Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-01 / 22. szám
2 yfraUi,let Földműves 1958. június í. Az enyémtől a mienkig (Folytatás az 1. oldalról) nem a zöldasztal mellett, hanem a helyi nemzeti bizottságok, a szövetkezetek tagjai, egyszóval a dolgozók széles tömegeinek bevonásával. Egyik tő feladatként tűzték ki azt is, hogy az állattenyésztés vonalára a legodaadóbb és szakképzett emberek kerüljenek. Ilyen intézkedések nyomán könnyebben megvalósíthatták az állatenyésztésben az érdem szerinti jutalmazást és ez ma már nagyban hozzájárul a munkafegyelem megszilárdulásához. A járási és körzeti zootechnikusok felszámolták az eddigi túlméretezett papírmunkát és sokkal többet' segítenek a helyszínen. A járási nemzeti bizottság is oly módon irányítja a zootechnikusokat, agronómusokat, hogy azok mindig a legfontosabb szakaszokon nyújtsanak segítséget. Ily módon sikerült elérni, hogy a múlt évben gabonafélékből 103,1, kukoricából 111,2, cukorrépából 125,6, burgonyából 122,1, szénából 122,2, szarvasmarhahúsból 114, sertéshúsból 100,4, tejből 100,3 százalékra teljesítették a beadást. A jó eredmények nyomán a nemzeti bizottság a járás földműveseinek kezdeményezése alapján kitűzhette a célt, hogy az ötéves terv mulatószámait már az 1959-es évben eléri. Sajnos, kerületi méretben nem mondhatjuk, hogy a nemzeti bizottságok mindenütt hasonlóan dolgoznak. Sok funkcionáriusunk eddig még nem tudatosította, hogy a falvak forradalmi átalakulása az embernevelésben, a szervező munkában és az ellenőrzésben is hatékonyabb munkát követel. „A CSKP vezetésével előre a szocializmus építésének befejezéséért hazánkban" jelszó csakis úgy valósulhat meg, ha nemzeti bizottságaink jó szervező, és népnevelői munkával mindent megtesznek, hogy aZ új termelési formák forradalmi fejlődésével lépést tartva emeljük a mezőgazdasági termelést. Ehhez az is szükséges, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegeit bevonjuk az irányításba és ellenőrzésbe. Tanítsuk meg földműveseinket is vezetni, szervezni, irányítani és ellenőrizni. S ez már magával hozza az emberek gondolkodásának megváltozását, az új szocialista ember kinevelését is, aki az enyém fogalmától mind meszszebb kerülve' eljut a közös ügyért küzdők harcos táborába.. 1248 brigádóra a falu szépítésére Adamcsok és Rák bácsi a nemrég nyitott homokbányában irányítják a munkát. Ez lényeges jövetemhez juttatja majd a szódóiakat de ez minket nem hagyott békén, összehívtuk a helyi pártszervezet bizottságát, a nemzeti bizottságot és elhatároztuk, hogy a faluszépítési akciókra előirányzott brigádórákat ledolgozzuk.-Agitáltunk, hívtuk a szövetkezet tagjait és a még egyénileg gazdálkodókat is munkára, mindnyájunk szebb falujáért. ígéretet kaptunk és teljesült is, mert a 36 iskoláson kívül még 68 lakos várt a helyi nemzeti bizottság előtt. Tizenkét fogat is felsorakozott. Igyekezetünk meghozta gyümölcsét. A falu képe teljesen megváltozott, a járdák is új képet kaptak. Jó érzéssel búcsúzunk a szódóiaktól, akik helyt állnak a munkában is és szebbé teszik falujukat, hogy gazdagabban, kulturáltabban, szebb környezetben éljenek. V. -F. Fiatal szövetkezeti lányok a letúrt földet egyengetik Nemrég, egy vasárnap Szódon nagy volt a sürgés, forgás. A falu apraja