Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-30 / 13. szám

A szocialista faluért A tanítók napján A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1958. március 30. Ára 40 fillér Hogy többet teremjen a föld ••■■ ■ szabad megengednünk, hogy a szántóföldet más gazdasági földterületté változtassák, vagy célszerűtlenül beépítsék. Jól kell felhasz­nálni a földalapot, állandóan növelni annak termelékenységét, főként megfelelő trágyázás, talajjavítás, öntözés stb. útján.“ (A CSKP KB leveléből) Nincs az a sok, ami el ne fogyna — tartja egy régi szólásmondás. Ha a sokra ezt mondhatjuk, mennyivel jobban ráillik arra, amiből szűkösen van. Mezőgazdaságunkban meg éppen a termőföld az, ami egyáltalán nem mondható elegendőnek. Sőt, az 1937- tcl 1955-ig eltelt évek során a szán­tóföldterület 160 ezer hektárral csökkent. Viszont, emelkedett a le­gelők, erdők, kertek, szőlők területe. Most, az ország egy-egy lakosára szántóföldből mindössze még fél hektár sem jut, holott a termelés növelésének alapvető eszköze. Tehát jól kel! sáfárkodnunk vele! Ennek ellenére mégis gyakori eset, hogy ezzel az eszközzel többhelyütt mostohán, könnyelműen bánnak. Jól­­termc szántóföldekre építenek, de annak pótlásával már senki nem tö­rődik. Márpedig az 1957. július 26-án kiadott 680. számú kormányrendelet kimondja, hogy pótolni kell a szántó­földalapból elvett mindennemű terü­letet. Semmivel sem alacsonyabb rangú kérdés, a talaj tápanyag-utánpótlása. Egynémelyeit! — mint például az ógyallai járásban is — bizony több gondot fordíthatnának rá a hivatalos szervek, s nem utolsósorban az egyé­ni gazdálkodók, de még egynéhány szövetkezel is. A közelmúltban Ke­mény József ógyallai levelezőnk arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy Martoson, Hetényben és Marcellházán az egyéni gazdálkodók földjeinek egy része már 8 — 10 esztendeje színét sem látta istállótrágyának. Ez a tény a kapitalista rablógazdálkodásra em­lékeztet, melyben csupán a haszon bezsebelése a fontos. Merthát mi ez, ha nem a talaj termőerejének kö­nyörtelen kizsarolása? Az ilyen nem­­törődötn gazdálkodó vajon hogyan akar nagyobb hektárhozamokat el­érni, állampolgári kötelességének eleget tenni, s egyáltalán élni?... Próbáljon hétről-hétre gyöngén kosz­tolni, bizonyára jártányi ereje se’ lesz, a dologgal meg adósa marad önmagának ... A mostoha talajmüve­­lésnek azután meg is jön a bejtje, aminek elsősorban a zsugori gazda látja kárát. A párt levele külön felhívja a fi­gyelmet: „Jól kell felhasználni a földalapot, állandóan növelni annak termelékenységét, főként megfelelő trágyázás, talajjavítás, öntözés stb. útján.“ Ugyanakkor azt is pontosan meghatározza, hogy 1960-ig hazánk-Matejcik Ondrej a csöllei EFSZ dol­gozója, a csibekeltető körül szorgos­kodik kiváló eredménnyel. Jó gondos­kodásával 87 százalékos kelést ér el, bár csak rövid ideje dolgozik ebben a szakmában ban 5 millió 325 ezer hektárra kell a szántóterületet növelni. Ez rendkívül jelentős feladat. Az 1958-as évben ebből (szlovákiai méretben) 16 706 hektárral kell az eddigi szántóföld­alapot bővíteni. Népgazdasági szem­pontból ítélve, az így nyert szántó­föld azt jelenti, hogy csak 20 mázsás hozamot számítva hektáronként, 334 ezer 120 mázsa kenyérgabonával lesz több hombárjainkban, amit nem kell majd valuta ellenében