Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-24 / 34. szám
1958. augusztus 24. sfzalmd Földműves 5 ■Bfiiss5siaKS!ssss!aas3BBsaB39S9iSBaS'»iis!8S3sass;asxBias3^asa Ahol a legnagyobb szükség van rájuk Még júniusban történt. Az ekeli nyolcadikosok mögött bezárult az öreg iskola kapuja. Terveket, álmokat forgatva fejükben kis csoportokba verődve indultak el hazafelé. Egymást túllicitálva bizonygatták, melyikük pályaválasztása a helyesebb. — Géplakatosok nékül elképzelni sem lehet egy ilyen nagy iparral rendelkező országot — magyarázta az egyik. Tanítók, ápolónők mindig kellenek — heveskedtek a lányok. — Mireánk itthon van a legnagyobb szükség — szólalt meg egy barna, okosszemű fiú. 'Nézzétek meg a földeken ÜJ KENYÉR csak öregek dolgoznak, s mi lesz, ha már nem fogják bírni a munkát? Mióta édesapám itt dolgozik a szövetkezetben, építettünk új házat, mosógépet is vettünk, s ha én is itt fogok dolgozni, édesapámnak kevesebb lesz a gondja-Én is itthon maradok — mondta erre a szelídtekintetű Zsuzsika, akinek a szülei a nagykeszi EFSZ-öen dolgoznak. — Nagyon szeretek a határban dolgozni, úgy szeretném, ha valami újat, jobbat tudnék kitalálni, hogy könnyebb legyen o mezei munka. Oj módszerekre, gépekre van szükség — szakította félbe kis iskolatársa. Nekünk kell majd új módszereket bevezetnünk, a gépeken dolgoznunk... de hogyan? Elgondolkozva, megoldásokat keresve széledtek szét. Kár, hogy az ekeli iskola nem tájékoztatta kis végzett növendékeit, hogy milyen képzettséget nyújt a kétéves mezőgazdasági iskola. Ha Zsuzsikát és a többieket felvilágosították volna, hogy a mezőgazdaság ifjú szakemberei, az új módszerekkel, gépekkel dolgozó földművesek a jövőben majd a „parasztinas“ iskolából kerülnek ki, biztosan örömmel jelentkeztek volna a tanulásra, hogy felkészülve segíthessék a szövetkezetét, szüleiket, fejlődő mezőgazdaságunkat, boldogabb holnapjukat. JÓKAY KÁROLY, Komárom. Röviden A szerkesztőségi posta tükörképet ad arról a nagy szorgalomról, mellyel parasztjainkkal karöltve ipari dolgozóink is kivették részüket a termésbetakarításából. Arról is beszámolnak ezek a levelek, hogy hazánkban állandóan szilárdul a munkás-paraszt szövetség, amely nyomatékos bizonyítéka további sikereinknek. BEDNAR JÖZSEF levelezőnk arról ír, hogy a nyolc éve fennálló panyidaróci szövetkezetei hogyan segítették a község ipari munkásai és az értelmiségi dolgozók, hogy idejében be tudják fejezni az aratást és cséplést. — Cséplöbrigádot alakítottak — jelenti — s egy álló hétig kétműszakos csépléssel segítették az idei kenyércsatát.- JÖL DOLGOZTAK AZ ÖREGEK — írja örösi levelezőnk. — Ők is azt akarják, hogy több legyen a kenyér. Deák Dezső munkacsoportja gőzerővel dolgozott, de élen is járt minden munkában. KÖSZÖNET A KENYÉRÉRT - erről szól a szenei GTÄ mérnökének, Fric Pavelnek levele. — A gépállomás dolgozói lelkesen küzdöttek a kenyércsatában, — írja - most pedig 16 silókombájnunk dolgozik a járásban, s mind azon igyekszik, hogy Nagyfödémesen, Magyargurabon, Szencen és a többi szövetkezetben idejében végezzenek a silózással, „AZ ESŐCSINÁLÓK MEGKAPTÁK JUTALMUKAT" - írja Petrik L. levelezőnk. — Ugyanis a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal dicsérő oklevéllel és pénzjutalommal tüntette ki a karvai, terebesi és palásti szövetkezetét, a játovi és nagyfödémesi tűzoltóegyesületet, ahol a