Szabad Földműves, 1958. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

1958. január 12. Jzabad Földműves J Igaz mese felnőtteknek... • • • a hármas bizottságról, a terülj-terülj asztalkámról, meg a kétféle összekoccanásról Nem az Óperenciás Tengeren túl, hanem itt, Szlovákia déli részén van az őgyallai járás. Ennek járási nem­zeti bizottságán belül meg a mező­­gazdasági szakosztály. Itt sok fiatal ember intézgeti buzgón a hozzátar­tozó ügyeket, gyártja a lélektelen statisztikát, s művel egyéb hasznos dolgokat. Történt egy napon pedig a követ­kező: az osztályvezető magához hi­vatta 3 beosztottját. Fontos feladat­tal bízta meg őket. Ilyeténképp szólt a buzdítás: — Elvtársak! Holnap elmentek Szemlesütibe. Itt jól körülnéztek, hogyan gazdálkodik a szövetkezet. A lelketekre kötöm, jól nyissátok ki a szemeteket, amit láttok, holnap be­számoltok róla ... Ugyanis arról van szó, hogy megállapítsátok, méltóak-e a részükre kiutalt pénzbeni segítség­re. Rendelkezésiekre bocsátom az osztály autóját. Járjatok sikerül! ... A három legény hóna alá csapta aktatáskáját, majd autóba ült. Csak­hamar megérkeztek. Egyik az állat­­tenyésztő telepre, másik a határba ment. A harmadik? az meg a szövet­kezeti iroda poros aktái, könyvei közé bújt... Ügyesen megejtették az ellenőr­zést. Majd egy csendes zúgot keresve röviden összegezték az észlelt hiá­nyosságokat: — Az istállókban nagy a rendetlen­ség. Az etetők pocsékolják a takar­mányt — szólt az egyik. — Kicsi a takarmányterület. Az agronómus ügyet sem vet a talaj táp­­anyagpótlására. Évről-évre csak a madarak trágyázzák a sovány földe­ket — így a másik. — Nincsenek rendben a könyvek, baj van a nyilvántartásokkal —. álla­pította meg a harmadik. — Össze kell hívni a vezetőket I-i így szólt az egyhangú döntés. Nosza, szétfutottak a küldöncök. Rövidesen össze is jöttek a szövet­kezet kormányosai. A hármas bizottság tagjai egymás szavába vágva mondották el mon­­dókájukat. Az EFSZ elnöke közbe­­közbe megvakarta tar koponyáját. — Hát igen! Ez is igaz, az is igaz. De mit állunk itt, mint „szamár a hegytetőn“? Megbeszélgethetjük a dolgokat ülve is, az asztal mellett 1—1 morfondírozott az elnök. Jó tanács mindig követőkre talál, így hát beballagtak az irodába, s le­telepedtek az asztal mellé. Igenám, de az asztal olyan „jószág“, itt Szem­­lesütiben, hogy ritkán áll üresen. Most is percek alatt megtérült. Ju­tott rá kenyér, szalonna, no meg pár hasas üveg, telve borral. — Na, mielőtt elkezdenénk a szót, faljunk is valamit. Csak a bolond já­ratja a száját üres gyomorra. Tessék, elvtársak! Szeljetek! — hangzott a fonák bíztatás az elsőszámú kormá­nyos részéről, majd jó példával járt elől a fogyasztásban. Nyeltek-faltak nagy mohón . .. Per­sze, mivel a szalonna sós volt, szinte kívánta a szemlesüti édeskés nedűt.' Három-négy pohárral egykettőre le­szaladt. — Neked, elvtársam mi is hát a panaszod ? ... Ahá ... már emlékszem. Hogy rendetlenség van az istállók­ban? Ez szent igaz. De nem láttad, hogy milyen szépek a borjaink meg a malacaink?! — Hát kedves elnököm, az ember nem láthat mindent. Pár óra alatt nem tudtam alaposan körülnézni... Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a szövetkezetben nagy előrehaladás észlelhető. — A te panaszodra ennyit mondha­tok — szólt a határban szemléttartó­­hoz. — Igaz, hogy nem vetettünk elég takarmányt, de annyi széna, meg siló maradt az őszi keverékből, hogy semmi szükség nem volt több vetés­re. Talán láttad a kazlakat is ... — Én ugyan nem láttam. Nem az volt a feladatom, hogy a takarmány­készletet ellenőrizzem. De elhiszem neked, csatlakozom a társam vélemé­nyéhez. — A könyvelési hibák? Nem is olyan veszélyesek. Ha jobban körül­nézel, — szólott a harmadikhoz —: észrevehetted volna, hogy a fököny­­vön kívül minden rendben van. í— Van ám a csudát! — akadékos­kodott emez. — Nekem ne akard be­mesélni az ellenkezőjét annak, amit saját szememmel láttam. Itt bizony nincs semmi javulás! Bármit is mond­hat a másik kettő. — Ugyan, ne veszekedj! szólt rá feddőleg egyik társa, —Te még nem ismered jól a szövetkezetek problé­máit, hiszen csak pár napja dolgozol az osztályon. Bízd csak ránk?.. Most pedig gyerünk, az idő már estére jár... Ezzel a feleselésnek vége szakadt. További hasznos munkát! - kö­szönt el a társát feddö legényke az elnöktől, aki az autóig kísérte a hár­mas bizottságot. ... Robogott velük az autó. Egy­­szercsak a csomagtartóban valami nagyot koppant. Nézik mi az, s látják ám, hogy három demizsón hivalkodik, azok koccantak össze a zökkenéskor. I— Látod, egykomám. Nem szabad mindjárt heveskedni... r— szólt az akádékoskodóhoz az egyik. — Köll ettől jobb bizonyíték, hogy jól gaz­dálkodik a szövetkezet, mint ez a há­rom demizsón bor — nevette el ma­gát. — Engem ugyan ezzel a nyavalyás lőrével nem lehet megvesztegetni. Olyan nincs! — Szóval bennünket megveszteget­tek?! — Meg! Ménedig csúnyán. — Hát ez aztán kész szemtelenség. Alig van itt pár napja és ő akar diri­gálni. Azt ajánlom, fogd be a szád, mert betömöm! — Szeretném azt látni! Forrott a bortámogatta indulat. Ogy ugrottak egymásnak, mint két kakas. A halvány hold még jobban elsápadt e rettenetes küzdelem lát­tára. Mindketten lihegve másztak vissza az autóba. Vasvillaszemeket meresz­tettek egymásra... ^ Másnap kék-zöld foltokkal tarkítva jelentkeztek az osztályvezetőnél. A beszámoló nem volt egyöntetű. így hát újabb bizottság szállt ki a falu­ba . .. A szövetkezet megkapta az állami támogatást.... de először a tagság leváltotta a vezetőséget. Azóta való­ban megjavult a gazdálkodás, jobb lett a vezetés, a munkairányítás. Az EFSZ tagjai elégedettebben, boldo­gabban élnek. Szemfelnyiti Puha Jónás Meghalt Petru Groia a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége, a Román Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Román Népköztársa­ság Minisztertanácsa mély gyásszal közli az ország népével, hogy ja­nuár 7-én reggel 5 órakor, hosszú, súlyos betegség után Bukarestben elhúnyt dr. Petru Groza elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségé­nek elnöke, a kiváló politikus és államférfi, a román nép hűséges fia. Dr. Petru Groza 1884. decem­ber 7-én született az erdélyi Ba­­cia községben. Jogi tanulmányo­kat végzett a budapesti, berlini és lipcsei egyetemen. A fasiszta reakció éveiben a Földműves Front P. Grozával az élen Románia Kommunista Pártja vezetésével azon politika ellen harcolt, amelynek célja az volt, hogy Romániát a hitleri Németor­szág csatlósává tegye. 1943-ban le­tartóztatták és csak 1944-ben sza­badította ki a szovjet hadsereg. 1945-ben miniszterelnök helyettes volt, később az összevont demok­ratikus erők kormányának elnöke. 