Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-16 / 11. szám
6 sfxab-ad Földműves 1958. március 16. Jaroslav Hasek: Szvoboda közkatona esete , a borzebbel Vielwirth százados csicskása, Szvoboda közkatona, egy reggel parancsot kapott, vigye ki az utcára Csórt, gazdája borzebét, „nehogy a szőnyegre izéljen“. Ezzel kapcsolatban meghagyták, hogy sétáltassa meg Csórt, hadd legyen része kutyához illő örömökben, és aztán isten segedelmével hozza haza. Szvoboda kötelességtudó katona volt. Kivezette a kutyát a ház elé és várt, amíg az állat valóra váltotta a századosnak értelmességéhez fűzőt szőnyegkímélő reményeit s virgoncán a legközelebbi kutya után vetette magát. Szvoboda, igazi katonához méltón, aki egy pillanatra se feledkezik meg felettesének parancsáról, szabadjára engedte az eb ösztöneit. Csór játszva elcsábította egy trafikosnő négylábú kedvencét, ügyet sem vetve az agg hölgy méltatlankodására, majd egy másik csupaszőr teremtés felé fordult, aki egy gázlámpa tövében csábos lábmozdulatokkal csalogatta magához. Szvoboda, katonaesküjére és a hadseregben érvényes fegyelmi előírásokra emlékezve, hagyta, hogy Csór vidáman folytassa orgiáit. A kutya azonban betelve az élvezetekkel, szökésre adta fejét. Szvoboda, kötelességtudó katonához méltón, utána eredt. Csór rohant, félszemmel hátrapislogott Szvobodára, és gúnyosan csóválta a farkát. Szvoboda ezekben az emlékezetes percekben átélte mindazt, ami szent és sérthetetlen egy tisztességtudó katona számára. Lelki szemei előtt elvonult a kötelességtudás, a katonaeskü, a katonai hivatás fontossága, és e szent eszméktől ösztönözve loholt Csór után. Csór hagyta, hogy közelebb jöjjön, de aztán örvendező csaholással előre vágtatott és egyre növelte a távolságot maga és Szvoboda között. Kínos pillanatok voltak ezek Szvoboda közkatona számára. Csór gúnyosan ingatta jobbra-balra a farkát, Szvobodának pedig eszébe jutott a szent pillanat, amikor a katonaorvos kijelentette: „Tauglich“. Ez a fennkölt emlék megnövelte lába sebességét, és már-már utolérte a csúfondáros borzebet, amely félszemével egyre csak kihívóan pislogott hátra. Fél óra hosszat tartott a hajsza. Mikor fél óra múltán már majdnem elcsípte a kutyát, Csór megint csak meglépett. Ezután egy óra hosszat fújtatott Szvoboda a játékos jószág nyomában, lihegve ismételgetvén magában e szavakat: „Kötelesség, eskü, államérdek“. Végre nyakon csípte a szökevényt, pórázra kötötte, és hazafelé indult vele, abban a boldog tudatban, hogy lelkiismeretesen teljesítette a kapott parancsot. Mikor hazaérkeztek a százados úr ordítozni kezdett Szvobodával, hogy hol csavargóit három óra hosszat. — Alázatosan jelentem ... — Pofa be, kurtavasra veretlek! Szvoboda szalutált és- elkotródott a konyhába. A százados úr egy darab húst tett Csór elé, kedveskedve megsímogatta a fejét és azt mondta: — Mi majd ellátjuk a baját a gazembernek, úgy-e, barátocskám! Csór elégedetten csóválta a farkát. Az aszódi diák Ipolyságon Az iskolai év kezdetén az ipolysági 11. éves középiskola legfelső osztályának tanulói merész tervet forgattak fejükben: az iskolaév folyamán be akartak tanulni és előadni egy színmüvet. A választás Füsi József „Az aszódi diák" c. darabjára esett. Fiatalos hévvel és lelkesedéssel fogtak hozzá azonnyomban a munkához, így a közelmúltban sikerült is színre vinniük a Petőfi Sándor diákéveit felölelő színművet. Ipolyságon, ahol az ilyen kultúrmegmozdulás ritkaságszámba megy, nagy kultúreseménynek számított e darab többszöri előadása. Ebbeft persze nagy részük van a szereplőknek, akik tudásuk legjavát nyújtva sok kellemes percet szereztek a minden