Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-26 / 4. szám
A \fxaUttd Földműves 1958. január 28. A gépállomások dolgozói a téli Időszakban sem tétlenkednek. A tornaijai GTÄ-on is nagy a sürgésforgás a gépek körül. December 15- től a gépek javítási munkálatain dolgoznak. A gépállomás fiataljai az üzemi CSISZ-szervezet vezetésével szintén bekapcsolódtak ebbe a munkába és versenyt is indítottak. A versenyzászló tulajdonosa a mai napig Galkó Béla, aki két lánctalpas traktoron végezte el a javításokat. Nyomában halad Béres Lajos, aki mindenáron meg akarja előzni versenytársát. Az említett két javító munkáját nagy figyelemmel kíséri az egész CSISZ-szervezet és az üzem vezetősége. Nem hagyja szégyenben magát Üjpál Gyula, de a többi javítók sem. Az elmúlt év folyamán a fiatalok a javítási munkát jóval a határidő előtt befejezték; az év folyamán sem akarnak másképpen cselekedni. Susányi István az üzemi CSISZ- szervezet elnöke elismerőleg beszél a fiatalok munkájáról. — Az elmúlt hónapokban vitatták meg járásunk dolgozói a párt levelét. Ezeken a vitákon sok jogos bírálat érte a GTÄ munkáját is, mert — be kell ismerni — előfordult az is, hogy a traktorok éppen a szezónmunka idején romlottak el. Több esetben befolyásolta ezt a traktorosok gondatlansága is, de gyakrabban fordultak elő olyan hibák, melyeket a téli javítások alatt időben ki lehetett Pohodcky J. a stabilgépeket javítja volna küszöbölni. Éppen azért szervezetünk nemcsak a munkamennyiséget, hanem a minőséget is figyelembe veszi a verseny értékelésénél. Néni feledkeznek meg a szervezet tagjainak szakmai és politikai neveléséről sem. Minden második csütörtökön politikai és szakmai előadásokat tartanak a CSISZ-tagok számára. Ahol a fiatalok járnak az élen Nehéz-e a tudomány? Nem ütközik nehézségbe az előadók biztosítása sem, mert az üzemi pártszervezet vezetősége gondoskodik megfelelő előadókról és általában véve mindenben segítséget nyújt a fiataloknak. Üjpál Gyula javító a traktorossal együtt végzi a javítást A gépállomás fiataljai elhatározták, hogy versenyre hívják a besztercebányai kerület minden egyes gépállomását. Közben kulturális téren is tevékenykednek. Különböző műsorszámokat tanulnak be a fiatalok, hogy a jól elvégzett munka után a szórakozást is biztosítsák. Németh János, Sajószárnya Már az se könnyű dolog: olykor-olykor ellenállni a kisértésnek, amikor a többiek példának okáért szombaton este táncolni mennek a kultúrotthonba. Vagy vasárnap délután moziba kísérik a kedveseiket. Aki nem próbálta, próbálja meg, Fekete Marci már megpróbálta. Bizony nem volt könnyű dolog. Dehát a fejébe vette, hogy belerágja magát a tudományba, mint kukac az almába! No, nem mindenféle tudományba, csak abba, amelyikre neki szüksége van. Vagyis: a gépekről, a különféle traktorokról, azole működéséről, kezeléséről, alkatrészeiről szóló tudományba. Nem mintha azt sem tudná, eszik-e vagy isszák a traktort, — hanem mert látott ő már olyat, hogy valaki nagyhetykén ült napokon át a traktorülésen, aztán egyszer csak reccs, nyekk és az illető órákat gubbasztott búskomoran a traktora mellett, míg a szerelő meg nem érkezett, s szakavatott kézzel pillanatok alatt helyre nem hozta a rakoncátlan gépet. Hát mi szüksége van neki erre. Miért ne takarítsa meg azt a pár órát, s keressen többet? Ugye, ezek olyan kérdések, melyek majd minden legény fejébe megfordulnak, s csak aztán ki is penderülnek onnan. Marcinak azonban makacsabb feje lehetett. Ez abban nyilvánult meg, hogy elkezdte gyűjteni a könyveket. Tudományos könyvek voltak ezek, különféle ábrákkal, számokkal teli könyvek. Tömény tudomány volt benne, amibe Marci megpróbálta belerágni magát. Nem volt könnyű dolog. Nem is csoda: minden segítség, minden magyarázat nélkül nehéz dolog a tudomány. Hát hogy könnyebb legyen Marcinak: a tél beálltával tanfolyamra küldték. Erre figyeltek fel aztán a többiek! Nem mintha irigykedtek volna Marcira. A Új lakásokat kapnak A nyitrai kerület állami gazdaságai az elmúlt évben 34 új lakásegységet adtak használatba