Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

1958. augusztus 5. Jrabaet Földműves 7 Amíg az édesanya dolgozik... Fáradságot nem ismerve.. • ALIG GYALOGOL NÉHÁNY métert az ember az udvardi vasútállomástól, a kanyargós út mentén hatalmas lát­ványosság tárul a szeme elé: mintegy 15 hektárt felölelő területen húzód­nak a szövetkezet gazdasági épületei, farmjai, s a kertészet egy része. A magtár előtti nagy betonlapon hosszú sávokban húzódik az egész évi munka gyümölcse, az idei gabona. Javában folyik a munka. Zakatolnak a cséplőgépek, s a tűző napsugár csa­logatására kiülnek a verejtékcseppek a barnára égett barázdás homlo­kokra. Azonban fontos a jókedv, s ez nem hagyja el az em­bereket, hiszen a szeszélyes időjárás ellenére 26 mázsa hektárhozamot ér­tek el búzából. Lesz hát bőven omlós fehér ke­nyér. A sárgaarany kupacok hatalmas hátán leginkább nők dolgoznak. Vi­dámságuk, mosolyuk mellett benső megnyugvásról árulkodnak a szemek. Hát miért is ne dolgoznának nyugod­tan az asszonyok? Hiszen amíg kint vannak a mezőkön, a telepen, a mun­ka mellett, addig gyermekeikről gon­doskodik a „másik mama“ Bán Júlia, a bölcsőde vezetője, vagy Orlín Ilona az óvodások kedvence. A falu szívében, a volt földbirtokos kúriában 40 óvodást találhatunk és még 28 tőlük is kisebb porontyot A sokszínű és nemű játékok között csintalanul hancúroznak a zöld gye­pen és gondtalan zsivajukat elhordja a szellő a dolgozó anyák szívéig. Juliska, a szakácsnő a tisztaságtól ragyogó konyhában készíti a finom ebédet: tejfeles csirkepaprikást, új krumplival és citromos salátával. —1 Igyekszünk tápláló és vitamin­dús ételeket készíteni — mondja —: mindennap kapnak a gyerekek friss gyümölcsöt és zöldséget — majd homloka egy kissé elborult — csak nagy nehézségeink vannak az áru beszerzéssel. Gyakran úgy adódik, hogy a vezetőnőnek egészen Ojvárból kell cipelnie a zöldséget, krumplit, s ezek — fűzi hozzá mosolyogva —: talán Udvarból származnak. Tudja egy kissé mostohán kezel minket a szövetkezet — veszi át a szót Bán Júlia. — Annak ellenére, hogy innen a harmadik házban áru­sítják a kertészet termékeit, mégöem tudtuk elérni, hogy náluk vásárolhas­sunk mindent... Lemondóan int kezével, s hozzá fűzi, hogy rendszerint megkésve tudják meg a friss áru hozatalát, s így vagy egyáltalán nem jut a zöld­ségből, gyümölcsből, vagy esetleg másodrendű terméket kaphatnának. Ez a mostani bánásmód igazán ért­hetetlen a szövetkezet részéről, annál is inkább, hogy három gyerek kivéte­lével mind a tagok gyermekei. — Vannak azonban ennél nagyobb problémák is — folytatja komoly hangon Bán Júlia — be akarják szün­tetni, illetve lebontani az épületet. Ez már szinte megdöbbentő, mert a termek világosak, tágasak, a beren­dezés majdnem új, minden ragyog a tisztaságtól, egyszóval ilyen bölcsőde sok város dicséretére válna. — Pont ide akarják építeni az isko­lát, holott ugyanúgy eleget tenne küldetésének másutt is — mondja. — Akár a csendőrlaktanya helyén... Szombat van. Az anyák rögtön ebéd után jönnek a kicsikért és a hallot­takra az ő arcuk is elkomorul. — Kétségbe vagyunk esve - szól közbe Sztankóné a kís Béluska fiatal mamája. — Nem tudom, hogy dolgoz­hatnék a szövetkezetben, ha nem volna bölcsőde. Nincs hol hagynom Bélust... És különben is, itt mindent megkap, amire szüksége van. Hogy Sztankóné boldogan veszi át Béluskáját a „másik mamától'' tudnék neki otthon citromot, naran­csot, vagy ilyen pontos, rendszeres étkezést biztosítani? Nézze meg, olyan mint egy vasgyúró... — s me­leg anyai szempillantással végigsiklik a pufókarcú csemete testén, majd szeme rátéved Bán Júlia jóságos ar­cára. Mindezeken kívül a gyerekek he­tenként kétszer részesülnek orvosi vizsgálatban, úgyhogy minden beteg­ségnek elejét veszik. Megtörtént ugyan