Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-27 / 30. szám
J 1958. július 27. yfxabad Földműves A Trebisovi Állami Gazdaságban is befejezés felé közeledik az aratás. termést, hogy mielőbb felszánthassák a tadlót. Tudják, hogy ezzel már a következő évi termést gazdagítják. Oravecz Salrota, Mellété Pereszlényi képek Innen nem messze a templom és közvetlen a szomszédságában a községi hivatal, egy teljesen új épület. Mielőtt azonban odaérnék) még megpiróbálom összefoglalni eddigi benyomásaimat. De fülemet egy állandóan ismétlő hang üti meg, amely úgy tűnik, mintha valaki énekelne. Gondoltam vagy a templomban, vagy a községházán énekel valaki. Megvallom őszintén egyiket sem tartottam helyesnek. Az elsőt azért nem, mert buzgósága kifejezésére alkalmasabb időt is találhat a hívő ember, a második esetben pedig azért, mert ha valaki történetesen ittas állapotban ad kifejezést jókedvének ilyen időben, az egyenesen megbotránkoztató. Már majdnem a mínuszt szaporítottam jegyzetemben, amikor az ismeretlen „énekes“ alacsonyra eresztette hangját s megértettem, hogy a végén azt mondta, pont. így már mégsem énekelhetnek, gondoltam, s ahogy megközelítettem a községi hivatalt, felismertem Fényes István elvtársnak, a helyi nemzeti bizottság titkárának hangját, aki Jánosi Gábornak, a JNB képviselőjének küldendő beszámolót diktálta gépbe a szocialista munkaverseny félévi értékeléséről. — A kukorica vetési tervét 127 százalékra teljesítetük — hangzott tovább az éneklő diktálás. — A tervezett 30 hektár helyett 38 hektárt vetettünk. A sorközi megműveléssel május 19-én 78 százalékra álltunk. A cukorrépa vetési területét száz százalékra teljesítettük s az egyelési munkákat, a sorközi megművelést május 7-ig teljesen elvégeztük. A rét és legelő tavaszi javítását 154 százalékra teljesítettük. — De mi van az aratással, a csépléssel elvtárs? — szegeztem felé a kérdést, amikor benyitottam az ajtót. — Na végre... Jó, hogy jösz — szólt Fényes elvtárs —. Nemcsak akkor írjatok rólunk amikor sok a hiba és bő alkalom nyílik a kritikára, de akkor is, amikor eredményeink vannak. Hisz épp a napokban határoztunk úgy, hogy minden szövetkezeti tag a Szabad Földműves olvasójává váljon. Jó volna, ha már a mai naptól kezdve harminccal többet kapnánk. Megvallom, gyanút fogtam a kitérő válaszra, ezért megismételtem a kérdést. — Mi van az aratással Fényes elvtárs? Hallom, hogy áll a cséplőgép. Tehát megint a tavalyi kezdődik? Vanek elvtárs, a HNB elnöke vette át a szót. — Nyugodtan mondhatjuk, hogy az aratással már végeztünk. Ebben az évben a gépállomásra és a traktorosokra csak jót mondhatunk, mint ahogy a juhász szokta mondani, „nem a tavalyi“. Különben mivel látom hitetlenkedsz, ajánlom, gyerünk a határba, meggyőződni arról, amit mondtam. Szedelőzünk, de mielőtt útnak indulunk. érdeklődöm Kádasi István elvtárs panaszügyében. — Itt van — nyújtja át Vanek elvtárs a HNB határozatát azzal a megjegyzéssel, hogy ezt ma, de legkésőbb holnap a nevezettnek kikézbesítik. A kérést teljesítik. Jó tizenkét kilométert gyalogoltattak velem az elvtársak, de nem bántam meg. Az úton részletesen elmondták, hogy a páros versenyt, mely köztük és az ipolyhidvégi szövetkezet között áll fenn, a pereszlényi szövetkezet nyerte az első félévben. A fejlődésről Mokso elvtárs, a szövetkezet könyvelője tájékoztatott. Kötelezettségvállalásaik 256 797 koronát tesznek ki, amelyből már eddig 234142 koronát tgljesítettek. Az elmúlt félévi termelési tervükben az összes mutatókban 109,2 százalékot értek el, amiből a sertéshúst 105 százalékra, a tejet 103, a szarvasállomány tervüket 129, tehenek tartását 106, sertésekét 135, az anyasertésekét 141, juhokét 150 százalékra teljesítették. Az egy hektár földre eső hústermelést szintén 109,2 százalékra teljesítették. így sorolhatnánk tovább, de meg kell említenem azt is, hogy a szövetkezet kiszélesítésének időtervével is 124 százalékra állnak, ami azt jelenti, hogy