Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-20 / 16. szám
6 yJraOott Földműves 1958. Sprlhs 20. A költő halhatatlansága ALATTOMOS ELLENSEG A javíthatatlan A közelmúlt napokban ismét egy emberélettől búcsúzott néplink. Milyen titokzatos rendelés a halál, mely tolvajként lopakodik az élet, az irodalom virágoskertjébe, hogy tövestül csavarjon ki sorsokat, életeket. Ez évben már harmadszor. Petr Bezruc és Ivan Krasko után Vítézslav Nezval, nemzeti művészt, ragadta el a halál. V. Nezval munkássága, életműve csaknem 40 éve már, hogy a cseh — és részben a szlovák — irodalom eleven áramát jelenti. A köztársaság megalakulásának első éveitől népéért, a viruló, szebb életért harcolt, s költészete ott menetel a népek és népének boldogságáért, jólétéért feszülő dolgos jövője mellett. És ebben van az igaz költő halhatatlansága, V. Nezval halhatatlansága is. Földi maradványaitól búcsúzva emléke, költészete ott él hazája dolgozóinak, s a népek szívében. Munkássága bearanyozza mindannyiunk boldogabb holnapját, azt a jövőt, melynek V. Nezval tevékeny harcosa volt. ... akkor felgördül a függöny és fent a színpadon megszólal a Zeng az erdő című operett gyönyörű melódiája, lent a nézőtéren pedig a közönség lelkesedése tapsorkánná növekszik. Ez már mind megtörtént amikor e sorokat írom, tehát mentes mindenféle újságírói fantáziától. Most csak a száraz tények következnek. Ugyanis Bősön összefogott fiatal és idós, CSEMADOK és CSISZ-tag, hogy kielégítse nemcsak a falu, de a járás kultúrszomját is. Vasárnap bemutatták a Zeng az erdő című operettet. Három hónapos megfeszített munkának eredményeként született meg ez az előadás. Nem is'szólva arról, hogy a hősiek már néhány operettet bemutattak, így a rendezésben jártaHé csapos hk ... mé-még egy felét! Hogy-hogy a ménykű csapjon ebbe a cudar világba! Jojogom van hk .., ünnepelni. Most jöttem a börtönből. Ho-hosszú vót az egy esztendő hujt... Az ember az egész idő alatt egy korty italt sem látott hk. Be kell valahogy pótolni, hűk. Még eggyel a fene egye meg. Kutya kedvem van. Kocsmárosné száz szál gyertyát, Száz itce bort, ide az asztalra. Mé-még, hogy ne danoljak? Ki meri azt nekem megtiltani? Iszok és dalolok ameddig tart bennem a szusz. A jövő héten bírósági rendeletre úgyis elvonókúrára megyek. Addig is iszom ... Azért is iszom az angyalát Én fizettem meg a bor árát! hogy a menyemnek nem tetszik?... Megtanulhatta már, hogy nem jó velem ellenkezni. Annakidején is kidobott a házamból, hogy részeg disznót nem tűr meg. A szobájából. Meg; hogy nem fogom többet a lepedőjit ellopkodni. Hát mibül ittam vóna. Talán a sajátombul? Hiszen nekem már nincs semmim a világon ezen a rongy életen kívül. De megmutattam ennek a zsugori dögnek, hogy velem nem lehet csak úgy kibabrálni. Mert tudod komám, ez az asszonyi állat a dohányosoknál dolgozik az EFSZ-ben. Egész napokat ott görnyedt. Mert hát dolgos asszony, a fiam jól választott, csak ne vóna annyira fukar. Elég szépen keresett is, de nekem nem adott egy krajcárt se belőle. Hát gondoltam magam• ban, megmutatom, hogy több munkád ott nem lesz. Simítani jártak akkor. Majd elintézem, hogy tovább ne simítson. Csak egy szál gyufa kellett hozzá. Bevettem egy nagyobb adag bátorságot folyékony állapotban, aztán ... felgyújtottam az EFSZ dohányszárítóját. Nesze, itt van a munkád, nevettem egy nagyot. A bíróság azt mondta, hogy 20 000 korona kárt csináltam. Hátha csináltam, bánja a kutya. Megbünhödtem érte. Most pedig leiszom magam a sárga földig. Hogy nem marad egy vasam se mi közöd hozzá? Törődj te csak a magad dolgával. Meg leszek én valahogy. Mert... Nem tudok én megjavulni, józan ember lenni. Kemény József A népi egyetem segít a mezőgazdaságnak Befejeződött a peredi SZMI 1958. évi tanfolyama A peredi szövetkezeti munkaiskola március 28-án tartotta záróvizsgáját. A vizsgázó bizottság tagjai Mészáros Endre, Vankó János, Pápai László, Kiss Tibor megelégedéssel állapították meg, hogy a tanfolyam sikeresen teljesítette hivatását. Főképpen a fiatalok vizsgáztak kiváló eredménnyel, akik nagy kedvvel, érdeklődéssel és példátlan kitartással tanultak a tanfolyamon. A tanfolyam előadói Vankó János, Kiss Tibor iskolaigazgató, Pápai László és Drexler Béla entomológus jó munkát végeztek. Legszebb eredménnyel vizsgáztak Varga Márkus, Tyúkos Márton, Takács János, Körösi Sándor, Csicsola Béla és Drexler Béla, akik befejezték a hároméves tanfolyamot. A tanfolyam megszervezésében és vezetésében nagy érdemei vannak Mészáros Endre elvtársnak, A rimaszombati járási kultúrotthon a Politikai- és Tudományos Ismeretek Terjesztő Társaság segítségével Rimaszombaton népi egyetemet szervezett, melynek hét szakosztálya működik. Legaktívabb tevékenységét a növénytermesztési, állattenyésztési, nemzetgazdasági és gyümölcstermelési szakosztályok fejtenek ki, melyek nagy segítséget nyújtanak az új mezőgazdasági szakemberek nevelése terén. A népi egyetem tanfolyamain hét előadássorozat van folyamatban és mivel a járás lakosságának nagy része magyar nemzetiségű, a magyar dolgozók számára külön előadásokat rendeznek. Az előadások után a magyar és szlovák hallgatók közös vitán vesznek részt az előadott tárgyról. Március hóban az EFSZ, ÁG és GTÁ agronómusainak számára „Hogyan segít a vegytan a mezőgazdaságban“, az állattenyésztők számára „Űj irányok a gazdasági állatok tenyésztésében“ címen tartottak előadásokat. Az EFSZ-ek ellenőrző bizottságainak tagjai számára a könyvelési nyilvántartásról, a kertészeknek és gyümölcstermesztőknek pedig a gyümölcsfák tavaszi ápolásáról tartottak előadást. A rimaszombati járási kultúrház hasznos munkája követésre méltó példa a többi járási kultúrintézmények számára. • Zách sak, csak szereplőket nehéz volt összeszedni. És így rengeteg munkába került, amíg betanulták a darabot. A nagy nehézségek ellenére mégis ma itt peregnek előttünk a képek, kísér a zenekar Abrahám Sándor vezetésével, egymást váltják a szereplők a színpadon. Kár volna külön szólni a szervezőkről, akik a mindennapi munka után összehozták a szereplőket, hiszen mind itt vannak a színpadon, maguk is szerepelnek. Együtt kellene dicsérni az egész gárdát, de mégis néhány nevet említek azok közül, akik legjobban kivették részüket mind a szervezésből, mind a szereplésből. A főszerepben jó volt Varga Mihály és partnernője Szénási Piroska, őt nemcsak szerepléséért kel megdicsérni, hanem az énekkar és a táncok betanításáért is. Nagy sikert aratott Raj Jenő és Brezovszki Rozália. Külön szólni kell még Bartal Rudolfról és Szeifné, Vanyek Máriáról, akik idősebb koruk ellenére is megálltak helyüket a színpadon. Jók voltak az énekkari számok is. Bízni kell abban, hogy ez a szereplés serkenteni fogja a bősi fiatalokat arra, hogy énekkart is szervezzenek. — Nálatok ez így volt eddig úgyé bösiek? — Azt mondjátok, hogy nem? — Magam is meggyőződtem róla. Csak a CSEMADOK és a CSISZ funkcionáriusok kitartó munkájának köszönhetjük, hogy ma a taps nektek is szól. összegezve: ez a szereplés bebizonyította, hogy ha kicsit későn is, de a bősiek felébredtek hosszú téli álmukból, újra száll a dal, hangzik a tanító szó a színpadról dolgozóinkhoz. Csikmák Imre Csupa forrongás, lelkesedés, eleven nyugtalanság a fiatal élet, az ifjú szív megannyi zabolátlan sajátja. Sorskeresés, jövőkeresés uralkodik el a vágyak feszülő húrjain, hogy aztán a meglelt Én-világ formát és teret kívánjon a testesedő mondanivaló kifelé sorjázásának. Az első vers talán egy rebbenő szerelem ódézhatatlan tusájának szürke hátráléka, talán az édesanyai szeretet dadogó nyugtázása, vagy a honi táj első révülete. De mögötte álmok és vágyak növekvő serege gyarapszik. Idő és adottság dolga, hogy a versbe ömlő semmiségektől eljusson az „Én-világ“ a nyilvánossággal való közvetlen, vagy közvetett találkozásig. Egy ilyen közvetlen találkozásnak voltunk tanúi április első napján a pedagógiai gimnáziumban, ahol a ped. gimnázium és a Pedagógiai Főiskola rendezésében nyolc — a sajtó hasábjairól már ismert — fiatal költő mutatkozott be. Erről a bemutatkozásról annyit: ígéretes az indulás. Költészetük a csehszlovákiai magyar valóságból ered, verseik az egyén, az ember lírai tükröződése. Sorsukról, helyesebben költői érkezésükről a Jövő dönt. A reményteljes Ma azt bizonyítja, hogy Olvasóinknak való bemutatásuk indokolt. S ez az igény vezet bennünket, amikor lapunk hasábjain hétről hétre találkozhatnak majd olvasóink a nyolc fiatal költő: Cselényi László, Fecsó Pál, Gyüre Lajos, Kulcsár Tibor, Nagy Lajos, Petrik József, Simkó Tibor és Tőzsér Árpád nevével. WÜU HAJÓ M Elsőnek Cselényi Lászlót — a névsor szerinti elsőt —i mutatjuk be olvasóinknak. Ősei parasztok, apja kőműves. A Pedagógiai Főiskola hallgatója, verseit 1956-tól a Fáklya, az Oj Ifjúság, Á Hét és a Rádió publikálja. CSELÉNYI LÁSZLÓ: Fecsó Pál a tanítóköltőkhöz tartozik. — Nemcsak szülei, de ő maga is tanító. Legjobb versei is ebből a témakörből fogannak. 1952-től ír. — A csehszlovákiai magyar sajtó olvasói előtt neve már ismert. Keselylábú csikókorom Keselylábú csikókorom, csillagfény játszik a boron; telt-aranyú még a pohár, az izmaim, mint a fonál acélosak, cserfa-hámból valók, szikkadt berki-nádból. Felhők kacagnak az égen, e földdel én be nem érem, veszek Yt hátamra kopott tarisznyát, kezembe botot és neki a világnak! a csontjaim szikrát hánynak. Fényeknek társa a testem, meteorként földre estem, szívem teli sólyom-vággyal az égi mezőkön szárnyal; s ha az utak porát rovom, hej, azt is csak csillag-lovon. Ki mer velem szembe nézni, ki tud engem megigézni, engem, lázálmokat látó, göröngyös utakat járót; Kinek van olyan hatalma, hogy a fejem porba hajtsa? Cipót süt a hold az égen, az árnyakat átallépem. Szárnyam a szelekhez nőve indulok fényes jövómbe; Vágtatok vad csillag-lovon: az egeket is meglopom. llyiUjtaJlaiAScLQ. Belebámulsz a sötétségbe és szépnek látod a Holdat, s nem tudod, milyen vihar nyaggat meg zordonon holnap. Bámulsz a nyári napba s elfáraszt a messzi fény, behúzod nyakad a hajnali szélben, míg baktatsz az utca szegletén. Vonatot vársz s a vonatok robognak vígan szerte-szét, te lemaradsz, de összegyűjtőd a robogó kerekek neszét. Nyafogsz egy sort, ha rádöbbentél, hogy kedvesed már mást szeret s piacra vágod vad haraggal agyonhajszolt lelkedet. Pulthoz állsz s a semmibe bámulsz, míg csordultig csöppen a pohár, kiiszod, fizetsz s pokolnak látod a nyugodt, derült éjszakát. Verset írsz s mered remélni, hogy nem más, mint vad szóroham, beleölöd minden reményed, álmod, vágyad bús, boldogan. Kérdést szegzel magadnak százat s egyikre sincs felelet. Mondd! Lesz-e ember, ki megérti rímbe kovácsolt lelkedet?! FECSÓ PÁL Amikor összefognak...
