Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

s \fzotHrd Földműves 1958. április 27, A Szovjetunió tiltakozik az amerikai atombombavetök berepülései ellen Megkezdődött a diplomáciai eszmecsere a csúcstalálkozó előkészítésének meggyorsítására Levél Stefan barátomhoz Amerikába A. A. Gromiko szovjet külügymi­niszter sajtóértekezletre hívta össze a szovjet és külföldi lapok, valamint hírügynökségek tudósítóit. A Szovjetunió kormánya — jelen­tette ki Gromiko, — határozottan tiltakozik az amerikai légihaderőnek a béke ügyét veszélyeztető cselek­ményei ellen, s követeli: haladéktalanul szüntessék be a nukleáris fegyverekkel ellátott amerikai bombázók küldését a Szovjetunió határai irányába. A szovjet kormány felszólítja a többi ország kormányait is, emeljék fel tiltakozó szavukat, s' tegyenek meg mniclent, hogy a népek mente­süljenek az amerikai légihaderő pro­vokációs tevékenységeinek veszé­lyeitől. Figyelembe véve, hogy az amerikai légihaderő e repülései mi­lyen komolyan veszélyeztetik a nemzetközi békét. A szovjet kormány az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa elé terjeszti megvi­tatás végett a repülések megszünte­tésének kérdését. Gromiko elvtárs nyilatkozatában rámutatott: a szovjet kormány érte­sült arról, hogy amerikai bombázók nukleáris fegyverekkel a fedélzetü­kön a sarkvidéken át repüléseket végeznek a Szovjetunió határai irá­nyában. Ez rendkívül veszélyes játék. Mint a szovjet külügyminiszter meg­állapította: ez hallatlan eljárás béke­időben és a szovjet kormány vélemé­nye szerint veszélyes provokáció a béke ügye ellen. A szovjet nép biztonságának érde­kei megkövetelik, hogy a Szovjetunió haladéktalanul intézkedéseket tegyen a közelgő fenyegetés elhárítására. Az emberiség már többször hajszál híján új háborúba sodródott, amely hirtelen robbant volna ki az ameri­kai katonai parancsnokság felelőtlen vagy kihívó cselekményei következ­tében. Es a népek még csak nem is gyanították, milyen veszély fenye­gette a világot. A szovjet kormány — mutatott rá Gromiko — nem szeretné hinni, hogy az amerikai légi haderő az USA kor­mányának és Eisenhower elnöknek a jóváhagyásával végzi^ ezeket a cse­lekményeket. De — hangsúlyozta — senki sem jelentette ki ennek az ellenkezőjét sem. A világ most olyan helyzetbe ke­rült, hogy atomháború zúdulhat az emberekre az amerikai technika leg­kisebb hibája, valamely amerikai tiszt figyelmetlensége, számítási hi­bája vagy helytelen következtetése miatt: A szovjet népet mély felháborodás tölti el az amerikai légi haderő ki­hívó magatartása miatt. Ha az USA ezekkel a lépésekkel a Szovjetunió megfélemlítésére törekszik, akkor fáradsága hiábavaló. A szovjet em­berek idegzete elég eres. A Szovjet­unió fegyveres erői pedig rendelkez­nek minden szükséges eszközzel, hogy megbízhatóan megvédjék a szovjet nép békés életét és szükség esetén megsemmisítő visszavágással válaszoljanak bármiféle agresszor­­nak. Gromiko továbbá bejelentette, hogy a kérdést már a Biztonsági Tanács elé terjesztették, a nyilatko­zat szövegét pedig diplomáciai úton haladéktalanul közük az érdekelt országokkal. Érdekes továbbá az — jegyezte meg Gromiko, — hogy az Egyesült Államok légi erejének kihívó tevé­kenysége akkor sem maradt abba, amikor az amerikai kormány hajlan­dónak mutatkozik az államfői érte­kezlet előkészítő munkálataiban ak­tívan részt venni. A csúcstalálkozó előkészítésének meggyorsítására a hét végén kezdődött meg a diplomá­ciai eszmecsere. Az USA, Nagy- Britannia és Franciaország nagköye­­tei a szovjet külügyminisztérium képviselőivel a külügyminiszteri ér­tekezletet megkezdték. Erről Gromiko a következőképpen nyilatkozott: „A szovjet kormány ki­tartóan