Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-17 / 33. szám

2 JzaOod Földműves 1958. augusztus 17. örtvélyesen, ebben a Feke-K tevíz és a Dudvág között megbúvó kis falucskában, olyan nagy a sürgés-for­gás, hogy egy nagy falu­nak is dicsőségére válna. Az utcán gyerekek futkároznak, kezük­ben dióőrlövel, habverővel egyik háztól a másikig. Fiatal legények zöldlombú gallyakat cipelnek, mögöttük színes pántlikát lobogtató lányok szaporázzák a lépést. — Valami nagy dolog készül itt? — szólítom meg őket. — Áldomás lesz este, jöjjön, meg­mutatjuk, hol fogunk táncolni! — hívnak. Egy nagy, ágakkal sátorozott, simára döngölt földü „táncterem"-re mutatnak. — Nem mertünk házfalat csinálni, — mondják — féltünk, hogy kirúgjuk — mert sok a borunk, jó lesz a kedvünk. — Családi ünnep nálunk az aratás, cséplés befejezése — mondja Krajcik Olga, aki az innivalók beszerzésével van ezen a nagy napon megbízva. Alig kezd el beszélni, a kis Placko gyerek fut lélek szakadva: — Olga, Olga, siess az irodába. Neked telefonálnak! Bizto­san bort küldenek... Vele együtt igyekszünk mi is a szö­vetkezeti irodába. — Ne higyje, hogy be akarunk rúgni — mondja Klucovsky elvtárs, a köny­velő — csak vidám hangulatot, jó ked­vet akarunk teremteni, mert megérdem-Családi ünnep lik a szórakozást fiatalok, öregek egy­aránt. Már augusztus 2-án teljesítet­tük az állami felvásárlás tervét 119,9 százalékra, a cséplést pedig ötödikén fejeztük be. — Azt is mondja meg, Jani bácsi, milyen szép hektárhozamokat értünk el, — kérleli Olga. — Búzából 30,70 mázsa, árpából 24,96, őszi árpából 32,47 mázsa — so­rolja Klucovsky elvtárs. Bizony, ilyen szövetkezet kevés van a galántai járásban. Ötvenben alakult, az egész, körülbelül 28 családból álló kis falu belépett. Hogy a 289 hektárnyi termőföldet meg tudják művelni, be­vonták a fiatalokat, asszonyokat is a munkába. Már 1953-ban tizenegy új családi házat építettek, van televízió­juk, rádiójuk. A munkaegység értéke 28 korona. Vannak, akik azt állítják, azért jó ez a szövetkezet, mert keve­sen vannak. — Ez nem igaz — érvel Klucovsky könyvelő. — Inkább az az igazság, hogy nálunk nemcsak a férfiak, hanem a családtagok is dolgoznak. Sok a fiatal a szövetkezetben, nézze itt is mennyien vannak. A férfiak nagyobb része az állattenyésztésben dolgozik. 182 serté­sünk, 130 szarvasmarhánk van. A föl-Az ország legjobb kombájnosa mondja... Hazánk legjobb kombájnosának az idén Mogrovics Vilmos bizonyult, a csallóközcsütörtöki GTÄ 38 éves dol­gozója, aki S-6-os kombájnnal dolgo­zik, segítője Nétnet József traktoros és Berger László. — összesen 246 hektár gabonát arattam le, 4182 mázsát csépeltem ki — mondja. — 1400 liter benzint takarítottam meg. Csúcsteljesítmé­nyemet a jó felkészültségnek köszön­hetem. Üzemzavarunk az egész ara­tás alatt úgyszólván nem is volt. Igaz, a kisebb hibákat magunk kija­vítottuk. Erre is ügyelni kell, mert kis bajból van a nagy, aztán a kom­bájn napokig állhat. — Az én gépem kibírna még egy aratást javítás nélkül. Ismerem ám, mint a tenyeremet. Már nyolc éve ezzel a kombájnnal dolgozom. Ez a legöregebb aratócséplőgép a gépál­lomáson, de azért nagyon tiszta mun­kát végez, alacsony tarlót hagy. Ha megkérdeznék tőlem, mit ajánlok minden kombéjnosnak, hát először is azt mondanám: ha lehet, dolgozza­nak mindig ugyanazon a gépen. Ke­zeljék úgy, mint a sajátjukat, javít­deken az asszonyok, és ezek a fiatalok dolgoznak. így övék az érdem, hogy gyorsan befejezték a cséplést. Ki volt a leg­ügyesebb? — kérdem. — Egyformán igyekeztünk mi — néznek össze a fiatalok. — De talán Lackó elvtárs. Igaz, ezt azért mondjuk, mert ő nincs itt. Ő másra fogná. Nevetnek, örülnek és nem bírják to­vább, kimondják, miért yprakoznak: — Jani bácsi, nézze meg, szépen feldí­szítettük-e a tánctermet! És Klucovsky elvtárs indul, hogy megnézze, méltó fogadtatásban része­­sül-e a nagy családi ünnep, az új ke­nyér, a munka diadalának ünnepe. M. E. Egy hét alatt 10 százalék a losonci járásban Augusztus 9-ig a losonci járás a begyűjtésben elérte a 35 százalékot. Az ütem fokozódik, ezt bizonyítja, hogy egy hét alatt 10 százalékos emelkedést értünk el. A tervteljesí­tésben azonban lemaradt Terbeléd és Losonc. A nemzeti bizottságok ezek­ben a községekben agitációs munkát fejtenek ki. hogy minden falu telje­sítse a begyűjtést. Szanyi József, Losonc A lakosságnak nyújtott fizetett szolgálatok terjedelme és színvonala az utóbbi években emelkedett. Mind­emellett fejlődésük terjedelem és minőség tekintetében elmarad és nem elégíti ki a lakosság szükségleteit. Ezért 1965-ig számítunk a lakosság­nak nyújtott összes szolgálatok je­lentős kiterjesztésére: ♦ 1965-ben a mosodákban az 1957. évhez viszonyítva legalább 85 — 90 százalékkal, a tisztítókban 110-115 százalékkal bővülnek a szolgálatok. ♦ Ugyanezen időszakban a borbély és fodrászüzletekben 45 — 50 száza­lékkal bővítjük a szolgálatokat. ♦ A közszükségleti cikkek javító­műhelyeinek terjedelmét legalább 55 — 60 százalékkal emeljük. Főleg a televízorok, mosógépek, porszívók, villanyoshűtcszekrények és az ehhez hasonló cikkek javítási szolgálatát fogjuk fejleszteni. ♦ Az építészeti, javítási és karban­tartási szolgálatot legalább 36 — 40 százalékkal bővítjük. gassák, tartsák rendben, akkor biz­tosan szép teljesítményt fognak el­érni. — A jó munka pedig — azt mond­ják — meghozza gyümölcsét, az eredmény, a jutalom nem marad el. Az én legnagyobb jutalmam, hogy a párt tagjelöltjeinek sorába kerülhet­tem. — he — 1 millió korona értékű húst loptak A tmavai népbíróság előtt 30 tagú csoport felel a nemzeti vagyon szét­lopkodásáért. Tizennégyen a tmavai húsfeldolgozó üzem alkalmazottai, tizenhatan pedig az elárusító üzemek dolgozói. 1951-től 1958-ig ez a lelketlen társaság a húsfeldolgozó üzemtől több mint 1 millió értékű hústerméket lopott el. A nemzeti vagyon eltékozlá­­sát ügyesen megszervezték. A 14 üzemi alkalmazott a húst továbbította a velük paktáló üzleteseknek, ezek pedig eladták és a közös hasznon osztozkodtak. Az éveken keresztül folyó lopást elősegítette az a tény is, hogy az em­lített csoportba beletartoztak olyan egyének is, akik vezető funkciót töl­töttek be a húsfeldolgozó üzemben. Ez lehetővé tette, hogy megkerüljék a törvényes utat és a húst a 16 kereskedelmi dolgozóhoz szállítsák. A fővádlottak Pavol Foltin, a vágóhíd vezetője, Karol Kobliska, a vágó­híd volt vezetője, aki később az áru elosztását irányította, Jozef Olisek, a trnavai húsfeldolgozó alapüzem vezetője, Frantisek Brezovan áruelosztó, Karol Zalud és Dominik Cehlárik. A tárgyalás folyik és körülbelül két hétig tart. • ♦ Alapvetően emelkedik a vonat­ás gépjárműközlekedés és a repülő­­közlekedés is kiterjed. ♦ 1962-ig kiépítjük a televízió­hálózatot oly módon, hogy Csehszlo­vákia területének 90 százalékán lehe­tővé váljék a jó vétel. ♦ Gyorsabb ütemben létesítünk újabb turista menedékhelyeket, fa- és sátortáborokat oly módon, hogy ezek befogadó képessége 1965-ig újabb 26 ezer ággyal emelkedjék. ♦ Az eddiginél nagyobb terjede­lemben tesszük lehetővé a háztartás­ban dolgozó asszonyok foglalkoztatá­sát és minden iparágban a megfelelő mennyiségben emelkedik a tanoncok száma is, akik közvetlenül a vállala­tok munkahelyein nyernek kiképzést. Elsők lettek A pálóci EFSZ tehén gondozói, Mi­sik Kálmán, Rybnikár János, Szabó Gyula és Slamka János márciusban felhívást intéztek a galántai járás valamennyi tehéngondozójához. Még ebben az évben teljesítjük a CSKP KB levelében kitűzött feladatot, ki­termelünk hektáronként legalább 660 liter tejet. A taksonyi szövetkezet elfogadta ezt a felhívást, és a tehéngopdozók elhatározták, megelőzik a pálóciakat. Májusban sikerült is nekik 8,7 lite­res átlagos tejhozammal első helyre kerülni. Azonban a takarmányozás javításával a pálóci tehenészek jú­niusban 9,5 literes átlagos tejhoza­mot értek el. A járás valamennyi szövetkezetét megelőzték, elsők let­tek, s az átlagos tejhozam magassága az első félévben 1397 liter. Az ő példájuk serkenti a járás többi szövetkezetét a tejhozam növe­lésére, mert megmutatja, hogy aka­rattal, tudással messzire lehet érni. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta ♦ Évente 100 ezer autó. A korsze­rűsített Mladá Boleslav-i automobil­üzem dolgozói 1965-ben már százezer autót készítenek. (zn) Pártunk történelmi jelentőségű XI. kongresszusa a többi között arra is felhívta EFSZ-eink figyelmét, hogy ezentúl már nem kell ragaszkodni a hivatalosan jóváhagyott istállótípu­sok építéséhez, hanem a szövetkezet saját pénzügyi lehetőségeinek és építkezési anyagainak megfelelően választhatja meg az építkezés mód­ját és típusát. A tapasztalat ugyanis azt igazolta, hogy a tipizált istállók a szabad levegőn. A higiéniai előírá­sok figyelembevételével az elletőben például teljesen eltüntették a trá­gyáié szagát, sőt a legyektől is men­tesítették. A sertésistálló éltetőjében például Nyárasdon újtípusú istállókat építenek gőn lehessenek az állatok. A padló­zaton 10 centiméteres ágyazott trá­gya van, s erre naponta új alomszal­mát hintenek. Évente kétszer szedik ki a jóminőségű trágyát, amelyet az istállóba behúzható kocsin, vagy traktorvontatású függőkocsin egye­nesen a földre szállíthatnak. A száz növendékállatot csupán egy ember gondozhatja. Ha tehát csupán ezt a két tényezőt vesszük alapul, máris jelentős a szövetkezet önköltség­­csökkentése. De még ez sem minden. A leglé­nyegesebb talán az, hogy ennek az erős, szabadlevegőjü istállónak a költsége csupán 95 312 koronát tesz ki, vagyis 267 ezer koronával olcsóbb, mint egy T-102-es istálló. És azzal is nagy összegeket megtakarít a szö­vetkezet, hogy saját építkezési cso­portja készíti az istállót. A Járási Építkezési Üzem becslése szerint egy ilyen istállót ők 260 ezer koronán alul nem készítenének el. Nem állíthatjuk, hogy ez az istálló már hibamentes, mert például, még nincs megoldva benne az önműködő itató s a takarmányszállítás gépesí­tése sem, de dicséretre méltó munkát végzett a nyárasdi