Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

1356. október 19.

Jzabati

Földműves

3

Egyenjogú állampolgárok

A losonci járásban is egyre több figyelmet szentelnek annak a néprétegnek, amelyiket a kizsákmányoló kapitalista rendszer fekete koldusseregnek tartott, s a fasiszta elnyomás éveiben mint „cigány fajt“ kipusztításra ítélt.

Ennek a néprétegnek annyi joga sem volt, mint a többi elnyomottnak. Már a puszta létük is veszélyeztetve volt. Kitelepítették őket a falvakból, az emberi közösségekből.

Ma azonban egyenjogú állampolgárai hazánknak. Joguk van a munkára, a kultúrált életre, melyhez népi demokratikus rendszerünk minden lehetőséget megad.

Csak a sokévtizedes elnyomás következtében még nem mindegyik tud élni a rendszerünk nyújtotta jogokkal. Járásunkban jórészt már hozzáidomultak környezetünkhöz, s a többi meg jobbára jó úton halad a munkaközösségekbe, a termelőmunkába való teljes bekapcsolódás felé. Természetesen, akad még közöttük olyan Is, akiknek állandó lakhelye nincs, s munka nélkül dologtalanul ténfereg. Ezek egy része tudatlanságból, más része meg szándékosan nem használja ki a munkalehetőségeket. Ez nem kizárólag az ő hibájuk, hanem a helyi szerveké, amelyek elhanyagolják a felvilágosító munkát. No meg a helybeli lakósság hozzájuk való viszonyában is változásnak kell bekövetkeznie. Szakítaniok kell a régi előítéletekkel, amelyek mindmáig fékezői az egymásközti jóviszony kialakulásának.

Járásunkban az említett hiányosságok leküzdésére állandó felvilágosító munka folyik. A JNB és a helyi nemzeti bizottságok a járási Művelődés Háza, továbbá az Egészségügyi Tanácsadó dolgozói sorra látogatták a nagyobb cigánytelepeket, s rövidebb-hosszabb filmeket vetítettek, előadással egybekötve. Nem hanyagolták el az aktívákat sem; ezen összejövetelekre a cigányszármazású példás dolgozókon kívül meghívták a munkakerülőket is. Nagy jelentőségűek voltaka Tőrincsen, Rappon, Vilkén és Mucsányban megtartott népgyűlések is, amelyeken több cigányszármazású lakos is megjelent. De nemcsakhogy résztvettek, hanem felszólalásaikban elmondották panaszaikat és javaslatokat is tettek, amit á HNB a helyzetnek megfelelően megvalósít, illetve orvosol. Sok kérdés a személyi- és köztisztaságra vonatkozott, meg lakással, épületanyaggal kapcsolatban hangzott el.

Mindezeket az intézkedéseket a telepeken végzett kutatómunka egészíti ki. Továbbá az írni-olvasni nemtudókkal: tanfolyamokat rendeztek Losoncon, Tamásiban, Lónyabányán.

A zenész-szakmát folytatóknál a

képességet, a tudást és a munkaviszonyt vették alapul. Csak azok űzhetik ezt a szakmát, akik a feltételeknek megfelelnek.

Habár sokat tettek a losonci járásban, de még van mit tenni. Rappon például nemcsak az anyagi jólétükkel törődnek, hanem a kultúrális nevelésükkel is: a cigányszármazású ifjakat bekapcsoltak a kultúrmunkába, a tömegszervezetekbe. Ugyanez a teendő másutt is.

A nemzeti bizottságok találják meg a módját arra, hogy munkalehetőséget, lakást, vagy házhelyet biztosítsanak nekik, amire építhetnek. Ez a leghatékonyabb eszköz a népnevelőmunkán kívül e sokat üldözött népréteg életszínvonalának felemelésére.

Szanyi József, Losonc

A Calgóci Állami Gazdaság állattenyésztésében a legjobbak közé a sertéstenyésztés tartozik. A siker elérésénél nagy érdeme van Buday elvtársnak és feleségének, akik 58 sertést gondoznak.

Nagytárkányi rendetlenség

A nagytárkányi EFSZ udvarán már vagy hat hónapja félrelökve szomorkodik egy elárvult teherautó. Minden oldalról kikezdte az idő vasfoga. Ám, ha jobban körülnézünk a gazdasági udvarban, még sok minden szembeötlik. Gépek, gazdasági szerszámok szanaszét hevernek, csakhogy meg nem szólalnak ...

Van egy ismert közmondás: Rend a lelke mindennek! Ehhez tarthatnák magukat a nagytárkányi EFSZ vezetői is; mert rossz bizonyítvány a rendetlenség. -kaszi-Télen is nélkülözhetetlen táplálékunk a káposzta. — A késmárki szövetkezetesek olyan bő mennyiségben termelték, hogy sok vagonnal adhatnak közellátásunknak

Kevés tehén, sok ló

A tervszabta állatsűrűség szarvasmarhából járásunkban 47 darab. Ebből 21 a tehén.

És hol tartanak most a járás szövetkezetei? Negyvennyolc és félnél. Hogy túlhaladták a kitűzött célt a dunaszerdahelyi járásban, az köszönhető a járás ama 24 szövetkezetének, amely nem elégedett meg a negyvenhéttel. Ezek közé sorolható a budafai, dunatekési. bakai stb. szövetkezet, ahol 65, 60, 59 .. . szarvasmarha jut száz hektárra.

Viszont 18 szövetkezetben elmaradnak az irányszám teljesítésével. Többek között a bösi EFSZ is, amely legnagyobb a járásban. Náluk 100

Kevés a munkaerő

A rimajánosi szövetkezetnek 860 hektár földterülete van. Ebből 650 hektár a szántó, a többi rét és legelő. Ezen a földön 130 szövetkezeti tag dolgozik. A számot tekintve nem is tűnik kevésnek, de ha utána nézünk, bizony szomorú tényeket állapíthatunk meg. 20 éven aluli fiatal egyetlen egy van. 20 férfi és 50 évesnél fiatalabb nő 21 dolgozik, a többi tag 60—70 éven felüli. Nem csoda tehát, ha azt mondják: kevés a munkaerő. Hogy hol vannak a fiatalok?

A múlt idők bűne, az egyke átka uralkodik a faluban. Ahol pediy mégis akad egy-egy gyerek, az az

iparban dolgozik, vagy tanul. A szülök, látva a rohamosan fejlődő ipart, nem törődve a földdel, küldték gyermekeiket: Inkább suszterinas légy, mint paraszt!

Itt is kísért a múlt; amikor a parasztember a földtől csak verejtékező munkát, kínlódást, s nagyon kevés áldást kapott. A szülök ettől az áldatlan munkától féltették gyermeküket, amikor azt mondták: menj a városba, az iparba. Sokat kell bizonyítanunk, meggyőznünk, hogy nem kell félni, ma már nem kíván annyi verítéket a föld.

GACSÓ ISTVÁN, Rimajánosi

hektáronként mindössze csak 39 db. szarvasmarha jut.

Amíg a szarvasmarhák darabszámát illetően tűrhető a helyzet, addig csöppet sem vigasztaló a tehenek esetében. Csupán két EFSZ, a vámosfalvi és az ítei érte el, illetve haladta túl a százhektáronkénti huszonegyet.

Ezek után senki sem csodálkozhat azon, hogy járási méretben átlagosan 134 liter az egy hektárra eső tejtermelés, a napi tejhozam 6.4 liter. Legmagasabb a napi tejátlag a cséfalvai EFSZ-ben (9.9 liter), legalacsonyabb a csallóköznádasdiban: 3.7 liter.

Az utóbbi oka? Kevés és gyengeminőségű a takarmány.