előadáson nagy számban jelenlevő nézőközönségnek. A legtöbb dicséretet közülük kétségtelenül a főszerepet, Petőfi Sándort alakító Gyurász Istvánt illeti meg, aki játékával hűen adta vissza az író mondanivalóját a nagy költő fiatalkori hő szabadságvágyáról. A zsarnokoskodó és kegyetlenségében is gyenge jellemű Korent játszó Blasko László szintén magas nívójú teljesítményt nyújtott. De a kiváló szereplők értékelése nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg a Petőfi szüleit alakító Suszter Erzsébetről és Bajnok ségre. De Tóth Mária, Gyönyör Márta, Zsigmond Ernő és a többiek is feladatuk teljesítésének a magaslatán álltak. Istvánról. Az utpluó képben nyújtott nagyszerű játájeukkal feledhetetlen élménnyel gazdagították a néző lelkivilágát és a főszereplővel együtt teljessé tették a mű végjeleneteiben az írói mondanivaló hatását a közön-Az aszódi diák színreviteléhez a tanulók, a Szülők és Iskolabarátok Körétől és a tantestülettől megkapták a legnagyobbfokú támogatást. Dicséretet érdemel Bulla Tibor is, aki a tapasztalatai és nagy rendezői készsége által az utolsó próbákon sokat csiszolt és javított az egyes jeleneteken. A tanító elvtársak közül Schick Károly rendező végezte a legönfeláldozóbb munkát e darab betanítása érdekében. Azok közül, akik segítő kezet nyújtottak a diákoknak, elismerést érdemel még Grandziel Károly. S nem utolsó sorban kell megemlítenünk Köteles János igazgató elvtárs áldozatkészségét, aki nagy elfoglaltsága ellenére is mindig szakított magának annyi időt, hogy tanácsokat adjon és segítsen a lelkes színjátszóknak. Összegezve a látottakat: Az aszódi diák kitűnően sikerült darabnak számít Ipolyság kultúréletében. A város közönségének ismét alkalma nyílott másfél év után a múlt eAtendő tavaszán felújított Csárdáskirálynőn és az Ipolyságon egyszer előadott Leánynézőn kívül más színművet is megnézni hazai szereplők előadásában. Ebben a legfurcsább, de szerfelett dicséretre méltó az a tény, hogy a műkedvelők, a CSEMADOK és a többi szervezetek ilynemű passzitásának hegemóniáját éppen az érettségire készülő tanulók törték meg. Zs. T. Az „egyenjogúság" Ipolyvisken Vasárnap zsúfolásig telt az ipolyviski kultúrház. Kis óvodások, iskolások verset mondtak az Anyák napján az asszonyszívekhez és átnyújtották a szeretet jelképét, a virágcsokrokat. A nőbizottság is kitett magáért. Tóth Erzsébet, Otrekal Margit szívhez szóló verseke't mondtak. Jól sikerült a „Kinek könnyebb“ című rövid színjelenet is. Bartal Etel és Orem Mária jól játszották a férfiszerepeket. Viccesen bemutatták, hogy a szövetkezetben könnyebb, a magángazdáknak pedig nehezebb. Ez most nagyon időszerű volt, mert a faluban már csak 30—40 hektáron gazdálkodnak egyéniek . A zárószóban Tóth Margit és Orem Mária, Hnyustin Magda és Bállá Regina, panaszkodtak az egyenjogúságra. Volt mit hallgatni a férfiaknak, akik bizony sokszor az asszonynak nem segítenek a házi munkában, de elvárják, hogy a feleségük fejlődjön. összegezve elmondhatjuk, hogy az asszonyok kitettek magukért, lehet jő kulturális élet Ipolyvisken is, csak többet kell a szereplőkkel foglalkotgni. A betanításért dicséretet érdemelnek a helyi tanítók. SOKRATES görög filozófus felesége Xantippét igen rossz természetű házsártos asszonynak ismerték. Midőn Sokratest valaki megkérdezte, hogyan élhet egy ilyen asszonnyal, a filozófus így felelt: — Azért, mert ő természetével alkalmat ad nekem arra, hogy béketürésemet és türelmemet gyakorolhassam. Ha őt elszenvedhetem, az egész világ bosszantását is könnyebben el tudom szenvedni. — Hová viszi azt a fali órát, Kovács úr? — Viszem az állatorvoshoz, mert egy kis baja van ... — Állatorvoshoz? Megőrült? Miért tem óráshoz? — Mert ez egy kakukkos-óra és a szerkezete jő, csak a kakukk nem szól. Hírek a szlovák színházak világából Az egyik legnagyobb vidéki szlovák együttes a zvoleni J. G. Tajovsky színház a plovdivi színháztól több előadásra kapott meghívást, míg a bolgár színház viszont Szlovákia színpadjait akarja felkeresni. A zvoleni színház tervbe vette, hogy előadásait nemcsak Plovdivban, hanem Bulgária több más városában is bemutatja, többek közt a fővárosban Szófiában is. Három darabot tervezett be bulgáriai útjára. Frederico Garcia Lorca a fasiszták által kivégzett spanyol költő Bernardina aszszony háza című darabját, amely a színház szenzációja volt, Shakespeare „Romeo és Júliáját" és Tajovsky „Üj élet“ című drámáját. Az utóbbi darabot a színház már hosszabb idő óta nem játszotta, de most a bolgár út alkalmából március havában felújította. Az „Űj élet“ tartalma egyszerű, Jahoda bíró leányának, a szép Anicskának szomorú történetét mutatja be, akit anyja a paraszttá vedlett zsandárhoz Bucsák Pistához kényszerített, de aki férje és gyereke halála után mégis megtalálja az útat kedveséhez. Ám a realista író ereje éppen ebben az egyszerűségben rejlik, melynek keretébe valós színekben mutatja be a háború előtti szlovák falu kedvezőtlen életét. A felújított darabot Martin Holly, a szlovák író fia, a martini katonaszínház rendezője tanította be vendégként, különösen jó volt Mária Markovicová játéka Jahoda bíróné szerepében, Katarina Paulovicová Anicka és Ernest Málik Bucák csendőr szerepében, míg a másik csendőrt a „Negyvennégy“ című új szlovák film főszereplője Juraj Sarvas játszotta. A Fiatalok színpadja, ahogy a nyitrai együttest nevezik, márciusban újabb lépést tett előre, bemutatta Shakespeare „Windsori víg nők“ című vígjátékát. Ez már a második Shakespeare darab, amit a nyitrai színház bemutatott. Míg azonban a „Vízkereszt“ még sok fogyatékosságot árult el, a „Windsori víg nők" nyitrai bemutatója, már színvonalas volt és el lehet mondani, hogy a nyitrai színház ezzel az előadásával elbírta a Shakespeare-i teherpróbát. Különösen sikerült Dúsa Blaskovicová Fallstafja, Jozef Báláz francia orvosa és Ögyallán a CSEMADOK színjátszók szemléjének keretében a lévaiak és a somorjaiak egész estét betöltő színdarabokat mutattak be. A somorjaiak Dlchovicnij szovjet szerző Nászutazás című zenés vígjátékát, a lévaiak pedig Slotvinsky és Skowronsky lengyel írók társadalmi szatíráját mutatták be. Képeink a két színmű egyegy jelenetét ábrázolják. Jozef Doczi anglikán lelkésze, ez utóbbi volt az előadás koronaalakítása. Gyöngébben sikerült a második változatban Elena Soltésová és Eta 1 Pólóvá alakítása, akik helyenként gépiesen játszottak és inkább a windsori szomorú, mint a Windsori víg nőkre emlékeztettek. A másik altemáciő Magda Pavelek és Sonja Korentsiová jobb volt. Quickly szolgáló a tehetséges Margita Zemlová előadásában túlzott volt és nem volt elég lendületes az utolsó felvonás befejező része és az erdei tündérek a hencegő Falstaffot, akit a darab szerint a Windsori víg nők háromszor csúffá tettek, jóformán megsem csipkedték. A hibák ellenére is meg kell állapítanunk, hogy a színház előadása valóban ígéretes respektívát jelez a vidéki színjátszás terén. * * * A szlovák Falu színház óhorvát komédiával járja az országot. Marín Drzlc horvát színész és zeneszerző és elsősorban színpadi író a XV. században élt, több renaisance komédiát írt, melyek ma is üdén hatnak. A színház is egy ilyen komédiát iktatott műsorába a Svako Marojet, melyet egyébként a prágai Tyll színház is játszik. Drzic majd minden darabját a festői szép jugoszláv város Dubravnik földjén perget le és bár ebben a darabban Svako Maroje fia Rómába is eljutott és ott apja ötezer aranyát a szép kurtizánra Laurára költötte, végin mégis csak hazatért Dubravníkba menyasszonya Pera oldalán, miután Svako Marója az ötezer aranyat visszaszerezte. Azt a tanulságot mondatja el a költő prólogusban, hogy ne adjunk soha senki kezébe pénzt, legyen bár a saját fiunk is, amíg alaposan ki nem ismerjük. Tomás Bök lendületes rendezése a komikus jeleneteket helyenként túlexponálta, azonban a darab így is óriási sikerwért el mindenütt, ahol adják és a nézők egyik kacagásból a másikba esnek. Sikerült a három szolga alakítása, főként jó volt Ján Puskár, a német lovag szolgájának Pomernek szerepében. A szlovák Falu színház tehát jól tette, hogy ezt a komédiát műsorába iktatta. Mártonvölgyi László A LÁZADÓ 1934-ben a többi földnélkülivel együtt Laci bácsi a szomszéd, is ott summáskodott a kürtpusztai Kugle - vies gróf uradalomban. Nap-nap után görnyedtek, izzadtak, hogy télire öszszekerüljön valami harapnivaló a családnak. Mert a család nagy volt, sok éhes száj várt a falatra. S hogy legyen is mit enni, hát úgy nyár derekán előre meg hátra is „saroglyát raktak a napnak". Különösen aratáskor. Bezzeg nem a vackon érte őket a hajnal. így teltek a napok, verejtékes gürcölésben. Korán kezdték mindennap, igy azön a júliusi hajnalon is, amikor úgy hat óra felé Laci bácsi — mert ó volt a belső gazda és neki kellett gondoskodni a gróftól járó élelemről — az ispán irodája felé igyekezett. Az aratási szerződés értelmében zsír, szalonna, krumpli, zöldség, hús, egyszóval a kosztnak való a gróftól járt. Ezért ment az öreg. — Szerencsés jó reggelt nagyságos úr! — köszöntötte az ispánt. — No mit akar kend? — válaszolt amaz kelletlenül. — Azért a kis ennivalóért jöttem, mert éhesek már az aratják, hisz régen kimentek. — No jöjjön. Megindultak a magtár felé. Először a szalonnát mérte ki az ispán. Az öreg leste s — csak úgy magának — csóválgatta a fejét. Mert sehogysem tetszett az, hogy a szalonnán újnyi vastagon volt a só. Nagy alázatosan megszólalt. — Nagyságos úr, igen sós az a szalonna. — Na és? legalább nem kell megsózni. — De hát sót külön is kapni, aztán olcsóbb mint a szalonna. — Ne járjon annyit a szája, hanem fogja ezt a zsákot. Mit tehetett! Nyelt egyet-kettőt, de azért teljesítette a parancsot. Az ispán meg lapátolta a babot. Olyan aszott, jó pár évest. S ahogy porzott az öreg bab a zsák szájánál, hát mintha csak az csavarta volna Laci bácsi orrát, forrt benne a boszszúság, a keserűség. Minden lapátnál jobban. Aztán kirobbant belőle. — Hej, nagyságos úr! azt a megváltóját ennek a betyár világnak — s a sarokba lendítette a zsákot, — hát mit gondol, mink már mindent megehetünk? Odalépett az ispán elé. Keze ökölbe görcsösödve, ütésre, szorításra készen. Az ispán nem igen szokott ilyesmihez, hát csak nézett szótlanul. Lacsi bácsi meg fojtotta. — Mérjen csak ki abból a vajbabból, de addig míg baj nincs! — Abból aztán nem, az a grófi konyhára kell. — A grófi konyhára? A mi gyomrunkba talán le se csúszna! Mérje csak! A szalonnáról meg lekaparom a sót, aztán mérje hozzá a hiányt, mert ha nem!... Szeme vadul villámlott. Csak ketten voltak. Az ispán teljesítette a követelést. Szombaton behívatták Laci bácsit az irodába s tudatták vele, hogy elmehet. Lázadókra nincs szükség az uradalomban. A járandóságából pedig levonták a vajbab árát. Es jött a tél. Ezen a télen a három gyerek gyakrabban be-beszaladt hozzánk beszélgetni, mint máskor. De mindig csak reggel, délben és estefelé. Budai József