EFSZ és megmu­tatta az utat, módot a többi szövet­kezeteknek, hogyan lehet olcsóbban és gyorsan férőhelyet biztosítani az állatállomány feltöltéséhez. Példát Azonban — ahogy Novotny elvtárs, a XI. kongresszuson hangsúlyozta — nem feltétlenül fontos a külsőre mo­dern gazdasági épületek készítése, mert az ezekhez szükséges épület­anyagokban sokszor még hiányunk van. Ugyanakkor a célt a kezdetle­gesebb istállókkal is elérhetjük. Fal­­vainkon az idő viszontagságainak ki­tett csűrök, pajták, szérűk ezrei felépítése nagyon drága. Például egy T—120-as típusistállót az Építkezési Üzem 360 ezer koronáért készített el. A nyárasdi EFSZ azon szövetkeze­tek közé tartozik, amely eddig férő­hely hiányában nem tudta feltölteni állatállományát a tervezettre. Emiatt természetesen gyakori bírálatnak voltak kitéve. A hiányosság gyors el­távolítására az EFSZ vezetősége a XI. kongresszus határozatából kiindulva olyan istálló építését tervezte, amely­hez leginkább ki tudják használni a helyi anyag forrásokat, továbbá leg­inkább megfelel a követelményeknek. Arra is ügyeltek, hogy az új istálló­ban a lehető legjobban megoldják a trágyalé levezetését, továbbá, hogy az állatok többet tartózkodhassanak külön kutricája van az anyasertés­nek és külön a malacoknak. A padló­zat száraz, így sokkal kevesebb alomszalmára van szükség. A mala­cok akkor mehetnek a kifutóba, ami­kor kedvük tartja. Kétségtelen, hogy ebben az új szagtalan, tiszta és vilá­gos istállóban sokkal egészségesebb malacokat lehet felnevelni, mint a régi tipizált istállókban. A nyárasdiaknak ez azonban csak egyik újításuk. Még ennél is érdeke­sebb az új növendékistálló. Már az is előnyös, hogy a 22 tagú építészeti csoport ezt az istállót 12 nap alatt elkészítheti. Ez az istálló sokoldalú igényt ki­elégítő erős épület. Téglafalú, pala­tetős. Az egyik oldala teljesen nyi­tott, hogy éjjel-nappal szabad leve­Az új ellető előtt sütkéreznek a malacok Pőthe Rudolf építkezési csoportja 12 nap alatt készítette el az újtípusú növendékistállót mutatott abban is, hogyan lehet csökkenteni a termelési költségeket. A kevesebb munkaerőszükséglettel is 38 ezer koronát takarítanak meg évente, s így három évi megtakarí­tásból már egy új istálló felépítését fedezhetik. A nyárasdi istállók megszemlélé­sére összehívott szövetkezeti veze­tők, állatorvosok és zootechnikusok elismerő hangon nyilatkoztak. El­hangzottak ugyan olyan megjegyzé­sek is, hogy a nyárasdi EFSZ, amelynek pénzügyi alapja már szi­lárd, ezt megengedheti magának, de a gyengébb EFSZ-eknek erre még nincs módjuk. Ebben talán van némi igazság. állnak és ezekből gyorsan, olcsón készíthetünk szabadlevegőjü istálló­kat, főképp a növendékállatok szá­mára. Ezek az istállók egészségügyi szempontból is megfelelőbbek. Nyá­­rasd már megtalálta a férőhely­­kérdés megoldásának módját. Köves­sék példájukat a többi szövetkezetek is, hogy országos viszonylatban mi­előbb megteremtsük az állattenyész­tés fejlesztésének lehetőségeit, a 100 hektárra eső tervezett sűrűség fel­tételeit, s ezáltal az állattenyésztés és ezzel párhuzamosan a szövetkezeti gazdálkodás jövedelmezőségének fo­kozását. Irta: Kopper János, Fényképezte: Nyári Ferenc A lakosságinak nyújtott szolgálatok kiterjesztése A TÄROYAIjfc TTOlBŐlJ A nyárasdi EFSZ új növendékistállója

Next

/
Thumbnails
Contents