Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 1. szám

1956. január 5. xfzalrttd Földműves 3 Zárszámadás előtt a kisölvedi szövetkezetben I isölveden is készülnek már a szövetkezeti tagok a zár­számadásra. A hangulat kü­lönféle. — Vajon mennyi osztalé­kot kapunk? — röppen el többek ajkáról ez a kérdés. A tagok nagyrésze összeszámolja munkaegységeit s tervezget, mire is költi majd a pénzt. De vannak olya­nok is, akikben most ébredezik a lelkiismeret « így beszélnek: — Bizony, ha a kertészetben idejé­ben leszedtük volna a paradicsomot és a paprikát, akkor nem éri a fagy; és most 20 — 30 ezer koronával több lenne a közös kasszában. Több jutna osztalékra. Mások a’ vezetőket okol­ják. Amúgy, kisölvediesen érvelnek: — A mi „fejeseink" minden jó dol­got „eltoltak“. Ha nem okoskodtak volna, hát a dohány is több pénzt hoz a házhoz. Ilyen a hangulat. Valójában sok szó esik a zárszámadásról s általában a szövetkezet egészévi munkájáról. A sok szó olyan, mint a pelyva. De a pelyvában is akad szem, ugyanúgy a sok szóbeszéd közben is rájön az ember az igazságra: a paradicsomnál, a paprikánál és a dohánynál bizony hibák történtek. De nézzünk szét az állattenyész­tésben! Például a tehenészetben mi a helyzet? A szövetkezetnek négy fejőgulyása Ez is igaz! De itt nemcsak erről van szó, hanem elsősorban arról, hogy az a tej, amit Suba Lajos fejt, majdcsak kétszerannyiba került, mint amit Suba Imre, vagy Gőbölös Gyula fejtek. A szocialista termelés legfőbb törvé­nye: az önköltség csökkentése. Ebben az esetben az ellenkezője történt. Mi történne, ha szerte az országban minden gulyás fejési átlaga évente csak 850 liter Tenne? Aligha kapnánk 2 koronáért egy liter tejet... Tehát most az a soronlévő feladat, hogy a szövetkezeti tagok az elébük kerülő termelési adatokat éber szem­mel bírálják, a hibákat feltárják és keressék meg a kivezető utat azok eltávolítására. Az évzáró közgyűlés így lesz az új gazdasági év sikerének alapja. Hajdú András Egy mondatban^. Dr. K. Davis, amerikai szakértő becslése szerint a Földet a 2000. év­ben mintegy hat milliárd ember fogja lakni, ha az évi szaporulat a jelenlegi színvonalon marad. A besztercebányai kerületben 380 új szövetkezeti tag fegyverzi fel magát szakmai tapasztalatokkal, 19 újonnan nyílt szövetkezeti munkais­kolában. Legutóbbi jelentések szerint a nyitrai kerületben a nemzeti bizott­ságok szakaszán 125 ezer polgár vett részt a Párt levelét vitató gyűléseken és beszélgetéseken; a vitában 14 600 felszólaló vett részt, akik csaknem 7900 javaslatot tettek. 1958. január lftől érvénybe lépett a külföldi ajándékcsomagok és a kül­földről illeték fizetése nélkül beho­zott árucikkek vámolásának új ren­dezése. A nyitrai kerület állami gazdaságai a tervezett 6461 hektár helyett 6750 hektáron végezték el a rétek és lege­lők gondozását; leginkább kitűntek ebben a munkában a komáromi, bajcsi és a palárikovói állami gazda­ságok. van: Suba Imre, Gőbölös Gyula, Csen­­ger Géza és Suba Lajos. Ezek közül az utóbbi a legöregebb, korra nézve éppúgy, mint gulyás. Már évek óta az EFSZ tehenészetében dolgozik. Jóhiszeműen tehát könnyen azt hinné az ember, hogy a legjobb fejőgulyá­sok egyike. Sajnos, nem így van ... A tehenészetben dolgozók jutalma­zásának egyik része úgy alakul, ahogy dolgoznak, vagyis ki hány liter tejet fej a tehenektől. Nos, Kisölveden az elmúlt évben 1 tehénre eső fejési átlag