ősszel szövetkezetük már az egész községet magábafoglalja. — Mivel magyarázható ez a szemmellátható fejlődés? — kérdem az elvtársaktól. — A változást a szövetkezeti tagoknak a szövetkezethez való jobb viszonyában, munkaerkölcsében látjuk, — mondja Vanek elvtárs — például a feleségem ma is már három órakor munkába ment. De ugyanígy a többi szövetkezeti tagok is. Jobb a vezetés, többet törődik a munkával a járási nemzeti bizottság is, személy szerint Kovács István elvtárs, aki minden fontos ügyben jön és segít. Különös változást lehet tapasztalni az asszonyok munkájában. Most már jobban járnak dolgozni a családtagok, mint azelőtt. Jó érzés volt látni sokszor, amint a szövetkezeti tápok ellepték a kapásokat. Most is a falu apraja-nagyja a határban szorgoskodik, ki a cséplőgépnél, ki a gabonaösszerakásnál, hordásnál, magtárban, mindenhol, ahol erre szükség van. A falutól már körülbelül 4 kilométer távolságra járunk. Köröskörül rétek, legelők. — Ott van ni! — mutatja Mokso elvtárs — a szövetkezet kacsafarmja. Szemünk előtt akácos erdőt látunk, mintha csak egy liget körvonalai bontakoznának ki. Szélében baromfiólak. Közvetlen közelében pedig egy tó, és amint odaérünk, látjuk, hogy vizén sok kacsa úszkál. Ügy játszanak a napfényben, mint fehér pillangók. Asztalos Mária, a HNB tanácsának tagja és Bállá Józsefné, a nőbizottság tagja etetik őket és természetesen gyönyörködnek is bennük. — Itt rövidesen még egy halastó és méhészet is létesül — mondja Mokso elvtárs. Hát ettől megfelelőbb helyet aligha talált volna a járás első kacsafarmja. Nem is kacsafarm ez, hanem a valóságban a pereszlényi szövetkezet aranybányája, melyben az első aszszonybányászok igen jól beváltak. A Á hőmérő higanyának szála 30 fokot mutat árnyékban. A nyári munkák kellős közepén tartunk. Utam Pereszlény községbe vezet. Pontosan egy éve jártam itt, s azóta két ízben is bíráltuk a Szabad Földművesben az EFSZ tagok munkaerkölcsét és a vezetőség munkáját. Vajon javult-e a helyzet és a szövetkezet gazdálkodása. Kutatom, keresem a változás jelét mindenben ami szemem elé kerül. A vonatról csak ketten szálltunk le a község esperes plébánosával. Jó jelnek véltem, hogy ilyen dologidőben nem utazgatnak a falu lakósai, hanem kint a határban dolgozik a község apraja-nagyja. Az utón vasvillás paraszt jött velünk szembe. — Mondja csak, mi van a géppel? Csépelnek már? — szólítja meg a pap.- Talán délután, mert tegnap kigyulladt az elevátor — válaszolt amaz bosszankodva. Az áldóját, gondoltam, már megint úgy kezdődik mint tavaly. Az előbbi jó jel mellé itt egy rossz jel, ami azt jelenti, hogy kezdhetjük elölről. De nyugtatott az, hogy a határban mindenfelé keresztekbe összerakva állt a learatott termés, s ez már maga is eredmény. Ahogy gondolataim rendezgetem, az utca jobboldalán az első házon szembeötlőn tűnik elém a 123-as házszám. Ez volna az? — s összehasonlításként előveszem zsebemből a levelet, amelyen feladóként ez áll: Kádasi János, Ipolypereszlény, házszám 123. Tehát ez az.- Már több helyre fordultam panasszal — olvasom a pirosceruzával aláhúzott sorokat. — A járási technikai előadóhoz is, de nincs semmi eredmény. Lakásterületem kicsi, nincs hová építeni. Pedig a szobámban még csak az asztal sem fér el. Ha ti sem seg-íttek, kénytelen leszek Prágába a minisztériumhoz fordulni. Hasztalan nyomkodom a kilincset. A kapu nem nyílik, mert Kádasiék is munkában vannak. Ezt is a pozitív tényezők közé jegyzem fel. Új út épül és köti össze Ipolyvisket, az ország egyik legjobb szövetkezetét, valamint' Százd községet Ipolysággal. Jelentősen megrövidül ezzel a távolság s ez gazdaságosabbá teszi a mezőgazdasági termelést. A képen Pereszlény községben modern gép rakja le a Selmec-patakon épülő híd alapjait gondjaikra bízott ezer darab kacsából 936 úszkál a tó hátán. Átlagsúlyuk darabonként 2 kiló. Ilyen asszonyok vannak Pereszlényben. Akik pedig még nem tudnak hasonló eredményt felmutatni, akiknek