kutatja a lehetőséget a leg­­felsöbbszintű értekezlethez vezető út megrövidítésére, a megegyezés elé gördülő akadályok elhárítására. Köz­tudomású, hogy megállapodás jött létre, amelynek értelmében a legfel­sőbbszintű tanácskozás előkészítésé­vel kapcsolatos néhány kérdést elő­zetesen diplomáciai úton fogunk tisztázni. A diplomáciai tárgyalások azonban hónapokig, sőt évekig is tarthatnak, ezért kezdtünk most eszmecserét néhány országgal, hogy az akadályokat elhárítsuk és a fo­lyamatot meggyorsítsuk. Részleteket persze nem közölhetek, mert ha töb­bet mondanék, a nyugati nagyköve­tek joggal tehetnének nekem szem­rehányást.“ Végül a NATO országok hadügymi­nisztereinek tanácskozására vonatko­zó kérdésre Gromiko a következőket mondotta: „A tanácskozásról kiadott közle­ményt csak most olvastam el. Véle­ményem szerint ez a közlemény sem változtat azon, hogy a NATO államok e tanácskozása nem a nemzetközi feszültség enyhítését célozta. Az érdekelt államoknak másképpen kel­lene cselekedniük éppen most, amikor nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy minél hamarabb tető alá hozhassuk a hidegháború megszüntetésével, az atomfegyver-kísérletek megtiltásával foglalkozó legfelsőbbszintű tanácsko­zást.“ Megbukott a francia kormány A francia kormány a napokban érde­kes jubileumot ünnepel. A háború befejezte óta 24 kormánya bukott meg, tehát a rövidéletü kormányok 25-ét állítják össze. „... az államkasszánk ugyan üres, de van benne egy üres miniszter­­elnöki szék ...“ Régen, nagyon régen volt az, kedves Stefán, amikor a besztercebányai séta­téren, mint suhancok rúgtuk a ma­­gunkcsinálta rongylabdát. Egy iskolába — s igen gyakran az iskola mellé — jártunk be a városba, két faluból. Te Tajovról, én meg Szászfalváról, akár fagyott, akár esett — gyalog. Együtt tanultuk ki a nyomdászmesterséget, ahogy büszkén neveztük: a „fekete művészet“ mesterségét. Észre se vet­tük és felcseperedtünk. Az első világ­háború széjjel szórt minket a szél­rózsa két irányába. De a béke újból összehozott, éspedig itt. Bratislavában, ahol a Csehszlovák Köztársaság meg­alakulása után újra együtt róttuk a szlovák és magyar ólomsorokat. Az idő múlott, a háború utáni nagy gazdasági válság elöl menekülve Te kivándoroltál a tengeren túlra, az USA- ba. Háromnegyed évvel ezelőtt meg­látogattad volt hazádat, új népi de­mokratikus köztársaságunkat. Dicséretedre legyen mondva, hogy a hosszú távoliét ellenére nemcsak ki­tünően beszéltél szlovákul és magya­rul, hanem egészen szép kerek előadást tudtál tartani anyanyelveden, szlová­kul. S annak is örültünk, hogy elfogu­latlan szemlélőn«** bizonyultál viszo­nyainkat illetően, jóllehet hosszú évek óta csak ellenséges propagandát hall­hattál. Azt mondtad, (szószerint idé­zem): egy árva szó rosszat sem mondhatok. Meglepett az az udvarias­ság és segíteniakarás, amely a határ­tól idáig kísért. És hogy mennyit építkeztek! Ennyi új épületet egy­szerre és egy csomóban még Ameri­kában is ritkán látni. * * * Kedves Stefan, most alig pár hó­napra rá, hogy itt jártál, hivatalosan, mutatták ki, hogy a munkanélküliek száma nálatok 6 millió körül van. Tehát ha csak háromtagú családokat számítunk, akkor is 18 millió ember kenyeréről van szó, akik bizonytalan jövőnek néznek elébe. Erre pedig még gondolni is borzasztó. Mi ugyanis már megszoktuk és természetesnek tart­juk, hogy ha a családban akármennyi dolgos kéz van, mind dolgozhat. Mit fog csinálni most ez a 6 millió munkanélküli? Erre azt mondhatnád, hogy ez való­színűleg csak átmeneti jelenség. Le­hetséges. De a kapitalizmusban ez törvényszerűen visszatérő, „átmeneti jelenség“, amely bizonytalanságban tartja az embereket, családokat. Mit tegyünk? Kérdezi