Suba Imrénél 1500 liter volt, Gőbölös Gyulánál 1450 liter, Csenger Gézánál 1100 liter, Suba Lajosnál pe­dig csak 850 liter. Elég kevés ... — Talán nem kapott annyi takar­mányt a tehenek részére, mint a többiek ? — Dehogynem! — felelik. — Vagy talán az ő állásán találha­tók a szövetkezet legrosszabb tehe­nei ? — erre a kérdésre csak legyin­tenek a kisölvediek és kérdései felel­nek: — Mit gondol, hagyta volna, amikor ö a legöregebb fejőgulyás? Jó lesz erről az évzáró közgyűlésen is beszélgetni. Ezt a kérdést nem lehet vállrándítással elintézni, mond­ván: „Ha keveset fej, hát ő látta kárát, mert kevesebb a munkaegy­sége, kevesebb pénzt kap. Az ilyen ember a saját zsebének ellensége .. r Újévi gondolatok Sziladicére ráborult a decemberi fa­gyos éjszaka. Az utolsó éj az eszten­dőben. Az összetalálkozó emberek mo­solygós arccal köszöntötték egymást és jó egészséget, bort, búzát, békes­séget kívántak. Mindenütt jókedv, vidám hangulat uralkodott. Persze megvan az oka. A sziladicei szövetkezet 1956-ban első volt a galgóci járásban. Tavaly sem maradt le, jól gazdálkodik. A közös vagyon értéke a2 utolsó két évben 2 646 000 koronáról 6 076 000 ko­ronára emelkedett. Amíg a szövetke­zet jövedelme 1955-ben 1 565 000 ko­ronát tett ki, ebben az évben a közös pénztár több mint 3 000 000 koronával gyarapodott. Az állattenyésztési termé­kekért 1955-ben csak 469 000 koronát kaptak, a múlt évben csupán tejért, vajért és tojásért 1 500 000 koronát. A szövetkezet tagjainak két évvel ez­előtt a ledolgozott munkaegységekért 683 000 koronát fizettek ki. Az idén 1 750 000 koronát. Bizonyára sokan kérdezik — külö­nösen az egyéni gazdálkodók — hon­nan veszik a sziladiceiek ezt a tenger­sok pénzt. Beszéljünk hát eredményeinkről. A tej literjét 1,65 koronáért terme­lik, 5,10 koronáért a disznóhús kilo­­gramját, a búza métermázsáját 70 ko­ronáért. Csak ebben az évben 285 000 liter tejet, 580' mázsa sertéshúst és 342 mázsa marhahúst jutattak a dol­gozók asztalára. 430 mázsa cukorrépát és 22 mázsa dohányt termeltek hektá­ronként. Tehát a sziladicei szövetke­zeti tagok becsületes és kitartó mun­kájuknak köszönhetik elért eredmé­nyeiket. Lehetséges, hogy sok kis- és kö­zépparaszt nem tudja megérteni a kö­zös gazdálkodás jelentőségét.' Az ilye­nek nézzenek szét Sziladicén Szynaka Pál, Martins Mihály, Oszuszky Mária és más szövetkezeti tagoknál. Meggyő-Pirkad Almágy felett Az ipolymenti szövetkezetek ide­genkedtek a kacsatenyésztéstól. A jó tanácsot „tartsatok kacsát, mert jö­vedelmező“ egyszerűen elutasitották. — No még mit nem, kacsákkal baj­lódni, kényes állat, elpusztulhat és csak kárunk lesz belőle, — volt a válasz. Meg kell azonban mondanunk, hogy a kovácsi szövetkezet nem így gon­dnkodon. — Miért nem tartanánk mi kacsát, hiszen községünkben a háztáji kacsa­nevelésnek szép múltja van. Kora tavasszal a keltetőből megrendelték a kiskacsákat. Ezek június 5-én meg is érkeztek. Az időjárás kedvező volt. a hidegtől már nem kellett tartani. — Azután ki legyen a 740 kiskacsa gondozója? — vetődött fel a kérdés. — Akárkire már csak nem lehet bíz­ni, — vélekedett a vezetőség. — A községben ki lenne erre a munkára a legmegfelelőbb? — A szövetkezet elnöke azután úgy gondolta, hogy csak olyan gazdaasszony jöhet szá­mításba, akinek a múltban legtöbb és a legszebb kacsái voltak. Ocskó Teréz személyében meg is találták az alkal­mas személyt. Teri néni szaktudása biztosíték volt, hogy a kiskacsák nem kerülnek rossz kezekbe. Nagyon sze­retett a kis jószágok körül dolgozni. Büszke volt rájuk, mert a községben Teri néni kacsái Falun, így télidőben megcsappan a munka. Jobbára házkörüli tevés-vevés tölti ki a napot. A földművesember­nek több ideje jut ügyebaja intézge­­tésére. Sűrűbben lépi át a községháza küszöbét: törleszti adóját, disznóvágási engedélyt kér, vagy egyéb ügyben. A Medvesalja tájegységhez tartozó Almágyon is efféle jövés-menés tűnik az idegen szemébe. Mindamellett akad ácsorgó, sőt ülő is az utcán. A köz­ségházával átellenben lévő bolt feljá­rójára telepedve öreg anyóka kelleti papirzsákba rejtett áruját. A beléje szorult megrögzött kupechajlamot már csak a föld nyomja ki belőle. * Bent, a községháza irodájában egy férfi üldögél. Barna Lajosra, a HNB elnökére vár. Türelmesen. Amikor megtudja, hogy nekem is az elnökkel van dolgom, megszólal: — Majd én előteremtem... — Fe­jére tessékeli sapkáját és azzal tá­vozik ... Egy másik helyiségben valaki irato­kat kotorász elő a szekrényből. Kül­seje és mozgása elárulja, hogy nem valami hivatalnok-féle, amolyan határ­járó embernek néz ki. — Agócs Géza vagyok — mutatko­zik be. No, ez jól jön, gondoltam. Legalább az elnök érkeztéig egyet-mást meg­tudok tőle. A többi között elmondotta, hogy a falu földművesei 1957 őszén léptek az új útra. Majd hozzátette azt is, hogy már csak 14 hektár föld van egyéni művelésben. A beszéd sorja kihozta azt is, hogy ö a szövetkezet agronómusa. — Kéne nagyon a segítség — for­dítja panaszkodásra a szót,* — de a járástól ígéreteknél többet nemigen kapunk. A múltkoriban járt itt ugyan egy illető, aki azt hajtogatta, hogy ő lesz az instruktor. Ennél tovább azon­ban nem jutott. De mégis! Az utipa­­rancs aláírását szorgalmazta veszet­tül... Azóta sem mutatja magát. Mi, az ilyen segítségből nem kérünk, — jelentette ki nyomatékosan a szövet­kezet agronómusa. Ha nem is sokat, valamit azért mégis segített a füleki járás illetékes osztálya. Háromnapos iskolázást ren­dezett az új EFSZ-ek vezetői részére. Az itt szerzett ismeretek némi útmu­tatást és tájékozódást adnak a pénz­ügyi- és termelési tervek elkészítésé­hez. Csupán ez azonban nem elég! Több segítséget várnak az új szövetkezetek helyszíni tanácsadás, véleménykérés formájában. No meg hosszabb időtar­tamú iskolázásokra, tapasztalatcserék­re van szükség ahhoz, hogy a 22 új szövetkezet mihamarabb maga alá gyűrje a kezdeti nehézségeket, elke­rülje a buktatókat; gazdasági és poli­tikai téren megszilárdulva előbbrejus­... Megjött közben a HNB elnöke. Más mederbe terelődött a beszéd. A falufejlesztés került szóba. Az ezirá­­nyú hároméves távlati tervben két fontos feladat szerepel a többi között: a kollektivizálás és egy iskola felépí­tése. Az elsőre már választ adott az ag­­ronómus. — Hogyan állanak a másikkal ? — A falakat már felhúztuk — fe­leli a HNB-elnök, — egyelőre tetőzet nélkül áll. — S milyen anyagi segítséget kap­tak az iskola megépítésére? — Háromszázhetvenezer koronát. A lakosság által végzett segédmunkála­tokkal együtt az iskola pénzértéke meghaladja majd a 650 ezer koronát. — Mikorra készül el az iskola? — Körülbelül 1958 július-augusz­tusában. így az új tanév elején már megkezdődhet benne a tanítás. Az elnök még azt is hozzáteszi, hogy az épületfát a község Hliníken sze­rezte be. A lakosság köréből verbuvá­lódott