és nagyja kapákkal, ásókkal sietett munkába. Egy helyen a teherautót rakták, máshol a traktor pótkocsiját, ismét harmadik csoport a földet egyengette, tisztították az iskola udvarát és a kultúrház teljes befejezésén szorgoskodtak. — Mi történt voltaképpen —' kérdeztem Adamcsok elvtársat, a helyi nemzeti bizottság elnökét. r—: Szépítjük falunkat — volt a válasz. — Hisz ezt a nemzeti műszakban kellett volna. — Igaz, de hát ami késik nem múlik, most jóvátesszük a mulasztást. Bővebb felvilágosítást Rák elvtárs ad. Sajnos a nemzeti műszakot nem használtuk fel a faluszépítési akcióra, Megy a gőzös Pásztora... A JÖ BORIVÖ magyar ember ajkán gyakran csendül a nóta: Megy a gőzös, megy a gőzös Pásztóra. Állj meg kedves kisangyalom egy szóra. Még aztán megtoldják, hogy elöl áll a masiniszta, ki a gőzöst igazítja. Lehet, hogy a nóta nem épp Ipolypásztóról szól (mert van több névrokon is), ezért rájuk illik. Jár bizony erre a gőzös naponta igen gyakran. Ha Zalabától jön ugyancsak kidohoghatja magát, míg kiér a partra. Ha meg Ipolybéltől, akkor Pászton megpihen és újra neki a zalabai part innenső felének. Zalabától jövet balra egy magas kémény eregeti füstjét. Lehet tán a mozdonnyal akar versenyezni. A füst sejteti, hogy ott élet folyik és betörésre inti, kit az útja erre visz. Minden él, mozog. Teherautók, traktorok szállítják a téglát, egy-két aláírás az irodában és a jármüvek máris nyögve indulnak terhükkel. Jobbra a domboldalban báger marja, eszi a földet, majd okádja a csillékbe. Fent a gépész meghúz egy kart és máris megy az anyag rendeltetési helyére, a téglagyár szájába. Ott pedig egy köralakú nagy „fazékfélében, amelyben két 90 mázsás henger péppé gyúrja az anyagot és átpréseli az acélrostán. A gép gyomrában még megfinomodik és hosszú tésztaszalagként jön ki az egyik asztalon, ahol egy acéldrót szempillantásnyi idő alatt vágja a téglát. Két ember Petrik és Gyurkovics sietve rakják az állványra a nyers téglát, majd a kiszállítók a kelterekbe (szárítók) viszik. Ott szárad két-három napig majd mégegyszer elnyeli az égetőkemence vagy a műszárító és jó 24 óra után végre megszületik a kész tégla. HATSZÁZEZER TÉGLÁVAL TÖBB. Pocik László az üzem vezetője és Jári Ottó mestert alig találja az ember. Meg is jegyzik a munkások: „A mi vezetőink mindig köztünk vannak. Pocik meg nem szereti az irodát“. Együtt izzad, tanácsol, igazít. Kell is a segítség. Az üzem eddig éveken keresztül nem teljesítette tervét. Tavaly is egymillió téglával maradtak adósak. Nagy tétel ez, mert ebből több mint 50 családiház épülhetett volna fel. Az új vezető, a mester, a pártszervezet az év elején összeültek és elhatározták, hogy az idén nem tűrik tovább ezt az állapotot, sőt a CSKP XI. kongresszusának tiszteletére 600 000 téglával megtoldják a tervet. Igaz, tavaly voltak olyan hibák isv. ami nem rajtuk múlott. Például kevés volt a szárítójuk és emiatt sokszor le kellett állni. De voltak olyan hiányosságok is, amit egy kis ésszerűséggel leküzdhetnek. — Tavaly a szárítók mellett még egy nagy domb emelkedett — mondja a mester. — Emiatt a téglát nem érte a szél, tehát lassan száradt. Az idén a dombot elhordtuk és ezzel is meggyorsítottuk a termelést. Másik nagy hiba volt, hogy a villanyvezeték gyakran elégett és