Ez az összehasonlítás során kiütköző nagy eltérés gondolkodóba ejtheti a lemaradozó szövetkezetek vezetőit. Iparkodjanak az előttükjárókat utolérni! Ez csak úgy lehetséges, ha jóval nagyobb gondot fordítanak a tehénállományuk mennyiségi és minőségi fejlesztésére, elegendő és jó táperejű takarmány biztosítására.

Még egy egészségtelen tünet van járásunkban. S ez: a lótöbblet. Szakemberek számítása szerint járásunk EFSZ-eiben mintegy 600 darab lovat tartanak fölöslegesen. Ez egyáltalán nem kifizetődő: elsősorban ezek a lovak takarmányt fogyasztanak, melyből amúgy sincsen bőven, másodszor helyet foglalnak, s nem utolsósorban gondozásuk munkaerőt köt le, s ugyanakkor a munkaegység is fogy . Komáromy Dezsőné,

Egy modern gyorshízlalóban

létesített nyitott termekbe kerülnek. Egy hízlalási időszak alatt legalább 80Ó baromfit gondoznak. A betontalajt fürészporral hintik, hogy tisztán tudják tartani a kacsákat, libákat. Vízsugár segítségével távolítják el a 400-700 férőhelyes termekből a piszkot.

A termekkel szemben van a csirkenevelő. A elféri keltetőkből idekerült 5—7 napos csirkéket mesterségesen fűtött termekben helyezik el. Az innen kikerült csirkék pedig a gyorshízlalóba kerülnek. A pulykák szintén a legelőkön, a kis tó közelében híznak. Jelenleg 200 darab yár levágásra.

Ä féltett szárnyasok gondosan öszszeállított étrend szerint kapják az eleséget. Az összeállítás biztosítja a tápanyag, a kalória s a vitaminok kellő mennyiségét.

A hizlalás befejezése után a szárnyasok a modern vágóba kerülnek. Itt a futószalagon villamos árammal elkábítják, majd levágják, leforráz-Malackán, ott, ahol valamikor vízimalom, később pedig terpentin gyár állott, most modern gyorshízlalő működik. A nyugat-szlovákiai cíferi baromfiüzem részlege.

A felvásárlőüzemekből idekerült kacsák libák, pulykák a folyóparton

így néz ki a malackai gyorshízlalő baromfivágótolepe

zák, megtisztítják és kibelezik őket. A fogyasztási szövetkezetek kívánságára még kisebb darabokra szét is metélik. Csomagolás után a hűtőszekrényekben raktározzák.

Az üzem munkásai - akik többnyire nők — azt a kötelezettségvállalást tették, hogy a karácsonyi vásárra 20 ezer libát, 8 ezer csirkét és 200 pulykát szállítanak. (eá)

Elektromos fogót tart kezében Skri bik elvtárs. Ezzel kábítják el a levágásra szánt szárnyasokat

Szakképzési problémák a somorjai járásban

Az utóbbi évtized alatt falvaink forradalmi változáson mentek keresztül. Nemcsak utat tört a szövetkezeti gazdálkodás, hanem ki is terebélyesedett. Immáron tízéves múltra tekinthet vissza, mely idő alatt mintegy 12 ezerre szaporodott az EFSZ-ek száma. Hazánk mezőgazdasági földterületének már háromnegyedrészén folyik — az állami gazdaságokat is beleértve — szocialista, nagyüzemi gazdálkodás.

Mindez azt jelenti, hogy nap mint nap közelebb jutunk a nagy Célhoz: a mezőgazdaság átépítésének győzelmes befejezéséhez.

A közel tíz esztendő leforgásával sokezer földműves és hajdani cseléd vált a hatalmas szövetkezeti gazdaság szakavatott irányítójává, a magas terméshozamok és az állattenyésztés igazi mesterévé. ...Am, ha nyitott szemmel járunk, megállapíthatjuk, hogy vezetnitudó, jó szervezóképes emberekben mégsem nagyon bővelkedünk. Pedig az alsó- és felsőfokú mezőgazdasági iskolák is évente több százzal gyarapítják a szakembergárda létszámát. Ehhez számíthatjuk még a 3 éves szövetkezeti munkaiskolákon végzetteket is (csupán az 1957/58. tanévben közel hét és íélezren fejezték be ezt az iskolát a szlovákiai EFSZ-ekben).