szárazságot legyőzte az emberi akarat. Felkészülnek a szövetkezeti munkaiskolák előadói Kelet-Szlovákia legnagyobb gőzmalmában, Nagysároson is új terményből készül már a liszt. Ez a hatalmas malom nemcsak a környék lakóit látja el jóminöségű liszttel, hanem a hadseregnek és az állami tartalékokba is nagymennyiségű gabonát őröl. A szövetkezeti munkaiskolák száma évről évre emelkedik. Míg tavaly Szlovákiában 1444 ilyen iskola volt, 41 978 hallgatóval, ebben az évben 1700 új szövetkezeti munkaiskolával bővül. A tervek szerint a hallgatók száma több mint 48 000 lesz. A Földművelésügyi- és Erdőgazdasági Megbízott Hivatal dolgozói a nemzeti bizottságokkal karöltve már eddig megtettek minden intézkedést, hogy az iskolák idejében megkezdhessék működésüket. Eegelsősorban az oktatás megjavítását tartották szem előtt. Ezért 5 napos szünidei iskoláztatást rendeznek minden kerületben a szövetkezeti munkaiskolák vezetői számára. Ezenkívül még külön tanfolyamok megrendezéséről is gondoskodnak, ahol a magyar nyelvű szövetkezeti munkaiskolák vezetőinek továbbképzését teszik lehetővé. Gondolatok m ifjúság mezőgazdasági siakképtéséről A kétéves mezőgazdasági tanulóviszony bevezetéséről szóló kormányrendelet szakemberek és a közvélemény körében egyaránt nagy tetszést váltott ki. Ezzel a szakmunkásutánpótlás régen vajúdó problémája végre megoldódik a mezőgazdaságban. Az alábbiakban néhány gondolatot vetek fel; milyen szervezési, felépítési, igazgatási, oktatási feltételek mellett működhetnek eredményesen, tölthetik be nemes küldetésüket az iskolák. ELSŐ PROBLÉMA: hogyan történjék a tanulóképzés? Legjobb megoldás lenne a nyolc-, vagy tizenegyéves iskolához kapcsolódó továbbképzés. Erre nemcsak azért van szükség, hogy az iskola tananyaga az általános iskolai oktatásra épül; megkívánja az a szükségszerűség is, hogy az általános iskolában szerzett mezőgazdasági ismereteket a tanulók nyomban hasznosíthassák. Még egy pedagógiai követelmény is emellett szól; ez a megoldás biztosítaná az intézmény iskolajellegét, aminek nevelési téren, a pedagógiai ráhatás folytonossága szempontjából nem lebecsülendő a jelentősége. Szervezésileg tehát a mezőgazdasági tanulók iskolája a legközelebbi általános iskolához tartozna. Amennyiben az illető általános iskola megfelelő oktató-káderekkel rendelkezik, a pedagógusok is onnét kerülnének ki, de csak az általános mezőgazdasági tantárgyak oktatására, a speciális tárgyak oktatását állandó tanítókáderek biztosítanák, akiknek főiskolai képzettségük van, vagy az u. n. külső (extemista) nevelők (mezőgazdasági. technikumok tanítói, mezőgazdasági szakemberek). A gyakorlati képzésre kellő szakképzettséggel rendelkező agronómusokat, zootechnikusokat, csoportveze-Irta: BÖSZÖRMÉNYI JÁNOS tőket kéne igénybevenni, akik mint instruktorok működnének, az iskola nagyságától függően, vagy állandó munkaviszonyban az iskolával, vagy a mezőgazdasági nagyüzemek alkalmazottaiként, amelyiknek a számára képez szakmunkásokat a „parasztinas“ iskola. Ez utóbbi megoldás alapján a mezőgazdasági nagyüzem is érdekeltté lenne téve, hogy a lehető legjobb szakmunkások kerüljenek ki az iskolából. Ugyancsak ez a mezőgazdasági nagyüzem fedezné a tanulóviszony megkötésével járó összes kiadásokat. Szakmailag viszont helyesnek tartjuk a járási méretben felállítandó szakfelügyeletet. E javaslat szerint úgy tűnik, hogy három