külföldről be­hozni. Ez három kerületi város (Kas­sa, Besztercebánya és Zsolna) lako­sainak évi kenyérszükségletét fedezi. Fentiekből is kitűnik, ez napjaink egyik legégetőbb kérdése a mező­­gazdaságban. Vajon az egyes járások — mint például a királyhelmeci is — mit tesznek ezen a téren? A második ötéves tervben kitűzött feladataik nem kicsinyek. De a nagyarányú ta­­lajjavitási és egyéb meliorációs mun­kákkal (mocsarak kiszárítása, csa­tornázás, patakszabályozás, öntözéses művelés) lényegesen megváltoztat­ják a föld termőképességét, így több­száz hektárral gyarapítják szántó­­területüket, amely jelentősen hozzá­járul majd az illető EFSZ-ek gazda­sági megerősödéséhez. Ehhez hasonló munkálatokba kez­denek ugyancsak a nagymegyeri já­rásban levő szövetkezetek Is: 320 hektár termőföldet nyernek a kevés­hozamú rétek és legelők felszántásá­val, további 750-et pedig vízleveze­téssel és talajjavítás útján. A dunaszerdahelyi járásban szin­tén sok a mocsaras, lapos terület, melyen legfeljebb csak savanyúfű terem. Lecsapolással itt is mintegy 400 hektárt tesznek termővé. Ezidáig Szlovákiában körülbelül 360 ezer hektáron végeztünk vízle­vezetési munkákat, s további 435 ezer hektár várja a szorgos kezeket és gépeket. E nagyjelentőségű meliorációs munkák elvégzéséhez államunk év­­ről-évre nagyobb összegeket és egyéb eszközöket szabadít fel. A múlt év­ben például 70 milliót és az idén 120 millió koronát fordít erre a célra. Merész, de megvalósítható tervek ezek. De csupán az anyagi segítség nem elég ennek valóra váltásához. Széles alapokon nyugvó, jól szerve­zett társadalmi munkára, az EFSZ-ek közötti szoros együttműködésre, ön­segélyre van szükség ahhoz, hogy eltűnjenek a lápok, mocsarak, szú­nyogtelepek; hogy dúsabb kalászten­gert ringasson a nyári szél a Nagy­­duna, az Ipoly mentén, a mátyusföldi rónán, Bodrogközben; hogy több kukoricát, tápdúsabb takarmányt te­remjen a föld ... A téii-sportkedvelck örömére tavasz­ra a Tátrába is megérkezett a jó téli hó, van dolga a függővasútnak. lelkes dicsérő szavakkal illene kö­szöntem a jövő társadalmának em­berét iormáló szakma dolgozóit. De nem tévedünk, ha dicsérő ódák he­lyett szükségesebbnek tartjuk az egész társadalomhoz fordulni és in­kább arról beszélni, ami ennek a hi­vatásnak a neheze és a tanítók fele-IX. évfolyam, 13. szám az ember által termelt javak igazsá­gosabb elosztásáról. Lényegében meg­szűnt a mindennapiért féló gond, a jö­vő bizonytalansága és a vezetés szi­lárdan a dolgozó emberek kezébe ke­rült. De a gondolkodásban makacsul begyökerezett és még mindig .alatto­mosan rombol a nyomor filozófiája, az egyéni önzés, az egymás iránti bizalmatlanság és ami a legveszélye­sebb, elfelejtése, sót megszépítése a múltnak. És itt látjuk a nevelők legnehezebb, de egyben legfontosabb hivatását. Olyan embereket formálni, akik gon­Egyre többen A CSKP XI. kongresszusának tisz­teletére Kecerovsky Lipovec (kassai járás) 42 földművese 450 hektár föld­területtel egységes földművesszövet­­kezetet alakított. Szövetkezeti községgé lett Saca is, ahol újabb 135 földműves lépett a szövetkezetbe, 1100 hektár földdel. Így a sacai EFSZ ma már egyike a kassai járás legnagyobb szövetkeze­teinek. Bárca sincs már messze a céltól Üjabb 71 kis- és középparaszt jelent­kezett a helyi szövetkezetbe. Jozef Henzel. Hatvanadik A tavaszi munkák megkezdése előtt a Lapana település kis- és középparasztjai is elgondolkoztak azon, hogyan lehetne könnyebben és olcsóbban többet termelni. Tizenkét földműves elhatározta, hogy egységes földművesszövetkezetet alapít. Egy­előre csak 70 hektáron gazdálkodnak, de bizonyára még az év folyamán a kívülálló öt magángazdálkodó is alá­írja a belépési nyilatkozatot. A Ján Kortis vezette új szövetkezet már 60. a rimaszombati járásban. lös munkájának legfontosabb előfel­tétele. Azt hisszük, ez szolgál majd jobban a közérdekű tanítói munka igazi értékének méltatására és egy­ben a szülői felelősségtudat felkelté­sére. Oj nemzedéket akarunk felnevelni a szónak megnemesített értelmében. Egy olyan nemzedéket, mely levetet­te mindazt a lelki kölöncöt, melyet az évszázados osztálykorlátok és osztálynevelés ráterheltek. Ma az új életforma küzd a régivel. Gazdasági­lag és hatalmilag győzedelmeskedett a szocializmus. A dolgozók megdön­tötték a burzsoázia monopóliumát és új államrendszerünkben gondoskodtak dolkodásban mentesek a múlt rára­gadt sarától, olyan ifjúságot, mely ismeri ősei sorsát és küzdelmét és reálisan tudja értékelni, de felhasz­nálni is a megváltozott élet lehetősé­geit. Mindenek felett kényszer nélkül, lelkes öntevékenységgel a többi dol­gozóval együtt tud és akar harcolni a világosan meglátott célokért. A munka nem könnyű. Egy tanító 30 — 40 gyerek nevelésével megbízva csak ükkor tudja valóra váltani, ha a hivatott nevelő mellett a szülő is, akinek saját érdeke és jövő boldog­ságának elválaszthatatlan része a gyermek nevelése, vele egy arcvo­nalon fog harcolni az új emberért. OrZéC&Or-x 0VJK&C&£i<&C^7<&C&0KlíC80K»<2í0H&C&Ci<#C&0i-<^<&<^íKB0r<*iCaa Megkezdtük a munkát Azt tartják a régiek, hogy Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget. Az idén nem igen vált be a régi mondás, de azért a Garant völ­gyében mégis megindult a tavaszi munka. A garamdamázsdi EFSZ az indulásban egy nappal megelőzte a garamvezekényií — mondja Medvegy elvtárs, a vezekényi EFSZ elnöke, de igyekszünk behozni őket. A múlt év­ben a vezekényiek szódóiakkal ver­senyeztek. A versenyben ők marad­tak alul, de a hibákból okulva, az idén elsők akarnak lenni. így mondja ezt Adamcsok elvtárs, a szövetkezet könyvelője. Az árpa vetése tehát a hűvös, néha havas időjárás ellenére is folyik. De emellett a cukorrépa vetésre is gon­dolnak és az előkészületeket már meg Hisszük, hogy május elsejéig... Igen, hisszük, méghozzá azok alap­ján, amiket eddig elértünk^ Mert mindaz nem kevés ahhoz viszonyítva, ami még hátra van. Hisz nyolc évvel ezelőtt, csaknem semmivel kezdtük a közöst s 1952 őszére már 1000 hektá­ron gazdálkodtunk. Bár 1953 nyarán a Nagy Imre politika következtében kis­sé csorbát szenvedett az 1000 hektár a néhány kilépő miatt, a szövekezet fej­lődését még ez sem tudta megtörni, mert 1953. évre a betervezett 22 koro­na munkaegység érték helyett 24-et fizethettünk. Az 1953. évi zárszámadás után meg­indult az iparban dolgozók visszaszál­­lingózása a szövetkezetbe. A termelés évröl-évre növekedett. 