Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

1958. augusztus 10. Jzalod Földműves 7 % A dolgozók filmfesztiváljai ENGELS FRIGYES 2 „Hazánk szocialista építésé­in nek befejezéséért, a népek kö- P zötti tartós barátságért" jelszó H jegyében nyitották meg augusz. ■ tus 2-án Szlovákia kerlileti I székhelyein a dolgozók film­■ fesztiválját. A pozsonyi vár tövében — mint minden évben — tizenegyedszer szó­laltak meg a harsonák, jelezve a film­­fesztivál megnyitását. A húszezres tömeg — az esős idő ellenére — nagy lelkesedéssel fogadta a cannesi fesztiválon nagydíjat nyert „Szállnak a darvak“ című szovjet fil­met. Ninel Miskovová és Szergej Sztoljarov — szovjet színészek — kedves közvetlenséggel köszönték meg a lelkes fogadtatást. A „Lángoló határ" című kínai film mély emberségével nyerte meg a kö­zönség tetszését. Hasonló elismerés­ben részesült a „Tamango" című francia film. A közönség nagy figye­GYERMEKEKNEK Két számla Gyuri ott ült az asztalnál és hall­gatta, amint édesapja és édesanyja arról beszélgetnek, hogy milyen számlákat kell majd kifizetniök. Gyuri sokáig hallgatott. Egyszerre csak eszébe jutott, hogy ő is ír egy számlát édesanyjának. Sokszor segí­tett neki és úgy gondolta, hogy segít­ségért fizetés is jár. A számla a következeképpen szólt: SZÁMLA édesanyámnak arról, hogy mivel tar­tozik Gyurinak. 1. szénhordásért .... 6.— Kcs 2. fahordásért .... 6.—Kcs 3. különféle munkáért . . 12— Kcs 4. jó magaviseletért , . , 10.— Kcs összesen: 34.— Kcs Édesanya elolvasta a számlát, aztán szó nélkül eltette. Vacsorakor Gyuri ott találta a tá­nyérja mellett a számlát a kívánt 34 koronával együtt. Nagyon elégedett volt és a pénzt örömmel tette el. Csak később vette észre, hogy a számlája mellett egy másik számla is van. Ez a számla így szólt: A Karlove Vary-f fesztiválon a filmkritika díját a „Negyvennégyen" című szlovák filmnek ítélték. — Jobbról a film főszereplője J. Sarvas SZÁMLA arról, hogy mit fizet Gyuri édes­anyjának. 1. Tíz évi gondozásért, nyu­godt otthonban .... 0. — Kés 2. tíz évi teljes ellátásért . 0.— Kcs 3. betegápolásért .... 0.— Kcs 4. azért, mert tíz éven át szerető és gondos anya voltam . ....................0.—' Kés összesen: 0.— Kés Gyuri elolvasta a váratlan számlát és elgondolkodott. Egyszerre csak szeme megtelt könnyel, odaszaladt édesanyjához, karjába simult és így szólt: — Bocsáss meg, édes jó anyuskám! Azzal visszaadta a pénzt is. — Tudom, hogy semmivel sem tartozol. Éppen ellenkezőleg, én nem tudom neked soha sem visszafizetni, azt amit értem tettél! A mai naptól fogva mindent örömmel megteszek, amit csak kívánsz, és soha sem vá­rok érte jutalmat! :-m végbement forradalmi átalakulást, míg a „Mostohatestvérek* 1 2 3 4" című japán film az embertelen mllltarizmus világos és kifejező leleplezése. Sole Gita 1895 augusztus 5-én halt meg a pro­letáriátus egyik vezére és tanítója Marx Károly barátja és fegyvertársa, akivel együtt dolgozta ki a tudomá­nyos kommunizmus elméletét és vele együtt harcolt a munkásosztály fel­szabadításáért. Fiatal korában Németországban tevékenykedett, majd később Ang­liában és Francia­­országban talál­juk, ahol megis­merkedett Marx Károllyal. E talál­kozás vetette meg alapját a mun­kásosztály két nagy vezére barátságának. Később visszatért Németországba, de a for­radalom leverése után Angliában telepedett le. Marx Károllyal együtt megalapí­totta az I. Internacionálét. Hatalmas elméleti munkája mellett Engels a nemzetközi forradalmi munkásmoz­galom gyakorlati irányítását is vé­gezte. Politikai tevékenységének első napjaitól fogva élete végéig a forra­dalom lánglelkű harcosa a proletáriá­­tus elismert vezére és a munkásosz­tály érdekeinek legtökéletesebb ki­fejezője volt. Lenin azt írta róla: „Marx halála után Engels egyedül töltötte be az európai szocialisták tanácsadójának és vezetőjének szere­pét". Haláláról írja Lenin: „Az orosz forradalmárok legjobb barátjukat vesztették el benne". L— va A népművelési dolgozók járási konferenciája A közelmúltban több mint 50 nép­­művelődési dolgozó gyűlt össze a tornaijai kultúrház termében, hogy megvitassák eddigi munkájukat, és kijelöljék azokat a feladatokat, ame­lyek a XI. pártkongresszus határo­zataiból erednek. Vancsó elvtárs, az iskola- és kul­turális szakosztály vezetője beszá­molójában elmondta, hogy az elmúlt év folyamán 1107 előadást tartottak a járásban. A népművelődési otthonok együttesei mintegy 661 alkalommal léptek fel, s ezek közül 130 esetben egész estét betöltő programmal. A továbbiakban kiemelte a tömeg­szervezetek, köztük a CSISZ lelkes munkáját. A népművészeti versenyen 40 csoport vett részt, közülök a ham­vai CSISZ került ki győztesen. A tánc­csoportokat illetően a szlovák 11- éves iskola vitte a babért, de mun­kájukért dicséretet érdemelnek a baracaiak és a magyar 11-éves iskola növendékei is. A kultúrmunkát elemezve megálla­pítást nyert, hogy az egyes közsé­gekben mind a helyi nemzeti bizott­ság, mind pedig az EFSZ hűti' -nyan támogatja azt. Kövecsesen, Abafal­­ván, Lénártfalán, Radnóton és Bején például 5800 koronát adtak a mozi­gépre a szövetkezet kultúralapjából. Sőt ezekben a falvakban szövetkezeti klubot is alakítottak. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy a szövetkezeti tagok nagy megértéssel vannak a kultúra és a népművelődés iránt. Szép eredményt értünk el a könyv­terjesztés terén is. Járásunk terüle­tén 57 könyvtár működik, 19 000 kötet könyvvel. Találhatók ugyan olyan HNB-ok, mint például az orav­­kai, alsőváji, ahol mostohán bánnak a könyvekkel. Példamutatásával leg­inkább a járási könyvtár tűnt ki, mely ez év május végéig 6530 köny­vet kölcsönzött ki. A beszámolót élénk vita követte és a felszólalók hiányolták a népműve­lődési otthonok munkáját. Szinte egyöntetű volt az a megállapítás, hogy ezeket az otthonokat olyanokká kell varázsolni, hogy a fiatalok, de a falu minden lakója otthonra leljen benne. \ Németh János Olvasdó'fer/CKzd a, Jzaőadföldművé st ! Ä labdarúgás jövője • A „falábú futóbolondok" és a labdamüvészek • Keményebbé nevelni a labdarúgókat • Korszerű technikát — korszerű módszerekkel • A labdarúgás forradalmárai * A LABDARÚGÓ VILÁGBAJNOKSÁG során kétségtelenül bebizonyosodott, hogy az elmúlt négy év alatt jelentős mértékben fejlődött ez a sportág, éppen ezért jogos volt sokak részéről a kérdésfeltevés: mit kell tenni, hogy ezzel a fejlődéssel a jövőben is lépést tarthassunk. Ma már senki sem tagadja az angolok érdemét a három hát­­védes játékrendszer kialakításában vagy a második világháború utáni magyar iskola felejthetetlen eredményeit. — Ezek azonban már múlttá lettek. Megmosolyognánk azt, aki a tengeri jármüveknél a szél hajtóerejét propagálná az atom helyett. Ugyanígy vagyunk ezekkel az iskolákkal is. A fejlődés újabb és újabb követelményeket támaszt a labdarúgósport elé. Az alábbiakban Csanády Árpádnak a magyarországi Népsportban megjelent tapasztalatait ismertetjük ezzel kapcsolatban olvasóinkkal — vázlatosan — technikai és taktikai vonatkozásban. Ha a VB tizenhatos mezőnyét tech­nikai fejlettség, illetve felfogás szem­pontjából tekintjük át, úgy azt talál­juk, hogy még mindig akadnak olyan országok, ahol a technika évtizedek­kel kullog más országok labdarúgói­nak technikája mögött. Ennek pót­lásaként játékukban aránytalanul nagy teret kap a lendület és az erő. Ezzel az ún. angol „technikai iskolával“ szemben áll a másik véglet: „A labda mindenekfelett!“ Ebbe a csoportba sorolhatók azok az országok, ame­lyeknek labdarúgása elsősorban a technikára alapít. Idetartoznak első­sorban az argentinok, a paraguayok, a mexikóiak, az európaiak közül pedig az osztrákok, a jugoszlávok és a ma­gyarok. Tényként szögezhető le ma már, hogy mind az angol, mind pedig a magyar iskola felfogásban a múlt felé húz, vagy legalábbis nem mutat előre. A korszerű technikájú országok közé sorolható Csehszlová­kia, Szovjetunió és Skócia példája igazolja, hogy ezek a csapatok tech­nikailag egészséges irányban halad­nak. Ugyanakkor azonban — Brazília, Franciaország, azonfelül Németország és Svédország labdarúgói megmutat­ták a jövőt is. Bemutatót adtak ezek az országok mérkőzéseiken, hogy mi a korszerű technika. A korszerű labdarúgás elsőszámú követelménye a gyorsaság. Az ebből, valamint az emberfogásból is fakadó, folytonosan növekvő idő­hiány törvényszerűen megváltoztatta a labdarúgó-technika arculatát. Bizo­nyos technikai elemek, elsősorban a labdavezetés, kiesnek a játékból vagy legalábbis szerepük jelentéktelenné zsugorodik technikai szempontból. Külön élmény volt technikai vonat­kozásban a VB-on a brazilok játéka. A labdát olyan távolságon tartották maguk körül, hogy szinte minden pil­lanatban készek voltak rövid vagy hosszú leadásra, lövésre. Nem kellett külön hozzáállnick a labdához, hiszen tökéletesen mindegy volt, hogy me­lyik oldalon volt a labda. Fontos szempont, amit a brazilok és franciák alkalmaztak, hogyha nem tudják egy­ből jobb helyzetben levő társukat megjátszani — átveszik a labdát. Átveszik, de nem állítják meg, így a játék ritmusában, a lendületben nem áll be törés. A legnagyobb se­bességű futás közben is olyan cél­szerűen teszik maguk elé, hogy akár á következő pillanatban is képesek lőni vagy leadni. A leadás iránya szempontjából ki­számíthatatlanoknak bizonyultak a brazilok ún. „boka-passzai“. Úgyszin­tén a cselezés. A franciák és a bra­zilok minden lehető technikai elemet testcsellel kapcsoltak össze. Még a labda nélküli futást is. A sikerült cselt azonban ritkán követte újabb csel, vagy a siker időbeli kiélése, ami főként a jugoszláv és a magyar lab­darúgók játékára jellemző. Rövid és hosszú leadás, rúgás és fejelés, jobb- és balláb: mindez nem technikai probléma játékközben a braziloknál, a németeknél, de a leg­több francia és svéd játékosnál sem. A technikai sokoldalúság náluk nem­csak jelszavakban él... A németek védőjátékában feltűnt a gyakran alkalmazott páros-lábas becsúszás, amit talán inkább beug­rásnak nevezhetnénk. Nem egyszer 2—3 méterről repült a védő a leve­gőbe a labdát birtokló támadó felé. S mindezt olyan gyorsan csinálták, hogy a támadó rendszerint képtelen volt elhúzni a labdát a védő lábai elől. A világbajnokságon bebizonyosodott, hogy olyan célszerű technikára van szükség, amely elsősorban a játék célját, a gólt, egymás gyors megjátszását se­gíti elő és nem az egyén és a közön­ség szépigényének, élvezetének kielé­gítését. A brazilok és a franciák vagy a svéd csapat játéka bebizonyította azt, hogy nem igaz, hogy a lendület, az erő elszürkíti a játékot, a tech­nikát. Sőt! Éppen ellenkezőleg. Ha a labdarúgás fejlődésének utolsó két évtizedét vesszük szemügyre, úgy kiderül, hogy az edzésmódszerek fej­lődése mellett a legnagyobb méretű változás a labdarúgás taktikájában történt. A második világháború után a ma­gyar csapat felejthetetlen érdemeket szerzett a korszerű, sok mozgásos támadójáték szinte tökélyre fejlesz­tésével. Azonban a „forradalmárok“ sorába újabb országok álltak be. A vezérszerep kétségtelenül a bra­ziloké. A futball nem matematika Általában ma az a tendencia, hogy a csapatok elsősorban a védelmeket erősitik meg. Ez a megerősítés azon­ban már nem azzal a jelszóval folyik, hogy „gólt nem kapni“, hanem azzal, hogy „minél kevesebb gólt kapni és minél könnyebben gólt lőni!“ A vé­dekezést és a támadást tehát nem választják mereven ketté. A hátsó sorok felállásában több változatot lehetett tapasztalni. A bra­zilok például négy kifejezett hát­véddel és két fedezettel álltak fel. A svédek, a franciák és a szovjetek nem egyszer három hátvéddel és há­rom fedezettel játszottak. A védekezés módszerében az em­berfogás olyan változatait lehetett látni, mint a „lehellet-távolságú" szoros emberfogás (német, angol, szovjet stb.) és a lazább, sokszor már területvédelemhez hasonló emberfo­gás (brazil, svéd). A védekezés módszerét illetően a behúzóvédelem szép példáját adták a svédek. A szélső hátvédek például szabadon hagyták szélsőiket, hogy belül tömörítsék a sorokat. Adott esetben ez a védőtechnika eredmé­nyesnek bizonyult. A brazil védelem szinte az egész VB alatt a rugalma­san hátráló védekezési eljárást alkal­mazta. Á mezőny középső harmadá­ban a kockázatos kimenetelű „kitá­madást“ ritkán engedték meg maguk­nak a brazilok. A kapu előtt 20 — 25 méterre azonban szinte automatiku­san működésbe lépett az „ostrom­­állapot“ és az addig szelíden vissza­húzódó védelem héjaként csapott le a gyanútlan támadókra. A támadójáték taktikájában legtöbb csapatnál a „magyar példa“ utánzását láttuk — állapítja meg Csanády Árpád — kivétel a brazil csapat volt, amely az összekötők he­lyén előretolt „két középcsatár“ tak­tikáját nagyszerű egyéni képességek­kel rendelkező játékosokkal oldotta meg. Újszerű volt — legalábbis megva­lósításában — a támadóterület kiszé­lesítése. A csatárok állóképességének növelésével és taktikai előkészítésé­vel több csatársor, így a brazil, a fran­cia, a német, időnként a szovjet is, az ellenfél támadása alatt a saját, tehát a védők térfelére húzódott vissza. így részben megszabadultak a védőőrizettől, részben több lehe­tőség nyílt a lerohanásra, illetve a támadás hamarább lendületbe jött. A támadások kialakításában fontos szerepet játszott a nyughatatlan, vá­ratlan helyezkedő mozgás. Érdekes­ségként hatott, főként a braziloknál, a franciáknál és a németeknél az üres térbe passzolás, s ezeket az „életveszélyes“ labdákat azután a nagy kezdősebességgel rendelkező csatárok rendszerint hamarább érték el, mint a védők. Persze, ha a csa­tárok számítottak a bejátszásra. A brazilok kiváló csapatjátékához hazzájárult nagyszerű látó- és tájé­kozódó képességük, helyzetfelismeré­sük. A leglehetetlenebb helyzetben is megtalálták egymást. Mintha hátul is lett volna szemük... — állapítja meg többek között a Népsport cikkírója. lemmel és viharos tapssal kísérte Gillo Pontecovi olasz rendező „A nagy kék országút“ című filmjét, aki a Karlove Vary-i filmfesztiválon a fia­tal alkotóművészek díját nyerte. Úgy­szintén nagy elismerésben részesült a magyar „Csigalépcső“, a csehszlo­vák „Fehér kór“ és a Brüsszelben nagydíjat nyert „A romlás feltalá­lója“ című filmek. A dolgozók kerületi filmfesztivál­jainak legkiemelkedőbb filmje a szov­jet „Csendes Don" és a „Mostoha testvérek" című japán film. A Kar­love Vary-i nemzetközi filmfesztivá­lon mindkettőt nagydíjjal jutalmazták. A „Csendes Don“ című szovjet film művészi hűséggel tükrözi Solohov nagy műve nyomán a Szovjetunióban Ta Csi és Wang Sao-tang, kínai színészek a fiatal alkotóművészek díjét nyerték el a „Lángoló határ“ című film főszerepeinek kiváló ala­kításáért a Karlove Vary-1 nemzet­közi filmfesztiválon

Next

/
Thumbnails
Contents