napokig nem termelhettünk. A hiba az volt, hogy a gép állandóan rázza a szurokkal bevont hálózatokat és a rázástól összeérnek a drótok és elégnek. Most a vezetéket más helyre szereltük, ez nagyon bevált. A gépek javítását vagy éjjel vagy munkaidő után végezzük, ezzel is jórészt meggyorsítjuk a termelést. A GYÁR SZINTE okádja magából a téglát. Fent a gépész elmagyarázza, hogyan fűtenek. A tűz állandóan körbe megy. Ha berakják a téglát, nemsokára közé szórják az apró szenet és máris meggyűl. A tüzet fokozatosan viszik körbe, úgyhogy ahol már megszáradt, szedhetik is ki a munkások. Bizony a kemencében állandóan jó nyári meleg van. Minden elismerést megérdemelnek az itt dolgozó munkások. Különösen Dóka, Hajdú, Hangya, Pereslényi, Pásztorová, Kassai I. és Kassai II., akik a nyerstéglát hordják. Farkas elvtárs csoportja Gyenes, Horváth, Halász a behordásnál értek el jó eredményt. Nagy Sándor és ölvecki Károly valamint Vanyák kihordók is jő munkát végeznek, öt lány is dolgozik a gyárban. A munkások most nagy bizakodással indultak az évnek. A mester szerint a félévi tervet már májusban teljesítik és a júniusi termelés, mintegy 500 000 tégla, már terven felül készül. Az egész évi tervet november 30-ra akarják befejezni. Ha minden téglagyár így állja meg helyét, lesz tégla bőven, családi házakra és különböző épületekre. Jó munkát végeznék itt. Utas ha erre visz a mozdony, úgy tekints a téglagyár kéményére, hogy jó munkások dolgoznak alatta. B. J. Módosult az örökbefogadási törvény A nemzetgyűlés tavaszi ülése befejezése előtt néhány törvényt hagyott jóvá és egészített ki. Elsősorban megvitatta és jóváhagya a kultúremlékekről szóló törvényt, valamint a tűzbiztonságról szóló törvényjavaslatot. A nemzetgyűlés tárgysorozata foglalkozott a gyerekek örökbefogadásával. A módosítások, — melyekröl Stefanik képviselő tartott beszámolót — értelme az, hogy az eddigieknél jobb feltételek alakuljanak ki azok számára, akik gyereket akarnak örökbefogadni, továbbá az is, hogy az ilyen gyerekek az eddiginél nagyobb védel mben részesüljenek és jogi helyzetük a jövőben azonos legyen a szülök saját gyermekeiével. Jóváhagyták az 1959. évi mezőgazdasági termelési és begyűjtési tervet A kormány pénteken, május 23-án tartott ülésén jóváhagyta az 1959. évre szóló mezőgazdasági termelési és begyűjtési tervet. Ezzel megteremtette a feltételeket arra, hogy az összes mezőgazdasági üzemek már az aratási munkák megkezdése előtt tájékozva legyenek jövő évi feladataikról és idejében jól felkészülhessenek teljesítésükre. A jövő évben az idei tervben előirányzott feladatokkal összehasonlítva országos átlagban az összes vetésterületeknek 1,2 százalékkal, a repce vetésterületének 19 százalékkal kell •bővülnie, ennek azonban jelentős mértékben a napraforgó vetésterületének rovására kell megvalósulnia. A cukorrépa vetésterületének 0,9 százalékkal kell bővülnie. A jövő évben a szarvasmarhaállományt összesen 1,9 százalékkal, a tehénállományt 1,5 százalékkal, és a sertésállományt 3,1 százalékkal kell növelni. A jövő évben nem lesz nagyobb a mezőgazdasági üzemek beadási kötelezettsége, úgy hogy a fokozott termés által elért termékeket előnyös felvásárlási árakért adhatják majd el az államnak. Az 1959. évi terv szá.mít a begyűjtés teljes terjedelmének növekedésével, mégpedig az összes szemes termények begyűjtésének 4,5 százalékos, ebből az árpa 19,1 százalékos, a repce 25,4 százalékos, a cukorrépa 4,3 százalékos és a komló 8,5 százalékos növelésével. A begyűjtés összterjedelmének az állattenyésztési termékeket illetőleg a tejnél 9 százalékkal, tojásnál 7 százalékkal és a vágósertéseknél 3 százalékkal kell növekednie. Az 1959. évi mezőgazdasági termelési és begyűjtési terv teljesítésének biztosítása elsősorban megköveteli a szálas- és erőtakarmány ez évi termelésének lényeges mértékben fokozott termelését. A nem elegendő mértékű takarmánytermelés volt ed* dig egész mezőgazdasági termelésünk gyorsabb ütemű fejlesztésének féke-* zője. Ezért szükséges, hogy az összes mezőgazdasági dolgozók a fő figyelmet ez idén a takarmányfélék fokozott termelésére összpontosítsák. Az állattenyésztési termelés tervezett növelése ugyancsak fokozott mértékű gondoskodást követel meg e téren, hogy gyors ütemben saját nevelésű üszőkkel egészítsük ki a tehénállományt és haladéktalanul a sertésállományt is a tervezett mennyiségnek megfelelően. A cukorrépa termelésének a tervben előirányzott növelésé összhangban van nemcsak a népgazdaságnak, hanem a takarmányfélék termelésének növelésével szemben támasztott sürgős követelményekkel is. Az idei télen meggyőződtek mezőgazdászaink arról, mit jelent az állatállomány téli etetése szempontjából, ha cukorrépalevelekből, a levágott végekből és cukorgyári répaszeletekből összeállított kellő mennyiségű silótakarmánnyal rendelkeznek. Az olajos növények, különösen a repce, valamint a len és komló termesztésével kapcsolatos fokozott feladatok S nagyobb jövedelmek további forrását jelentik azon mezőgazdasági üzemek számára, amelyek mp már jelentős tapasztalatokat szereztek a szóban forgó termények termesztésében. Egyben hozzájárulnak a közszükségleti ipar belföldi nyersanyagalapjának bővítéséhez is. A kormány határozatot hozott, hogy a nemzeti bizottságok július 10-ig tárgyalják meg az EFSZ-ekkel s az egyénileg gazdálkodó parasztokkal beadási normák nagyságát, valamint az 1959-ben kötendő szerződések tervét és gondoskodjanak arról, hogy az említett időpontig megkössék a szerződéseket. Felforgató kulák nem való a szövetkezetbe! A múltban Dubovcén bizony nem volt „komolyabb“ gazda, mint Telgarec • kulák. „Csak“ 65 hektár földön gazdálkodott. A falu szegényeit, kisgazdáit tetszés szerint kizsákmányolhatta. Az első földreform idején pár hektárt elkonfiskáltak tőle, de még ötvenet meghagytak. Ezen „gazdálkodott“ és spekulált. Merthisz azért kulák a kulák, hogy spekuláljon. A beadási kötelezettségeit természetesen nem teljesítette. Éveken át nyilvántartották a nevét, mint notórikus nemteljesítőt. Miután a rossz „gazdálkodás“ nagy károkat okozott az államnak, földjét elvették. De hát nem lett volna kulák, ha továbbra is nem spekulált volna. Előre megérezte, hogy elveszik a földjét, ezért a földnyilvántartási könyvben 16 hektárt a felesége nevére íratott. Tehát a 16 hektár megmaradt. És csodák csodája, a kulákból, a falu nagygazdájából máról hónapra kozépparaszt lett. A 16 hektáron gazdálkodtak fiai, akik a spekulálásban egy cseppet sem maradtak le apjuk mögött. Zoltán Telgarec, az egyik fia, 1956-ban belépett a szövetkezetbe. Testvére viszont egyéni gazda maradt. Zoltán Tergarec kulákhoz „méltóan“ lépett a szövetkezetbe. A közösbe a legroszszabb karban levő állatállományt adta be. A lovakat meghagyta testvérének. A szövetkezetben csak néha dolgozott. „Példája“ nyomán meglazult a munkafegyelem. Ez persze még nem volt elég. Ügy gondolkozott, hogyha eddig „jól ment“, ezután is jól fog menni. Meglopta a közös vagyont. Főleg az abraktakarmányfélékből tulajdonított el. De a szövetkezeti tagok is felébredtek. Rájöttek, hogy kulák nem való közéjük, el kell szigetelni, mert a szocializmus ellensége, ezért a napokban kizárták a szövetkezetből. Pavol Zachar A szeszes italok áremelését örömmel fogadták dolgozóink széles rétegei, beleértve egyes részegeskedő apák sajnálatra méltó hozzátartozóit is, csupán a megcsontosodott hejehujázók hördültek fel a „hallatlan áremelésre“. Az ésszerűen átgondolt intézkedésnek vannak azonban messzebbmenő céljai is, — világosított fel kérdésünkre az „Éttermek és étkezdék“ nemzeti vállalat kerületi igazgatóságának főellenőre, — mert végre kiküszöbölték a pálinka nagy- és kiskereskedelmi ára közötti, immár tarthatatlan különbözetet. Vegyük alapul például a „közkedvelt“ rumot, melynek literje a Zdroj- vagy Jednota-boltokban zárt palackokban 57,60 koronába került, míg a IV-es árcsoportba tartozó vendéglőkben hetven korona volt a kimérési ára. — Az új rendelettel a rum árát akár nagyban, akár kicsiben, egységesen nyolcvan koronában állapították meg, amivel nem két, hanem három 'egyet ütöttek agyon egy csapásra. Először — ha nem is lényegesen — de ötven fillérrel máris megdrágult a rum féldecijének csapolási ára. Ugyancsak megdrágult az ital azon „nagyfogyasztók“ számára, akik takarékossági okokból nem jártak kocsmába „rövid italra“, hanem egyszerre vásároltak egy egész üveggel a boltban, hogy azt odahaza, feltűnés nélkül elfogyasszák. Mivel pedig most már a bolti ár is 80 koronára szökött fel, talán kissé gondolkodóba esnek a titkos szürcsölők. A szeszfogyasztás csökkentésétől eltekintve a harmadik előny a legfontosabb, főleg nemzetgazdasági érdekeink megóvása céljából. Maradjunk továbbra is a rumnál: az „Éttermek és étkezdék“ igazgatósága például 100 liter rumot utalt ki március elsején egy bizonyos vendéglőnek, melyet annak vezetője bevásárlási áron, tehát 5760 koronával könyvelt el. Ha az egész mennyiséget kicsapolta, a hónap végén hétezer korona bevételt, tehát 1240 korona üzemi hasznot mutatott ki. De amint a közmondás is tartja, hogy „alkalom szüli a tolvajt“, - sajnálattal kell megjegyeznem — folytatta a főellenőr, — hogy akadtak olyan felelőtlen üzletvezetők is, akik kihasználva az eddigi, számukra előnyős árkülönbözetet, a szomszédos boltban megvásároltak tíz üveg rumot ötvenhét korona hatvan fillérjével, melyet aztán egy-két nap alatt kicsapoltak és máris 124 korona jogtalan jövedelem ütötte a markukat! Reméljük, hogy pártunk és kormányunk ezen bölcs intézkedése nemcsak a családi perpatvarok, üzemi- és forgalmi balesetek, munkakiesések és egyéb kilengések arányszámát fogja csökkenteni, hanem egyúttal megszűnnek az államunk és dolgozóink rovására elkövetett illetéktelen „megtollasodások“ is. K. E, Vidám gyermekek az egyik fogatban