most ez a hatalmas munkanélküli sereg. Ha azt ajánlanám legfelsőbb urai­toknak, hogy térjetek át a szocializ­musra, akkor ügye kedves Stefan talán hihetetlenül csóválnák a fejüket. Elhisszük, hisz a mi életmódunknak nagyon rossz propagandája van nála­tok. De van egy módja annak — ter­mészetesen nem mint végső megol­dás, — hogy elkerüljétek a munka­­nélküliséget anélkül, hogy áttérnétek a szocializmusra. Ez pedig a béke! Ha megnyitjuk a határokat, ha megkezd­jük a kölcsönös kereskedelmet orszá­gaink között, ha azt a rengeteg, szinte megszámlálhatatlan értéket, amit fegyverkezésekre fordítanak, utak, vasutak, csatornák és erőművek, lakó­házak, kórházak építésére használnák fel, megszűnnék a munkanélküliség, a jövő bizonytalanságától való féle­lem. * * * Ez jutott eszembe, kedves Stefan, ma este, amikor a „semleges“ bécsi rádióból értesültem, hogy a munka­­nélküliek száma Amerikában 6 millió fölé emelkedett. Szászfalvi Gábor • A Föld lakosainak száma 2 mil­liárd 737 millió, az 192Q. évi 1 milliárd 810 millióval szemben. • Az élet valószínű időtartama Hol­landiában a leghosszabb; a nőknél 74, a férfiaknál 71 év. • Közép-Európa legnagyobb és Ieg­­korsezrűbb főiskolai internátusa a bratislavai „Mladá garda“, ahol 2500 diák él. • Indiában már 25 esztendeje mű­ködik egy madárkórház; az utóbbi évtized folyamán 70 ezer madarat részesítettek gyógykezelésben. Röviden • Lana Turner, a híres amerikai filmszépség, 14 éveá lányát gyilkos­ság miatt letartóztatták; a kis Che­ryl konyhakéssel leszúrta anyjának udvarlóját. • Kétfejű leánygyermeket szült a fiúméi kórházban egy jugoszláv asz­szony; a gyermek szülés közben meghalt, • Félméteres bajuszt növesztett 17 év alatt Miloszlav Szavkovics dreno­­vaci aggastyán. Már a forrón lélegző őszi éjszaka sötétje sejtetett valamit. A Balt Orient Express robogó kerekeinek csattogása, a Putnyik • Slovctnia OM jelzésű autó­buszának egyhangú bugása, az életve­szélyesen kanyargó szerpentinek után bódultán hallgattuk a különös, fülünk­nek eddig ismeretlen suttogó neszü zajt, a megismétlődő halk morifjlúst. Ez szenderített álomba. Reggel újra suttogva ébresztett. Nyitjuk a redő­nyös ablakot... Akaratlanul is vissza­­hókölünk... — More, more, tenger — csúszik ki az ajkakon az ámuló csodálko&is ... A Port Imperial szálló ablakából elénk tárult a tenger, a kéklö óén Adria. Kék mint a felhőtlen ég­bolt, mint a lányok szemének búzavi­rág kékje. Alattunk 20 méter magas, karcsú, vékonytörzsű, pamacslotnbú pálmák bókolnak. Néztük megbűvölve a tüneményt... Már érti az ember, miért irta Petőfi: A viz az úr. Hatal­mas, méltóságos, jóságos, szelíd, mor­golódó, békétlen, haragos, tajtékzó, a tenger. Messzire, ameddig a szem el­lát, egyenes kéklö sík. De azért lom­hán hullámozva ál­landóan a mészkő sziklákra fröcsköli mérgét. Előttünk beékelődik a tenger a dubrovnyiki vár és a Lawrence kö­zé. Egy percre ho­mály borítja az erődöt. F élelmet es dörgő hang hallat­szik. — Fiam, bosz­­szuld meg apád halálát, megöletett mostohád. Shakes peare Hamletije esküszik bosszúra, hogy később a vi­szálykodásban feltegye: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés“. Majd szertefoszlik a látomás. Igen, itt a Lawrence erődben filmesítették meg Shakespeare halhatatlan Hamletját és a Szentivánéji éjszakát. Gyakran ren­deznek itt filmfesztiválokat. A látvá­­nyossság késztet. Alig fogyasztjuk el a reggelit, ismerkedünk a várossal. A Lawrence erőd a X. században épült. Homlokzatán egy zöld folt. Alatta aláírás: „Ne add el a szabadsá­god!