Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-08 / 23. szám
1958. június 8. Jzabáef Földműves A GARAMSZENTGYÖRGYIEK allJegykendőátadás"-sal mutatkoznak be A CSEMADOK Országos Dal- és Táncünnepét tavaly augusztus 24 — 25-én rendezték meg Zselízen. Jelentős állomás volt ez a magyar népi táncművészet fejlődésében, még akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy az ünnepség megrendezése magán viselte a tapasztalatlanság kezdeti tüneteit. De nézzük csak, mi történt táncainkkal, mi mindent értek_el csoportjaink az első és az idei június 27 —28-i népművészeti ünnepnapok között. Cikkeink során egyes falusi tánccsoportokkal foglalkozunk majd. Ügy hisszük, hogy csoportjaink eredményei és sikerei megérdemlik az előlegezett bizalmat. Hisszük, hogy mindenki, aki arra illetékes, összefogva, egységben azon lesz, hogy ez az országos rendezvényünk valóban ünnepi legyen. Tudjuk, hogy társadalmi és kulturális életünk szabad lüktetésében a zselízi ünnep bátrabbá, felszabadultabbá, határozottabbá, művészibbé teszi táncosaink munkáját, tánccal kifejezett hagyományaink mondanivalóját. Mivel a népművészet a nemzeti kultúra szerves része — és nemcsak haladó hagyomány, hanem ma is élő, egyre tovább fejlődő és virágzó kulturális örökség —, a zselízi Országos Dal- és Táncünnep korántsem csak seregszemle vagy szórakozási lehetőség, de művelődési forradalmunk egyik jelentős és fontos közügye is. Művelődésünkben a néptánc óriási jelentőségét senki sem tagadhatja. Népművészetünk, szokásaink, öltözetünk színpompája, táncfiguráink szabatossága, méltósága, heve és mozgalmassága örömre pezsdít. Minél több és változatosabb néptáncra, kompozícióra, cselekvényes táncra, bátorításra és élesszemű bírálatra, elméleti oktatásra és gyakorlati útmutatásra, vitákra van szükségünk, hogy erősítsük, fejlesszük a művészet eme fontos és éltető szakaszát. * * * A garamszentgyörgyiek 16 tagú tánccsoportja ^ „Jegykendöátadás“ című kompozícióval lép a közönség elé. Eredeti garammenti népszokást elevenítenek fel, hogy elénk tárják az ottani fiatalok jegyváltási ceremóniáját, az aranyozott rozmaringok és a csipkésszélű keszkenők átadásának, illetve elnyerésének szokásait. 0 j v á r y Magdolna nagy türelemmel és szeretettel 1955, óta foglalkozik a lelkes csoporttal. Parasztlányok, legények gyűlnek egybe hetente háromszor, hogy tanuljanak, gyakoroljanak, mert tudásuk és ügyességük legjavát akarják adni, s táncaikkal tényleg élményt szeretnének nyújtani a szemlélőnek. Páros táncuk elénk varázsolja azt a hangulatot, amelyből a tánckompozició tekintgető, bűjkáló, -helycseréid, incselkedő, szinte gyerekes játékossága árad, de ugyanakkor azt a különös tiszteletet és gyöngédséget is megtaláljuk, amelyet a múlt századból reánk maradt táncleírások idéznek emlékezetünkbe. A legények táncát azonban több leleményességgel, humorral kellene átszőni, míg a lányok tánca incselkedóbb, talán kissé parasztibb lehetne. Ne csak táncoljanak, hanem éljék is át a kompozíció adta helyzeteket, így tehetik valóban vibrálóvá a testet öltött mese ütemét. S az is fontos, hogy a betanult táncfigurákat pontosan, pezsgő vérmérséklettel és egységesen (!) kell végrehajtani. A garamszentgyörgyiek tánccsoportja kellő komolysággal készül a nagy ünnepre, s úgy érezzük, hogy „Jegykendöátadás" című cselekvényes táncuk eredeti színfoltot kölcsönöz a zselízi napoknak. E ö r y M. Emil Nemes vetélkedés Országos szavalóverseny Komáromban A szép szó művészetének szentelt ünnepek zajlottak le május 24—25-én Komáromban. A mpgyar ifjúság nyilvánította ki szeretetét. ragaszkodását édes anyanyeluéhez és az irodalomhoz. A kerületi versenyek győztesei, 39 lelkes