Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-20 / 29. szám
6 Földműves 1958. július 20. Beszélgessünk az alkoholról BESZÉLGESSÜNK AZ ALKOHOL hatásáról világosan, értelmesen, becsületesen. Semmit hozzá nem téve, semmit el nem hallgatva, úgy, ahogyan a vegytan nézi, az élettan látja, és az orvostudomány értékeli. Ne arról beszéljünk most az egyszer, hogy „az alkohol öl, butít és romlásba dönt“. Ne azt vitassuk, hogy mit jelent az alkoholizmus a nemzetgazdaságnak, vagy hogy melyek a túlzott alkoholfogyasztás egyéni és társadalmi következményei. Csupán arról essék szó, hogy milyen hatással van az aethylalkoholnak az ember szervezetére. * Ä borszesz, vegyi nevén aethylalkohol aránylag egyszerű vegyület. Két atom szénből, 5 atom hidrogénből és egy hydroyl-gyökből áll. Színtelen, tökéletesen átlátszó, kissé csíjős szagú, erős izü folyadék. A cukrok erjesztése és lepárolása útján répából, burgonyából, gyümölcsökből és cukornádból nyerjük. Erősen vízszívó, még a patikai, úgynevezett koncentrált alkohol is tartalmaz 4 százalék vizet, tehát csak 96 százalékos. Könynyen gyullad, és megfelelő oxigén jelenlétében kék lánggal ég. A methánsorozat — methán, propán, bután — többi tagjának is megvan a megfelelő alkoholja. A methylalkohol vagy faszesz az aéthylalkoholnál is súlyosabb, halálos méreg. Szeszes italaink több kevesebb alkoholt tartalmaznak. Legtöbb — 40— 50 százalék — a pálinkában van. Az édesített likőrök már csak 30 százalékosak. A borban 10—15 százalékos alkoholtartalom van, de még a leggyengébb sör is tartalmaz 2—5 százalék alkoholt. AZ ALKOHOL MAGAS kalóriaértékű és igen jól emészthető. A szervezetbe gyorsan felszívódik, de könnyen ki is ürül. Magas kalória tartalmát a test könnyen felszívja, de nem tudja gazdaságosan felhasználni úgy, hogy az alhokol túlságosan drága kalória. Gyengeség esetén kellő töményen, kismennyiségben adva élénkítő hatású: növeli az étvágyat, javítja a kedélyállapotot, serkenti a vérkeringést, fokozza az ellenállóképességet, és pillanatnyilag erősíti a szervezetet. Ezért szívzavarok, fertőzőbetegség, lábadozás alkalmával sikerrel alkalmazható a gyógyításban. A hidegben átfázott, halálosan kimerült embernél életmentő lehet. Sorozatos, vagy nagy adagban való fogyasztása azonban idült vagy heveny mérgezést okoz. A heveny alkoholmérgezést részegségnek, vagy egyszerűen berugásnak nevezi a magyar nyelv. Oka az, hogy a gyorsan felszívódó alkohol az idegsejtekbe jut, és először izgatja, majd bénítja, végül mérgezi a központi idegrendszert. Ennek megfelelően a hevenyrészegség három szakaszra oszlik. Az első az izgalmi állapot: a mérgezett ilyenkor vidámmá válik, fecseg, locsog, énekel látszólag kitűnően érzi magát, gátlásai megszűnnek, és bizalmaskodó, közlékeny, tolakodó lesz. Olyanná válik, mint a mindent utánzó majom, miközben legféltettebb titkait kibeszéli. Erre mondja a néphit azt, hogy borban az igazság. AZ IZGALMI ÁLLAPOT után bénulást tünetek jelentkeznek. A mérgezett járása ilyenkor már bizonytalan, mozdulatai akadályozottak, nem tudja a szavakat rendesen kimondani, és az ingerültté, dühössé, veszekedövé, oroszlánná teszi. Ekkor kerül elő a bicska és a mulatság a bíróságon, vagy a legjobb esetben a rendőrségen folytatódik. A harmadik szakaszt a bénulások uralják. A mérgezett az asztal alá kerül, vagy • az