gazdája is lenne az új iskola-típusnak. Ez a hármasság azonban egyáltalán nem hat zavarólag, mert mindhárom intézmény különböző funkciókat töltene be, melyhez külön-külön egyik sem lenne elegendő. Pedagógiai téren a helybeli iskola, gazdasági (anyagi) szempontból az önálló elszámolással bíró mezőgazdasági nagyüzem, a szakmai felügyeletet illetően meg a járási szakfelügyelő felelne az iskolában folyó munkáért. A MÁSODIK PROBLÉMA: milyen tantárgyakat, s ezekből mennyit tanítsanak az iskolában? Ez a kérdés döntő jelentőségű. Helyesnek tartanánk, ha az iskolában az általános mezőgazdasági ismereteken kívül speciális képzés is folyna. De nem javasoljuk a szakok szerinti oktatás bevezetését, mivel erre a célra megfelelőbbnek találjuk a mezőgazdasági technikumokat. Viszont helyes azaz alapelv, hogy a mezőgazdasági technikumokba való felvételnél vegyék figyelembe a kétéves iskolában elért eredményeket, s a felvételt az új típusú iskola elvégzéséhez kössék. Ez lényegileg két évvel kitolná a korhatárt, ami egyébként is bekövetkezik, mivel az általános iskolai tankötelezettség a közeljövőben meghosszabbodik. A teljes középiskolai oktatás bevezetésével a „parasztinas“ iskola funkcióit a tizenkétéves középiskola veszi át, melynek elvégzése biztosítani fogja a mezőgazdasági szakképzettség megszerzését is. Már csak ez is indokolttá teszi, hogy az említett iskolát szervezésileg kapcsoljuk az általános iskolához, mintegy átmenetet képezve a teljes középiskolai oktatás bevezetéséig. A tantárgyat illetően csak helyeselhetjük, ha az általános mezőgazdasági ismereteken kívül üzemgazdaságtant, matematikát, géptant és nyelvtant is tanítanának ezen kétéves iskolákban. Végezetül helyesnek tartanánk, ha a mezőgazdasági sajtó rendszeresen közölne cikkeket a mezőgazdasági tanulóképzés tapasztalatairól. R. SEBESI TERÉZ: A FÖLD Élettel telt a nyári határ, ne nézz felette el vakon. Emlékezz ősödre, hogy szántott faekével a parlagon. Mennyi könnyet, vért ivott e föld, mennyi hős hullott sírba itt. Ma tied e föld, acél ekéd, beszédes barázdát hasít. Sűrű barázdát ír a földön, a ragyogó toll-eke. Bomlón fekete rögbetűkkel szürke parlagot ír tele. Lánctalp zörögve húz felette, és ami ma még holt betű, holnapra már magot csíráztat, és így lesz örök életű. Színéről képekben Csabala elvtárs, a szúrni EFSZ elnöke mosolyogva kínált hellyel a szövetkezet irodájában s készségesen állt rendelkezésemre, amikor megmondtam, hogy szövetkezetükről szeretnék megtudni egyet-mást, mert az újságokban akarok róluk írni. — Van is mit egy 2200 hektáros szövetkezetről — mondotta, s már sorolta is, hogy 1690 hektár a szántó, ebből 10 hektár a zöldséges (bár több is lehetne), ezenkívül 40 ha-os gyümölcsösük és 10 ha-os szőlőjük van, melyek szintén szép jövedelemhez jutattják a szövetkezetei. A többi terület rét és legelő, amelyre az állattenyésztés szempontjából van nagy szükség, mert jelenleg is 710 darab szarvasmarha, 1000 juh és csaknem 1500 sertés van a közösben, de a szarvasmarhaáUományt még jelentősen növelni akarják. Sertéstenyészetük szép jövedelmet biztosít az EFSZ-nek, de a hatezres létszámú baromfiállományra talán még ettől is büszkébbek. 