nemrégiben, hogy bárányhim­­lő-járvány volt. A bölcsődét zár alá helyezték. Az anyák kénytelenek vol­tak kimaradni a munkából s ápolni a kicsiket. Ezúttal nagy meg nem ér­téssel találkoztak Mukk Józsefnél, a szövetkezet elnökénél. Mert jogosan panaszkodnak az anyák, hogy az or­vosi bizonyítvány ellenére is megvon­ta tőlük a napi tejadagot, jobban mondva, nem is tőlük, hanem a cse­csemőktől, a kicsinyektől, akiknek a tej a fő eledele. r—’ Ennek a históriának az lett a vége— szólal meg az orvos, — hogy az egészségügyi szabályok ellenére, visszakönyörögték az anyák gyerme­keiket a bölcsődébe. Ezáltal néhány napra gyerekkórház lett a bölcsőde. Ehhez talán csak annyit lehet hoz­záfűzni, hogy az ilyen akadályok gör­dítése felesleges. A nyitrai kerület egyik legjobb bölcsődéje az övék, s az ilyen esetek nemcsak a személy­zettől kívánnak fokozottabb erőmeg­­feszítést, de megérzi ezt a járványtól gyötört gyermek is. — Mit mondjak többet? folytat­ja az orvos — tizennyolc bölcsődés költségvetéséből huszonnyolc gyere­ket tartanak el és mint orvos kije­lenthetem, hogy itt a kicsik nem szenvednek semminemű hiányban. Az ügy orvoslást kíván. A HNB titkára, Pluhár elvtárs mosolyogva hárítja el a felvetett kérdést. De vajon indokolt-e ez a mosoly, amikor a szerinte „túlzott izgalom" megmételyezte mind az anyák, mind a bölcsőde dolgozóinak nyugalmát? És mindez abban az időszakban tör­ténik, amikor országos méretben az óvodák és bölcsődék hálózatának ki­bővítésére törekszünk, hogy így több anyának lehetősége nyíljon bekap­csolódni a termelésbe. Amint a titkár szavaiból kitűnik, nem is olyan „túlzott az izgalom". Hisz a bölcsődét költöztetni szándé­koznak. Csak az a kérdés, kinek használ ez? Mert javításokkal, át­­igazításokkal kétségtelen, hogy a leg­elhanyagoltabb putriból is palotát készíthetnek. De hisz, a csöppségek most valóban palotában vannak. Indokolt-e hát ez a költöztetés? Mert ha lakáskérdés az érv, vagy ehhez hasonló, úgy talán nem árt ha a köz­érdek elsődlegessége sem kerüli el az illetékesek figyelmét. És talán .ez utóbbi nem is annyira elvetendő, ibt megmosolyogni való! SOLC G1TA Nem is olyan régen készült el a kultúrház Kétyen. Azóta már szem­mel láthatóan fellendült a kultúráiét A CSISZ-tagok fáradságot nem is­merve — a mindennapos mézei mun­ka után tanulták be az egész estét betöltő esztrádműsorokat, valamint színdarabokat. Nemrégiben, aratás idején mutat­ták be Szigeti József a „Vén bakan­csos és fia, a huszár" című zenés A gyermektáplálás vitamin ABC-je MINDEN SZÜLŐ LEGFŐBB vágya, h°gy gyermeke jól fejlődjék, erős és egészséges legyen. De ebhez sok min­dent tudni kell, például, hogy az ál­landóan növekvő gyermeknek váto­­zatos táplálékra van szüksége. A tu­domány hat csoportba osztja a táp­anyagokat: fehérjék, zsírok, szénhid­rátok, vitaminok, ásványi sók és víz. AZ A-VITAMIN különösen fontos a fejlődő szervezetnek. Tartós hiánya farkasvakságot is okozhat, s a gyer­meket kevésbé ellenállóvá teszi a fer­tőző betegségekkel szemben. Bőven található: májban, tejben, vajban, to­jásban, majdnem minden színes főze­lékben és a legtöbb gyümölcsben. A főzést viszonylag jól bírja, de azért, amit lehet adjunk nyersen a gyerek­nek, elsősorban vajat. A B-VITAMINCSOPORTBAN mint­egy tízféle vitamin tartozik. Hiányuk súlyos idegrendszeri elváltozásokat étvágytalanságot is okozhat. Minél több szénhidrátot fogyaszt valaki, (liszt, cukor stb.) annál nagyobb a B- vitamin igénye, mert ez a tápanyag nélküle a bélből nem szívódik jól fel. A főzelékfélékben B-vltamin bőven taláható. Ezért ajánlatos, hogy a fő­zelékféléket zsírban, kevés vízben pároljuk, a főzövizet ne öntsük ki. A vígjátékot, amelyet a lelkes közönség nagy hálával fogadott. Lakatos Lajos és Szendi Júlia tanítók rendezésében