diák lépett fel, hogy a költészet és a széppróza legjavának tolmácsolásával bemutassa előrehaladását a szavalás és a prózai elbeszélés terén. Nemes zengésű hangszerként szólaltak meg az ifjak és lányok ajkain Petőfi, Ady, József Attila, Majakovszkij, Wolker, Gárdonyi, Móra, Gyulai Pál, Szép Ernő, Bábi Tibor versei és elbeszélései. A verseny minden szervezési és rendezési hibája ellenére is elérte célját. Űj híveket, lelkes propagátorokat nyert meg a legszebb feladatnak, az irodalom és a nyelv ápolásának, szere - tétének. Az első dicséret szóljon a pedagógusoknak, akik szíves igyekezettel fáradoztak a fiatal előadókkal, csiszolták, szépítették a hang nemes anyagát, hogy minél hajlékonyabban, szívhezszólóbban zengje a szép magyar szót. Minden részt vevőt külön meg lehetne dicsérni, mert az igyekezet és az akarat, az ifjúság legszebb jellemvonásai, egyiküknél ■ sem hiányzottak. Ami hiba volt, az elsősorban a verseny kiválasztásánál történt. A másik, ami még többet ártott az ügynek, a közönség toborzás elégtelensége. Kevés fáradsággal és több ügyszeretettel meglehetett volna tölteni a kultűrház előadótermét abban a városban, ahol az irodalom és a művészet hagyományai talán a legelevenebben élnek. A szavalást verseny első díját Sípos Mária, Pálházi Béla, Szász Ilona, Beke Sándor és Pölhös Imre nyerték. A prózai előadók versenyében ugyancsak Sípos Mária és Pálházi Béla, valamint Kriszta Katalin lettek a győztesek. Az önálló alkotások versenyére beérkezett pályaművek számban és színvonalban nem ütötték meg a mértéket, s így a jobbaknak díjazás helyett csak dicsérettel kellett beémiök. (p) A legbátrabbak világversenye Augusztus elseje és szeptember 16-a között a Bratislava melletti Vajnori repülőtér nagy világesemény színhelye lesz. Itt rendezik meg a IV. ejtőernyős világbajnokságokat, melyeken több mint 200 ejtőernyős vesz részt a világ különböző részeiből. Erre a nagy eseményre Bratislava is kellőképpen felkészül. Az utcákon és tereken a résztvevő államok zászlai és transparensek hirdetik majd a világ sportolóinak közös harcát a békéért, a nemzetek közötti megértésért. A Turista n. v. már kiadta a bajnokságokra szóló belépő jegyeket. A felnőttek 14 napon át gyönyörködhetnek majd a legbátrabbak sportjában 10 koronás belépőjeggyel. Az előkészületek keretén belül a repülőtér közelében új vendéglátó üzemet építenek. Bratislava ezekben a napokban ismét új arcot ölt, hogy jó híre egyre tovább szárnyaljon éppenúgy, mint a műkorcsolyázó Európa-bajnokság idején. 7 Premier előtt a Magyar Területi Színházban Irta és rajzolta: KONRÄD JÖZSEF Június 13-án mutatja be a Magyar Területi Színház együttese Komáromban Ivan Stodola: Púcsik Jóska karrierje című társadalmi szatíráját. A színház ezzel a bemutatóval akarja tiszteletét leróni a 70 éves szerző iránt, akinek darabjai sikerrel futnak hazánk sok színpadán. A darabot Viktor LukáC, a színház fiatal rendezője készíti elő az együttessel a bemutatóra. A rendező 1957. őszéig a bratislavai Hviezdoslav színházban dolgozott huzamosabb ideig mint rendezői asszisztens az- ottani neves rendezők mellett. Ezzel a színdarabbal mutatkozik be a közönségnek első ízben. Megkértük őt, válaszoljon egy-két kérdésünkre: Mondjon valamit a darab szerzőjéről! , Ivan Stodola élenjáró helyet foglal el az utóbbi évtizedek szlovák drámairodalmában. Átlagon felül termékeny író. Legutóbb a Hviezdoslav színház nézőterén találkoztam és beszélgettem vele a Púcsik Jóska karrierje ottani próbái alkalmával. 70 éves kora ellenére jó egészségnek örvend és még ma is állandóan dolgozik. ' Körülbelül 20 színdarabját ismeri Szlovákia közönsége, melyek között vannak drámák, társadalmi szatírák és vígjátékok. Milyen stádiumban van a darab rendezése? Most fejeztük be a darab mélyebb elemzését. A próbák, már a színpadon folynak. Társadalmi szatíráról van szó, olyan élesre rajzolt jellemek megteremtésére igyekszem, melyeken keresztül nevetségessé válik az első köztársaság vezető rétegének egy csoportja. Most ezeknek a jellemeknek az erőteljes kicsiszolása van soron. Milyen a fordítás? A darábot Fellegi István, a színház igazgatója fordította. Közös véleményünk az, hogy jő a fordítás. A párbeszédek lendületesek és megfelelő módon tolmácsolják az író által elképzelt hangulatot. Hogy érzi magát Komáromban, mit tart az együttesről? Jól érzem magam Komáromban. Munkára itt sok lehetőség van. Fiatal színházról van szó, úgyszólván szűztalajról, melyet még nem fertőztek meg rossz értelemben vett színházi tradíciók. Sok mondanivalóm lenne az együttes számára azokból a tapasztalataimból, melyeket a Bratislavai Nemzeti Színháznál szereztem. Sajnos, a színház dolgozói a munkaidőn kívül keveset vannak együtt. Pedig ez adná meg a lehetőséget a szenvedélyes véleménycseréknek, ez adna nagyobb lehetőséget nekem is, hogy azt a tőkét, melyet előző munkahelyemen össze gyűjtöttem átadhassam nekik. A színház vezetősége jelenleg azon fáradozik, hogy ezek a kollektív baráti összejövetelek megvalósuljanak. Sok sikert kívánunk Viktor Lukácnak első bemutatójához. A Szovjetbarátok perbenyiki szervezetének színjátszói május vége felé bemutatták Július Bare Iván „Húsos fazék“ című vígjátékát. A színdarab iránt a faluban az édeklödés nagy volt. A szereplők jól játszottak, ami Kulcsár Lajos igazgató-tanító hozzáértő rendezői munkáját dicséri. Zelenák István Podger bácsi képet akaszt Sohasem láttam még akkora felfordulást a házban, mint amikor Podger bácsi vállalkozott valamire. Egyszer épp egy festmény jött meg a keretezótöl és ott állt az ebédlőben, várva, hogy fölakasszák, mikor Podger néni megkérdezte, mi történjék vele. Podger bácsi azt felelte: — Hagyjátok azt csak rám. Egyikötöknek se jöjjön miatta a feje. Majd elintézem én az egészet. Aztán levetette a kabátját és nekilátott. A lányt elküldte hat pennyért szögért, majd az egyik fiút, hogy szaladjon utána és mondja meg _ milyen nagyságúra van szükség; és ettől kezdve rendre megmozgatta és agyonhajszolta az egész házat. — Gyere, és add elő a kalapácsot. Will — kiáltotta —, te meg hozd el a vonalzót, Tom; aztán szükségem lesz a létrára, és jó lesz ha még egy kmtyhaszéket is tesztek ide, te meg Hm, átszaladsz Mr. Goggleshez, és megmondod neki, hogy a pap szívből üdvözli és reméli, hogy a lába már javul, és legyen szíves a vízszintezőt kölcsönadni, Mária, te meg ne menj el, mert szükségem lesz valakire, aki világít nekem, és ha visszajön a lány, újra el kell mennie egy darab zsinórért; te meg Tom! — hol van Torn!? — Tom, te idejössz: szükségem lesz rád, hogy föladd nekem a képet. Aztán fölemeli a képet, de leejti; az kiesik a keretéből, s erre meg akarja menteni az üveget; miközben jól megvágja magát. Elkezdi a szobát körül -ugrálni, és keresi a zsebkendőjét. A zsebkendőt nem találja, mert benne volt annak a kabátnak a zsebében, amelyet levetett, de nem tudta, hogy a kabátot hová tette. Az egész háznak abba kellett hagynia a dolgát és nekiállni a zsebkendő-vadászatnak, mialdft Podger bácsi jobbra-balra futkosott és folyton az útjukban állott. — Nincs az egész házban senki, aki meg tudná mondani, hol a kabátom? Soha életemben nem láttam ilyen társaságot — szavamra mondom. Hatan vagytok és nem tudjátok megtalálni azt a kabátot, amelyet öt perccel ezelőtt vetettem le! Ejnye, azt a... Fölállt és rájött, hogy rajta ül a kabáton, mire így kiáltott