Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-21 / 51-52. szám
ß falsad Földműves 1958. december 14. A megzabolázott Latorca Hej, Latorca, de sok átok fűződik nevedhez! Évszázadok óta csak féltek, rettegtek az emberek a nyugodtan folydogáló Latorcától, mert nem olyan ártatlan folyó ez, amilyennek kinéz. Tavasszal, ősszel ki-kiönt a partmenti földekre, s csak kiázott vetést, bánatot hagy maga után. S nem tettek semmit, hogy a folyó garázdálkodását megakadályozzák? — kérdezhetné valaki. Érdemes-e a szövetkezetben dolgozni...? UJ erővel indultak Természetes, hogy érdemes. Mikor volt ilyen jó helyzete a parasztembernek, mint most? Megvan mindene, ami szükséges. Hol volt régen a faluban autó, motorkerékpár, stb. Csak dolgozni kell, most van minden. Az elmúlt nyáron Páskaházán egészen új dolog történt: megalakult a szövetkezet. Azóta állandóan gyarapszik a tagok száma, s nemsokára elérjük, hogy Páskaháza szövetkezeti faluvá válik. Az élet is új erővel indult. Az emberek ásták a gödröket, állították az oszlopokat, szorgce kezek a villanydrótot húzták. Végre október hetedikén kigyulladt a villany. A moziban új vetítőgép kezdte el működését. A szövetkezetesek most már villanyfény mellett beszélik meg közös problémáikat. Mert a tagok tudják, hogy vannak még hibák, melyeket orvosolni kell; épp ezért gyakran egybegyülnek, hogy egyesült erővel távolítsák el. azokat. Egy-egy jó javaslat elhangzása után aztán újult erővel, friss lendülettel látnak hozzá a megvalósításhoz. A tagok minden szakaszon szorgalmasan dolgoztak, csakhogy a tervezett időre elvégezzék az őszi munkákat. Különösen a föld istállótrágyázásánál igyekeztek. Még a kilencven éves Ragyma János bácsi is kemé-A balogfalvi szövetkezetesek ebben az évben sikeresen elvégezték az ősziek vetését. Sajnos, a mélyszántással egy kicsit elmaradtak. Pedig a lófogatok is segítettek ebben a munkában. Nem, mert a környék kiskirályainak, 1 a Majláth grófoknak nem számított, 1 hogy a szegénységnek bérbeadott föl- c dekr'ól a Latorca elrabolja a verejtékes c munka gyümölcsét. A szegényparasz- 1 tok, a folyó partjaihoz közel megliú- ' zódó házacskákban csak álmodoztak ! arról, milyen jó is lenne gátat emelni 1 a pusztító víz elé, megfékezni a könyörtelen folyót. t Aztán új idők jöttek. Robogó harc- ; kocsikat, dübörgő tankokat látott a • Latorca. Örömtől ragyogó arccal kö- ‘ szöntötték a felszabadítókat a Latorca- ( menti emberek. Majd munkához láttak. Összeszántották kisdarab földjeiket, szövetkezeteket alakítottak. De a folyó még e sok soha nem látott dolog nézése közben sem nyugodott. Végül 1954-ben hatalmas gépszörnyetegek ; érkeztek, furcsa emberek, akiknek , szemében elszántság izzott. Ezek a < különös munkások végigjárták a fo- I lyót, méricskéltek, tanakodtak — és | fejetetejére állították a világot a Latorca partján. Kiirtották a fákat, ahol zavarta a töltés építését, s a gépek segítségével egyre magasabb, szélesebb tett a balparti gát. Már csak a jobboldali védőgát építése van hátra, s ha azt is befejezik; kész lesz, amiről riagyapáink még csak álmodtak. Hej, Latorca, megzaboláznak! Ezentúl csak akkor öntözöd majd a földeket, ha az emberek is akarják. Majd úgy irányítanak, hogy átok helyett áldást teremjen a vized. Bő termést, nyugalmat, boldogságot, egyre szebb életet. Palágyi Lajos, Boly nyen markolta a villanyelet. Egy nap 12 szekér trágyát vitt ki a földekre. Természetesen, ő maga rakta meg szekerét. Aki rosszul dolgozott, azt kinevette. Igaz, kinevetni való nem sok akadt, mert Simon Károly, Körösi Lajos, Máté Lajos, Virág László, Simon Albert, Körösi Sándor, Sebő Lajos és a többiek is derekasan dolgoztak. Nagy és merész terveik, melyekkel gazdaságukat akarják felemelni, ilyen szorgalom és összetartás mellett, biztosan valósággá válnak. Sebő Piroska, Páskaháza Szövetkezetünkben Illés Lajos zootechnikus egyik legjobb dolgozója a szövetkezetnek. Nem számít neki eső vagy szél, ő mindig megy és dolgozik. Az eredmény persze nem marad Közös akarattal Jőlészen 1952-ben alakult meg az EFSZ. Kezdetben húsz tagja volt, de az egyre szaporodó kezdeti nehézségek a tagság csökkenéséhez vezettek. Javulás csak ez év szeptemberében állott be. Jőlész ma már szövetkezeti falu. Az EFSZ 500 hektár földterületen gazdálkodik. Ebből 80 hektár legelő, Kiküszöbölik a hiányosságokat — Majd a jövő évben minden másképp lesz — bizakodik Mihali János, a könyvelő. Erre következtetni engednek a kongresszust megelőző vitagyűlésen hozott határozatok. A gyenge tápe^ejű talajokat szerves trágyával fogják javítani, miközben a szállítási költségeket a minimumra csökkentik. Ezt úgy érik el, hogy a trágyázandó területen karámokat létesítenek. Az alomszalmával meghintett karámba zárják be a legelőről hazatérő növendékmarhákat. így a keletkezett trágya mindjárt a helyszínen van. A közelmúltban elkészítették a gyümölcsös és a szőlő telepítési tervét, valamint annak húsz évi költségvetését. Ahogy megkapják a rigolérozó-gépet hozzáfognak az előkészítési munkálatokhoz. Eddig nem volt közös istállójuk. Most, amikor annak építése befejezés előtt áll, az állatállomány számát is felemelik a tervezettre. A hiányosságok kiküszöbölésével teljesítik majd a rájuk váró feladatokat. Fazekas József, Vágsellye 5 ha földterületet pedig gyümölcsösítettek. Ami a tagság munkáját illeti, elég ha megemlítünk annyit, hogy a rozsnyói járásban az elsők közé tartoznak. Találkozunk hibákkal és nehézségekkel is. A sertésistálló felépítéséhez szükséges anyagot nem tudta a szövetkezet beszerezni. Az állatok szállása egész őszön a karám volt. A fiatalság sem kapcsolódott be aktívan a mezőgazdasági munkába. Ezt a nehézséget úgy próbálják kiküszöbölni, hogy Kovács Zoltán tanítóval az élen szövetkezeti munkaiskolát nyitottak, ahol az ifjúságot, valamint az EFSZ tagokat a föld szeretetére és a szakmai ismeretek elsajátítására tanítják. Közös akarattal szeretnék a hibákat kiküszöbölni, ami bizonyára sikerül is. Pálinkás Gyula, Rozsnyó Rák bácsi kedvence Bevallom, nem azért mentem Kéméndre, hogy Rák János bácsival tereferéljek. De ha már így történt, annak igazán csak örülni tudok. Hogy miért? Hát csak azért, hogy Rák elvtárs állandóan lót-fut, egyszóval nincs egy szabad perce sem. — Kora reggel már az istállóban van — mondja Ferencz István agronómus. — Amikor pedig megetette, megpucolta a Bözsit, Mancit, Sárit, stb., úgy eltűnik mint a kámfor... De ne gondolja, hogy a munka elöl bújik. Ellenkezőleg! — Őszintén mondom — folytatja az agronómus — három olyan embert sem talál a kéméndi szövetkezetben mint Rák János! Az ö kezében ugyanolyan ügyesen áll a villa, mint a kasza vagy a kapa, olyan lelkiismeretesen gondozza a lovakat mint a csikókat — és egyformán is szereti őket. Ügy mint sajátját! Hiszek a szavában, mert így láttam. S amikor pedig megtudtam, hogy Rák János havonta száz munkaegységet is ledolgozott az említett szövetkezetben, azt mondtam — és most is azt állítom — megérdemli! Végül pedig annyit, sok ilyen szorgalmas és becsületes ember kéne a kéméndi szövetkezetbe! —kó A naszvadi fiataloknak már nem hiányzik az ezelőtt kiváltságosán városi sport. Ritka gyermek, aki korcsolyát kötve, naponként ne kergetné a korongot Borravaló Akarja, hogy magánkönyvtára irodalmi művekkel gazdagodjék? Cédulákat osztogattam a kis falu embereinek. Előregyártóit tápok voltak, nekem csak a nevet, címet kellett beírnom, meg azt, hogy mikor „született" a borjú. Egy őszbajszú, csizmás bácsi lépett be a tanács irodájába. — Jó reggelt Mihály bácsi! köszöntem neki. — Talán megint fialt a kocája? — Igen, de keveset. — Hányat? — Hatot, de elbírt volna tízet is az a nagy állat. — Majd csak kerül több is máskor — koppantottam egyet a bélyegzővel s átnyújtottam Mihály bácsinak az írást. — Megköszönöm — hajtotta össze. — Hanem itt van-e! Igyon egy pohár sört a jövő évi termésre, meg az egészségemre — bontogatott pislogva egy gyűrött tízkoronást. — Ingyen van ez Mihály bácsi! — dőltem hátra a székben. — Jó, jó, tudom, dehát... Kinyújtott merev kezében remegve szégyenkezett a tízkoronás. — Pedig — sóhajtott — azért, mert szegény vagyok, nem loptam. — De maga dolgozott meg érte Mihály bácsi, én a munkámért megkapom a fizetést... Mihály bácsi nem szólt, feltette kalapját és kiballagott az ajtón. Nem is köszönt, csak másnap, amikor az utcán találkoztam vele, de akkor kétszer akkorát, mint máskor szokott. K. F. trrrLMŰSZAK UTÁN Szegény Télapó! Mennyi szidást kap, ha nem úgy történt, ahogy az ajándékvárók kívánták. Pedig neki is könnyebb lett volna ablakba rakott csizmákkal a Télapót várni. Lépjen be az MKBK (Magyar Könyvbarátok Köre) tagjainak sorába! Évenként négy könyvet kap a kötelező sorozatból, darabonként 12.— Kcs-ért, egészvászon kötésben, színes borítólappal. Az ún. nem kötelező sorozatban ugyancsak négy könyv jelenik meg évenként a hazai és a világirodalom remekeiből. Mindazon tagok, akik az 1959. év folyamán a nem kötelező sorozatnak mind a négy könyvét megrendelik, ingyen még ötödik jutalomkönyvet kapnak (Kukucin: Ifjúkori éveim). Küldje el a mellékelt belépési nyilatkozatot az MKBK címére, Bratislava, Martanovicov a ul. 10. Az 1958. év kiadványaiból még a következő könyveket is megrendelheti: A kötelező sorozatból: Jókai Aranyember; Nemcová: Falu a Sumavában; Platov: Hét szál fű országa: Flaubert: Bovaryné. A nem kötelező sorozatból: Mikszáth: A yén gazember (Kcs 11,70); Feuchtwanger: Rókák a szőlőben (Kcs 51,20); Hecko: Vörös bor (24.— Kés). .............................................. Itt levágandó! .............................................. BELÉPÉSI NYILATKOZAT Ezennel kijelentem és sajátkezű aláírásommal megerősítem, hogy a Magyar Könyvbarátok Körébe állandó tagként belépek. Kötelezem magam arra, hogy e kör ún. kötelező sorozatának évente megjelenő négy tagkönyvét, egyenként 12.— Kés postaköltség árán, utánvéttel szállítva, átveszem. A kötelező sorozat könyveiméi: A könyvek ára: 1. Peter Jilemnicky: Garammenti tagok számára bolti ára kb. krónika....................................... 12.— Kés 17.20 Kcs 2. Őrtüzek a hegyekben .... 12.— Kés 18.30 Kcs 3. Jókai Mór: A két Trenk ... 12.— Kcs 19.— Kcs 4. Jaroslav Vávra: Ahmed éhezik 12.— Kcs 17.50 Kcs A nem kötelező sorozat könyveiméi: kb. kb. 1. Emil B. Stofen: Viharfelhők . . 24.- Kcs 27.50 Kcs 2. Nevető magyar Dekameron . . 23.— Kcs 28.— Kcs 5. Erana Srámek: Ezüst szél . . 12.- Kcs 15.20 Kcs 4. Nikolaj Csukovszkij: A balti égbolt ....................................... 16. - Kcs 20.— Kcs Az MKBK azon tagjai, akik az év kötelező sorozata mind a négy kötetén kívül a nem kötelező sorozat valamennyi könyvét is megrendelték és megfizették, az illető esztendőre, ingyen kapják meg Kukucin: Ifjúkori éveim című regényét (nem tagok számára kb. 19.20 Kcs az ára). Név: .......................................................... Foglalkozás: ......................................... Lakóhely: ................................................. Utca és házszám:................................... Posta: ....................................................... Járás: .................................................... Munkaadója és annak címe: ..................................................................................... Dátum: .................................................... Szíveskedjenek olvashatóan kitölt ................................................................. eni! Sajátkezű aláírás el. A múlt évi évzárón kapott összegen motorkerékpárt vett és megrendelte a négyszemélyes személygépkocsit, amit már kézhez is kapott. Illés Lajosnak n^m kell már kerékpáron járnia a telepre. Szebbé teszi életét és könnyíti munkáját az embererét kímélő motor. Molnár János, Boly rA KARDNYELŐ BALESETE ' Jelentik a cirkuszigazgatónak; — A kardnyelö nem. léphet fel ma este. — Miért nem? — Mert halat ebédelt és a torkán akadt eav szálka. — Kéményseprő! — ujjongnak a gyerekek. — Vajon milyen szerencsét hoz?