2500 kacsa, 3500 növénytermesztők is kitettek magukért, különösen a kertészeti dolgozók. Kertészetükben a 76 éves Medovics bácsi szakértelmét dicséri a sok szép minden. A növények szinte kiabálják, hogy a bolgár származású János' bácsi 'Hf_ ’gesz életén keresztül kertészkedett. Mikor pedig azt kérdezem, hogy meddig akar még dolgozni, fiatalos derűvel vágja rá — amíg élek — s már megyen is tovább a munkájába. — Ilyen 5, a kertészet dolgozói — egy percet sem tud munka nélkül lenni. A baromfifarmon Spilka András bácsit találom. Keze alatt már anyányira nőttek az idei csirkék. Egy részük a közeljövőben piacra kerül, de tojótyúknak is bőven hagyunk belőlük — újságolja olyan büszkén, mint aki sajátjának érzi az állományt. „panat&coának" rá tyúk és csirke van a farmon. Természetesen így a jövedelem nagyobb része is az állattenyésztésből ered. De a A juhászokhoz is a munkahelyre kell kimenni, mert ók ilyenkor éjjel nappal a legelőn vannak. Spák János juhász előbb kényelmesen egy fának támaszkodik, aztán úgy magyarázgátja, hogy a juhokból háromféléi is jön a jövedelem. Az 1000 darabból 900-at nyírnak, 250-et fejnek, eladásra pedig a kosok és öregek kerülnek, mert még szaporítani akarják az állományt. A színűi szövetkezetben tehát megelégedett emberek termelnek napról napra többet, jobbat, így emelkedik a tagok jövedelme és így jutnak egyre feljebb a fejlődés útján. LÄBSZKY, ISTVÁN Rászolgáltak a dicséretre Mire e sorok megjelennek, több' mint valószínű már a csépléssel is végeznek Mellétén. Mindamellett közöljük az alábbiakat, mert megérdemlik, akikről szól: „Nálunk nagy volt az igyekezet, ami a gabonabetakarítás munkáját illeti. Kitettek magukért nemcsak a férfiak, hanem a nők is — írja levelezőnk. — Például Oravecz Andrásné délelőtt a férje után szedte a markot, délután meg kaszált, mivel férje-urának a Gömörhorkai Cellulózegyárban kell a nap második felében a feladatát teljesíteni.“ Lám, mire képes az újtípusú, szocialista gondolkodású gyárimunkás! Délelőtt a mezőn, délután meg a gyár. ban serénykedik. Vajon hány földműves tenné meg azt, hogy napi munkája végeztével valamely szabadságon levő munkás normáját kérlelgetés nélkül teljesítené? S mit vall a kaszát ragadó, ötven év körüli Oraveczné? „Parasztnak születtem, de ha kell, a kőműveskanállal is tudok bánni!“ Rászolgáltak mindketten a dicséretre. (k. i.) Ha már így van — Hova, hova, faliújság kolléga? —' Az iskolába, mert ügy látom, ezentúl magamnak kell megírni a cikkeimet! Aratási ünnepély és mezőgazdasági kiállítás Szencen Augusztus végén Szencen aratási ünnepéllyel egybekötött mezőgazdasági kiállítást rendeznek. A kiállításon bemutatásra kerülnek a járás szövetkezeteinek, ÁG-nak és a szentkirályfai nemesítő állomásnak a termékei. Az állattenyésztés helyzetéről az EFSZ-ek és az ÄG bemutatott állatai tájékoztatnak. A szenei GTÄ a legmodernebb gépeket fogja bemutatni. A vendégelt, látogatók megtekinthetik a legjobb dolgozók arcképét, a haladó munkamódszereket, a mezőgazdasági szakkönyveket és folyóiratokat. A kiállítás gazdag ismereteket nyújtó anyaga hozzájárul majd a járás mezőgazdaságának további fejlődéséhez. E. K1 a p u c h, Szene Sajátos mezőgazdasági vidékeken speciális oktatás folyhatna, így például hegyvidéken állattenyésztési, homokos, lankás vidéken kertészeti, gyümölcstermelési, vagy szőlészeti szaktanulóiskola működhetne. Javasoljuk, hogy a mezőgazdasági tanulóiskolát végzett fiatalok az „Okleveles mezőgazda“ elmet viseljék, melynek birtokában előny illetné meg őket az elhelyezkedéskor és a jutalmazásnál.