föl: — O, ne keressétek tovább! Megtaláltam magam. Inkább a macskával kerestettem volna mint veletek! De félórával azután, hogy az ujját bekötöztük és másik üveget is hoztak, s a szerszámot, a létrát, a széket és a gyertyát is odakészítették, újból neki akart látni s az egész család, cselédestül és bejárónőstül félkörben állt mögéje, ■ segítségére készen. Két emberre volt szüksége, hogy a széket fogja, egy harmadikra, aki öt fölsegíti és odafönn fogja, egy negyedikre, aki a szöget odaadja, ötödikre, hogy a kalapácsot átnyújtsa, ö pedig fogta a szöget és elejtette. — Ott van ni — mondta sértődötten, — most meg a szög esett le. Mindnyájunknak le kellett térdelnünk és keresnünk, mialatt ő a széken állt és zsörtölődött és tudni szerette volna, vajon egész este ott váratjuk-e. A szöget végre megtaláltuk, de ezalatt elvesztette a kalapácsot. — Hol a kalapács? Mit is csináltam a kalapáccsal? Szent isten! Heten tátjátok a szátokat, és nem tudjátok mi lett a kalapáccsal! Megtaláltuk aztán a kalapácsot is, de ekkor eltűnt szem elöl az a jel, amelyet a szög helyéül a falra karcolt, és sorban mindnyájunknak föl kellett melléje a székre állnunk és megpróbálnunk, vajon látjuk-e? Persze mind más és más helyen találtuk meg, mire mindegyikünket bolondnak nyilvánított, egyiket a másik után és lekergetett. Elővette a vonalzót és újra lemérte a távolságot; kiderült, hogy a szoba sarkától harmincegy és háromnyolcad hüvelyk távolságnak a felét kell megjelölnie; ezt fejben akarta kiszámítani, de majd belebolondult. Mindnyájan igyekeztünk kiszámítani, de mi is csak fejben, s így mind más eredményt kaptunk s egymásra nevettünk. Az általános izgalomban elfelejtettük az alapszámot és Podger bácsinak újra kellett mérnie. Ezúttal egy darab spárgát vett a kezébe, és abban a döntő pillanatban amikor a vén bolond a székről negyvenöt foknyi szögben hajolt ki és egy olyan pontot igyekezett elérni, amely három hüvelykkel volt távolabb mint amenynyire az ő keze elért, a spárga kicsúszott a kezéből, ö pedig lezuhant a zongorára, s a feje és a teste egyszerre ütött meg minden billentyűt, amiből gyönyörű zenei összhangzatok születtek. Mária néni ekkor kénytelen volt kijelenteni, hogy nem engedi meg, hogy a gyerekek itt áldogáljanak és ilyen beszédeket hallgassanak végig. Podger bácsi végre újra kitűzte a lyuk helyét, és odatartotta a balkezével a szög hegyét, a kalapácsot jobb kezébe fogva, mindjárt az első ütésre összeverte az ujját és nagyot kiáltva ráejtette a kalapácsot a lába hegyére. Mária néni szelíden megjegyezte, hogyha Podger bácsi legközelebb megint szöget készül a falba verni, tudassa vele idejében, hogy egy hétre elutazhassék a mamájához, amíg a bácsi elkészül a dologgal. — Már az szent igaz, ti asszonyok olyan nagy dolgot csináltok mindenből — válaszolt Podger bácsi összeszedve magát. — Lám, én milyen szívesen végzek el minden efajta munkát. Erre azután újra nekigyürközött, és a második ütésre a szög keresztülment a vékony falon, a kalapács is félig eltűnt, Podger bácsi pedig nekiesett a fáinak, de úgy, hogy majdnem össze - lapította az orrát. Ojra meg kellett keresnünk a vonalzót és a spárgát, új lyukat kellett a falba ütni; végre éjfél felé fönn lógott a falon a kép — nagyon ferdén és bizonytalanul, s körülötte a fal nagy darabon olyan volt, mintha gereblyével karcolták volna össze. Es mindenki halálra volt gyötörve — kivéve Podger bácsit. — No látjátok! — kiáltott föl diadalmasan, amint a székről lelépve a takarítónő tyúkszemére taposott s nyilvánvaló büszkeséggel szemlélte a nagy fölfordulást a szobában. — Sokan még az ilyen csekélységre is embert fogadnának!. Lukács Viktor Gyurkovics Mihály
