Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-23 / 8. szám

A szocialista faluért Ä FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1958. február 23. ] Ára 40 fillér [ IX. évfolyam, 8. szám Győzelmes 10 esztendő — írta: Frantisek Dvorsky, a kassai kerületi pártbizottság vezető titkára — Falvaink dolgozó népe nagy remé­nyekkel, szeretettel és szívélyesen fogadta a győzelmes szovjet hadsere­get 1944 őszén és 1945 tavaszi hó­napjaiban, mint felszabadítónkat. De pánikszerű félelemmel tekintettek rájuk a gyárosok, földbirtokosok és a nép többi kizsákmányolói. 1945. őszén könnyes szemekkel búcsúztak városaink és falvaink dolgozói felsza­badítóink egységeitől, szívük mélyén talán bizonyos félelemmel, hogyis lesz majd, vajon nem döntik-e meg a dol­gozók azon kiharcolt jogait és mind­azokat az intézkedéseket, melyek megvalósítása a kassai program sze­rint megkezdődött. A kapitalista ele­mek palástolatlan örömüket fejezték ki azt gondolván, hogy elérkezett az idő, amikor nyíltan harcot indíthatnak a munkásosztály és a parasztság ellen. bizottságokban mutatkozott meg, hogy a demokrata párt tagjainak nagy része nem ért egyet a párt funkcio­náriusainak politikájával. Hiába igye­kezett Kvetko, Lettrlch és Ursiny, hogy megmentse Leonhardy német bárót, Erna Verbek, Van der Sande földbirtokost, Emődyt, Pálffyt, vala­mint a nyitrai és szepesi püspökség nagybirtokait... Kvetkót és Lettri­­chet, a szlovák földművesek árulóit leleplezték és védenceik földjeit fo­lyamatosan átadták a falusi dolgo­zóknak. Bratislava soha nem felejti el 1947 őszét. Nem felejtik el ezeket a viharos őszi napokat, a földműves tüntetések részvevői sem, amikor a földművesek ezrei rendezetten és elszántan felvonultak Bratislava ut­cáin és kifejezésre juttatták követe­léseiket. Falvaink dolgozó népének ez a határozott és egységes megmozdu­Kis- és középgazdáinkat, a mező­­gazdasági munkásokat, földnélkülie­ket elsősorban egy dolog érdekelte: mi lesz a földdel ? A kommunista párt kiadta a jelszót: „A föld azé, aki megdolgozza!“ Ez alatt a jelszó alatt indult harcba a dolgozó parasztság a földbirtokosok és falusi szekértolóik földjeinek birtokbavételéért. A de­mokrata párt köré csoportosult reak­ció Szlovákiában minden erejét össz­pontosította, hogy a földreform meg­valósítását elhalogassa, arra gondol­va, hogy ezáltal a tömegek forradalmi hulláma alábbhagy és a zöldasztal mellett egyezkedésekkel sikerül meg­menteni a földbirtokosok és az egy­házak birtokait. A kommunista párt mindezt nem nézte tétlenül és azon fáradozott, hogy a földért folytatott harcban a földműves bizottságoké legyen a dön­tő szó. A földműves bizottságok a földigénylőkből tevődtek össze. Ben­nük volt a bizodalom — tekintet nél­kül pártállásukra, - hogy a földre­form megvalósul. Éppen a földműves lása arra kényszerítette a demokrata párt vezetőit, hogy Kvetkót vissza­hívják megbízotti tisztségéből. A reakció előtt világos volt, hogy az ő létükről vagy nem létükről van szó. Éppen azért attól sem riadtak vissza, hogy sárba tapossák azokat az elveket, amelyekért a Szlovák Nem­zeti Felkelés hős egységei harcoltak és amelyeket magába foglalt a kassai kormányprogram is. S így Ursiny a „harcos hű luterán“ kapcsolatba lép a hlinkások vezetőivel Cvincekkel, a nyitrai püspökség kanonokjával és társaival. A hlinkások exponensei Kempny és Bugár a demokrata párt központi titkárságába kerülnek. A reakció egyesül és harcot folytat a kommunisták, az igazság, a haladás és a nép ellen. S mindezek után elcso­dálkoztak azon, hogy falvainkból egész csomagokra menő demokrata pártigazolvány érkezett a központi titkárságra, azzal, hogy falvaink dol­gozóinak semmi köze ahhoz a politi­kához, amit a demokrata párt folytat. Amikor a földreform ellenőrzésére került a sor, megmutatkozott, hogy valamit tenni kell a fejlődés akadá­lyainak elhárítása érdekében. A kom­munista párt a munkásokat, a föld­műveseket, s egész dolgozó népünket éberségre intette. Még ma is élnek emlékezetünkben a tíz évvel ezelőtt lejátszódott ese­mények. Február végén összeült az üzemi tanácsok kongresszusa, ahol a munkások állástfoglaltak a szocialista építés politikája mellett. A munkások még szét sem mentek, amikor érte­kezletre gyűltek össze a földműves bizottságok képviselői és egyönte­tűen csatlakoztak a javaslathoz, me­lyet a munkások jóváhagytak. Ekkor vert erős gyökeret a munkás-paraszt szövetség, s így valósult meg a kom­munista párt jelszava, ahogy azt Gottwald elvtárs kijelentette: „A munkás a földművesért, a föld­műves a munkásért, s ahol ez az erő összefog, ott megmozdul a világ!“ Megmozdult, s hazánk egész fejlődése a hazai és külföldi kapitalista elemek káros munkája és minden gáncsa ellenére megállíthatatlanul haladt és halad előre a szocializmus felé. Egész Szlovákia dolgozó parasztsá­ga a munkások oldalára állt a Cseh­szlovák Kommunista Párt program­jának és a szocializmus kiépítésének megvalósításáért folytatott harcban. Nem volt egy kiáltvány sem, amely támogatta volna a lemondott reakciós minisztereket. Távozniuk kellett a történelem színpadáról anélkül, hogy valaki is sajnálta volna őket. A nagy győzelem után megkezdő­dött a békés építőmunka. Befejezést nyert a földreform és talán nincs Szlovákiában egy falu sem, ahol ne­osztottak volna földet azoknak, akik­nek arra a legnagyobb szükségük volt. A kommunista párt előtt új ha­talmas feladat állt: kiépíteni a szo­cialista köztársaságot. Hosszú, kitar­tó, meggyőző munka kezdődött. Meg kellett magyarázni, hogy a mezőgaz­dasági termelés jelentős növelését, valamint földműveseink jövedelmének növekedését csak úgy tudjuk elérni, ha jobban kihasználjuk a földet, ha gépesítjük a mezőgazdasági munkát. A Februári Győzelem után életrekel­­tek a szocialista mezőgazdaság első úttörői. Megalakult az első kilenc egységes földművesszövetkezet, s így került az élharcosok sorába az addig alig ismert Patony, Vicsapapáti, Le­lesz, Tőre és más községek. Elérke­zett az első közös aratás ideje és ha hittek is a szövetkezetekbe tömörült élharcosok abban amit megkezdték, szívük mélyén mégis ott fészkelt egy kis kétely. Évek választanak el bennünket ezektől az eseményektől és nincs olyan község, ahol ne gondolnának azokra a dolgokra, amelyekben eleinte sokan nem hittek, de amelyek meg­valósítása nyomán végül is győzedel­mesen haladunk előre. Vannak szö­vetkezetek, melyek megalakulásuk óta nagyobb nehézségek nélkül halad­nak a fejlődés útján. Viszont olyanok is, melyek csak nehezen tudták leküz­deni a kezdeti akadályokat. Vannak olyan községek, ahol a szövetkezetek szétestek, s ma újból megalakultak. Van olyan község is, ahol nem volt és ma sincs szövetkezet. Mi azonban tudjuk, hogy hazánkban, második öt­éves tervünk időszakában be kell fejezni a szocializmus építését. Mind­annyian meg vagyunk győződve arról, hogy ezt valóra is váltjuk. Éppen azért az 1958-as év — dolgozó népünk győzelmének jubiláris éve a szo­­:ialista építés további győzelmeinek éve lesz, melyben a kis- és közép­­parasztok a többi községben is meg­alakítják az egységes földmüvesszö­­/etkezeteket, hogy ezáltal jelentősen ameljék életszínvonalukat. ,'Á munkás a földművesért — a földműves a munkásért, s ahol ez az erő összefog, ott megmozdul a világ.“ (Kl. Gottwald, 1948 február) IBIIM Tíz éve mér, hogy újra összefogtak a gyáros, bankár, számító urak, lázítottak és terveket koholtak, hogy visszanyerjék kiváltságukat. Hiába öltött báránybőrt a farkas. Tetteit, hangját jól ismerte rég a munkásosztály; és dühe hatalmas készültségével vártán állt a nép. Első fia az óvárosi téren beszél. Szava zeng, mint a harci dal, ........Mindig előre!... Vissza egy lépést sem!.:.; Az lesz a törvény, amit a nép akar...!“ Oj idő jöttét jelezte az óra. A testvér szó már nem szólam, hamis. Századok álma vált akkor valóra, szemfényként őrzi népünk még ma is. Megtört a jég, hogy eltemesse végkép, ami elválaszt. Mint dalos futár köszönöm tíz év áldását, s a békét szabad szavammal, Győztes Február. ZALA JÓZSEF Sorsvállalás Elnézem naponként ezt az embert, Szemében tükrét hordja az élet. Zsugorító múltját úgy tagadja: Hirdetője lett az új igéknek. Nézem naponként, s lángol az öröm Szívemben, — hisz sorsát jól ismerem. Nyomába sodorva hajt ösztönöm, S érzem, hogy forrón szorítja kezem. Ereje erőmet megnöveszti. Bátorsága új bátorságot ad. Vezess; akarlak, s merlek követni, Vállalom sorsod, elhiszem szavad! Tíz év telén és tíz év nyarán át Megyünk már együtt, felemelt fejjel. Megszántunk mélyen minden barázdát, Hogy a mag erős gyökeret verjen. Eggyé kovácsolt Február, s íme: Poharunkban már gyöngyözik a bor, Dús termést hozott minden venyige, Mit beoltottunk, — termo lett a kor. CSONTOS VILMOS

Next

/
Thumbnails
Contents