keze még nem bányászott annyi aranyat mint az említetteké, vegyenek példát a pereszlényi asszonyoktól. Végül örömmel kell bevallanom, hogy a csépléssel és munkaszervezéssel kapcsolatban felmerült kételyeink alaptalanoknak bizonyultak. Itt is nagy változást, javulást tapasztaltam a múlt évvel szemben. A nehézségek a kezdéssel függtek össze, most már jól halad a cséplés. Mire e sork megjelennek, már az utolsó zsákokba folyik majd az életet jelentő termés. A táblák szélén szép formás kazlakban áll már a szalma, s Manga elvtárs a szövetkezet elnöke arról is gondoskodik, hogy a letakarítás után nyomban elvégezzék a tarlóhántást. Ezzel is elősegítik a jövő évi még gazdagabb termést. M. S. juh- vagy sertéslegelőnek használják. Hiszen Mellétén is igyekeznek minél gyorsabban betakarítani a leratott A tkonyattájt motoros személyvonat futott be a gicei állomásra. Többnyire csinosan öltözött, jókedvű fiatalok szálltak le róla. Amint nekivátak a falucskának, vidám tercierébe fogtak. Kisvárattva, minden átmenet nélkül komolyra fordították a szót. Szapulták, szidták a szélsőséges időjárást: — Hát ez má' mégiscsak több a soknál... Annyi eső esik, hogy a főd se veszi be — duzzogot egy köpcös, csupaerő-csupatűz parasztfiú. — Jól mondod — tóditotta egy copfos, szőke lány —, ilyen felhőszakadásra, is, mint amilyen a minap volt, még az öregapám se’ emlékszik, pedig ammá’ közel jár a nyőcvanhoz. Végeszakadt a beszélgetésnek, mivel befordultak a főutcára, s ki jobbra, ki balra vette útját.., Száraz herétől hasmenés? Csaknem ránk esteledett, mikorra az állattenyésztő telepet bejártuk, istállóról-istállóra. Nézelődés közben az egyik állatgondozónak panaszra nyílt az ajka: elmondotta, nincsen szalmájuk, mert még a télen felfalták az állatok. Most meg fűrészporral kell aljazniok. Ilyenkor még tűrhető, de hogy néznek ki reggelre? Olyanok, mint a reterát. Amikorra valamennyit tisztába tesszük, hát mink vagyunk nyakig ganéjosak — hozzátette még, hogy száraz herét kapnak a növendékek, mégis hasmenésük van. Hogyan lehetséges ez? .— Nézze csak, ezt a takarmányt, —■ Viharos disputa Gicén mutatott egy villahegynyire valót, majd mentegetőzve hozzátette: — Annyira átrázzuk, mégis milyen ... "Dizony az jócskán kiszapult, barna és eléggé sáros, földes volt. Ettől a hasmenés, ettől a szerencsétlen bocik bélbántalma, kínja- baja. Az ilyen felületes takarmánymegválasztási módszer veszélyes játék. Legyöngül, tönkremehet könnyen az utánpótlás ... és kinek a kára lesz ? Mindnyájuké ! A szürke veszedelem A telepről visszamenőben kísérőm beszélte: — Itt van ez a Murány-patak, egész közel a telephez. Sokszor még jóformán a lábat sem lehet benm kiáztatni, olyen gyéren csordogál. Most meg? Az ebadta széltében rohan réten, mezőn át, mintha valaki kergetné. Betört a telepükre is. Az istállók között féllábszárig ért a szennyes, iszapos áradat. Leginkább a baromfifarmjukat veszélyeztette. De a takarmánykazlaik alját is jól meglöttyintette. — Vasárnap estére jött a jelentés Rőcéről, hogy készüljünk föl, álljunk résen, mert nagy víz várható. Ki is mentünk menteni a menthetőt. Ám, a szürke veszedelem olyan hirtelen lezúdult, a hegyekből, hogy oda lett a petrencékbe gyűjtött 28 hektárnyi széna termése. Tizennyolc hektárra valót meg lábon ért, amit- úgy beiszapolt, hogy hasznát nem vehetjük. Elég baj ez. Állatállományuk bizonyára meg fogja érezni, mert elvégre mintegy száz szekér széna, ment el“, ami jelentős kiesés. Pótlására nincs semmilyen kilátás. De ha összetartóbbak, nemcsak a tagság kisebbik részében ébred fel a közös vagyon féltésének érzése a veszély ódában, hanem mindnyájan, minden lehető módon mentik a menthetőt, akkor a nem „ment" volna el az összes szénájuk ... T7an egy jó közmondás: „Más kárán ' tanul az okos!” Hát a giceiek most saját kárukon tanulhattak. Drága tandíjat fizettek! Nem volt elég a tandíjból? Aznap estére a szövetkezet vezetősége taggyűlést hívott