1947. december 30-a után a Ro­mán Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke, 1952. június 2-án a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének el­nöke. Petru Groza nagy veszteség a Román Népköztársaság számára, gyászolja az egész világ haladó emberisége. Saját alapszabályzatuk is van már Nemrég a galántai EFSZ-ben is elkészítették a saját alapszabályzatot. A családos szövetkezeti tag fél hek­tárnyi háztáji földet kap, ha évente 400 munkaegységet ledolgozik. Az EFSZ női tagjai — amennyiben csa­ládfőnek tekinthetők — ugyancsak fél hektárt, de 250 a megállapított, ledolgozandó munkaegysége. Azon „Bízunk, hogy a közösben jobb lesz" A terebesi járás legnagyobb közsé­gében, Hardicson is megtört a bizal­matlanság jege a kis- és középgaz­dák szívében. Az elmúlt év utolsó előtti napján 272 taggal bővült a nagy szövetkezeti család. Az új év­ben 1709 hektá­ron kezdik meg a közös gazdálko­dást. Vasif János középgazda már túl van a hatva­non, éppen azért kíváncsi arra, mi lesz vele és a hasonló korú öregekkel a szövetkezetben. A kérdés tisztázá­sáért bizalommal fordul a JNB elnö­kéhez, Neupauer elvtárshoz, aki szí­vesen ad felvilágosítást a feltett kér­désre. Az elnök minden kétséget ki­záró magyarázata nyomán — amint azt képünkön is láthatjuk — János bácsi ezekkel a szavakkal írja alá a belépési nyilatkozatot: „Bízunk ab­ban, hogy a közösben jobb lesz". szövetkezeti tagok, akik nem tekint­hetők családfőknek és ledolgoznak szintén 250 munkaegységet, 0,40 hek­tár háztáji földet kapnak. Fiatalab­baknak — amennyiben nem tartoz­nak a szövetkezeti tag családjába, — ha ledolgoznak ugyancsak 250 mun­kaegységet, negyed hektár háztáji földet állapítottak meg. Ugyanennyi földet kapnak az idősebb, vagy mun­kaképtelenné vált tagok, feltéve, ha földdel léptek az EFSZ-be. Saját alapszabályzatuk szerint a szövetkezeti tag háztáji gazdaságában tarthat egy tehenet, vagy két kecs­két, esetleg öt darab juhot, hizla­lásra egy-két sertést, legfeljebb 10 méhcsaládot, 30 tyúkot, 15 ludat, vagy 25 kacsát. Az egyéni tulajdont képező állatállomány semmi esetre sem mehet a közös állattenyésztés rovására, az EFSZ takarmányalapja terhére. A 14. cikkely kimondja, hogy az oszthatatlan alapból pótolják az el­használt alap-berendezéseket, a beru­házási építkezés kibővítését és a kar­bantartást. A szövetkezet évente az oszthatatlan alapba a pénzbevétel 7 százalékát utalja át. Ebben a cikkely­ben azt is feltűntették, hogy a szö­vetkezet tagjai az EFSZ-től családi pótlékot kapnak, mégpedig: az első gyermekre 30 koronát, a másodikra 40-et, a harmadikra 50 koronát és minden további gyermekre havonta ötven koronát. K. F. Nekik is szól az intelem «... életünkben tűrhetetlen je­lenségek is mutatkoznak. Az általában jó eredmények mellett sokhelyütt nem gazdálkodnak helyesen. Egyesek nem kímélik a rájuk bízott eszközöket gazda­ságukban. Azt tartják, hogy ,a másé nem fáj'... néhány egész­ségtelen tünet arra ösztönöz bennünket, hogy növeljük a funkciók betöltése iránti felelős­séget és a reánk bízott eszközök ellenőrzését.“ Országunk első gazdája, Novotny elvtárs köztársasági elnök újévi be­szédében név szerint nem említett egyetlen rosszul működő gazdaságot sem. Mégis, a jól megfontolt, előre­mutató bölcs szavai sok helyen alapo­san telibe találtak. Hogyne, hiszen beszédében a többi között keméhyen odatapintott a leg­fájóbbra is: a hibákra. Ugyanis ezen kellemetlen fekélyektől jónéhány szövetkezetünk nagyon nehezen tud megválni. Ahelyett, hogy könyörtele­nül eltávolítanák, dédelgetik őket, avagy szemet húnynak fölöttük, s szí­vesen palástolgatják, különösen a vezetők. De