Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

1958. március 23. yfrab-aé Földműves 7 A cselédszobában Néha halkan megcsikordul a rozoga vaságy, árulkodik a rideg, fénytelen cselédszobának egy fehérhajú ember ál­matlan éjszakájáról. Felülről, az eme­letről zene ömlik az udvarra, kertbe, utcára. Lakodalmi nótát húz a cigány szerelemről, borról, boldogságról. A táncos lábak dobogása is hallatszik. Ez kavarja talán a legjobban az öreg Ker­tészben az emlékeket. Ilyenkor legfá­jóbb a magány, az árvaság. Nem lehet elviselni az ágyban. — El! Minél messzebb erről a hely­ről, a saját házamtól — nyög fel az emberben a kétségbeesés. Ledobja ma­gáról a piszkos takarót, s a szemetes padlón eltipog az ajtóig, remegő kézzel keresi a villanykapcsolót, A lámpa gyér fénye lomhán folyik szét a kopott bú­tordarabokon. Kertész visszatántorog az ágyhoz, öltözködni kezd. — Elmegyek — motyogja — örökre elmegyek. Hangja elcsuklik, könny szö­kik a szemébe s lassan véglggördül sá­padt, borostás arcán. Zokog, mintha koporsónál állma, saját koporsójánál. A muzsikát sem hallja már, egész testét rázza a sirás. Azt sem veszi észre, mi­kor félredobott kalappal, vigyorgóati benyit hozzá Novák, a sógora. — Veled mi van Miklós? — kérdi botladozó nyelvvel. Kertész megszeppen. Ügy néz fel, mint akit rajtakaptak. A zokogást is abbahagyja, csak a könnye folyik to­vább. — Mit sírsz? Miért nem jöttél fel? — ül le Novak is az ágyra. — Nem mehetek én oda — hajtja tenyerébe Kertész ősz fejét — kitagad­tak engem a családból. — Azt meg hogy csinálták? - bá­mul érthetetlenül a másik. — Elrontanám a kedvedet sógor. — Ugyan Miklós — méltatlankodik Novák. Kertész szomorúan, kétkedve a só­gorára néz, megérdemll-e, hogy min­dent elmondjon neki, amiről két éve hallgat, amit szégyell az emberek sze­me elé vinni. Novák részvétet sugárzó tekintete, segíteni akarása szóra bírja az eldobott öreget. — Negyven éves voltam, Annus meg harminckettő — kezdi az elején Ker­tész a történetet. — Fiatal lányt nem akartam feleségül venni, meg szeret­tem ezt... meg sem érdemli, hogy asszonynak nevezzem, Akkor kerültem ide a fűrésztelepre. Gürcölni kellett, de a keresetre meglehetett nősülni. Nem­sokára megszületett az egyetlen gyer­mekünk, Laci. Nagyon boldogok vol­tunk. Mindent megtettem volna ér­tük ... — Ezt mind tudom — szól közbe nyugtalanul Novák - azt mondd, miért dobtak ki a cselédszobába? — Mert büdös vagyok! — törnek elfy újra a könnyek a kopott fényű sze­mekből, s Kertész eszelősen átöleli sógora nyakát. — Szagolj meg! Büdös vagyok én?! Kidobni, megvetni való vagyok én? — Miklós! — fejti le magáról Novák a szorító száraz karokat s visszaülteti Kertészt az ágyra. — Két évvel ezelőtt, mikor nyug­díjba küldtek, itthon dolgoztam, mint egy barom. Még sem voltam jó. Nem­sokára kidobott a cselédszobába, hogy büdös és tehetetlen vagyok. — Fuj — köp egyet Novák — ilyet mond egy hatvanéves asszony! — Ő mondhat. Nem tett keresztül életében egy szál szalmát. Egy özvegy­asszony lakott itt, az járt be hozzá csutakolni. Meg én is cselédje voltam. Most meg pedig az egyetlen gyerme­kemnek azt mondja, hogy nem én va­gyok az apja, hogy én mindig ilyen te­hetetlen voltam. — Felejtsd el Miklós — szakítja léi­be békítőén Novák — reggel eljösz ve­lem, majd csak megleszünk valahogy. — Nem tudom elfelejteni, hogy el­rabolta tőlem az egyetlen reményt is, a fiamat. így nem lehet élni. A fiamnak a lakodalma van. Én még a lányt se láttam, akit elvett. Nem fogom látni az unokámat se, csak az utcán, mint a vadidegen. Nem ül a térdemre, nem mesélhetek neki.., Beszélt és zokogott. Hangjában ott sírt egy rombadőlt élet. Novák vigasztaló szavakkal vetkőz­­tette le a fájdalomtól és sírástól fáradt embert. Mikor úgy vélte, alszik már, visszament a násznéphez, de nem ivott, nem dalolt. Szomorúan a feleségére gondolt, a hűséges Kertész lányra, aki most is egyedül maradt otthon, hogy ö eljöhessen a sógorához egy kicsit mu­latozni. Másnap a kisvárosban a jól sikerült lakodalomról beszéltek, amikor meg­szólalt a lélekharang még senki sem tudta, hogy a cselédszobában a rozoga vaságyon véget ért egy ember élete. SZENK SÁNDOR. Az udvardi példa Az ember sokszor elfogódva nézi, amint fejkendős, falusi nénikék pá­paszemüket megtörölgetve kezükbe veszik a művelődés egyik útegyenge­­tőjét: a könyvet, A könyv az ember legjobb barátja, mér igen sok falusi házba bekopogtatott, mintegy jelezve, emelkedik már a puszták népe, a falu népe, többet élvez a szellem fényé­ből. FELTEHETJÜK A KÉRDÉST, VA­JON VÉLETLEN-E AZ ÁTALAKULÁS? Röviden válaszolhatjuk, hogy ez kul­turális forradalmunk eredménye és azért vált lehetővé, mert a falvak túlnyomó többségében már megala­kultak a szövetkezetek. Megszűnt az anyagi gond, az örökös holnapféltés, az emberek szomjazzák a kultúrát, többet akarnak a szellemi eledelből. Erről írnak levelezőink is. Farnadon a fiatalság azelőtt ked­vetlenül gondolt a vasárnapokra — írja Bényi Jolán famadi levelezőnk. — Egymástól kérdezgették ml lesz holnap, hová megyünk, hol szórako­zunk. Mikor szóba került a kultúrhéz, a fiatalság örömmel kezdett az elő­készítő munkába, aztán fiatalja, öregje lelkesen dolgozott, mig fel nem épí­tettük a kultúra házát. Most van könyvtárunk, olvasóterem, szórakozó­terem, amiben televízió és rádió van, olykor ha jó a műsor, táncra perdül a fiatalság. Gyakran szinelőadásokat tartunk és nagyon szívesen fogadjuk a komáromi és bratislavai színésze­ket Is. így szórakozunk, nem félünk már a vasárnaptól - fejezi be levelét Bényi Jolán levelezőnk. Sok faluban hasonlóan él a fiatal­ság és az idősebbje is. Különösen fej­lett kultúra van ott, ahol már a szö­vetkezetek megerősödtek és többet juttathatnak a kulturális alapokra. Kormányunk elgondolása a kultúráról szintén hasonló. Fő jelszavunk falun, hogy az egységes földműves szövet­kezet legyen a falusi kultúra terjesz­tője. Hiszen az üzemeltnek is jó kul­­túrcsoportjaik vannak, mert egyrészt biztosítani tudják részükre az anyagi alapokat, másrészt az üzemek veze­tősége, valamint a különböző szerve­zetek az egyes kulturális megmozdu­lásokhoz jobban be tudják biztosítani a szereplőket. Tehát a falusi kultu­rális munka hasonló volna ehhez. Jö PÉLDÁVAL JÁR ELŐL AZ UD­VARDI EFSZ. A múlt évben több mint 100 000 koronát fordítottak kulturális célokra. Átvették a népművelési ott­hont. Mostanában 35 000 korona ér­tékű színpadot építenek. Zene- ének-, Micsurin-, fényképész és más köröket létesítenek. Lesz könyvtár és olvasó­terem. A hatalmas udvardi EFSZ te­hát a kultúra terén is megtette már a lépéseket a jövő felé. Hasonló jó úton halad a kultúra Nagykapoaon is, ahol a szövetkezet építi fel a kultúr­­házat. NAGYON SOK JŐ PÉLDÁNK VAN, AHOL A SZÖVETKEZETESEK SEGÍTIK Á KULTÜRÄT. Ezzel szemben egyes szövetkeze­tekben még - bár szép eredménye­ket érnek el gazdasági téren, — nem segítik kellően a kultúra fejlődését. Igaz, hogy több helyen kultúrmun­­káshiény is van, és bizony az EFSZ vezetőségének kevés Ideje jut a kul­turális munkára. Hasonló a helyzet Ipolyvisken is. Az utóbbi Időben több rövid jelenetet adott elő a nőbizott­ság, valamint az Iskolások, és figye­lemre méltó eredményt értek el. Azonban hosszabb lélegzetű színielő­adást és komolyabb műsort mér ré­gen nem játszottak. Ennek okét több helyen kereshetjük. Elsősorban a he­lyi nemzeti bizottság és a szövetke­zet között nincs meg a kellő együtt­működés. A szövetkezet gazdaságilag igen erős, azonban ennek ellenére mégis keveset fordít kulturális cé­lokra. Tavaly alig 2000 koronát for­dítottak kulturális alapra. A tompái szövetkezet már régebben vett tele­víziós készüléket, szövetkezeti klu­bot nyitottak, ahol szabad időben el­beszélgetnek a szövetkezeti tagok és a magángazdák a fiatalokkal. Pe­dig ez a szövetkezet jóval gyengébb mint az ipolyviski. Ilyen szövetkezeti közös klub elkelne Ipolyvisken is; mostanában ez igen időszerű, mert sok magángazda lépett a szövetkezet­be (hisz már csak néhány, hektár van a szövetkezeten kívül), az új szö­vetkezeti tagok szórakozhatnának a televízió adása mellett. A kultúralap­ból egyes ünnepélyek alkalmából az üzemek példájára kitüntethetnék az egyes jól dolgozókat, valamilyen ajándékkal. Rosszul esett például az ipolyviski szövetkezeti asszonyok­nak, akik bizony szépen kiveszik ré­szüket a munkából, hogy a Nőnap alkalmából még egy virágcsokrot sem kaptak. Az üzemekben szokás valamilyen kis kedves ajándékot ven­ni az asszonyoknak. Nem is a pénz­ről van itt szó, csupán a megbe­csülés megnyilvánulásáról. Kultúráiét Üjmajoron A párkányi járásban levő Üjmajori Állami Gazdaságban alig száz és né­hány lélek lakik, de Itt is akadnak olyanok, akik nem sajnálják az időt az önművelésre. Ezek a lelkes embe­rek hosszú estéken betanulták és március elsején előadták a A vadorzó felesége című háromfelvonásos szín­darabot. Jellemző, hogy a szereplők között a fiatalság mellett Idősebb emberek és asszonyok is színpadra léptek. Maga a rendező Kovács Béla is közel ötven éves. Az előadás jól sikerült és a szereplők kivétel nél­kül megállták a helyüket. A sikerre valő tekintettel elhatározták, hogy a színdarabot bemutatják néhány kö­zeli községben és több gazdasági majoron. Nagy József, Nána A szövetkezet, mivel már az egész falu közösen dolgozik, több segítséget nyújthat a kultúrház felépítésére is. Hogyha az udvardi szövetkezet 100 ezer koronát tud kulturális célokra fordítani, vagy az apátmarőti majd 60 000-ret, akkor az ipolyviski szövet­kezet is kibírna egy 50 — 60 000 koro­nás segítséget akár anyagi, akár munkaerő formájában. Az emberről, az ember kulturális felemelkedéséről van sző, arról, hogy a könyvön és a kultúra más ágain keresztül még jobban megérthesse miért van a Ma. A kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlen a szórakozás, a jó könyv, a színelőadások, a mozi, a tartalmas lelki élet, a kultúra. De, hogy az emberek életébe több színt, tartalmat vigyünk, az udvardiak pél­dájára többet kell törődni a kultúrá­val Ipolyvisken és másutt is. (b) ahol a technikai csodák találkoznak A nagy vásár látogatóit Lipcse ünnepi köntösben és egy igazi nagy­város minden kellékével felszerelve fogadta. Ezekben a márciusi napokban ide­vezettek a világ országútjai, az acél­sínek, a tenger hullámain ringó hajók és a kék eget szelő fémmadarak. Idevezettek az emberi tudás, ügyes­ség és munka seregszemléjére. Le­hetetlen beszámolni a pavilonokról, melyekben a világ államai kereske­delmi szervezetek, magáncégek, a legkülönbözőbb szakmába tartozó ké­szítményeket a világ szeme elé tár­ták. Hiszen csak egy nagyobb csar­nok megtekintése egy egész napot venne igénybe. És ilyen csarnokok száma nem kevés. így legalább azt kellett megnéz­nem, ami a szivemhez a legközelebb volt, a miénket. Meg kell állapítanom, hogy a csehszlovák látogatóknak nem kellett szégyenkezniük, amikor kiál­lításukat összehasonlították a többi nemzetekével. Különösen ha az ide­gen látogatók arcát figyeli, dicsére­tüket hallja, és látja elragadtatá­sukat. De van Is min csodálkozni, a cseh­szlovák kiállításon. A hatalmas és mégis aprólékos gonddal készített fémmegmunkáló gépek, az óriási fémgyaluk, sajtoló gépek és más, a laikus számára ismeretlen hlvatású gépőriások, amelyet a technika cseh­szlovák mesterei gondoltak ki, ter­veztek és alkottak, csodálattal töltik el a sok nemzetből összetevődő láto­gatók ezreit. Autóink és színes kül­legtöbbet nehéziparunk, automobil- és repülöiparunk forgalmazott. De nagyon keresettek voltak textiláruink, cipőink, a híres csehszlovák konfekció árú, a plzeni sör-különlegességek, cukorgyári és más üzemi berendezé­sek is. Sok autóbuszt, teherautót, traktort és kiváltképpen 500-as Jáwa motorkerékpárt adtunk el. Lipcsei vásári mérlegünk örvende­tes eredményeket mutat. Tizenhét külkereskedelmi vállalatunk vett részt a vásáron, amelyek jó hírnevet sze­sejű nagyteljesítményű kerékpárjaink szinte győzelmesen állják meg a he­lyüket ezen a világversenyen. Érdekes jelenetnek voltam szem­tanúja. Egy fehérhajú öreg ember szemüveget tett fel, majd letérdelt és alábújt a 603-as Tátra-autó alá, és sokáig vizsgálta a kocsi szerkezetét. Alig tudott megválni iparunk ezen alkotásától. A motorkerékpárok előtt hosszú sorokban tolongott a nép, de nagy tömegek vették körül az elekt­­roeróziós megmunkáló gépeket és cukorgyári modeleket is. A divatbe­mutatót még olyan szakemberek is megcsodálták, mint a párizsi divat­szalonok tulajdonosai. Szakadatlanul tolongott a tömeg mezőgazdaságunk gépei csarnokában. A Zetorok, Motorrobotok, kultiváciős eszközök sok csodálőra találtak, és ami még örvendetesebb, vásárló is' tömegesen akadt. Az üzleti eredmény ez évben rekordot jelent. Március 11-ig 230 millió korona értékű árut adott el vásári képviseletünk, arai 50 százalékkal több, mint a tavalyi for­galom. Ebből a tekintélyes Összegből reztek a csehszlovák munkások, tech­nikusok és mérnökök ügyes kezeinek. Üj barátokat és tisztelőket nyertünk, de ami még ennél fontosabb, bebizo­nyosodott az, hogy a tervezésre ala­pozott szocialista gazdaságpolitikánk helyes úton haladt, amikor a nehéz­ipar fejlesztését tűzte ki főcélul. Ez képezi ma kivitelünk nagy részét, megállva a helyét a fejlett kapitalista országok iparával folytatott verseny­ben. Ez az alapja Iparunk és egész népgazdaságunk további fejlődésének, melyre iparunk többi ágazatait épít­jük. Politikánk helyességét bizonyították azok a külföldi látogatók is, akik nyíltan elmondták, hogy náluk a gaz­dasági konjunktúra letűnőben van, és gondjaik napról napra szaporodnak áruik belföldi elhelyezésével kapcso­latban. Megkezdődött a válság kor­szaka annak szomorú távlataival. Megelégedéssel tölti el a csehszlovák polgárt az a tény, hogy a mi népünk, hála szocialista rendszeünknek, ilyen veszélynek nincs kitéve. Ján Svec A rimaszombati Csemadok sikere A rimaszombati Csemadok színját­szók nemcsak a Banská Bystrica-i ke­rületben haladnak az élen, de Szlová­kia legjobb együttesei közé tartoz­nak. Legutóbb a Párizsi vendég c. operett előadásával arattak megérde­melt sikert. A darabot Dropka Géza rendezte a tőle megszokott művészet­tel. Eddig Rimaszombatban hétszer adták elő, de vendégszerepeitek más helyeken is. Az elmúlt héten a szocialista vi­lágban mindenütt kegyelettel emlé­keztek meg Makarenkó, a nagy szov­jet pedagógus születésének 70. év­fordulójáról. A sajtó terjedelmes Írásokban ismerteti Makarenkó érde­meit a gyermeknevelési tudomány fejlesztése terén. Most nagy feladatra készülnek, to­­vlcsek Béla, a kitűnő szlovákiai ma­gyar író „Húsz év után“ című ko­runkban játszódó színmüvét tanulják, melyet az irodalmi versenyben első díjjal tűntettek ki. Jól működik az ének- és tánckar, melyet Pásztor Mária vezet. Színvo­nalas műsort adott a népművészeti verseny keretében Detván, Stráinl­­cen, Nitrán, V^chodnán is mindenütt az elsők között végzett. Ezen kívül részt vett egy magyarországi körúton, ahol Miskolcon, özdon és Putnokon lépett fel, mindenütt átütő sikerrel. Csárdás páruk Komáromi Editnek és Mács Zoltánnak nincs a környéken versenytársa. Csak tovább, ilyen lel­kesen és ilyen magas művészi szín­vonalon a megkezdett úton. Pavol Zachar, Rím. Brezova, Barázdák ölén Barázdák ölén nőttem én fel Itt peregtek le ifjú éveim, Virágtalan tarlókat járták Elernyedt fáradt lépteim. Itt peregtek le hosszú évek Reményt, s álmot, könnyet fakasztva; A csodás kezek mégis felém hajoltak, Elvezettek a hajnalokba! Elémtárult az újult élet Virágos rétek s dús mezők, £ csodás varázstól dalba kezdtem Megénekelvs szebb jövőm. KOCS GYULA.

Next

/
Thumbnails
Contents