a dolgozóknak. Több mint 100 lakóházat átépítettek, illetve kijavítottak. A lakások építésére, javítására fordított kiadások meghaladják a hétmillió korortét» Ez évre 92 új lakás felépítését és 115 iakásegység karbantartását tervezték be. A galgóci, partizánskei és nánai gazdaságok a nőtlen dolgozók részére is létesítenek legénylakásokat. Sok tennivaló van még ezen a téren a lévai, losonci és más állami gazdaságban, ahol a dolgozók nagy része távol lakik munkahelyétől, — ami semmi esetre sem hat kedvezően a termelésre ■— vagy nem megfelelő ■ lakásokban lakik.' Az állami gazdaságok megszilárdítására és további fejlesztésére vonatkozó legutóbbi párthatározat is felhívja erre a figyelmet és irányt ad a dolgozók részére szükséges lakásegységek építésére. fenének van kedve hetekre beülni valami iskolapadba, s ott akár a gyerekek, tanulni, csak tanulni! Hanem egyszerűen azért, mert minek akar valaki mindenáron különb lenni mint a többi?! Ez az, ami nem hagyható boszszú nélkül! Marci lázasan készülődött. Jókora bőrönddel indult tanfolyamra, súlyos bőrönddel, mert bizony valamennyi könyvét magával vitte. A könyveknek pedig köztudomású, tekintélyes súlyuk van. Hanem — miután az öreg Szikszói bácsitól, Makkai főmezőgazdásztól, Gizi nénitől, vagyis az egész irodától elbúcsúzott, s bement bőröndjéért és felemelte — mégis csak túlságosan súlyosnak találta. — Mitől ilyen nehéz a bőröndöd? — kérdezték a többiek. — Könyvekkel raktam tele! — nyögte Marci, s már a folyosón átvette egyik kezéből a másikba. A többiek egyre jobban kuncogtak. — Hát akkor csak cipeld ... ha olyan okos akarsz lenni... S még az állomáson is ingerkedtek vele. — Nehéz a tudomány, Marci? ... bírod még? Meg ne szakadj. — Ugyan .,. nem nehéz ... — nyögte ismét Marci, s izzadt homlokát törölgetve, meg sajgó tenyerét fújva várta a vonatot. Csak az iskolában vette észre, hogy a többiek odahaza titokban valamennyi könyvét kiszedték a bőröndből, s he-lyébe még súlyosabb tégladarabot tettek. Azért csúfolták, hogy: nehéz-e a tudomány?!. Hát nem volt nehéz! A tanfolyamon már egészen könnyen ment... Tavasszal, ahogy a munkába belelendültek, Marci mind jobban keresett, mind magasabb teljesítményt ért el, s több pénzt vágott zsebre. Kiesése egyszer se volt, pedig ugyanazzal a géppel dolgozott, amivel az előző esztendőben. Elérkezett tehát az az idő, amikor a többiek megkérdezték: — Mi a fenét csinálsz te', hogy neked az idén semmi baj a gépeddel, úgy dolgozol vele, mintha táltos lenne?! — Ja, fiúk — vágta oda Marci — a tudomány! Ezt jelenti a tudomány! Igaz, hogy néha megizzasztja az embert, de nem nehéz, nem nehéz__ Szűcs László Népgazdaságunk fejlesztése érdekében fokozottabb figyelmet kell szentelni a „Termeljünk többet, jobbat, olcsóbban“ jelszó megvalósítására, a termelés minden szakaszán. Különösen vonatkozik ez a mezőgazdaságra, ahol még ezen a téren sok hiányossággal találkozunk. Ennek jegyében tartották meg december végén a Köbölkúti Gépállomás ökonómiai-műszaki konferenciáját. Hornyák Ferenc igazgató ismertette a feladatokat, melyek a gépállomás dolgozóira várnak, egyrészt a mezőgazdaság további kollektivizálása, másrészt a termelés fokozása és az önköltség csökkentése terén. Aprólékosan elemezte beszámolójában az utolsó három év tervteljesítését, a gépállomás pénzügyi gazdálkodását, valamint a gépek kihasználását. Rámutatott arra is, hogy több szövetkezetben elzárkóznak a haladó módszerek alkalmazása elől, mint például a kukorica és burgonya négyzetes ültetése és kétirányban való sarabolása, vagy a kapások trágyalével történő sorközi öntözése elől. Ugyancsak több szövetkezetben egyáltalában nem veszik igénybe a traktorokat a kapások sarabolására, és emiatt május-júniusban a gépek kihasználatlanul állnak. Hogy a konferencia fontos és nagyjelentőségű volt, bizonyítja a sok hozzászólás, ami a vita során elhangzott. A problémák megoldásához hozzászóltak nemcsak a gépállomás dolgozói, hanem a járási, kerületi pártbizottságok küldöttei, a kerületi javítóműhely főmérnöke, a Zselízi Gépállomás küldöttei és mások. Lenkei Géza, a búcsi EFSZ mezőgazdásza többek között kifogásolta, hogy a szövetkezetek részéről nagyon kis számban jelentek meg a konferencián. Felszólalásában rámutatott: „oda kell hatni, hogy a gépállomás dolgozói, főleg a traktorosok és brigádok vezetői a szövetkezetek vezetőivel ne úgy nézzenek egymásra mint munkaadók és munkavállalók, hanem mint szövetségesek, akik kölcsönös megértés és együttműködés mellett, tudományos alapon a gépek tökéletes kihasználásával vállvetve harcoljanak a közös cél: a több, jobb és olcsóbb termelés megvalósításáért. A résztvevők határozati javaslatot fogadtak el, melynek főbb pontjai: az üzemanyaggal való takarékosság, a javítások minőségének fokozottabb ellenőrzése, a brigádok pénzügyi gazdálkodásának havonkénti kimutatása, a dolgozók téli iskolázása. Bízunk abban, hogy ez a konferencia és az itt hozott határozatok eredményes teljesítése előbbre juttat munkánk megjavítása terén. Varga József, a Köbölkúti Gépállomás diszpécsere Teremtsünk összhangot a GTÁ-ok és EFSZ-ek tervei között Országszerte a termelés minden szakaszán, így szövetkezeteinkben is, folyik az 1958-as termelési tervek összeállítása. Régebbi szövetkezeteink néhány éves tapasztalattal rendelkeznek a tervek összeállítása terén, mégis akad minden évben elég sok hiányosság, ami természetesen kedvezőtlenül hat ki a gazdálkodás menetére, a feltételezett és elvárt gazdasági eredmények elérésére. A tervek reális összeállításának szükségességéről már igen sok szó esett, de ezt még ma is, amikor a tervek elkészítésének időszakában élünk, a legnagyobb határozottsággal kell kihangsúlyozni és figyelembe is kell venni. Ebben a munkában a szövetkezeteink nem állnak egyedül. Hathatós segítséget kapnak ezen a téren is egyik legközelebbi szövetségesünktől, a gépállomásoktól, melyek hovatovább nagyobb felelősséget vállalnak a mezőgazdasági termelés menetéért. Hisz tulajdonképpen ez a hivatásuk. Szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének folyamatában cáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy a gépesítés alapvető feladatát eredményesen teljesítik. Gép- és traktorállomásaink a rájuk háruló munkálatok állami tervét tavaly már december 15-ig 100,2 százalékra teljesítették. Az őszi mélyszántást például 120 000 hektárral nagyobb területen végezték el, mint az 1956-os évben. Állandóan növekszik a gépesített munkafolyamatok száma, mindinkább könnyebb lesz a dolgozó parasztság helyzete. Míg pl. 1953-ban a mezőgazdasági munkák 49 fajtáját gépesítették, 1957-ben már 85 fajta munkát végeztek gépekkel szövetkezeteinkben, többek között a vetés 83, a kaszálat 95, a lengyűjtés 91, a cukorrépakiásás 96, az őszi szántás több mint 90 (százalékát stb. Ebben az évben 20 százalékkal fokozódik a gépállomások feladata. Mindezt a meglévő géppark jobb kihasználásával kell biztosítani. Gépállomásaink gépparkja több mint 2000 traktorral, néhányszáz gabonakombájnnal, aratógéppel, cséplőgéppel és húzószerszámokkal bővül, ami azt jelenti, hogy a fokozott feladatok teljesítésére megvannak az eszközök. Mi jelenleg a feladat? Szükséges, hogy mind a GTÁ-ok mezőgazdászai és ezrekre menő szakemberei —, akik a szövetkezetek egész évi tervének összeállításánál segédkeznek —, mind a szövetkezetek felelős tényezői, a tervek elkészítésénél a közös cél elérését: a termelés fokozását, a termelési költségek állandó csökkentését, a helyi adottságokat, a gépállomás termelőképességét, kapacitását szem előtt tartva, közös nevezőre, összhangba hozzák terveiket. Csakis így lehet kiküszöbölni az évközben itt-ott megmutatkozó, a GTA-ok és EFSZ-ek között fennálló nézeteltéréseket, melyek rendszerint a mindkét részről megnyilvánuló gondatlanságból, hanyagságból és helytelen nézetekből erednek. Nem egyszer elhangzik a szövetkezeti tagok részéről, hogy „minden pénzt elvisz a gépállomás stb.“. Azt viszont nem veszik figyelembe, hogy a talaj előkészítést, a vetési, növényápolási, begyűjtési munkálatok tetemes részét a gépek végzik el és sokkal, de sokkal olcsóbban mint kézierővel, vagy más módon. Márpedig a szövetkezeti tagok előtt sem lehet közömbös, hogy termékeiket milyen költséggel termelik ki. Vajmi keveset törődhettek ezzel a kérdéssel az elmúlt év folyamán a párkányi járásban, ahol a Köbölkúti Gép- és Traktorállomás például csupán 30 hektáron vetette el a kukoricát, habár ezt a munkát a rendelkezésre álló gépekkel 1500 hektáron elvégezhette volna. A növényápolási munkákra is nagyon kis mértékben használták ki a szövetkezetek a gépesítést. Mindez ahhoz vezetett, hogy a szövetkezetek általában túllépték a tervezett termelési költségeket, s a GTÄ pedig a gépek elégtelen kihasználása folytán nem teljesítette a tervét. A hiányosságok csírája legtöbb esetben már a tervezésnél termőtalajra talál. A szövetkezetek nem tervezik be a szükséges gépi munkálatokat, merthát „spórolnak“. Évközben jönnek a csúcsmunkák, kevés a munkaerő, sürget az idő és megkezdődik a kapkodás, kiabálás. „Nem segít a gépállomás“ — hangzik el ilyenkor sokféléi, ha nem kapják meg a szövetkezetek azonnal a kért, de eredetileg be nem tervezett gépi eszközöket. A további hiányosságok abból erednek, hogy az EFSZ-ek és GTA-ok egész évi tervei között nincs meg az összhang. Előbb elkészítik a szövetkezet termelési terveit, majd a szövetkezetek és GTA-ok megkötik a szerződéseket és aztán összeállítják a gépállomások tervét a KNB-ok gépállomási osztálya által a gépek minél jobb kihasználása szempontjából, egyesek erőgépekre szétírt teljesítménynormák, irányszámok figyelembevétele mellett. És ilyenkor áll be rendszerint az a nemkívánatos helyzet, amely az egész év folyamán sok nézeteltérésre ad okot. Ugyanis az történik, hogy a gépállomások az irányszámokat, teljesítménynormákat szétírják az egyes brigádközpontokon levő erőgépek és gépi eszközök alapján. A gépkezelők, traktorosok azon igyekeznek, hogy tervüket minél eredményesebben teljesítsék, minél több műszaki normát végezzenek. Ez aztán ahhoz vezet, hogy a traktorosok gyakran nem végeznek minőségi munkát, vagy igyekeznek olyan munkát csinálni, amely az agrotechnika szemponjából nem lenne szükséges, de a traktoros tervteljesítése érdekében igen. Viszont a szövetkezet nem tervezett annyi gépi munkát, mint amennyit a traktorosok elvégeznek. így került sor a szövetkezetekben a gépi munkák jutalmazására előirányzott költségek túllépésére, s nagyobbrészt ez idézi elő a GTÄ-ok és EFSZ-ek között még itt-ott megmutatkozó rossz viszonyt. Mindezekből a tényekből világosan kitűnik, hogy jelenleg a tervkészítés időszakában szükséges alapos jó munkát végezni. A gépállomások mezőgazdászai és a többi szakemberek már megközelítőleg ismerik a gépállomások teljesítménytervét, annál inkább ismerik az állomás és brigádközpontok termelőképességét, valamint a körzetükben levő szövetkezetek földterületeit, termelési ágazatait, s egyúttal a gépi eszközök kihasználhatóságának lehetőségeit. Az ő feladatuk jelenleg odahatni, hogy a terveket ezen szempontok figyelembevételével készítsék el. Ha összhangba kerülnek az EFSZ-ek és GTA-ok tervei, kevesebb lesz a veszekedés és eredményesebb lesz a munka. Erre szükséges, hogy a terveket jóváhagyó JNB-ok is ügyeljenek. Ne végezzék ezt csupán formálisan, ne intézzék el a tervjóváhagyást a körbélyegzővel és egy odavetett aláírással, hanem aprólékosan elemezzék, vajon reálisak-e a szövetkezetek és gépállomások tervei és összhangban vannak-e? Tehát mezőgazdaságunk fokozódó feladatainak teljesítése érdekében feltétlenül teremtsünk összhangot a GTA-ok és EFSZ-ek tervei között. KULIK G. 3,5 mázsa terven felül A Királyhelmeci Állami Gazdaság nagygéresi részlegén a tervezett 9 mázsa helyett 12,5 mázsa dohányt takarítottak be egy-egy hektárról. Ez első sorban Lukács Bertalan csoportjában dolgozók érdeme, akik időben elvégezték a dohánytermesztéssel kapcsolatos munkákat. Zelenák István, Perbenyík A Palárikovoí Állami Gazdaság miklósi részlegén súlycsoportok szerint osztályozzák a -sertéseket a gyorshizlaldában Mint szövetségesek nézzünk egymásra