Tehát nagyon lényeges és sürgős feladat: a szakkáderek és szövetkezeti vezetők szakképzésének meggyorsítása. Egyre jobban előtérbe tolja ezt a kérdést a növekvő termelési feladatok teljesítése. A XI. pártkongresszus által kitűzött feladatok nem könnyűek, de teljesíthetők. Természetesen, a mezőgazdaságtudomány, a gépi technika- és a szakképzettség eddiginél jobb felhasználásával.

Lássuk hát, mi a helyzet a somorjai

járásban ?

Szándékosan választottuk ezt a járást, mivel az itteni EFSZ-ek nagy feladatra vállalkoztak. Egy évvel hamarabb akarják teljesíteni a második ötéves terv mezőgazdasági mutatószámait.

Első utunk a JNB mezőgazdasági osztályára vezetett. Itt felkerestük Bankó elvtársat, az EFSZ-osztály vezetőjét, aki a szövetkezetek egyik legjobb ismerője. Közvetlenségével kellemesen meglepett bennünket. Tőle tudtunk meg egyetmást, hogyan is törődnek egyes szövetkezetekben a vezetők a szakmai-politikai nevelés kérdésével, az arra megfelelő tagok mezőgazdasági szakiskolákba küldésével, továbbá a kétéves tanulóviszonyra fiatalok megnyerésével?

És ó beszélt:

— Ami a káderek állandósulását és a szakképzéssel való törődést illeti, első helyre sorolhatom a somorjai gFSZ-t.

— Hiszen ez a szövetkezet egyike volt a legrosszabbaknak.

— Nem téved. így is volt. Csakhogy ma már más a helyzet. Olyan emberek vezetik, akik nagy fontosságot tulajdonítanak a szakmai-politikai nevelésnek. Ez természetesen meg is látszik a gazdálkodásuk menetén: hozzáértő vezetéssel és jó szervezőmunkával olyan eredményeket .érnek el, hogy kivívták az elsőséget a járásban.

— Más szövetkezetekben hogyan áll ez a kérdés?

— Például a csallóközcsütörtöki, a tejfalusi, a nagymagyari és az annamajori EFSZ-ben eipnek az ellenkezője tapasztalható. A vezetők itt sem a maguk, sem a tagok iskoláztatásával nem nagyon törődnek. Nem érzik azt a nagy felelősséget, ami funkciójukból adódik. így a ráéremség, a maradi nézetek fékezői az előrehaladásnak.

Amint beszélgetünk, egyszercsak betoppan a tejfalusi EFSZ elnöke. Néhány szó után a beszéd sora kihozta, hogy négy éve vezeti már a szövetkezetei, de vajmi kevés sikerrel. Elpanaszkodja:

— Nálunk senki sem akar iskolára menni.

— S magának van valamilyen szakiskolája ?

— Hát bizony nincs — vallja be kényszeredetten az elnök.

Már hogyan mennének iskolára a tagok, amikor a vezetők sem tartják fontosnak. Pedig a példát nekik kell mutatni. így csoda-e, ha a tejfalusi EFSZ fejlődésben messze elmarad? Ennélfogva soványak az eredmények, sovány a tagok pénztárcája! Épp ideje volna már, ha kicsinyes egyéni érdekeiket a közösség dolgaival való nagyobb törődés szorítaná háttérbe.

MEGBIZONYOSODÁS

Somorján jártunkban benéztünk a helyi EFSZ irodájába, hogy meggyőződjünk annak igazáról, amit Bankó elvtárs elénk tárt,.,

Kisvártatva megtudtuk, hogy a vezetők és tagok közül tizenhármán végeztek hosszabb-rövidebb időtartamú mezőgazdasági iskolát, vagy szaktanfolyamot. Közülök öten jártak a kétéves mezőgazdasági iskolára.

