Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-01 / 18. szám
yjzab-ad Földműves 1958. május 1. Se szeri, se száma annak a sok szép könyvnek, amit a magyar szabadságharcról írtak. Hát még d megíratlan történet mennyi, amit csak egyes vidékek szájhagyománya őrzött meg! Erdő az, nem berek, tenger az, nem patak, vagy legalább az lehetett, míg újabb zord idők el nem temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet. Ezek közül a megíratlan hagyományok közül való a csókát csata is. Aki mesélte, Farkas Szilárd, .az én regényembe is belementett csókái papom, :nár meghalt. De Krsztpogocsin Vládo szerb nemzetbeli célszerű szegény ember, aki meghitelesítette a történetet, még él, s tanú rá, hogy akármilyen hihetetlennek hangzik, így volt, ahogy következik: A csókái csata'különben olyan kicsike, amilyen kicsike falunak Csóka. Odaát Torontóiban, a Tisza mentén gubbaszt gp a jámbor kis falu, aminek úgy tudom, a nagy változásokban sem változott meg a neve. Csöndes, békességes magyarok lakták negyevnnyolcban. Jó macskaugrás hozzá egy másik falu: Szanád. Azt meg csöndes, békességes szerbek lakták. Csókái magyaroknak, szanádi szerbeknek soha világéletükben semmi bajuk nem volt egymással. A szanádi asszonyok a csókái Tiszára jártak le vízért, a csókái gyerekek pedig a szanádi füzesbe jártak át szedrezni. S mikor a fiatal szabadságnak ellensége támadt, a járásbeli emberek mind a két faluból elmentek az egy hazát szolgálni. Akik meg otthon maradtak, azok szántogattak. vetegettek, szép békességben s mikor pihenőre tértek, igaz szívvel könyörögtek az Istenhez, hogy minél előbb vezéreljen haza mindenkit a maga tűzhelyéhez. Mire azonban kalászok aranyát lengette a szél a búzamezőkön, nem volt, aki learassa őket. Az embereknek eszükbe se jutott a földanya, aki kenyérrel fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei ekével hasítanak rajta. Piacon, utcasarkon karéjba verődtek az emberek, s lángolt a szemük, égett az arcuk a haragtól. — A rácok az ellenséghez álltak! — Móra Ferenc rázták az öklüket a csókái magyarok. — Mink vagyunk itthon, és ök akarnak kiirtani bennünket! — Az ám, ha hagynánk magunkat! — Cudar világ lesz — súgtak-bilgtak a szanádi szerbek. — A magyarok földönfutókká akarnak tenni bennünket. — Az ám, ha hagynánk magunkat! S a szanádi asszonyok nem jártak többé vízért a csókái Tiszára, pedig nagyon forró volt a nyár. S a csókái gyerekek nem mentek többet szedrezni a szanádi füzesbe, pedig a szeder sohase volt olyan nagyszemű, mint azon a nyáron. Mikor a pitypalattyok legszebben szóltak a ringó ve'ősben, Csókán is, Szanádon is leszedték az emberek a padlásablakból a kaszát, ki is fenték élesre, de nem búzát aratni, hanem embert kaszálni. Verófényes, áldott nyári délután volt, amikor a két falu megindult egymás ellen. — Hát a kis bice-bocától el se búcsúzik kend? — törülgette a könnyét a csókái bíróné, amikor az ura oldalára kötözgétte az Isten tudja hol szerzett rozsdás kardot. A kis bice-boca Mariska volt, virág - szemű kislányuk a csókái bíróéknak, s búcsúzott volna is tőle az apja, de Mariskának egyszerre nyoma veszett. Százan százfelé szaladtak keresni, elszéledt az egész falu, nem lelték se hírét, se hamvát. Öreg este lett, mire megint összeverődtek a népek, s akkora beestellett a csatának is. — Bizonyosan a Yácok kezére került — hörögte kétségbeesetten a bíró. — Hanem most már az Isten legyen nekik irgalmas! De hát a szanádiaknak se volt álmuk azon az éjszakán. Mert az ő bírójuk Milicája is elveszett éppen a hadbaindulás előtt. Égy nyelte-e, föld nyelte-e, nem találták sehol, pedig mindent tűvé tettek érte. — Biztos, hogy a csókái magyarok csalták el, forduljon el tőlük a csillagos ég! — törülgette verejtékes homlokát az apa. S egész éjszaka talpon állva leste, lehet-e már indulni kegyetlen hadba. Harmathullajtó hajnalhasadásra már mind a két falu odakint volt a mezőkön. Még a kutyák sem maradtak otthon. Ott sündörögtek a gazdáik körül s meg nem tudták érteni, miért kapnak annyi rúgást. A piros hajnalsugarak vidáman táncoltak az éles kaszákon, a nádasokban kélepéló gólyák barátságosan kívánták egymásnak kedves egészségére az éjszakai nyugodalmat s hajnali pirosság, gólyakelepelés, pitypalattyszó, mind ezt mondta: — Emberek, szeressétek egymást, mint ahogy a Teremtő mindnyájatokat szeret. Az embereken azonban nem fogott a hajnal szava. Kemény léptekkel mar sóitak előre, s összehúzott szemöldökkel lesték, feketéllik-e már előttük az ellenség. Éppen a határdomb tövében értek össze. Nem is ök, hanem a csókái meg a szanádi kutyák. S mikor az emberek már lekapták a vállukról a kaszát, a szanádi bíró szűrébe is belekapott a Bodri kutya, a csókái bíró nadrágját is megrángatta a Tisza kutya. — Ham, hamm, hammar, ham, ham, hammar! — biztatták előre a gazdáikat. A két haragos ember odalépkedett az árokpartra, s hirtelen visszahökkent mind a kettő. A árok fenekén, a lapulevelek alatt, ott aludt édesen Marika meg Milica. A nagy hadikészülődésben elbódorogtak hazulról, aztán összetalálkoztak és eltévedtek a vetések közt. Ahol az este rájuk borult, el is aludtak, egymásra borulva, mint az oltáron az írott angyalok. Marika szanádi búzavirágokat szorongatott a csöpp tenyerébe. Milica fekete hajában csókái pipacsok piroslottak. S mind a kettőnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta kék ég hullajtott rájuk. A két apa szét akarta rángatni az alvó gyerekeket. Mind a kettő felnyitotta szemét, s még összébb bújták, álmosan hunyorgó pillákkal. Marika szólalt meg előbb. Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott az apja kardjára: — Ejnye, de csúnya nagy bicskája van édesapámnak, ugyan tessék elhajítani! És a csókái túró elhajította a rozsdás kardot. — Ejnye, édesapám — utánozta Milica is a pajtását, — minek hordozza a vállán azt a nagy botot? Erre a szanádi bíró is elhajította az öreg mordályt, s helyette Marikát kapta az ölébe. A csókái bíró meg Milicát ölelte magához, s egymás kezét fogva állt a két vezér a két sereg közé. De lett is erre olyan örömriadal, hogy a szanádi varjak mind a csókái határba repültek tőle, a csókái csókák meg a szanádiba. Ilyen szép csata volt a csókái csata. Eredményes diákbrigád A rimaszombati mesterképző iskola B. osztályának hallgatói teljesítették a Februári Győzelem 10. évfordulója tiszteletére tett vállalásukat. Április 10-én a tanítók vezetésével ellátogattak Paposa községbe, hogy segítsenek az ottani szövetkezetnek a mezőgazdasági épületek helyreállításában. A szövetkezeti tagok szeretettel fogadták a lelkes diáksereget és a szövetkezet- elnöke Tankó és Bakulár tanító elvtársakkal együtt megbeszélték az elvégzendő munkákat. Elkészítették a munkabeosztást és késedelem nélkül munkához láttak. Elvégzett munkájuk még a gyakorlott felnőtt Egy színházi élmény Vannak események, melyek maradandó nyomot hagynak bennünk, és sokáig foglalkoztatják gondolatvilágunkat. Ilyen élmésy volt nálunk április 13., amikor a marcelkeszi színjátszók falunkban vendégszerepeitek. Kónya József: Éles Marika menyaszszonyi fátyla című színművét hozták színre, mely megkapó formában tárja elénk a szocializmusból való átmenet történelmi időszakát. A felvotiás közti szünetekben a marcelkesziek tréfás szórakoztató számokat és népszerű énekszámokat adtak elő. Olyan magabiztonsággal uralták ezek a falusi színjátszók a színpadot, mintha nem is műkedvelőkről lenne szó. Meglepetés volt, amikor az előadás után a régóta vajúdó, de végre megalakult helyi zenekar is feliépet és általános sikert aratott. Trestyánszki A munkásoknak is dicséretére válna. A tyúkfarm körülkerítésénél 250 méteren leásták az oszlopokat és felszerelték a kerítésdrótot. Az istállóhoz szállítottak 27 köbméter követ és 15 köbméter kavicsot. A tehénistálló építésénél 72 méter hosszúságban alapot ástak, melynél kitermeltek 24 köbméter földet. Tizennyolc köbméter követ és betonkeveréket raktak be az alapba. A sikeres munka a diákok lelkesedésének, munkaszeretetének, valamint a jó szervezésnek volt az eredménye. Dicséretre méltó a mesteriskola hallgatóinak áldozatos munkája. Molnár Béni, Rim. Sobota A komáromi járás egyik szocialista községében Nagykeszin a húsvéti ünnepeket az örömteljes közös munka jegyében ülték meg. Büszkeséggel töltötte a falu népét az a tudat, hogy a község nagyüzemi gazdaságai az állami birtok és az EFSZ a vetési tervet az ünnepekig száz százalékra teljesítették. Az állami birtok dolgozói az ünnepek előtti kedvező időjárást kihasználva 66 hektár árpát, 14 hektár takarmánykeveréket, 12 hektár cukorrépát vetettek el rekordidő alatt. Az EFSZ-ben április 5-ig földbe tették 110 hektáron az árpát, 20 hektáron a zabot, 10 hektáron a borsót, 4 hektáron a mákot és 40 hektáron cukorrépát vetettek. A húsvét sem telt el munkálatlanul. Az elsödíjas diákok A rozsnyói magyar pedagógiai iskola tanulói a népművészeti versenyen is bebizonyították, hogy az iskolában jó irányban halad a népművészeti tevékenység. A tanulókban ízzik a lelkesedés és a tennivágyás. Feltárták a környék népi táncait és dalait és ezekből merítették művészi táncaikat, a Gömöri Leánykérő és az Abauji Csárdás című tánckompoziciókat.- E két tánccal nyerték meg a járási versenyt. Jó munkát végzett a zenekar és az énekkar is Kosut János és Tarr László tanár elvtársak vezetésével. Nagy sikere volt Fűzi Editnek kitünően előadott magyar népdalaival. Sebő Piroska A község most hozza rendbe eddig elhanyagolt utcáit és az állomásra naponként érkeznek az újabb és újabb kőszállítmányok. így az ünnep első és második napján is befutott egy-egy vagon terméskő. A HNB tagjai elhatározták, hogy magukra vállalják az ünnepek alatt érkező anyag beszállítását. Tóth Mihály elnök és Lukács Ferenc titkár vezetésével brigádot alakítottak sé mind két nap alatt derekas munkát végeztek. Részt vettek a munkában a falu lelkes tanítói is. Szigeti Kálmán * • Nagykeszi méltón ünnepelt A cselekvés útján A közelmúltban nagy elhatározás útjára lépett az ekecsi nöbizottság. Elhatározta, hogy a falu kulturális életébe új lendületet visz, s tettekre riasztja a népmüvelödési otthon és a tömegszervezetek eddigi tétlenségét. Nem kisebbel akarta ezt elérni, mint Kónya Lajos: Éles Marika menyasszonyi fátyla című darahbal. Azóta már az elhatározást a megvalósulás követte, mely az ekecsi és a környék színjátszást kedvelő közönsége körében nagy tetszést aratott. A csoport elhatározta, hogy a közeljövőben meglátogatja ezzel az új szocialista tartalmú darabbal a járás több községét. Legutóbb Nyárasdon vendég szerepeltek. A darab rendezésével kapcsolatban mindenekelőtt ki kell emelni a helybeli pedagógusok öntudatos munkáját, valamint Paksy Lászlóné tanító ötletes rendezését. Az ő érdemének köszönhető a bemutató tervezett időpontban való végrehajtása. Ugyanis a bemutató előtti utolsó napon az egyik beteg szereplő szerepét í—. beugrásként —J vállalva, jó sikerrel helyt állt a bemutatón. Az alakításokkal kapcsolatban megállapítható, hogy mindenki igyekezetének legjavát adta. A szereplők között ott találjuk Lelkes Hajnal, Baráth Edit, Takács Ilona és Paksy László tanítókat, továbbá Lakatos Terézt, Marika szerepében, Lakatos Istvánt Szentes gazda szerepében; valamint Berecz Aladár, Tóth László és Jeriga Sándor szereplőket. Mindannyiuknak köszönet jár a fáradságos munkáért, s odaadásuk legyen lelkesítő példa a falu többi tömegszervezete számára is. —A Uj feladatok előtt A közelmúltban számolt be a csehszlovákiai magyarsajtó a komáromi Magyar Területi Színház Schiller drámájának, az Ármány és szerelemnek nagysikerű bemutatójáról. Azóta a darab már a 30. előadáshoz közeledik, s megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy művészi értékében azóta is sokat fejlődött, s a színészek alakításai majdnem kivétel nélkül elmélyültek, tökéletesedtek. E hónap végéig tovább folynak a vendégszereplések hazánk keleti részében, hogy aztán az ezt követő időszakot azután újra a komoly munkára való felkészülés váltogassa a vendégszereplésekkel. Az új feladatokra lázasan készül a színház, melynek dramaturgiája két új előadás előkészítésén fáradozik. A MATESZ színészei május első napjaiban két új színmű próbáját kezdik el. A színház 25 tagú együttese így két részre oszlik. Az egyik egy mai témájú színmüvet visz színpadra, melynek írója Dávid Teréz, akiről a közelmúlt napokban már sokat olvashattunk. Ezúttal új darabbal jelentkezik a szerző, melynek címe Dódi, és egy tizenhároméves kislány sorsáról szól, aki szülei felelőtlensége folytán majd csaknem a halál áldozata lesz. Dávid Teréz Dódi című színművét Igor Ciel, a zólyomi színház igazgatórendezője rendezi. A színház vezetőségének választása azért esett erre a rendezőre, mert benne tapasztalt rendezőt látnak, aki az utolsó évek alatt sok sikert aratott a mai témájú színdarabok rendezésével. A darabbal kapcsolatban még egy megjegyzés tehető; a darab modern, újszerű és a rendezés számára rengeteg lehetőséget nyújt, melyek remélhetőleg nem maradnak kiaknázatlanul. Az említett művel párhuzamosan színre kerül Iván Stodola: Púcsik Jóska karierje című vígjáték. Pompás szerkezetű, szellemes párbeszédektől gazdag vígjáték ez, s a kritikai realizmus eszközeivel bírálja az első Csehszlovák Köztársaság álhumanista mivoltát, — Púcsik Jóska tragikomikus sorsú történetén keresztül. A darabot Fellegi István, a MATESZ igazgatója fordította, akit Stehlik: Ketten a veremben című vígjátékának sikeres magyar nyelvű tolmácsolásáról már ismerünk. A darab rendezése Lukács Viktor fiatal rendezőre vár. A közeljövőben a színház új otthont kap Komáromban a volt tiszti pavillonban és ennek munkálatai ma már teljes ütemben folynak. A díszletkészítő műhely Rózsás János vezetésével és a jelmezkészítő pedig Zsabka József irányításával már készül a két új darabra. A bemutatókat már ebben az új épületben, a magyar színjátszás méltó hajlékában kívánja a színház megtartani. A bemutatót június első felére tervezték. A színház vezetőségének terve, hogy a MATESZ művészegyüttese a nyári hónapokban is megszakítás nélkül látogassa falvainkat és városainkat, melynek során bemutatja a már említett két művön kívül a Kalandor grófnőt és a Ketten a veremben című korábhi darabokat is. Ezen darabok bemutatása főleg a szabadtéren rendezés igényével történik. S ezekkel kapcsolatban a színház vezetősége így indokolja elhatározását: — Rengeteg barátunk van, akiknél már igen régen nem jártunk. Többnyire azért, mert színpadjuk, és öltözőjük már nem felel meg a színház mai követelményeinek. Ezekhez is szeretnénk ellátogatni, ápolni azt a barátságot, amit még a színház megindulása idején kötöttünk. Nem kétséges, hogy ez a nyári terv a dolgozók széles tömegeinek lelkesedésével találkozik. -KLEgy a sok közül Az őrösi szövetkezet tagalapja az elmúlt őszön 30 családdal szaporodott. Ekkor írta alá Gönci József is a belépési nyilatkozatot Azonnal munkába jelentkeztek fiával, Gáborral együtt. Gábor az év utolsó két hónapjában 86 munkaegységet szerzett, melyre az elszámoláskor 600 korona osztalékot és 2,58 mázsa terményt kapott. Amikor tagja lett a szövetkezetnek, beiratkozott a munkaiskolába is, ahol szorgalmasan tanult. — Rendszeresen jártam az előadásokra — mondja Gönci Gábor, — ahol sok mindent megtanultam. Cigányi György előadó arra törekedett, hogy megtanuljuk mindazt, amire a termelésben szükségünk van. Többször volt filmvetítés is, melyek szemléltetően mutatták be, hogyan kell a növényeket termeszteni, ápolni és az állattenyésztésben mily módon lehet jobb eredményeket elérni. Április 3-án volt a munkaiskola kiértékelése és vizsgája. Erről így beszél Gönci Gábor. — Helyesnek tartom azt, hogy számunkra ilyen iskolát nyitottak. Sok ismeretet szereztünk, mely segítségünkre lesz munkánkban. A vizsgák pedig bebizonyították, hogy nemcsak időtöltésből látogattuk az előadásokat. Mikor a saját eredményeire kerül a sző, Gönci Gábor szerényen megjegyzi: — Nem akarok dicsekedni, de örveridek annak, hogy én értem el a legjobb eredményt. Ezt szorgalmas tanulásom jutalmának tekintem. A szép eredményhez az is hozzájárul, hogy Gábor szorgalmasan olvasta a szakkönyveket és a szakcikkeket. Az iskolázás haszna már most is megmutatkozik a munkában és biztosra vehetjük, hogy az őrösiek ezévben a tavalyinál szebb eredményeket fognak elérni. -ősz—: I ...a kaszát ki is fenték élesre. • V. I. Lenin születésének 88. évfordulója alkalmából Szlovákia fővárosána1' dolgozói ünnepi esten emlékeztek meg. A Nemzeti Színházban az ünnepi díszben öltözött színpadon helyet foglaltak Karol Bacítek, Ludovif Beneda elvtársak és más közéleti tényezők. • Üj egészségügy] körzet létesül Izsán; ezúttal a falu és a környék lakossága orvost kap. • A bratislavai V. 1. Lenin Múzeumot eddig több mint 185 ezren látogatták meg.