brigád termelte ki. Ezáltal több­ezer koronát megtakarítottak. Kultúrházuk megnagyobbítását 1959- re tervezik. A falu fiatalságának értékes kezde­ményezését követendő példaként em­líthetjük. Ugyanis a Gortva patak mentén iszaptalanítással és mélyítéssel strandfürdőt létesítenek. — És a higiénia megjavítására mi a tervük? — Elsősorban a kutak jöhetnek szá­mításba. Ezekből mintegy ötöt korsze­rűsítünk, mert nagyon kezdetlegesek. Hogy por, szemét ne szennyezze, körül­betonozzuk, s szívó-nyomó berende­zést szerelünk föléjük. Így a vizhezju­­tást is megkönnyitjük. Mindez csekélységnek tűnik, de ha valóraválik, sokat jelent majd a la­kosságnak. Megemlítjük még: amióta Almágy létezik — márpedig azóta több évtized lepergett az Idő végtelen orsóján, — tátong egy mélyedés a falu határába vezető úton. Esős idő beálltával azon­mód lehetetlenné válik a kijutás. A mezsgyék eltűnése során ez a kérdés ' is megoldódik. A mélyedés fölé híd emelkedik majd a közös igyekezet ré­vén ... Estéről-estére még petróleumlámpák vaksi fénye világok De már nemsoká­ig ... A közösség eszméje fényt gyúj­tott a szívekben, mely átfogja már csaknem az egész falut. Ezzel taka­ródét fújtak a maradiságnak. A mi­előbbi elűzésében segit a könyv, az új­ság, az emberfők művelése — és a nemsokára kigyúló, sötétségoszlató Le­­nin-lámpák. KOVÁCS ISTVÁN ★ ★ ★ Lecsapolással 130 hektár termőföldhöz jutnak KÖBÖLKÚTON neki volt a legtöbb kacsája. Regge­lenként korán kelt, hogy időben tud­jon etetni. Nem sajnálta a fáradságot, mindennap kiment a répaföldekre, zöld harasztért, melyet vékony sze­letekre összevágott, kukoricakásáva! megszórta és úgy adta eléjük. Azok pedig csak úgy falták az ízletes ele­delt. Utána már vígabban lubickoltak. De nem az Ipolyban. Oda nem engedte őket. Pedig közel volt. Miért? Mert a sebes hullámok elsodorták volna őket s megkeresésükre pedig Teri néni türelme kevés lett volna. A ka­csa szeret úszni, megszokja a kalan­dozást, elbújik a bokrok és a sás mé­lyén. Ezért a szövetkezet egy műta­vat létesített a számukra. Amint a fürge állatok erősödtek úgy emelték részükre az abrak napi adagját. Két hónapos korukban már hizlalóba kerültek. Nem tömte azokat senki. Ki győzte volna? A másodosz­tályú búzát vályúból ették. Naponta egyszer fürödtek. Háromhónapos ko­rukban már elérték a két és félkilós súlyt. Mielőtt azonban piacra kerül­tek volna, még történt valami... Teri néni előhívta a sógorasszonyt meg a komámasszonyt és a kacsa­állomány felett szemlét tartott. Ezt úgy szokták mondani, hogy ki nézik a magnak valókat. Hogy tojás is legyen, csak a szép tollú, jól fejlett kacsák jöttek számításba. Most pedig vegyünk a kezünkbe ce­ruzát és számoljunk: mibe kerül a ka­csák nevelése? Mit kapott értük a szövetkezet és végül érdemes volt-e velük bajlódni? A megrendelt kacsák ára darabon­ként: 9,30 korona. A 740 darab kacsa ára 6882 korona. Megettek 46 mázsa II. osztályú sze­met, 4 mázsa kukoricát és darát 7200 korona értékbein. Teri néni ledolgozott munkaegysé­geinek értéke 3000 korona. Az összkiadás 17 082 korona. A kacsák átlagsúlya három hónapos korukban 2,5 kg-ot tett ki. A szövetkezet 620 kacsát adott el 1565 kg összsúlyban. Kilónként 20 koronát kaptak. 1565X20 korona = 31 300 korona. Bevétel: 31300 korona Kiadás: 17 082 korona Tiszta jövedelem: 14 218 korona A Párt nagyjelentőségű levele nem­csak a mezőgazdasági dolgozókat buzdítja tettekre, hanem a kerületi- és központi szervek vezetőit és szak­embereit is elindítja az asztalok mellől. Helyszínen vizsgálják: mit lehetne tenni, hogy a mezőgazdasági termelés szintje egyre feljebb ível­jen. Ezen idő alatt mindössze 8 kacsa pusztult el, vagyis az állomány 1 szá­zaléka. Ezenkívül még szólnunk kell a to­jóknak meghagyott 107 kacsáról és annak sorsáról. A szövetkezet úgy számít, hogy minden kacsa legalább 70 tojást fog tojni. A felvásárló-üzem a kacsatojásért 2,50 koronát fizet. És itt meg kell említeni és jegyezni, hogy egy kacsatojás minden esetben a kötelező beadásnál 2 darab tyúkto­jásnak számít. Ezek szerint ha a ka­csák csak 600 tojást tojnak, akkoris a szövetkezet 12 000 tyúktojást tud beadni. Köztudomású, hogy míg a tyú­kok kora tavasszal gyengébben, addig a kacsák már ilyenkor rendesen toj­nak. Ez lehetővé teszi, hogy a szö­vetkezet az első negyedévi tojásbea­dását időben teljesíthesse. Mi lesz a kacsákkal, ha letojnak? Egyideig hizlalják őket, aztán elad­ják. Ez is újabb bevételt jelent a szövetkezetnek. A kovácsi szövetkezet elnöke, Jan­­csó Béla elvtárs, kijelentette, hogy jövőre 1000 kacsát akarnak tartani. Ez érthető is, hiszen az elmúlt év megmutatta, hogy érdemes kacsát tenyészteni. Rados Pál, Szlovákgyarmat Nemrég a köbölkúti EFSZ irodája volt az említett szervek egynéhány vezetőjének és szakemberének talál­kozóhelye. Innen azután kimentek a köbölkúti- és a búcsi határba a talaj­vizes területeket megszemlélni ... Megállapították, hogy ezen területek lecsapolása során a köbölkúti szövet­kezet mintegy 150 hektár teljesértékü szántóföldhöz jut. Örülnek is a szö­vetkezeti tagok, hogy rövidesen dús termésűvé válnak a vizenyős laposok. A cukorrépájuk nagyszerű termés­hozama és a jó munkaszervezés az elmúlt évben rangjához méltó helyre emelte szövetkezeti gazdaságukat. Sikerekben gazdag újesztendőt, köbölkúti szövetkezetesek! G. J. ★ ★ ★ Harminckilenc EFSZ a nagymiháíyi járásban Az eperjesi kerületben a szövetke­zetek alapítása terén a legjobb ered­ményt a nagymiháíyi járás érte el, ahol a járás 54 községe közül eddig már 39-ben alapítottak egységes föld - művesszövetkezetet, ebből 19 község teljesen szövetkezeti faluvá vált. Nagyüzemi gazdálkodás a járás földterületének 53,7 százalékán folyik. Legutóbb 58 vrbovcei kis- és közép­paraszt lépett a közös gazdálkodás útjára, s így Vrbovce szövetkezeti község lett. Az új szövetkezet 272 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik és főképpen állattenyész­téssel foglalkozik. A nagymiháíyi já­rás többi községeinek parasztjai ic tömegesen lépnek be a szövetkezetbe. Malcicén például december 27-ig a belépési nyilatkozatot 120 kis- és középparaszt írta alá. ződhetnek arról, milyen szép családi házakat építenek. Akármelyik házba b ilépünk, rádió, mosógép, motorkerék­pár, jégszekrény, televízió ritka hely­ről hiányzik. Az élet nagy tanítómester. Példa erre a következő eset. Negyven szila­dicei kis- és középparaszt — akik egész éven keresztül figyelték a szö­vetkezeti tagok munkáját — rájöttek arra, régi módon nem érdemes gazdál­kodni. Elhatározták, hogy belépnek a szövetkezetbe. így Sziladice szövetke­zeti faluvá vált. T. KALECKÍ Bártfa-környéki lányok a bártfai új Augusztus 29. Cipőgyárban. Rövid idő­tartamú iskolázáson vettek részt Partizánske-ban, s ma már önállóan dolgoznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents