Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

siralmad

Földműves

1958. március 6,

£

Féllábbal a kengyelben

— Mécs József »Téli világ« c. könyvéről —

MACS JÖZSEF, a csehszlovákiai magyar fiatal írógárda egyik legtöbb reménnyel bíztató tagja. Már addig is, aránylag rövid idő alatt olyan írói erényeket mutatott, amelyek feljogosítanak bennünket, hogy sokat várjunk tőle.

Mács mondanivalója élményekből fakad. Nemcsak saját élményeit eleveníti meg novelláiban, hanem a kor emberi viszonylatait és legmélyebb problémáit is elénk vetíti. A nép fia, falusi gyerek. Azokhoz tartozott ő is, akiknek „joguk sem volt, csak igazságuk“. Az ő szemükkel néz, lát, ábrázol. Az ő életüket ábrázolja úgy, ahogyan jön a tegnapból és megy a holnap felé.

Az írói ábrázolásban, az emberábrázolásban Mács sokszor oroszlánkörmöket mutatott. Néhány novellája felejthetetlen élményt jelent. Megdöbbentő, lényegfeltáró, jövőbe mutató. Mács nem fél az élet bonyolult problémáinak, konfliktusainak nyílt felvetésétől, merész ábrázolásától. S ez az, ami nála egyéni, sajátszerű, megragadó, de sokszor hihetetlenül elhibázott.

Tévedés lenne azt hinni, hogy Mács ábrázolásmódja hiányosságainak gyökere attól való félelmében rejlik, hogy „isten őrizz, ne legyen sematikus“. Mi azt hisszük, hogy Mácsra ennek a megállapításnak éppen a fordítottja érvényes. A sematizmus útjára leghamarabb az az író téved, aki hamarabb ismeri a mű befejezését, végső kicsengését, mint alakja pontos szerepkörét. Mácsnál sokszor úgy érezzük, hogy őt egyáltalán semmilyen előre kidolgozott, megfontolt terv nem vezeti. Inkább ösztönösen, mint tudatosan ábrázol. Véleményünk szerint itt a gyökere annak, hogy több írásában nemcsak a szocialista realista ábrázolásmód követelményeinek nem tud maradéktalanul eleget tenni, hanem sokszor a meglepően jól megrajzolt alakok esetében sem találja meg a megfelelő megoldást. S ez néha olyan hiányérzetet vált ki az olvasóban, hogy szinte el sem hiszi, hogy az író befejezte az elbeszélést. (Ilyen például a Nemzedék c. novella),

AZ EGYIK NOVELLA címe lett a kötet címe is: Téli világ. A címválasztást nem tartjuk a legsikerültebbnek. A kötet írásai lényegében két részre oszlanak. Az első részben a múltról ír, mely rideg, kegyetlen, amelyben minden igazi emberi szépséget lehúz, sárba tipor kérlelhetetlen valóságával, farkastörvényeivel a régi kor.

Amikor József Attila a szegényparasztokról írt: „Holt vidék“ címet adott versének. Mács könyvének a címe Téli világ. Igen, nagyon szép, találó, kifejező lenne a cím, mely természetesen szimbolikus. Nem a telet írja le, nem tájleírással foglalkozik, hanem embereket szerepeltet. A Téli világ lényegében azonban csak azokra a novellákra vonatkozik, melyek még abban a világban játszódnak le, amelyben . a becsületes emberek felfelé törekvő vágya, boldogságkeresése elé legyőzhetetlen akadályokat emelt a társadalom. A könyv másik részében Mács már azt a kort ábrázolja és azokat az embereket szerepelteti, akik számára az érvényesülés, az igazi életcél elérése lehetővé vált. A téli világ ridegsége, fagyos könyörtelensége a fejlődés törvényszerűsége által győzelemre rendelt erők előtt felenged. A hó alátt is élő és fejlődő új élet csírája tavaszi légkörbe jutva győzedelmesen tör elő, szemünk előtt fejlődik annak ellenére, hogy egy-egy elkésett télből ittmaradt szelecské harcba is elegyedik a tavaszi légáramlattal.

Két kort, két világot ábrázol, tehát a Nemzedékek cím kifejezőbb lett volna.

A TÉLI VILÁGBAN az író tükröt tart a társadalom elé: íme ez volt, így nézett ki ez a világ. S a kép megdöbbentő, hiteles. Mács minden írásán érződik, hogy mély emberismeret, tapasztalat van mögötte. Alakjai nem kiagyaltak, a meseszövés nem erőltetett. Látszik rajtuk, hogy Mács csak akkor ír, ha van mondanivalója s ha ez magától jön. ő sohasem vesz erőszakot a tollán.

A kötet legsikerültebb írásai a Nagyapám igazsága, Hímes tojás, Végrendelkezés, Egyedül.

Könyve mindkét részében vannak kisebb-nagyobb hibák, mind az emberábrázolásban, minő a természeti képek alkalmazásában.

Amikor a Téli világban először tárulkozott a kor a maga teljes valóságával Mács elé, az „ajtófélfába kapaszkodva" érezte meg, hogy ez az idő szörnyű. S most ezt akarta bemutatni. A mondanivalót nagyon szépen kifejezhette volna egy szimbólummal, egy költői hasonlattal. Ebben az esetben a telet, ridegnek, zúzrr\arásnak kellett volna ábrázolnia, mely elől mindenki védelmet keres meghitt, meleg otthonában. S aztán jöhetett volna a hasonlat, hogy az élet még ridegebb, mint ez a téli világ. Mács azonban a telet így ábrázolja: ... „alkonyba hajlik a nap, a füstöt eresztő kémények alatt ilyenkor jó szánkázni, hóembert csinálni“. Tehát a téli napsütésben jó kint lenni, hóembert csinálni stb. S így most már a mondanivaló igazi lényegét nem fejezheti ki hűen az ilyen mondattal: „... az élet rideg, tán még ridegebb, mint ez a nagy-nagy hófelhős téli világ!“

Mács könyvében igen szépen mutatja be a „tél és tavasz harcát", azt, ahogyan „kétféle életfelfogás megvívja a lélekben harcát“. S ebből a harcból mindig, meggyőzően, a buktatókon, néha az írói ábrázolás botlásain keresztül is, mindig az új kerül ki győztesen.

A kötet egyik legmaradóbb, legmegrázóbb elbeszélése Gitta, a cigánylány története. A társadalom számára hasznos, igazi emberré lenni akarás, s a múltba húzó és taszító erők harcát a csehszlovákiai új magyar irodalomban még senki sem ábrázolta olyan erővel és olyan hatással, mint Mács József.

G i t a öntudatos harcos valaki. Igen, öntudatos, emberi méltóságára és annak tudatára ébredt valaki, hogy egyenrangú és hasznos tagja lehet a társadalomnak akkor is, ha cigány szülök gyermeke. S ezért mindent meg is tesz. „Sírni, toporzékolni kellett, a nedves földön csúszni-mászni, nem enni, nem aludni. Ügy kerülhetett iskolába... Elvégezte a kereskedelmit és a postahivatal alkalmazta.“ S ember lett belőle, megállta a helyét becsülettel: Apjának lopott pénz kellett, de ő dacolt az egész famíliával, még ha apja meg is verte érte. A múltba húzó erőt leküzdötte, de a falu elítélte: „Maradjon ki-ki a fajtájánál!" Elűzi, kiűzi lakásából. Gitta elmegy a hivatalba, sír. „Sír, minden sír benne, keservesen“. írói ábrázolás szempontjából nagyon sikeres fogás. Az egyedüli lehetséges, hatásos megoldás. Sokkal többet mond, mintha Gitta öntudatos politikai meggyőzésbe kezdene. Ezek a könnyek olyan eszméltető, lényegfeltároló, megszégyenítő kritikái a még mindig tapasztalható faji és egyéb megkülönböztető előítéleteknek, melyek mindennél többét mondanak.

Gitta, „az öntudatos, harcos valaki“ félt. De ha csak azért félt volna, mert félti ama eredményeket, melyeket heves harcok árán elért, — akkor története egyáltalán nem lenne ilyen megkapó és általános érvényű. Félt azért, mert féltette emberiességét, amelyet.már magában megélt s melyről többé sohasem akart lemondani és nem is mondott le, s amelyet mégis oly könnyfakasztóan kétségbe vontak.

Gita nem veszíti el hitét sem saját magában, sem az emberrélevés lehetőségében. Almában, napfényes mezőn halad, fel, egyre feljebb a dombon, bár a kísértő intés ugrál, táncol előtte“. Ha itt pontot tett volna az író s a következő mondatot: „Nehéz egy fajta nevében újra embernek lenni", ő, az író mondta volna, az előítéletek között fentrengőket elmarasztalón, a novella végső kicsengése félreértésre nem adott volna okot.

A MÁSIK ELBESZÉLÉS, mely szintén nagyszerű emberábrázoló készségről és fiatal, kezdő íróra valló gyakorlatlanságról tesz tanúságot a Nemzedékek 14 elbeszélése közül az egyetlen, melynek tárgya a szerelem. A nagygazdalány és a szegénylegény szerelme is olyan korban született, amelyben az emberi érzelmek leg- Szebbike is kárhozatra van ítélve. Fő alakjai a fiatalok is koruk gyermekei, de végigvitte őket az író a fejlődés útján. Különösen a gazdalány tett meg nagy utat. Minden összeomlott benne ami a régi Világhoz fűzte, amely széttíporta apja, anyja boldogságát is ... Mács nagyon szépen ábrázolta, hogyan dől össze az emberben minden, ami a régi világhoz fűz

s amely az új világba jutás előfeltétele. A Hét-ben közölt novellájában a befejezés még így hangzik: Évike „olthatatlan ellenszenvvel néz az apjára, aki álmosan, ■ borzoltan fordítja hátát a napos világnak...“ Mács maga is rájött, hogy ez nem megoldás s a kötetben a befejezést megtoldotta egy mondattal: „Menekülni innét!“ Igen, menekülni, de hogyan és kivel? Éviiké a novella végén mégis egyedül marad.

Nagyon szépek Mács természeti képei. Nem öncélúak, a legtöbb esetben a mondanivaló költői kifejezésének szerves tartozékai, előbbrevivői.

A drámai jelenetek ábrázolás, mely az író legnagyobb erőpróbája, mellyel nálunk csak ritkán sikerül megbirkózni még idősebb írónak is, Mácsnak sem sikerült.

A drámai helyzet ábrázolásánál minden szónak súlyának kell lenni, minden szónak, minden mondatnak előbbre kell vinni az eseményeket. Feleslegesen semmit sem szabad a szövegbe ágyazni, hogy ne rontsa a drámai feszültséget és a drámai hangulatot. Mács pedig ebbe a hibába esett.

A NAGYAPÁM IGAZSÁGÁBAN a

nagyságos úr összevesz az üzletessel. Egy mázsa cukrot követel s csak egy egy kilót kaphat. A helyzet annyira fejlődik, hogy „ölő pillantásokat vet apámra ... ijedten rámeresztem a szemem, hogy most mi lesz“. Igen, az ember ilyen helyzetben minden érzékével azt figyeli, hogy most mi lesz. Mács azonban nem a következő súlyos pillanatot ábrázolta, hanem elkezd mesélni arról, hogy a nagyapjának is volt, és milyen összetűzése volt az úrral. S mikor „rettenetesen feszül a húr, a földesúr feszíti annyira, hogy „azt gondolnánk, mindenkit megdermeszt, földbe gyökereztet“. De nem, a néhány asszony, aki cukorra vár, kisompolyog az ajtón! A „kisompolygő“ szónak hangulati jelentése van. „Kisompolyog" az, akit valamin rajtakaptak, akinek cselekedete teljes megszégyenítő voltában napvilágra kerül. Itt ez a szó, azon kívül, hogy az esemény így nem történhetett, teljesen lerontja a drámai hangulatot.

Amikor rettenetesen feszül a húr, a nagyságos úr nem mondhatja ezt: „Szóval egy mázsa cukrot kérek", és nem lehet a felelet „Csak egy kilót mérhetek“. Az első mondatból a „szóval“, a „kérek“, a másik mondatból a „csak“ szócska kihagyását a drámai feszültség feltétlen megkívánta volna. Később Beregszászi így folytatja: „Majd megtanítom én,

hogyan kell a földesúrral bánni. A frontra vitetem a gazembert. .. Ehelyett frontra vitetem, gazember!-t kellett volna írnia, feltétlen három pont nélkül. így a mondat drámaiságát veszítve egyébként is úgy hat, mintha a körülállóknak mondaná, holott a néhány asszony már elhagyta az üzletet.

A jó drámai ábrázolásnak itt is megvolt a nagyszerű lehetősége, de Mács az írói lehetőségek kihasználásának módját még nem találta meg. Idővel egészen biztosan megtalálja.

Szándékosan foglalkoztunk Mács negatívumainak, hibáinak feltárásával részletesebben. Ezek a hibák, annál is inkább, mert Mácsban megvan a jóakarat, hibái nem rossz szándékból, hanem tapasztalathiányból, a mesterségbeni járatosság hiányából születtek, a pozitívumok mellett eltörpülnek. Mácsban megvan a vitathatatlan tehetség, hisz egy-egy novellájában Móricz Zsigmondra emlékeztető erővel ábrázol. Van benne tudásvágy, akarat, huszárvirtus. Féllába már biztosan a kengyelben van, tehát a nyeregbe pattanhat. Tanulnia kell, el kell sajátítania az írói ábrázolás minden műhelytitkát. Mi bízunk benne. Hisszük, hogy tudását állandóan tökéletesítve a hozzáfűzött reményeket maradéktalanul beváltja.

Dr. CSIZMADIA M.

JACK LONDON, amerikai író müvei 18 millió példányban jelentek meg eddig a Szovjetunió népeinek 32 nyelvén. Ez világcsúcsot jelent a műfordításban. Victor Hugo és Jules Verne következnek utána népszerűségben 13-13 milliós példányszámmal. Balzac francia író művei több mint 10 millió példányt értek el,

MAKSZIM GORKIJ:

A viharmadár dala

Tajtékzó vad tenger felett szél hajszol kósza felleget.

Felhő alatt, tenger fölött, mintha sötét villám volna, büszkén száll a Viharmadár.

Szárnya olykor hullámot ér, máskor nyílként jellegbe fúr és a felhők hallják hangját, harsány, bátor hangja boldog. Mert dalában vihart áhít!

Bús haragját, szenvedelmét s reményét a győzelemben hallják hangjából a felhők.

Sirály surran el sikongva, riadt szívét nyögve rejti tengerhullám hűvösébe, mert remeg, fél a vihartól. Dunnalud nép is kiáltoz, de az élet szent harcában nem érezhet üdvösséget, villámlástól visszaretten.

Balga pingvin lomha teste sziklák közt megbúvik gyáván. Csak a büszke Viharmadár szárnyal merész ívben ott fenn, te: 'erár felett a légben.

Mind alantabb és egyre zordabb felhő tornyosul az égen s zúgva tör a tengerhullám villámfénye magasába.

Mennydörgés közt tajtékózva reng a tenger, küzdve széllel. Most a szél erős marokkal felragadja víz hullámát

és haraggal dobja vissza sziklaköre — pozdorjává törve össze szín-smaragdját.

Viharmadár büszkén szárnyal, mintha sötét villám volna, olykor nyílként jellegbe fúr, szárnya víz hullámát tépi.

Ott suhan, mint zordon démon, vihardémon ... száll sötéten, most kacagva, majd zokogva.,, jellegek fölött kacag most, örömében zokog máskor.

Mindentérzö démon — érzi: fáradóban a vihar már, tudja jól, hogy nem sokáig takarja a napot jelleg, nem soká takarja már!

Szél süvölt... és mennydörög még ..« kékes lánggal tündökölve száll a jelleg a víz tükrére.

Tenger fogja fel a villám nyílvesszőit és eloltja.

Tüzkígyóként felcikázik víz tükrében, majd elvész a villám vakító visszfénye.

— Vad vihar jő nemsokára! .., Viharmadár hangja szól így villámlások közt merészen, zúgó tengerár fölött is győzelemnek prófétája:

— Jöjj, vihar, s légy még erősebb!

(1901) Lányi Sarolta fordítása

90 éves lenne ma Gorkij, századunk kétségkívül legnagyobb írója. — Alkotása új irányt, a néppel való legszorosabb kapcsolatot, a dolgozó ember vágya, harca realisztikus ábrázolásának, az osztályharc szocialista igazságának az írói alkotás középpontjába való beállítását jelentette. — írói művét a párttal és Lenin elvtárssal való baráti kapcsolata termékenyítette meg. Minden írásából a végtelen emberszeretet, a szocialista forradalomért való elszánt küzdelem szépsége sugárzik.

Ipolyszakálosi asszonyok között:

A& élei iricágűcMUéel

SZOMBAT DÉLUTÁN. A falusi gazdaasszonyok ilyenkor rendet tesznek - vesznek, tataroznak, hogy ünnepiesen ünnepelhessen holnap a család. Ám az életből többet vállalók kezében megáll a poroló egy percre. Fejkendős nénikék, fiatal asszonyok kopogtatnak egymás után a helyi nemzeti bizottság ajtaján. Nemsokára ülésezik a nöbizottság. Vidám asszonycsoport-csokor, tereferél, míg meg nem kezdik a komolyabb munkát. Többen kis csomagot szorongatnak a kezükben. Maguk készítette kivarrott kendők, térítők. A cím: Lengyelország. Küldte: Baka Irén, Geczö Regina, Urbán Júlia, Melikher Margit. Zsörtölődnek, elfelejtették odaírni, hogy Csehszlovákiában laknak. A kisbíró rögtön ragasztót kerít és egészítik ki a címkéket.

Elcsodáljuk ezeket az asszonyokat. A hétköznapok munkája után, a háztartás, a gyereknevelési munka közt is szakítottak egy kis időt, a testvériség, a barátság ápolására, élesztésére. Valamelyik lengyel családnak otthonosabbá teszi ajándékuk az otthonát. Majd azok is elfelejtik egy percre a hétköznapok gondját, levelet és tollat vesznek kezükbe és írják a válasz-szeretetet az ipotyszakállosi asszonyoknak. Mert várják, nagyon várják Ipolyszakálloson is a lengyel asszonyok levelét.

Urbán Júlia, a nöbizottság elnöknője nyitja a tanácskozást — szóljanak a nőnapi ünnepségek előkészítéséhez.

Szép kultúrprogj-am lesz. Urbán Júlia is beszél majd, meg többen is. Öszszeáll a program. Másról is szó esik.

A NÖBIZOTTSÁG bekapcsolódik a falu szépítésébe is, mert van mit tenni ezen a téren Ipolyszakálloson. Gnotová Júlia a helyi nemzeti bizottság elnöknője is hozzászól.

— Nagy a sár, rossz az ivóvíz. Csatornázásra a Zselizi Járási Nemzeti Bizottság 60 000 koronát ígért, a mai napig egy fillért sem kaptunk.

— Igen ám, de miért? — szól közbe Kovács néni. A falu elmaradt az adófizetésben, azért nincs pótköltségvetés. Miért tűrjük, hogy a hanyagok miatt az egész falu rövidüljön.

Két fontos kérdés, amely egymást egészíti. A csatornázást minél hamarabb nyélbe kell ütni, meg a szódavizet gyártó üzemet is, mert a falu népének egészségéről van szó. Tavaly emiatt sárgaság és tífuszjárvány ütött ki. Ehhez kell, hogy az adós is megtegye a magáét, fizessen, a járás pedig többet segítsen.

— Sóderbányát nyitunk — szövi a szót tovább Gnotová elvtársnö, ebből majd jut a pótköltségvetésre.

A KIS ASSZONYCSOPORT sok fontos dologról beszél. Igyekeznek, művelik magukat. Hatvankét látogatóval szabászán tanfolyamot nyitottak. Bekapcsolódnak a kultúrház építésébe, amit a düledezó malomból építenek majd. Kérelmük is van, mentőautó kéne a környéknek, mert messze a város és a múltkor a vonatban szült egy anya. De eddig még nem találták megértésre. Figyelmük mindenre kiterjed. Igaz a közmondás, hogy az asszonyok nem hallgatnak el semmit. Élénken bírálják Pozsonyit, a helyi üzletvezetőt, hogy sokszor megcsalja a vevőket. Épp most foglalkoztak egy nénivel, akit 11 koronával rövidített meg. Hasonló eset többször is megtörténik. Ezért biokrendszer bevezetését kérik.

A nőbizottság tagjai közül sokan az EFSZ-ben dolgoznak. A nemzeti bizottság és a nöbizottság a járás segítségével nagy sikereket ért el, 415 hektárral bővült az EFSZ földterülete. Ezt most tovább folytatja a nöbizottság, a fősúly most a szövetkezet megerősítésén van. Az asszonyok elégedetlenkednek, hogy nem etették a méheket és ezért 16 család elpusztult. Sok új tag nem adta be a vetőmagot és a tervezett állatállományt.

Mennyi jó javaslat, mennyi tenniakarás van ezekben az asszonyokban. Nincs is panasz az ipolyszakállasi asszonyokra. Kovács Józsefné 329 munkaegységet teljesített, Hajdú Mária 227-et, Gáspár Józsefné két gyermek anyja, sertésetető 473-at, Topán Erzsébet 156-ot, Kacala Terézia 153-at, Kalász Margit 201- et, Torma Hermina 141-et, Pifko Erzsébet, anyasertés gondozó 355-öt. Domonkos Ferencné, szintén két gyermek anyja 372-őt, Gregorovics Jánosné 378- at. Ilyen igyekvők az ipotyszakállosi asszonyok, akik kiveszik részüket a közös munkából is, hogy gyermekeik arcán több legyen a mosoly.

Láttunk a faluban sok szép kis pufók, pirospozsgás futkározó gyermeket, meg kisebbeket is, akiket még anyjuk hordott kebelén: olyan színessé tették a falu életét. Érdemes ezekért, az élet megszépítőiért, az élet virágocskáiért dolgozni, gyülésezni, többet vállalni az életből, mert ezek jövőjéről van szó, és ezek nélkül szürkébb, sivárabb volna az élet. Érdemes tovább menni a megkezdett úton, ipotyszakállosi asszonyok.

BÁLLÁ JÖZSEF