— És hányán fejezték be tanulmányaikat a 3 éves szövetkezeti munkaiskolán ?

— Vagy tizenhármán — számolta össze Pavlovics elvtárs. Ugyanis ő helyettesíti a Szovjetunióban tanulmányúton lévő szövetkezeti elnököt. Majd hozzátette, hogy a novemberben kezdődő új tanévben húszán járnak majd a III., harmincán a II. és vagy tizenöten az I. évfolyamra.

— A múltkoriban hallottuk, hogy a szövetkezeten belül CSISZ-szervezetet akarnak alakítani.

— Már 28 taggal meg is alakult — mondja nem kis büszkeséggel a körbenállók közül valamelyik. Ezúton kívánunk sok sok sikert az EFSZ-en belül működő CSISZ-szervezetnek!

AKI A TEJFALUSI NÖTÄT FÚJJA

Akár elhihető, akár nem, hat év óta sok szövetkezeti elnökkel volt dolgom, de a nagymagyari Gyökeres Vincéhez hasonlóval még nem találkoztam. Ogylátszik, a tejfalusi „nóta“ neki is tetszik, mert váltig azt fújja, ugyanazzal a szöveggel: „Nálunk senki nem akar iskolára menni...“

Csakhogy Gyökeres Vince túltesz a tejfalusi elnökön. Kertelés nélkül odamondta:

— Minden évben nehezebb funkciósnak lenni.

Ebben tökéletesen egyetértünk vele. Nagy igazságot mondott. Különösen nehéz lehet az olyan elnöknek, mint ő, aki azt állítja, hogy „addig, amíg norma lesz, rendes munkát nem fog végezni senki se’..

Mi nem osztjuk ezt a véleményt! A tizenkétezer EFSZ józanul gondolkozó tagjával együtt azt valljuk.

hogy a norma jő, a norma bevezetése helyénvaló, természetesen, ha az igazságosan van megállapítva.

Azt is megmondta Gyökeres elnök, hogy a tagok nem akarnak függeni a vezetőktől. Nem vonjuk kétségbe ezen állítását. Valóban így lehet. Mégis, mi lehet ennek az oka? Bizonyára maguk is föltették ezt a kérdést, s keresték rá a feleletet. A válasz egyszerű: a tekintélyt nem adják ingyen! Tudással, a gazdaság jó irányításával lehet csak elérni.

Távozóban arra kért bennünket a nagymagyari elnök:

— Ám, nehogy aztán agyon dicsérjenek bennünket!

Kívánságának igyekeztünk eleget tenni. Becsüljük a szerénységét, amit ezirányban tanúsított. De gondolkozzon el azon elhamarkodott szavain: „Inkább a bánya, mint az iskola“. Vajon hova jutnának szövetkezeti gazdaságaink, ha vezetőik ugyanezt a helytelen nézetet vallanák?... A tönk szélére. .. Szedjék össze hát erejüket és tudásukat, s lássanak hozzá a munkához, a tanuláshoz. Tennivalóból és tanulásból van mit behozniok. Cüék így juthatnak ki a megrekedtség hínárjából.

A fenti példák azt bizonyítják, a szakképzés, a káderek körül nincs minden rendjén a somorjai járásban. Nem teljesítették a 2 éves tanulóviszonyra szerződtetés toborozási tervét sem: a 250 helyett csak 128 fiatal szerződött. Közeleg a téli időszak, a jövő évre való alapos felkészülés, a tanulás időszaka. Használják ki jól az EFSZ-vezetők és a tagok szakmai-politikai nevelésére, iskoláztatására, hogy adott szavukat, az 1960-ra tervezett termelési irányszámokat már az 1959. év végéig teljesíteni tudják.

KOVÁCS ISTVÁN