azzal, hogy mennyi az ebből származó kár — kevés kivétel­től eltekintve már nem sokat törőd­nek. Több esetben még az erre feljogo­sított ellenőrző bizottságok is adósak maradnak a közösvagyont védő lépé­sek megtételével. így azután a fele­lőtlen, hányaveti gazdálkodás érezteti nemkívánatos hatását. * * * Ezidőtájt, csaknem minden évben keserves-káromkodós hangulat ural­kodik el a nádszegi szövetkezetben. A tagok a zárszámadási gyűlésről savanyú ábrázattal távoznak, mond­ván: í—: Talán majd jövőre ... '— ezzel bíztatgatják magukat, ami azonban mindegyre ismétlődik. Mert amióta ez a szövetkezet világrajött a végtelen mátyusföldi róna e dúsölű csücskében — ennek immáron 7 éve —, azóta két koronánál többet még nem osztottak zárszámadáskor. — Hát most mennyi osztalék lesz? vetik fel sűrűén a nádszegi szövet­kezetesek. — Egy koronától háromig - mond­ják a vezetők bizonytalankodva, elég­gé bátortalanul. — És miért nem több? Mondjuk a 18 koronás munkaegység másik fele? — A válaszadásnál ilyenkor szívesen hivatkoznak a múltévi elemi csapásra. Holott az igazi ok nem ez, hiszen az ebből származó kárt jórészt az állam megtérítette. Hát akkor hol a hiba? A vezetők­ben, vagy a tagokban? ... Mindkettő­ben. Erre a mottóként idézett sorok is feleletet adnak. Rosszul gazdálkodnak ..., de miért? Hogyan lehetséges ez, - kérdez­hetik a tagok - hiszen mi szorgal­masan dolgozunk ? — Ogylehet, szorgalomból éppen nincs hiány. De annál több az alap­vető hiányosság a munkaszervezés, az irányítás, az ellenőrzés, meg a tagok szakmai-politikai nevelése kö­rül. Kezdjük mindjárt az elsőnél. A múlt év végéig az állandó munkacso­portok nem gazdálkodtak teljesen Önállóan. A szövetkezet termelési fel­adatait nem vetették szét az egyes csoportokra. így a célratörés — ha­bár a tervet nagyjából teljesítették — kissé megbicsaklott. A ’felelősség határvonalai elmosódtak. Lazaság is felütötte a fejét: egyes tagok járkál­tak egyik csoportból a másikba. S ezt a csoportvezetők (tisztelet a kivétel­nek) hagyták... No meg azt is, hogy a kész termés tönkremenjen, Csáki-szalmája mód­ján szétkallódjon, vagy megfagyjon. Fennállt ez az eset különösen a do­hánynál, a kukoricánál és a krumpli­nál. — Mi történt a dohánytermés egy részével ? Elrothadt, már a határból beszállítás után a pajtában, fülledés, szakszerűtlen gondozás következté­ben. Hiba csúszott a „receptbe“, amelyről a szövetkezet elnöke, Bar­­talos Lajos röviden csak ennyit mond: — A törésnél a forgatást ellenkező­képpen végezték. Mondtam én a do­hánytermelő csoport vezetőjének, hogy ne úgy csinálják... — Majd felhozta, hogy ismeri ezt a munkát jól, mert ő is volt dohánytermelő. Az utasítás elhangzott, de a mun­kán való javítás elmaradt, a követke­zetesebb ellenőrzés, majd a felelős­­ségrevonás azonmód. Kár származott abból is, hogy a dohány a szárítóban átvette a műtrágya szagát, — amely itt volt tárolva raktárhiány miatt, — mert a Dohánybeváltó az így értékét vesztett dohányt nem vette át. Ez mintegy 40 — 50 ezer koronával csök­kentette a tervezett bevételt. ' A hibák elkövetéséért való szá­monkérés hiánya legfőképp a kukori­cánál mutatkozott meg. Több mint fél vagon csöveskukorica „meglovaso­­dott“, egyenesen „lába támadt“, egy­­része 9—7—5 mázsás tételekben ván­dorolt a Forró-éren át a szomszédos dűlőbe ... így gurult el a közös kasz­­szából ugyancsak közel 100 ezer korona, ha csupán 150 koronás árban számítjuk a kukorica