“ A vdészent kezében tartja a régi város modelljét. Kis csapóhídon jutunk az öreg városrészbe. Hihetetlenül tisz­ták az utcák. A csiszolt fehér utcakö­vezet messzire ragyog, tiindöklik. A város a Xll. században épült a mai formájára. Szabad köztársaság volt 1808-ig. Szemlélés közben egyetlen Dubrovnyik látképe kés, hogy a fiatalemberek karján is esernyő lóg, mi ezt igen furcsának találtuk. Persze csak addig, amíg egy hirtelen zápor nyakon nem öntött. Az éghajlat itt már féltrópikus és minden átmenet nélkül meg ered az eső. Pár perc múlva minden a régi. A. mulatók­tól megelevenedik a labirintus kávéház, Ott gőgösködik Napoleon erődje a Port Imperial. Árnyat vet Dubrovnyik tör­ténetére. A húszezer lelket számláló kis köztársaság Napoleon tábornoka Mormont előtt letette a fegyvert. 1815- ben pedig az Osztrák-Magyar Monar­chiához tartozott. A főutcából kis keskeny labirintus szerű utcák ágaznak. Érdekességük, hogy igen keskenyek. A Vinová Luza utca mindössze csak másfélméter szé­les. A bolkonok majd egymáshoz érnek és mindenütt kiaggatott fehérneműk fehérlenek. Az erkélyekről elmaradha­­tatlanok a jól kihizlalt kandúrok. Séta közben számtalan tarka, maslis cicával találkozik az ember. A jellegzetes üz­letecskék, amelyek sokszor csak a ház meghosszabbított részei, épp csakhogy tető van felettük. A kirakatban az áru mellett majd mindenütt ott őrködik egy kicicomázott cica a vevők csaloga­tására. Merthisz a kereskedelem volt, és ma is a fő megélhetési forrás. A másik jelentős jövedelem az idegenfor­galom. A Lektor Palota elé értünk. Itt szé­kelt a köztársaság feje. Két kormányzó szerv volt, a kis és a nagy tanács. A nagy tanácsnak minden nemes tagja volt, a kis tanács pedig 11 tagból ál­lott. A kis tanácsot és a köztársaság vezetőjét a lektort mindig csak egy hónapra választották. Érdekes, hogy ezen az idő alatt asszony nem léphette át a lektor szobáját és a lektor sem hagyhatta el az épületet. A falról egy különös feliratot olvasunk: „Mikor e terembe léptek, felejtsétek el sze­mélyi ügyeiteket“. Figyelemre méltó, hogy először törődtek a törvénytelen gyerekekkel. Ez időszerű volt, mert a város túlnyomó része nemesekből ál­lott, viszont a „rangtalanok“ nem mehettek férjhez hozzájuk és így sok törvénytelen gyerek Született. Az így járt anya különös ruhát vett magára, fátyolát senki sem emelhette fel, amíg a nő a gyerekek elhelyezte egy kitűzött helyre. így tehát nem tudták meg, hogy kinek született törvénytelen gye­reke. Azon ifjú pedig, aki nőül akart venni valakit, ugyancsak rászolgált. Mielőtt megtörténhetett volna az eskü­vő 70 olivo facsemetét kellett elültet­nie. Séta közben sok ilyen fával talál­kozunk, látszik, hogy a dubrovnyiki fiatalok nemigen riadtak vissza ettől az áldozattól. Dehát ki ne tenné meg a feketeszemű dalmát lányokért? Este van. A tenger sós levegője egtjr re jobban áramlik. Kigyul a villany­fény, az emberek szórakoznak. Érde­dén jazz zene szűrődik ki. Máshol fia­talság gitártól kísérve énekel. A kikö­tőben a mólóhoz simulnak a halász­bárkák a napi zsákmányt emelik partra a halászok. Olyan most a kép, mint egy tündér­város. A Port Imperial ablakából nézve előttünk tiindöklik az Adria gyöngye, Dubrovnyik. BÁLLÁ JŐZSEF SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Krízková 7. — Telefon 243-46 — Főszerkesztő Major .Sándor. - Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p„ Bratislava, ul. Februárového vlíazstva 6/d. — Évi előfizetés Kés 20.80, félévre Kés 10.40 — Terjeszti a Postahírlapszolgálata. A-771448 HÍRMONDÓ Dubrovnyiki népviselet Lawrence-erőd, ahol Shakespeare Hamlet-jét filmezték török félhoddál sem találkozunk. So­hasem vettek be a törökök. A dubrov­nyiki kalmárok jóbá voltak a velen­ceiekkel, ügyes politikát folytattak. Idegenvezetőnk felmutat a hegytetőre. — DUBROVNYIK —

Next

/
Thumbnails
Contents