össze. Mikorra a telepről visszaértünk, már a szövetkezet irodájában gyülekeztek a tagok. A gyöngébb nemet is képviselte vagy tíz asszony, akik más üllőalkalmatosság híjján egy szalmazsákos ágyra telepedtek mindvalahányan. A férfiak meg — jobbára dologban elnyűtt, őszes szántóvetők — a hosszú lócán üldögéltek. Kilen óra lehetett, amikor Jakab János, a szövetkezet elnöke megnyitotta a taggyűlést, s a napirendi pontokat ismertette. Lényegében az aratás megkezdése és a munkaegységek utáni takarmány osztásával összefüggő kérdések megvitatása volta soron. — Ügy kell a munkát megszerveznünk — mondotta bevezetőben, tömören az elnök —, hogy az aratás is menjen, meg a szénabetakarítás is. 1\/Tajd az első ponton gyorsan, ripszropszra átsiklottak, pedig alapos megtárgyalást kívánt volna, főleg ami a szervezési részt illeti. Hiszen sok, a legtöbb múlik azon, hogy a közös gabonatermést mielőbb biztos helyen tudják. S nem ezt tették. — Heréből nem lehetne a munkaegységre járó takarmány felét kiadni — hozakodott elő Horváth István és Kelemen János tag az aratásnál „sokkal sürgősebb" kérdéssel. Arra hivatkozik, hogy a még lábon álló széna nagyrészt iszapos, hát jó lenne a vetett takarmányokból a háztáji tehénkének. — A szövetkezet marhája meg dögöljön éhen ? — pattant fel az öntudat lángja M. Kelemen András csoportvezetőben. Az előbbiek Tapolcát emlegették, hogy itt is ... — Ott is kellemetlenség volt belőle — érvelt az elnök. — Majd megkérdezem a járástól. —Mit nekünk a járás! Az parancsol? — kiáltott közbe valaki. — Senki nem tudja, mi a norma — dobta be a darazsat az elégedetlenebbek fülébe Kantóber János, az EFSZ volt régebbi elnöke, majd tovább tüzelt, - követelem, hogy mindenkinek a kezében papíron legyen, — A csoportvezetőnél, az Andornál van a norma, bárki megkérdezheti tőle — válaszolt nyomban az elnök. — Sokkal buzgóbban megy akkor a munka, ha mindenki tudja, mennyire jön ki — újrázott Kantóber, hogy maga mellá állítsa a tagságot. Ez egyszer igazat mondott, amit sokan helyeseltek. De amikor rá is sor került, s a taggyűlés a fejére olvasta, hogy a részére kimért kapálnivalót otthagyta, nem végezte el az ápolási munkát, — amiért munkaegységlevonás jár, mert a munkafegyelmet bőm lasztotta — nyomban megfutott a gyűlésről, otthagyva csapot-papot. Már-már úgy látszott, hogy a gyűlés vakvágányra fut, személyeskedéssé fajul... ám visszazökkent a rendes irányba, miután az egységbontó megfutott. r Toppén ideje, hogy e viharos tag-*-1 gyűlésből a tagok levonják a tanulságot. Szereljék le továbbra is az egységbontókat, a törtetőket, akik nem a szövetkezet gazdasági megerősödésére, hanem egyéni céljaik előtérbe helyezésére bújtogatják a kevésbbé öntudatos tagokat, felrúgják a házirendet, s az alapszabályokkal ellentétes álláspontra helyezkednek. Persze a helyes javaslatokat is figyelembe kell venni, s a hibák ellen állandóan harcolni. Hogy könnyen felismerjék soraikban ezeket a „szövetkezeti tag” nevet nem érdemlő, visszafelehúzó elemeket, szükséges mind szakmai, mind politikai tudásuk feltétlen gyarapítása. Csak így jutnak előbbre! Kovács István 3 Hektáronként három mázsával terven felül A melléted szövetkezet földjein is zúgnak a gépek, szorgoskodnak az emberek, folyik a harc a kenyérmagvak betakarításáért. A HNB segítségével készült nyári munkák időtervét úgy igyekeznek betartani, hogy a mukába bevonják az ifjúságot, de amellett a növénytermelési csoportokat az állattenyésztési csoport tagjaival is feltöltik. Ennek köszönhetik, hogy az árpát a tervezett időtől hamarabb learatták és elcsépelték. A hektárhozam is kelégítő, különösen ilyen viszontagságos időjárás után. Tizenkilenc mázsa árpát terveztek hektáronként, és huszonkettőt csépeltek. A sikeres munka elsősorban a fiatalokat dicséri, akik becsülettel helyt állnak a beosztott munkaszakaszon. Lassan a múlté lett az a régi rossz szokás is, hogy a tarlót hosszabb ideig nem szántják le aratás után, hanem