métermázsáját. S mindebből az engedékeny szövet­kezeti vezetőség és a feladatát nem teljesítő ellenőrző bizottság nem csi­nált problémát, senkit nem vont fele­lősségre, a tolvajlások büntetlenül maradtak. Ha csak az említett két tételt vet­jük össze, (pedig ezenkívül megfa­gyott 6 hektár krumpli termése, amely az elnök bevallása szerint is kitett vagy öt vagont), akkor a kár megközelíti a 150 ezer koronát. Ebből több mint 1 koronával növekedhetett volna a 138 ezer munkaegység értéke. Mit jelentene ez most a tagoknak? Kinek többet, kinek kevesebbet. Már ahogyan kivették részüket az évi közös munkából, a közös gazdaság gyarapításából... Ez az 1 korona csekélységnek tűnik, de nézzük meg, mennyit tesz ki például Tóth Dénes­­nél — a szövetkezet legpéldásabb tehenészénél — aki már csaknem negyedmillió liter tejet fejt ki az első közös tehén megfejése óta. Az 1957. évben pedig napi több mint 9,3 literes tejhozamot ért el tehenenként. Múlt­évi munkaegységeinek száma 850-et tesz ki, ami annyit jelent, hogy ugyanennyi koronával csappan meg a bugyellárisa, ennyivel jut kevesebb a héttagú családnak (a legidősebb mindössze 12 éves) az életszínvonal gyarapítására. Csánó Istvánéknál ? Itt meg 1700 koronára rúg az említett „csekély" 1 koronás érték-emelkedés. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fia segedel­mével elért munkaegységek száma nem áll arányban a kitermelt javak­kal. Ugyanis a tervezett fialási átla­got — anyakocánként 10 darabot — nem érték el. Még akkor sem, ha Csá­­nó sertésgondozó által bemondott 110 darabot is hozzáadjuk a született malacok irodában nyilvántartott szá­mához. Ha még gondosabb nevelésben ré­szesítik és szakszerűen etetik mind a kocákat, mind a malacokat, továbbá nem az állattenyésztési csoportveze­tőre bízza azt, amit magának kell tudni, — hogy hányadán is áll a reá bízott munkaszakaszon feladata tel­jesítésével —. a siker nem marad el. Jól kezdték az új esztendőt Ojév délutánján, úgy találomra be­toppantam a szövetkezeti irodába. Elnök, agronómusok, segéd-állatorvos és a csoportvezetők dugták össze fejüket, hogy a legfontosabb éveleji tennivalókat megvitassák, javaslataik­kal segítsék az irányító-szervező és az ellenőrző munka megjavítását. Önálló gazdálkodást vezetnek be a munkacsoportoknál, saját termelési terve lesz mindegyiknek, amit most készítenek. De még mielőtt a járásra küldenek a termelési-pénzügyi ter­vet, csoportonként külön tárgyalják meg, hogy a tagok értékes javaslatok­kal egészíthessék ki. Habara iskola-igazgató (aki a köny­velési munkákban segít) azt mon­dotta erre, hogy ez fölösleges. Lehet, hogy ez neki többletmunkát jelent, de mindamellett nem helyes a ter­vekhez való ilyen viszonyulás. Elvég­re szavuk van hozzá a tagoknak is, akiknek ismerni kell, mégpedig nem is felületesen, hanem részleteiben a terv-feladataikat, mert csak így tud­nak majd küzdeni azok valóraváltá­­sáért. A vezetőségnek harcolni kell azért, hogy a taggyűléseket, amelynek jer lentőségét saját maga járatta le a bírálathoz való helytelen viszonyulás­sal, újra méltó rangjára emelje. Ezt csak úgy tudják megvalósítani, ha sokkal türelmesebbek lesznek, ha szívesen fogadják a tagok építő bírá­latát, ha egészséges légkör alakul ki vezetők és tagok között a szerényte­lenség, fennhéjázó viselkedés, a fele­lőtlenség helyett. Nekik is szól Novotny elvtárs okos intelme! KOVÁCS ISTVÁrt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents