaggatta évek előtt a hegyek bátor harcosa, a felkelő had: a nép, a nép, szabadságunk védoszlopa. Emlékezzünk, emlékezzünk: a szovjet nyújtotta kezét, hogy a Tátra alatt a nép dicsön forgassa fegyverét. És magasodjon, mint a bérc és hirdesse száz éven át, az ember szabadságra vágyó, békét óhajtó igazát. Építő munkánk forrása Irta: PERC ELEMÉR A nagy napúk évfordulójának előestéjén képzeletben visszaforgatjuk a történelem lapjait, visszaidézzük az eseményeket, keressük az összefüggéseket a mával. A Szlovák Nemzeti Felkelés/olyan esemény volt a köztársaság és a szlovák nemzet életében, mely méltán érdemli meg, hogy a történelmi jelentőségű jelzővel illessük. Sorsdöntő dolgok forogtak kockán 1944 augusztusában. A kettészakított országon a német fasizmus és a vele paktáló egyházi lepelben burkolt népellenes diktatúra gonosz uralma terjeszkedett, elzárva Csehszlovákia nemzeteinek a haladás felé vezető útját és a népet akarata ellenére egyetlen igazi barátja, a Szovjetunió elleni háborúba kergette. Csehszlovákia népeinek jövője volt kockán, a közös haza új, emberibb formában való visszaállítása. Ezek a nemzeti célok csak a fasizmus rendszerének romjain valósulhattak meg. A harc, vagy a szolgaság volt a kérdés. Az erők közötti arány szinte kilátástalanná tette volna a felkelés harcát, ha két pozitív tényező nem segítette volna elő a nép ügyét. Az egyik tényező a Szovjetunió segítsége, mely ekkor már világraszóló katonai győzelmeivel legyengítette a fasizmus haderejét és ígéretéhez híven készen állott a felkelés megsegítésére. A másik tényező Csehszlovákia Kommunista Pártja, a dolgozó nép kipróbált vezetője volt, mely az első köztársaság húsz éve alatt a dolgozók érdekeiért folytatott küzdelmével kiérdemelte a nép bizalmát. A Párt volt az ihletője és szervezője a Felkelésnek, a Párt tűzte ki a célokat és vetítette fel a jövő vásznára a felszabadult ország új rendjének ígéretes távlatait. Az eszmei tartalom a Párt alkotása volt és ezért tette magáévá a nép a harcot, ezért ontotta vérét sok ezer fia, ezért tartott ki a végsőkig sok ezer partizán a dermesztő téli fagyban a Tátra és a Fátra bércei között. A felkelés harcaiban megnyilvánult bátorság és hősiesség váltott jogot népünknek a boldogabb szocialista jövőre. A nép harcának a nagy testvér áldozatos segítségével elért győzelme teremtette meg az új élet felépítésének szilárd alapját. Az elmúlt 14 év alatt megváltozott életünk a legfényesebb bizonyítéka, hogy a felkelés öröksége élő és ható hagyomány, hogy a vér nem folyt hiába, mert a romlás mezőin ma a nép igazi hazáját, a szocialista otthont építjük. Ebben az országban, mely hírhedt volt a kivándorlásról, némaságra kárhoztatott gyárairól, az ezer holdak árnyékában tenyésző nyomorúságról, ma becsületes munkából emberhez méltón élhet mindenki. Az elmaradt paraszti gazdálkodást felváltotta a szocialista nagytermelés felé haladó mezőgazdaság Korszerű ipart építettünk ki. A köztársaság ipari termelése évente 11,7 százalékkal emelkedik. Az egy főre eső széntermelésben a harmadik helyre, az acéltermelésben a hetedik helyre küzdöttük fel magunkat a világon. A villamosenergia-termelésben elhagytuk Franciaországot és Olaszországot. A falu szocialista építésének befejezésével, az EFSZ-ek gazdálkodásának megszilárdításával korszerű, nagyüzemi belterjes mezőgazdaságot építettünk, melyet ellátunk a szükséges gépi és vegyi eszközökkel. Ezen az alapon akarjuk elérni, hogy 1965-ig a mezőgazdaság termelése 40 százalékkal emelkedjen az 1957. évihez képest. Ez az ipari termelés előirányzott fejlődésével együtt lehetővé teszi, hogy a lakosság életszínvonala a fogyasztási cikkek árának csökkentése és a reáljövedelem emelése útján 45 százalékkal növekedjék. Szlovákiában 1965-ig el kell érnünk a cseh országrészek mezőgazdasági termelésének színvonalát és a Csallóközben 40 mázsára kell emelkednie a búza, 380 — 400 mázsára a cukorrépa hektárhozamának. Ezek a számok merészeknek látszanak, de ha ceruzával a kezünkben józanul mérlegelünk, ha tekintetbe vesszük, hogy ma már közel 12 000 EFSZ-ünk van, melyek 4 millió hektár földön gazdálkodnak, és az állami gazdaságokkal együtt a mezőgazdasági terület 73 százalékát művelik, akkor nem kétséges, hogy a további kollektivizálást tekintetbe véve, terveink valóra válnak. Már nem kell ugyanis bizonyítani, hogy a szocialista nagyüzemi termelés hozama jóval magasabb, mint a kisüzemi magángazdálkodásé. A termelés emelésének másik fontos tényezője a további gépesítés és a vegyieszközök, melyekkel a szövetséges munkásosztály siet a mezőgazdaság segítségére. Mindezekkel meg van adva a szocialista építés befejezésének anyagi-technikai alapja. Ez azonban egymagában még nem biztosítja terveink megvalósulását. A legfontosabb tényező az építésben éppen úgy, mint a fasizmus elleni harcban, most is az ember. Az emberi akarat és a céltudatos munka a legfőbb hajtóerő, mely a korszerű eszközök segítségével életet formál, társadalmat épít a maga és utódjai jólétének biztosítására. A szocializmust építő ember maga is formálódik, tökéletesedik. Formálja az új életért folytatott harc, a munka sikere felett érzett öröm és a jövő ígéretes távlata. De formálják a múlt küzdelmes évei és harci tettei, elsősorban a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső harcainak hagyománya. Ez a hagyomány, nemcsak történelmi emlék, de kell, hogy forrásává váljon az építő munkának és az alkotó szocialista hazaszeretetnek. Csak akkor. leszünk hűek a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső örökéhez, ha pártunk bevált vezetése alatt minden igyekezetünkkel és tudásunkkal arra törekszünk, hogy befejezzük a szocializmus építését hazánkban. iyy, szírnél... AZ ESZTENDŐK VÁGTATNAK. Tizennégy évre kerültünk már attól a nyártól, amikor a történelem kettőbe vágta az időt. A gyötrő, gyilkos tegnapba, és az örök, építő, boldog, harccal kiverekedett mába. Százados elnyomás keserűsége robbant bele 1944. augusztus 29-én a fasizmus embertelenségébe, hogy a történelem tanúiként és alkotóiként egy új világ létrejöttét életre segítse. Izgalomtól remegő kézzel kotorták elő a harcokban edzett munkáskezek a géppisztolyokat és revolvereket, hogy harcot kezdjenek hazájukért, a fasizmus, az embertelenség korlátlansága ellen. 1944 augusztusában láthattuk az addig láthatatlant, de mindenütt jelenvaló pártot szervezni és menetelni a hazáért, a hatalomért harcbaszálló munkásosztály élén, amelynek oldalán ott meneteltek a szántóföldek dolgozói és a néphez hű értelmiségiek is. A merész, hősi szovjet hadsereg előrenyomulása volt a fáklyafény a sötétség éjjelén, de ott harcoltak népünk, a partizánok soraiban a szovjet partizánok is, a honvédő háború megannyi hőse. Aranybetűkkel irta be nevét a partizánharcolc történetébe V. Karosszijev-Styepanov alezredes brigádja, mely Minszknél kezdte a" harcát az ellenség hátországában. • 1944 július végén ez a szovjet partizánosztag már Kelet- Szlovákiában harcol. Bővizű folyammá duzzad a létszám a lakosság soraiból. Százak állnak harchoz. Csatlakoznak az eperjesi szlovák katonai helyőrség tagjai. Felzárkóznak a hazafiak. Kommunisták. Győzelmes harcuk Kvetnica környékén, ádáz küzdelmük Selmecbánya, Zőlyomszalatna és más városok környékén örökre beírta hősiességüket népünk szívébe ...-d IX. évfolyam, 35. szám Ára 40 fillér DÉNES GYÖRGY