szép színészi teljesítményt nyújtot­tak: Peres Jolán, Tóth Árpád, Sárik Ernesztina, Szalma István, Dercső János és a többiek. A falu népe örömmel várja a fiata­lok további fellépéseit és reméli, hogy a megkezdett úton hasonló sikerrel haladnak a jövőben is. K. L. burgonyát lehetőleg héjában főzzük, hogy minél kevesebb vitamint veszít­sen. A C-VITAM1N a legismertebb, leg­népszerűbb vitaminféle. Az anyatej igen sokat tartalmaz belőle, 100 köb­­centiméterenként 3-6 milligrammot. A tehéntejben jóval kevesebb van. A C-vitamin vízben oldódik, a szervezet nem tudja felhalmozni, a szükségletet naponta ki kell elégíteni. Terhes nők­nek, gyermekeknek fokozottan szük­ségük van rá. C-vitaminban leggaz­dagabb a csipkebogyó, zöldpaprika, citromlé, földi szeder (eper) burgo­nya. A főzés nem tesz jót neki, tehát a szervezetnek sok nyers főzelékre és gyümölcsre van szüksége. A saláta­félékre csak 10 perccel étkezés előtt öntsük rá az ecetes levet, mert az ki­oldja a vitaminokat. A C- vitaminokra a fémek is pusztító hatást gyakorol­nak (réz- vas-, ezüstedények). Az aluminium, zománc és tűzálló üveg­edények ebből a szempontból is job­bak. A D-VITAMINNAK a vérképzésben, a csontok és a fogazat normális fejlő­désében van nagy szerepe. Hiánya idé­zi elő az angolkórt, melyet rossz szo­ciális viszonyok között élő gyerekek­nél tapasztalhattunk. Ma már szeren­csére ritkábban találkozunk vele. A D-vitamint nagy mennyiségben a vaj, túró, tejszín, tejfel, a tojássárgája és a csukamájolaj tartalmaz. A napozás és a kvarcfény Is kitűnő D-vitamin­­íorrás. I LEÄNYKftRÖBEN — Mielőtt tovább sorolnád, milyen jó dolga lesz Julisnak a szövetkezet­ben, tisztázzuk: a lányomnak csinálsz gusztust hozzá, vagy engem agitálsz?! ASSZONYOKNAK NA — MONDOTTA FERKÓ a mel­lette álló lánynak és intett, hogy men­jen utána. Hangjában akkora megvetés volt, hogy a többi lányok kuncogni kezdtek rajta. Tetszett nekik, hogy most az egyszer nem úgy lett, ahogy Nemes Ferkó, a nagyszájú, rátarti legény sze­rette volna. Már jóval aratás előtt el kezdte puhítani a brigádvezetőt, hogy adja mellé marokszedönek Tólös Katót, a tsz egyik legszebb lányát. Most mégis a kis Balogh Jucit kapta meg, akit talán még a sánta Tódor Vince sem jogadott volna szívesen, pedig neki iga­zán nincs válogatni valója. Nem volt ugyan semmi különös baj ezzel a Jucival, csakhát olyan kis nyiszlett, szeplős, semmi lányka, akit észrevétlenül került el a férfiszem, még akkor is, ha nincs más mellette. Aratáskor pedig szereti az ember, ha olyan lány jár a kasza nyomában, aki­nek a puszta látása is felvidítja a fáradt kaszást. Hát ezért elégedetlenkedett Ferkó a marokszedöjével. Haragos volt, mint a vihar előtti égbolt. Minden szava dörgött, villámlott. Egyetlen mozdu­lattal rántotta le ingét, összegyűrte, aztán odavágta a tarlóra. Előbukkanó széles, púpos, mezítelen mellén — akár a sündisznó tüskéi — szúrósan, he­gyesen álltak a sűrű szőrszálak. Kiálló, csontos lapockáján, valósággal világí­tott a feketére égett bőr, a reggeli napsütésben. A lány csak állt mellette félénken, esetlenül, mint a riadt kismadár a fészekrabló gyermek tenyerében. Ru­hája kopott, foldott, toldott — arató­ruha. Lábán hitvány, elnyűtt cipő, amiben már nem tehetett kárt a tarló. A „na“ szó hallatára megrezzent, s tétován lépdelt a büszke legény után. Ferkó — mivel haragját nem tudta másként levezetni — elhatározta: megszökteti maga mellől a lányt. „Vagy megszakad, vagy megszökik" — gondolta. Akkor legalább adnak he­lyette mást, aki kedvére valóbb. Beleköpött széles, lapátszerü tenye­rébe, marokrafogta a méteres kaszát és nekiakasztotta a sűrű vastag rozs­nak. Vágásától négy-öt méterrel ar­rébb is rezgeti a száraz szalma. JUCI EGY PILLANATIG megdöb­benve nézte a vad sebességvételt. Az­tán, mint a gumilabda, beperdült Ferkó után a rendbe. Csak úgy repült kezé­ben a sarló. Katonás gyorsasággal sorakoztak utána a markok. „Azért sem hagysz el!