1957-ben cukor­répából már 550 mázsát termeltünk hektáronként, a munkaegység pénzben kifizetett értéke pedig 40 korona volt. De lelkes tagságunk még ettől is töb­bet akar. Még a múlt évben elhatároz­tuk, hogy a második ötéves terv ter­melési mutatószámait négy év alatt el­érjük, és ezzel is bizonyítjuk, hogyha a múltban a kistermeléssel szemben előnyös volt a mezőgazdasági nagyüze­mi termelés, akkor a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás még inkább előnyös, és nemcsak teljesíteni, de túl­szárnyalni is képes a rá váró komoly feladatokat. Siroky elvtársnak hazánkban a szo­cializmus betetőzésének fontosságáról nemrég elhangzott beszámolóját olvas­va rájöttünk, hogy ennek érdekében mi az ipolyviski szövetkezetesek sem tettünk meg mindent, mert községünk­ben néhány család még magángazdál­kodást folytat. Éppen ezért szövetke­zetünk vezetősége és tagsága a helyi nemzeti bizottsággal karöltve elhatá­rozta, hogy gyakrabban elbeszélgetünk a magángazdálkodókkal, ismertetjük eredményeinket, feltárjuk előttük a nagyüzemi gazdálkodás távlatait, és ezek alapján hívjuk őket a közösbe. Az eredmény az, hogy megtört a sokáig megváltoztathatatlannak hitt „nagy­apám is magángazda volt“ nézet, és 23 család 205 hektár földdel hozzánk csat­lakozott. Már csak 40— 50 hektár föld és öt-hat család keresi a szövetkeze­ten kívül a boldogulást. De remélem, és mindannyian hisszük, hogy május elsejére mi, ipolyviskiek, is jelenthet­jük, hogy falunk szövetkezeti község lett, s azután már nem 140, hanem egy család lesz a falu népe, s egy cél­lal, közös akarattal haladunk a szocia­lizmus építésének betetőzése felé. Kovács György, az ipolyviski EFSZ mezőgazdásza. Alaposan felkészültek A bolyi szövetkezet a királyhelmeci járás kisebb szövetkezetei közé tar­tozik. Alig 400 hektár földön gazdál­kodnak, de a tavalyi terméseredmé­nyek kiválóak voltak. — Ezeket az idén is meg akarjuk tartani, — mondja Illés János a szö­vetkezet agronómusa. A bolyi szövetkezet dolgozói min­dent megtettek, hogy a tavasz ne érje őket meglepetésszerűen. Még az ősz folyamán alaposan megtrágyázták a földeket, hogy a mag jó földbe ke­rüljön. A gépek és vetőmagok is készen várják a vetést. A meleg­ágyakban már szépen fejlődésnek indultak a palánták. A nagyobb termelékenység érdeké­ben bevezették a kapásoknál a pót­jutalmazást. Ez a lépés Bolyban is fokozza a termelés iránti érdeklődést. Nagy súlyt helyeznek az ipari növé­nyek vetésére is. A tagság a múlt évi eredmények nyomán látja, hogy a cukorrépa, dohány, kender, cirok és zöldségtermesztés kifizetődik. Ebben az évben mintegy 65 hektáron ter­melnek ipari növényeket. -ki-Teljesítették a tervet A komáromi járás felvásárlási dol­gozói tíz nappal ezelőtt bejelentették a vágósertés és tojás negyedévi fel­­vásárlási tervének teljesítését. Ter­ven felül 40 ezer kg sertéshúst és 400 ezer friss tojást adtak be a já­rás termelői. A nyitrai kerület állami gazdasá­gainak fejőgulyásai az elmúlt hét vé­géig 101.5 százalékra teljesítették a tejbeadást és vállalták, hogy a ne­gyedév végéig terven felül 685 ezer liter tejet adnak be. is tették. A cukorrépa termesztése itt azért is nagyon kifizetődő, mert közel az oroszkai cukorgyár, könnyű a szállítás s a cukorrépa nemcsak gazdag jövedelmet, hanem jó takar­mányalapot is biztosít. A dohányosok is felkészültek. Filip elvtárs büszke is rá, hogy már szépen zöldül a palánta. Dohánytermesztés­ben a múlt évben is az elsők között voltak, most sem szeretnének lema­radni. Verebes Lajos, Garamvezekény.

Next

/
Thumbnails
Contents