árokpartra bukik. Gyakran hány, fetreng, összepiszkítja magát, aztán mély álomba merül, amiből csak kijózanodása után lehet felkelteni. Felébredését főfájás, levertség, nyomottság, étvágytalanság és gyomorfájások követik. Ezt nevezik „katzenjammernek“ — másnaposságnak. Arra nem lehet határozott választ adni, hogy a heveny alkoholmérgezésnek ezt a súlyos formáját egy-egy, esetben milyen mennyiségű szeszesital elfogyasztása idézi elő. Ez a mérgezett tűrőképességén, a szesz töménységén és az elfogyasztási idő rövidségén múlik. Minél gyengébb az ember, minél kevésbé szokta meg a szeszesitalt, minél töményebb alkoholt fogyasztott rövidebb idő alatt, annál gyorsabban. Azért veszedelmes a ruin meg a pálinka, mert azokban kerül leggyorsabban a legnagyobb alkoholmennyiség a szervezetbe. A MÁSNAPOSSÁG kellemetlenségeitől gyakran újabb alkoholfogyasztással akar megszabadulni a beteg. Kutyaharapást szőrével — mondja vidáman, és észre sem veszi, hogy mindennapos alkoholfogyasztóvá válik. Ez a mindennapos, rendszeres szeszesital fogyasztása teszi beteggé, idült alkoholistává az embert. Ez már komoly betegségnek számít. Az alkohol a betegnek jóformán minden szervébe eljut, és sorozatosan jelentkeznek az idült alkoholmérgezés legkülönbözőbb tünetei. A száj, garat, nyelőcső nyálkahártyáját makacs hurut kínozza. A gyomor mirigyeinek munkája kezdetben élénkebbé válik és javul az étvágy, de ez a javulás csak átmeneti. Rövidesen jelentkeznek az elhúzódó gyomorhurut tünetei, az étvágy fokozatosan romlik, soványodni kezd és reggel gyakran hányással kezdi a napot. A belek gyulladás tüneteit mutatják és gyakoriak a vissza-visszatérö hasmenések. A májsejtek fokozatosan tönkremennek az alkohol sorozatos méreghatása következtében ennek idővel természetesen májsorvadás lesz a következménye. A vese működő szövetei is sokat szenvednek. Az alkohol hatására igen gyakoriak a különböző szövetelfajulások és elhalások. Ugyanígy elhalnak a szívizomsejtek, majd a szívizomrostok is. Az elhalt rostok helyébe rugalmatlan hegszövet képződik, és a vér fokozott nyomására a szív kitágul, megnagyobbodik. A szívtágulásnak természetes következménye a vérkeringési zavar. Ez nemcsak nagyvérköri pangást jelent, hanem kisvérköri zavarokat is. Ennek, meg a fokozott dohányzásnak, a kocsma füstös, kormos levegőjének az eredménye az idült alkoholisták állandó köhögése, soha el nem műló légcsőhurutja. AZ IDÜLT ALKOHOLISTÁK szervezetének védekező ereje, ellenállása csökkent. Ezért sok közöttük a frissen fertőzött gümőkóros és ezért kapják meg könnyen az egyéb fertőző betegségeket is. A cukorbaj is gyakori az alkoholisták között. Okát egyelőre nem is ismerjük. .Végül az idült alkoholista szervezete gyorsabban kopik, hamarabb pusztul, s a részegeskedő sokkal gyorsabban öregszik mint a józan. , Sokat lehetne írni az alkohol idegrendszeri és szellemi hatásáról is. Arról, hogy ideggyulladásokkal, fájdalmakkal jár, hogy szédülés, főfájás, látási és hallási zavarok kísérik. Meg arról, hogy az idült beteg jelleme megváltozik. Alacsonyabbrendüvé, megbízhatatlanná, veszekedövé, környezete számára kellemetlenné válik, majd elbutul és a végén gyakran az ön- és közveszélyességet jelentő elmebaj tünetei között fejezi be szomorú életét. Ez a meztelen igazság tudományos szemmel nézve. HA SZELLEMI, JELLEMBELI elváltozásokról beszélünk, könnyű a válasz: lám, én naponta megiszom féldeci rumot, mégis becsületes, józan ember vagyok. De honnét tudja az illető, hogy a májában, a szívizmaiban vagy a veséjében nem kezdte-e már meg romboló Jiatását a naponként fogyasztott méreg ? Fontos az is, hogy a szesz majommá, oroszlánná és disznóvá, tehát mindenképpen állattá teszi az embert, de ennél még sokkal fontosabb az a sorozatos mérgező hatás, ami elől nincs menekvés, ami elöbb-utóbb utoléri a rendszeresen ivó, megrögzött alkoholistát. A szesz a világ legdrágább itala. Az ember egészségével fizet érte, ezt pedig nem éri meg a világ legjobb, legvígasztalóbb, legmámorítőbb itala sem. BUGA C. Értesítjük olvasóinkat, hogy az H „Alattomos ellenség“ című vitát j ezennel lezárjuk. A zárócikket • lapunk augusztus 10-i számában ■ közöljük. Tánccal és dallal az aratók közé JÓ MAGASAN JÁRT már -a Nap, a határ lassan elmerült az izzó fehér levegőbe. Zörögtek az utakon a szekerek, traktorok, aratógépek. Szerte a határban amerre a szem illát az aranyszínű vetések között fehérlettek az in-A magyarbéli tánccsoport tagjai fellépés után gek, pirosodtak a szoknyák, fáradhatatlanul mozogtak az emberek, a gépek és folyt a megfeszített munka. — Nem minden megy ilyen jól — mondta Neszméry elvtárs, a magyarbéli HNB titkára. S a gépekre panaszkodik. — A minap például a szenei járás kombájnainák körülbelül a 60 százaléka tartott „pihenőt“. Az aratási munkálatokból az ifjak is kiveszik a részüket. — Látja azokat a fürgén mozgókat? — szólt hozzápi egy napbarnított arcú, hajlotthátú bácsi, az az ifjúsági brigád. Nagyon jól dolgoznak. A CSISZ járási konferenciáján kötelezettséget vállaltak, s állják a szavukat. — Majd letörölte a gyöngyöző verejtékcsöppeket homlokáról s huncutul mosolyogva mondta felém. — A magyarbéli fiatalok nemcsak a táncról és énekről ismertek a környéken, hanem a munkában is híresek. — Hát igen. Nemcsak aratnak, de aratási kultúrbrigadókra is járnak, — vette át a szót Neszméry elvtárs. — Most vasárnap Udvardon léptek fel. — Tavaly negyvenkilencszer, ez idén körülbelül hússzor szerepeltünk, — szólt közbe Szabó Franciska, a CSEMADOK helyi szervezetének kultúrfelelöse, s egyben a tánccsoport vezetője. — Persze nem mindig ugyanazzal a programmal — folytatta — most egy vidám, zenés műsorral lépünk fel. Balogh Teri szaval, Svarda és Fülöp kultúrtársak rövid humoros jelenetet tanultak be, a tánccsoport a Szálkái mulatságot mutatja be, a zene- és az énekszámok sem hiányoznak. Elindultunk a díílöúton a falu felé. Az út kanyaróból előbukkant egy kerékpáros. Papanek elvtárs, a CSEMADOK járási titkára. Üzenetet, kérést továbbít. A rétiek szeretnék, ha a hét valamelyik napján a magyarbéli kultúrbrigád szerepelne náluk. Szabó elvtársnő nem utasíthatja el a kérést. A csoportra apellál és a csoport az esti próbán örömmel vállalja a vendégszereplést. Elértünk a kultúrhüzig. Nagyon szép. Egy nagy előcsarnokból két hatalmas terem nyílik. Vannak ugyan még hiányok a színpadi felszerelésben, de ezeket a népművelődési otthon segítségével pótolják. — A falu népe brigádmunkával építette. Május elsején avattuk — szólt Neszméry elvtárs. — Van is azóta élénk kulturális élet... Nemrégiben az Éles Marika menyasszonyi fátylát játszotta a CSISZ és a CSEMADOK színjátszó csoportja pedig Gogoly Revizorját adta elő sikerrel. — Énekre és táncra kaphatóak a fiatalok csak nehéz őket az agitációs munkába bevonni, — komolyodik el Neszméry elvtárs. — Falunknak már csak a hat százaléka kívülálló, s ezeket mihamarabb meg kellene nyernünk a közös gazdálkodásnak. Ebben bizony nagy segítségünkre lehetnének a fiatalok. MEG VAGYUNK GYŐZŐDVE, hogy amilyen lelkesen dolgoznak a határban A kultűrbrigád tagjai és szerepelnek a színpadokon, olyan lendülettel veszik ki majd részüket az agitációs munkából. Kegyetlenné vált a hőség. Déltájban már perzselt a nap és sovány árnyékok kúsztak ki a fák, a házak alól. A lágy szellő dallamot hozott a határ felől. — Hallja az aratók dalát — néz rám mosolyogva Szabó elvtársnó — ez műsorunk egyik száma. SOLC GITA ♦ A világ legfurcsább hala. Ceylon szigetén található a világ legfurcsább hala, amely mindössze 30 centiméter hosszú, s tíz napig is elél a szárazföldön, ahol addig barangol, amíg újra vízre nem lel. (szí) ♦ Ötvenmillió évvel ezelőtt élt állatok csontjaira bukkantak Kelet- Kazahsztánban a szovjet őslénykutatók (paleozológusok). • • Öregember nem vénember Malájföldön a nőszervezetek vádat emeltek Teng hu Mohammed Arif fin, a paraki szultán egyik unokatestvére ellen. A 66 éves Rómeónak ugyanis eddig 69 felesége volt és most akar házasságot kötni a hetvenedikkel — egy tizennégyéves leánnyal. A mohamedán egyházi törvények értelmében minden férfinek egyszerre legfejlebb „csak" négy felesége lehet. Tenghu eddig 66 feleségét kergetett el magától. Egy újságíró kérdésére, hogy mit tenne, ha újra kezdhetné életét, így válaszolt: „Természetesen, még gyakrabban nősülnék." A priccsen ülő csavargó cigarettára gyújtott, nagyot szítt rajta, egy pillanatra vörös fény villant a sasvárhegyi község fogda maszatos falain, aztán a torzonborz világvándora kényelmesen hátradőlt a korhadt, siránkozó deszkákon. i. Ne bőgj! — szólt rá a cigányra, aki a vasajtó mellett ült a földön és hangosan szipogott. — Mondtam már, ne bőgj! ismételte egy idő múlva,, hogy a cigány csak nem hagyta abba a jajgatást. — Hogyne sírnék —. panaszolta keserűen a cigány, — hisz olyan ártatlan vagyok, akár a ma született bárány, mégis bezártak... — Ha ártatlan lennél nem volnál itt — dörmögött a csavargó... JAROSLAV HA$EK: A községi fogdában i— Folyjon ki a két szemem, ha valami rosszat tettem! Csak rám fogták, hogy elloptam azt a fakót! Pedig ártatlan vagyok annyi bűn sincs rajtam, mint a patyolatfehér vásznon! Már két hete történt. Reggel kimentem a határba és a réten, a falu mellett egy csikót láttam, legelte a füvet. Jönnek a farkasok, gondoltam magamban, még széttépik, elpusztítják. Aznap vásár volt Szegeden. Csak nem hagyom a farkasoknak a csikót. Kantáron fogtam, ráültem és vittem a szegedi vásárra. Ott talán megtalálom a gazdáját. Vártam estig, senki se jött érte! Hát mit tehettem mást, eladtam. De hiába a nagy ártatlanságom, mégis hűvösre tettek! A cigány újfent elsírta magát. — Aztán egy héttel ezelőtt, — folytatta szipogva, — estefelé ott ültünk a tűz körül, egyszerre csak egy süldő furakodott közénk. Az isten küldte, mondta Gudzso, a vajda, fogjuk meg és süssük meg. Hát meg is ettük a süldőt. A csendőrök megtalálták a csontját. Elloptad, ordított rám az őrmester, pedig bizony ártatlan vagyok, tízszer húzzon össze a görcs, ha egy csöppnyi bűn akad bennem! — Inkább ismerd be, — tanácsolta neki a csavargó és a másik oldalára fordult, — kár bizonygatnod azt a te nagy ártatlanságodat! Loptál és kész. A hat hónaptól a Krisztus se szabadít meg. A cigány egetverő óbégatásba kezdett. Hogy egy kissé megnyugodott, megkérdezte: — Hát téged meg miért ültettek le? A csavargó felkacagott. — A magam ostobasága miatt. Az történt velem, hogy a szomszéd faluban a csendörállomásra is betértem kéregetni. Alázatosan kérek egy kis könyöradományt, szegény vándorember vagyok... Hahaha! A cigány abbahagyta a sírást és rajta is erőt vett a vidámság. — A fene tudta volna, hová visz az ördög, — magyarázta a csavargó. — A csendörállomás tábláját leszerelték, hogy újra mázolják. A csendőrök éppen kártyáztak, majd leesett az álluk, amint hallják: szegény vándorember vagyok, alázatosan kérek egy kis könyöradományt ... Persze tüstént rámsózták a négy napot, de a bíró megnyugtatott: He leülted, itt maradhatsz, kell az ember, nyakunkon az aratás. Harminc krajcárt kapsz napjára, meg amit megeszel ... Azt hiszi a jóember, hogy elment az eszem! Kéregetéssel háromszor annyit is megkeresek. Itt az alföldön még érdemes koldulni, adakoznak az emberek... Akarsz egy cigarettát? — fordult a cigányhoz. — Isten fizesseí — hálálkodott a cigány — jól esik egy kis bagó... Hát azt hiszed, hat hónapot kapok? ~AAegcsikordult az ajtó, odakint szurony villant, egy embert belöktek a kóterbe. Mögötte ismét kattant a zár. — Isten hozott cimbora! — fogadta a csavargó és gyújtót sercintett, hogy szemügyre vegye az újonnan érkezettet. — Hogy kerültél közénk? A fogadó új lakója, egy fiatal parasztlegény felsöhajtott. — Lány miatt, — mondta cs lassan leereszkedett a priccsre. A csavargó mosolygott. — A lányokkal mindig baj van ... Mondd el csak szaporán hogy történt? A legény sóhajtott megint egy nagyot, aztán belekezdett: — A bíró lánya után jártam, ma van az esküvője. Aztán megmondtam, hogy ma bizony lakodalom nem lesz. A bíró inkább lecsukatott, nehogy hergelődjek a lánya nászán. — Hát kellett ez neked? — korholta d csavargó. — A hatalommal ne cicázz, mert csak magad látod baját. Kár egy lány miatt... Minden újjadra tíz is akad. — Csakhogy ez már harmadszor történik meg velem — panaszolta elbúsultan a legény. — A bírónak három lánya van, egyik szebb a másiknál. Mindegyiknek udvaroltam és mindegyik máshoz ment férjhez, engem meg a mennyegzö napján hűvösre 'tettek, nehogy bajt csináljak. Pedig hát én olyan ember vagyok, hogy a légynek se ártok, csak a szám jár, de álmomban sem jutna eszembe, hogy kárt tegyek valakiben. A legjobban az búsít, hogy most nem táncolhatok a lakodalmon. A csavargó nem válaszolt, fütyülni kezdett valami vidám nótát, egy idő múlva megszólalt: — Látod, így jár az ember a lányokkal. Ha nem volnának, én se volnék ma koldus, világvándora. — Úgy bizony, a lányok, — folytatta csendesen, — lány miatt késettem meg a barátomat, érte ültem három évet. lány miatt ittam el minden jószágomat, így lett belőlem keregetö. Miért is vannak lányok a világon? A csavargó elhallgatott, majd ismét felcsendült vidám füttydala. T^ste a faluból behallatszott a ki5- ^ terbe a részeg lakodalmasok vidám dalolása. A cigány, meg a csavargó már horkolva aludt, csak a parasztlegény sóhajtozott: — Miért is vannak lányok a világon?