“ — gondolta elszántan és még egy kicsit meg is szorította a kaszást, mert ott topogott a nyomában mintha ót is be akarná szedni a marokba. Meg kell hagyni, ha nem szép lány is Juci, jó dolgos. Apja, anyja szorgal­mas, munkaszerető emberek, öt is így nevelték. Csak hát, még túlságosan fiatal, gyengécske, alig 17 éves, most állt ki másodszor a tarlóra. Tavaly az édesapjával aratott, aki kímélte, nem úgy, mint ez a bolond, hóbortos Ferkó. És talán még a nyár sem volt ilyen túlfűtött, mint az idén. Ogy tüzel a nap, hogy az ember a veséjében is érzi a forróságot. Amikor kiértek az első renddel, Ferkó visszanézett. Juci ott állt mö­götte, pedig a többiek lemaradtak leg­alább egy negyed dülöhosszal. „No, jó, csak kapkodj — dünnyögte a bajusza alatt — annál hamarabb ki­dőlsz.“ Míg köszörült, a lány megigazí­totta rongyos cipőjét, úgy látszik, va­lamikor az édesanyjáé lehetett, mert nem egészen passzolt a lábára. Befordultak a következő rendbe. Ferkó ismét nekirugaszkodott. Széles rendet vágott, hogy még nehezebb dolga legyen Jucinak. Miska bácsi, a brigádvezető, rá is szólt: — Van úristened? Meg akarod sza­­kasztani azt a szegény lányt? Azt hi­szed, annak is olyan bivalyereje van mint neked? — Hadd szakadjon! — szólt vissza két vágás között a fiú. — Miért nem lett gróf kisasszony, akkor nem kellene neki markot szedni. — Ne féltsen engem, Miska bácsi! — nevetett a lány. — Nem az a legény aki vágja, hanem aki felszedi! „Még gúnyolódik is — szaladt össze Ferkó szájában a keserű nyál. — No, megállj!“ Teljesen keresztbe fordította a kaszát, hogy a penge egész hosszában fogott, s minden vágása egy lépés volt. Olyan gyorsan haladt a rendbe, mintha szabadon sétálna. Juci pedig megfordult, többé nem farral ment előre — ahogy errefelé Zimányban marokszedéskor szokás — hanem ahogy édesanyjától tanulta, aki tíz évig volt marokszedő a kápolnai uradalomban. Arccal állt a menet­iránynak, fél lábbal belerúgott a rend­be, ettől a mozdulattól egy csomóra szaladt a lekaszált gabona, hogy már kész is volt a marok, csak fel kellett kapnia, és beledobni a kötélbe. 11OSSZ0, VÉGEÉRHETETLEN volt a nap, mintha hozzáragasztottak volna egy másikat. A hólyagok lassan elfa­kadtak és a véres, nyers húst kezdte dörzsölni a cipő bőre. Este lett, amire a kévéket összehord­­ták és keresztekbe rakták. A kaszások ugratták Ferkót, hogy hiába akart, nem tudott kifogni a marokszedőjén. A lány fáradtan, fájdalmát leküzdve mosolygott az ugratáson. Arcára mocs­kos, alaktalan pettyeket rajzolt a por­ral kevert izzadság. Vékony szőke haja beletapadt a homlokába, de boldog volt, mert győzött. Ferkó egy pillanatig rajtfelejtette komor, felhős tekintetét. Csak most nézte meg először igazán és az otromba szive belefájdult a nézésbe. Egyszerre elfelejtett minden haragot, úgy meg­sajnálta a vézna, fáradt, sántító kis­lányt, hogy majdnem kicsordultak a könnyei. — Milyen a lábod? — tette hozzá ellágyultan. — Ah, semmi! Kicsit feltörte a cipő. Választ sem várva megragadta a lány bokáját, lerántotta lábáról a cipőt és a többiek ámulatára alvadt vérda­rabokat szedett ki belőle. HOGY Ml TÖRTÉNT ekkor a fiú lelkében, azt nehéz volna elmondani. Az arca megmerevedett, mint a kő. Hosszú ideig tartotta kezében mozdu­latlanul a rongyos cipőt, aztán letette és piszkos, durva ujjaival hátrasiml­­totta Juci homlokából a csapzott hajat. Majd hirtelen felugrott — s mintha elégtételt akarna szolgáltatni — kar­jába kapta a lányt, és úgy vitte végig a hosszú dűlőn az aratókra várakozó szekerekig. Gerencséri Megy a gőzös, megy a gőzös..,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents