Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-23 / 8. szám
A szocialista faluért Ä FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1958. február 23. ] Ára 40 fillér [ IX. évfolyam, 8. szám Győzelmes 10 esztendő — írta: Frantisek Dvorsky, a kassai kerületi pártbizottság vezető titkára — Falvaink dolgozó népe nagy reményekkel, szeretettel és szívélyesen fogadta a győzelmes szovjet hadsereget 1944 őszén és 1945 tavaszi hónapjaiban, mint felszabadítónkat. De pánikszerű félelemmel tekintettek rájuk a gyárosok, földbirtokosok és a nép többi kizsákmányolói. 1945. őszén könnyes szemekkel búcsúztak városaink és falvaink dolgozói felszabadítóink egységeitől, szívük mélyén talán bizonyos félelemmel, hogyis lesz majd, vajon nem döntik-e meg a dolgozók azon kiharcolt jogait és mindazokat az intézkedéseket, melyek megvalósítása a kassai program szerint megkezdődött. A kapitalista elemek palástolatlan örömüket fejezték ki azt gondolván, hogy elérkezett az idő, amikor nyíltan harcot indíthatnak a munkásosztály és a parasztság ellen. bizottságokban mutatkozott meg, hogy a demokrata párt tagjainak nagy része nem ért egyet a párt funkcionáriusainak politikájával. Hiába igyekezett Kvetko, Lettrlch és Ursiny, hogy megmentse Leonhardy német bárót, Erna Verbek, Van der Sande földbirtokost, Emődyt, Pálffyt, valamint a nyitrai és szepesi püspökség nagybirtokait... Kvetkót és Lettrichet, a szlovák földművesek árulóit leleplezték és védenceik földjeit folyamatosan átadták a falusi dolgozóknak. Bratislava soha nem felejti el 1947 őszét. Nem felejtik el ezeket a viharos őszi napokat, a földműves tüntetések részvevői sem, amikor a földművesek ezrei rendezetten és elszántan felvonultak Bratislava utcáin és kifejezésre juttatták követeléseiket. Falvaink dolgozó népének ez a határozott és egységes megmozduKis- és középgazdáinkat, a mezőgazdasági munkásokat, földnélkülieket elsősorban egy dolog érdekelte: mi lesz a földdel ? A kommunista párt kiadta a jelszót: „A föld azé, aki megdolgozza!“ Ez alatt a jelszó alatt indult harcba a dolgozó parasztság a földbirtokosok és falusi szekértolóik földjeinek birtokbavételéért. A demokrata párt köré csoportosult reakció Szlovákiában minden erejét összpontosította, hogy a földreform megvalósítását elhalogassa, arra gondolva, hogy ezáltal a tömegek forradalmi hulláma alábbhagy és a zöldasztal mellett egyezkedésekkel sikerül megmenteni a földbirtokosok és az egyházak birtokait. A kommunista párt mindezt nem nézte tétlenül és azon fáradozott, hogy a földért folytatott harcban a földműves bizottságoké legyen a döntő szó. A földműves bizottságok a földigénylőkből tevődtek össze. Bennük volt a bizodalom — tekintet nélkül pártállásukra, - hogy a földreform megvalósul. Éppen a földműves lása arra kényszerítette a demokrata párt vezetőit, hogy Kvetkót visszahívják megbízotti tisztségéből. A reakció előtt világos volt, hogy az ő létükről vagy nem létükről van szó. Éppen azért attól sem riadtak vissza, hogy sárba tapossák azokat az elveket, amelyekért a Szlovák Nemzeti Felkelés hős egységei harcoltak és amelyeket magába foglalt a kassai kormányprogram is. S így Ursiny a „harcos hű luterán“ kapcsolatba lép a hlinkások vezetőivel Cvincekkel, a nyitrai püspökség kanonokjával és társaival. A hlinkások exponensei Kempny és Bugár a demokrata párt központi titkárságába kerülnek. A reakció egyesül és harcot folytat a kommunisták, az igazság, a haladás és a nép ellen. S mindezek után elcsodálkoztak azon, hogy falvainkból egész csomagokra menő demokrata pártigazolvány érkezett a központi titkárságra, azzal, hogy falvaink dolgozóinak semmi köze ahhoz a politikához, amit a demokrata párt folytat. Amikor a földreform ellenőrzésére került a sor, megmutatkozott, hogy valamit tenni kell a fejlődés akadályainak elhárítása érdekében. A kommunista párt a munkásokat, a földműveseket, s egész dolgozó népünket éberségre intette. Még ma is élnek emlékezetünkben a tíz évvel ezelőtt lejátszódott események. Február végén összeült az üzemi tanácsok kongresszusa, ahol a munkások állástfoglaltak a szocialista építés politikája mellett. A munkások még szét sem mentek, amikor értekezletre gyűltek össze a földműves bizottságok képviselői és egyöntetűen csatlakoztak a javaslathoz, melyet a munkások jóváhagytak. Ekkor vert erős gyökeret a munkás-paraszt szövetség, s így valósult meg a kommunista párt jelszava, ahogy azt Gottwald elvtárs kijelentette: „A munkás a földművesért, a földműves a munkásért, s ahol ez az erő összefog, ott megmozdul a világ!“ Megmozdult, s hazánk egész fejlődése a hazai és külföldi kapitalista elemek káros munkája és minden gáncsa ellenére megállíthatatlanul haladt és halad előre a szocializmus felé. Egész Szlovákia dolgozó parasztsága a munkások oldalára állt a Csehszlovák Kommunista Párt programjának és a szocializmus kiépítésének megvalósításáért folytatott harcban. Nem volt egy kiáltvány sem, amely támogatta volna a lemondott reakciós minisztereket. Távozniuk kellett a történelem színpadáról anélkül, hogy valaki is sajnálta volna őket. A nagy győzelem után megkezdődött a békés építőmunka. Befejezést nyert a földreform és talán nincs Szlovákiában egy falu sem, ahol neosztottak volna földet azoknak, akiknek arra a legnagyobb szükségük volt. A kommunista párt előtt új hatalmas feladat állt: kiépíteni a szocialista köztársaságot. Hosszú, kitartó, meggyőző munka kezdődött. Meg kellett magyarázni, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős növelését, valamint földműveseink jövedelmének növekedését csak úgy tudjuk elérni, ha jobban kihasználjuk a földet, ha gépesítjük a mezőgazdasági munkát. A Februári Győzelem után életrekeltek a szocialista mezőgazdaság első úttörői. Megalakult az első kilenc egységes földművesszövetkezet, s így került az élharcosok sorába az addig alig ismert Patony, Vicsapapáti, Lelesz, Tőre és más községek. Elérkezett az első közös aratás ideje és ha hittek is a szövetkezetekbe tömörült élharcosok abban amit megkezdték, szívük mélyén mégis ott fészkelt egy kis kétely. Évek választanak el bennünket ezektől az eseményektől és nincs olyan község, ahol ne gondolnának azokra a dolgokra, amelyekben eleinte sokan nem hittek, de amelyek megvalósítása nyomán végül is győzedelmesen haladunk előre. Vannak szövetkezetek, melyek megalakulásuk óta nagyobb nehézségek nélkül haladnak a fejlődés útján. Viszont olyanok is, melyek csak nehezen tudták leküzdeni a kezdeti akadályokat. Vannak olyan községek, ahol a szövetkezetek szétestek, s ma újból megalakultak. Van olyan község is, ahol nem volt és ma sincs szövetkezet. Mi azonban tudjuk, hogy hazánkban, második ötéves tervünk időszakában be kell fejezni a szocializmus építését. Mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy ezt valóra is váltjuk. Éppen azért az 1958-as év — dolgozó népünk győzelmének jubiláris éve a szo:ialista építés további győzelmeinek éve lesz, melyben a kis- és középparasztok a többi községben is megalakítják az egységes földmüvesszö/etkezeteket, hogy ezáltal jelentősen ameljék életszínvonalukat. ,'Á munkás a földművesért — a földműves a munkásért, s ahol ez az erő összefog, ott megmozdul a világ.“ (Kl. Gottwald, 1948 február) IBIIM Tíz éve mér, hogy újra összefogtak a gyáros, bankár, számító urak, lázítottak és terveket koholtak, hogy visszanyerjék kiváltságukat. Hiába öltött báránybőrt a farkas. Tetteit, hangját jól ismerte rég a munkásosztály; és dühe hatalmas készültségével vártán állt a nép. Első fia az óvárosi téren beszél. Szava zeng, mint a harci dal, ........Mindig előre!... Vissza egy lépést sem!.:.; Az lesz a törvény, amit a nép akar...!“ Oj idő jöttét jelezte az óra. A testvér szó már nem szólam, hamis. Századok álma vált akkor valóra, szemfényként őrzi népünk még ma is. Megtört a jég, hogy eltemesse végkép, ami elválaszt. Mint dalos futár köszönöm tíz év áldását, s a békét szabad szavammal, Győztes Február. ZALA JÓZSEF Sorsvállalás Elnézem naponként ezt az embert, Szemében tükrét hordja az élet. Zsugorító múltját úgy tagadja: Hirdetője lett az új igéknek. Nézem naponként, s lángol az öröm Szívemben, — hisz sorsát jól ismerem. Nyomába sodorva hajt ösztönöm, S érzem, hogy forrón szorítja kezem. Ereje erőmet megnöveszti. Bátorsága új bátorságot ad. Vezess; akarlak, s merlek követni, Vállalom sorsod, elhiszem szavad! Tíz év telén és tíz év nyarán át Megyünk már együtt, felemelt fejjel. Megszántunk mélyen minden barázdát, Hogy a mag erős gyökeret verjen. Eggyé kovácsolt Február, s íme: Poharunkban már gyöngyözik a bor, Dús termést hozott minden venyige, Mit beoltottunk, — termo lett a kor. CSONTOS VILMOS
