Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-22 / 38. szám
sTralŕad Földműves 1957. szeptember 25 A kétféle szabadságról s A hét világpolitikai eseményeiből A hét kiemelkedő eseményei közé sorolhatjuk ismét a „magyarügy“ ENSZ-beli tárgyalásának letűnt csillagát, a nyugati imperialisták „békepolitikáját“ Szíriában és Ománban, hasonlóképpen Franciaország „anyáskodó viszonyát“ Algériához, valamint a nyugat-német választásokat. Mint ismeretes, annak idején, fülbántó dobpergés közepette hozták nyilvánosságra az ENSZ ún. „magyarügy" tárgyalásának napirendre való tűzését. A napokban azonban a zaj elcsendesedett, vagyis a vita befejeződött. A határozat így ahogy áll, természetesen, a világ haladó közvéleménye legteljesebb elutasítására talált, hiszen a hírhedtté vált ötös bizottság jelentésének elfogadásán alapszik, s ezért éppen annyira valótlan, propagandajellegű, a nemzetközi jog szempontjából éppen anynyira törvénytelen, mint maga a jelentés. A határozat mindhárom lényegbevágó pontja: a szovjet kormány és a magyar kormány „elítélése“, egy tárgyalásokkal megbízott „külön delegátus“ kiküldése ób a „magyarügy“ napirendre tűzése az ENSZ 12. közgyűlésén, — ennek megfelelően a szocializmus országai ellen intézett szervezett propaganda-kampány része. Mégis, ha nemcsak a határozat szavait, hanem megszületésének körülményeit, a vitát és a szavazást — nem különben a kulisszák mögötti tárgyalásokat is figyelembe vesszük, —azt kell mondanunk, hogy az amerikai diplomácia a határozat formái elfogadtatása ellenére sem érte el eredeti céljait. Erre egyébként a nyugati sajtó jó része már a vita első negyvennyolc órája után rájött. Ezért írta például a párizsi Aurore meglehetős keserűséggel, hogy a vita eredménye gyakorlatilag a semmivel lesz egyenlő, hogy „semmilyen komoly intézkedést, még kisebbrendű akciót“ sem fog hozni. A vita tehát már diplomáciai balesettel kezdődött, s a rákövetkező öt nap politikai és propaganda hatása még hangsúlyozottabbá tette a kudarcot. Hiszen az egész vita alapvető célja éppen a szenvedélyek felkorbácsolása lett volna. A felingerlés sikerült, de. egyúttal kudarcba fulladt. A rendkívüli közgyűlés ilyen módon a törvénytelen határozat kierőszakolása ellenére sem hozta meg a várt diplomáciai diadalt Washington számára. S a vita körülményei félreérthetetlenül jelzik, hogy a kezdődő rendes közgyűlésen a „magyarügy“ további erőszakolt napirenden tartása sem fogja megmenteni a nyugati hatalmakat attól, hogy a tényleges égető kérdésekben: Algéria, a Közel-Kelet, Ciprus és mindenekelőtt a leszerelés ügyével szembe ne kerüljenek a világ közvéleményének megoldást követelő sürgetéseivel. Míg a Szovjetunió minden erejével a béke megőrzésén fáradozik, egyes imperialista körök azon erőlködnek, hogy a nemzetközi politikai életben feszültséget támasszanak. A háborús próbálkozások tűzfészkévé a Közel-Kelet térségét szemel • ték ki. Amint ismeretes, Ománban már régóta dúlnak a harcok, s az angolok minden erőszakot és eszközt felhasználnak arra, hogy Ománt minő gazdaságilag, mind politikailag lábuk alá tiporják. Hasonló szándék vezeti az amerikaiakat Szíriával szemben folytatott embertelen támadásában is. Ez az ellenségeskedés — az arab ■körök véleménye szerint — nemcsak az Omán és Szíria érdekeit fenyegeti, hanem az arab felszabadítási politikát is meg akarja zavarni S így az arab országok valamennyi képviselője szerint: — nem maradhatnak tétlen a provokáció láttán, így például Egyiptom és Jordánia önkéntes csapatokat szervez, ame - lyek Szíria védelmére kelnek, úgyszintén a Kínai Népköztársaság Szíriái nágykövete kormánya nevében kijelentette: „Szíria kormánya törekvéseiben teljes mértékben számíthat a Kínai Népköztársaság támogatására. A francia felsőbb körök mindig a fényűzés hívei voltak. Hát most sem akarnak lemaradni az angol és amerikai barátaik vadászata mögött. S amíg a belországban áremelkedés, fokozódott munkanélküliség van, addig a frank garmadával özönlik ki az országból az algériai agresszió költségének fedezésére. A francia munkásnak azért kell éheznie — gondolják a francia „békepolitikusok“ —, hogy az algériai meghalhasson francia löveg által. Üldözik és gyilkolják azt a népet, amely kitart amellett a felfogás mellett, hogy a francia rflegszállók nélkül — szabadon akar élni. Ezeket a „fényűző vadászatokat“ ismerve, most már csak azt szeretnénk tudni, hogy az ENSZ „ötösbizottságai“ az ilyenekről milyen jelentést állítanak majd össze, s vajon olyan szavahihető tényekkel támaszszák-e alá, mint a „magyar ügyet“. Nyilvánvaló, hogy ők már eleve jogasultnak tekintik az agressziós hadjáratokat, azonban megfeledkeznek arról a tényről, hogy a világ népei 90 százalékának elítélésébe ütköznek. Ezek között a tények és a nyugatnémet választások között szoros öszszefüggés található. Hiszen a napnál is világosabb, hogy az Adenauerpárt győzelme újabb lehetőségeket biztosít az imperialista agresszorok számára az európai katonai támaszpontok megerősítésében. Nem sajnáltak semmi fáradságot, s pénzt arra a célra, hogy a választásokban a fasiszta elemek arassanak győzelmet. Ez eddig sikerült. Csakhogy ez még nem elegendő piszkos céljaik teljes megvalósításához. Mert ehhez még lesz egynéhány szava a jelenleg még félrevezetett német népnek is, amely semmi körülmények között nem hajlandó mégegyszer vágóhídra vinni bőrét a dollár érdekében. Kis hírek a nagyvilágiról • Varsó. A Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására baráti látogatásra érkezett Lengyelországba J. Cedenbalnak, a Minisztertanács elnökének vezetésével a Mongol Népköztársaság kormányának küldöttsége. • Kerál (Indiai tartomány). Á keráli kormány rendeletet adott ki az állami föld felosztására a földnélküli szegény földművesek családjai között. Azzal számolnak, hogy e rendelet értelmében mintegy 7000 akre földhöz jut a szegény parasztság. Egy családnak legfeljebb 1 akre öntözött és 3 akre száraz földet osztanak ki. • Kairó. Kriszna Menőn, India nemzetvédelmi minisztere New Yorkba utaztában leszállt Kairóban és találkozott Nasszer elnökkel. Menőn az USA-ba utazott, ahol az ENSZ közgyűlésén az indiai küldöttség vezetőjeként vesz részt. • A NATO szeptember 19—28 napjaiban tartja az Atlanti-óceánon 1953 óta\ legnagyobb hadgyakorlatát, melyen Franciaország, az USA, Nagybritannia, Kanada, Belgium, Hollandia, Portugália, Dánia és Norvégia több mint 500 hadihajója vesz részt. • A kubai felkelők leadóállomása felszólította Batiszta elnököt, hogy két héten belül önként mondjon le, mert máskülönben diktátori rendszerét „erőszakkal távolítják el“. • A Tuniszi Kommunista Párt titkársága nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy francia csapatoknak Tunisz területére történt ismételt behatolása komolyan veszélyezteti az állam biztonságát. • Algoas, brazil tartomány parlamentjében lövöldözésre került sor, amelynek során egy képviselő életét vesztette, heten pedig megsebesültek. Az utóbbi időben a szocialista tábor világraszóló gazdasági és politikai győzelmei fokozták a kapitalista országok vezető köreinek gyűlöletét és haragját a Szovjetunió és a népi demokráciák iránt. Ennek a fokozódó gyűlöletnek legmegbízhatóbb fokmérője a nyugati reakciós sajtó és propaganda hangja, mely megkísérli becsmérelni a szocializmust és kommunizmust építő országok társadalmi rendszerét. Nem egyszer halljuk amerikai vezető tényezők szájából, hogy a kapitalista nyugatot „szabad világnak“ nevezik és úgy állítják be, mintha az a demokrácia legfelsőbb fokát képezné. Nem egyszer pedig megkísérlik, főképp a „Szabad Európa“ nevű rádión“ keresztül valami abszolút szabadságot emlegetni, , ami azt jelentené, mintha a kapitalista országok a szabadságnak olyan fellegvárai lennének, ahol minden ember azt tesz, amit akar. Nézzük meg tehát, hogy áll ez a kérdés? < A leninizmus arra tanít bennünket, hogy minden állam elnyomószerv egy bizonyos osztály kezében, ebből az következik, hogy az állam mint szervezett erő, kifejezi a különböző társadalmi rendszerekben egy bizonyos osztály uralmát, vagyis eszköz egy osztály kezében a hatalom megtartásáért való harcban. Ebből az következik, hogy minden államhatalom lényegében diktatúra, annak az osztálynak diktatúrája, melynek kezében van az államgépezet irányítása. Mitől függ az. hogy kinek a kezében van az állam irányítása? A marxista történelem-szemlélet világosan bebizonyítja, hogy ez attól függ, kinek a kezében vannak a termelő eszközök. A feudalizmusban, tehát ahol a legfőbb termelőeszköz a föld, a feudális urak kezében volt, az állam kifejezte a feudális urak érdekeit. A kapitalizmusban, ahol a termelő eszközök a gyárak, bányák a kapitalisták magántulajdonát képezik, az állam kifejezi a kapitalizmus érdekeit. A szocialiamusban pedig, ahol a termelőeszközök a társadalom tulajdonába mennek át, ahol megvalósul a munkásosztály hatalma, szövetségben a kis- és középparasztsággal, valamint a haladó értelmiséggel, az állam kifejezője ezen osztályok érdekeinek. Mindezekből az következik, hogy amely oszťály kezében van a hatalom, annak érdekei szerint alakul maga a jogrend is. Nem kell tehát különösképpen bizonygatnunk, hogy a különböző államok rendszerében szó sem lehet semmiféle abszolút szabadságról. Hogyan néz ki például a kapitalista országokban ez az ún. abszolút szabadság ? Ez az‘abszolút szabadság az amerikai munkásnak azt jelenti, hogy a kapitalista szabadon sajátíthatja ki munkájának gyümölcsét, szabadon dobhatja ki őt az utcára, a munkanélküliség és a nincstelenség karmaiba. Szabadon üldözheti a haladó, a szocializmussal szimpatizáló polgárokat, lincselhetnek négereket, Fiatal koromban én is büszkélkedtem az egyenruhában... minden 'emberiességet megcsúfolva amerika-ellenes tevékenységgel vádolnak mindenkit, aki kételkedik az amerikai kormánykörök politikájának helyességében. — Franciaországban, Angliában és m6s kapitalista országokban ez a szabadság azt jelenti, hogy a kapitalista álla.m szabadon küldheti a francia és angol nép ifjúságát 12 évvel a második világháború befejezése után a vágóhídra, Algéria és Omán sivatagjaira. De nem is kell ilyen messzire menni. Hiszen csaknem mindnyájan átéltük a múlt kapitalista Csehszlovákia alatt teremtett szabadságot és a humanizmust, mely száz- és százezer paraszti gazdaság elárverezésében, véres csendőrsortüzekben és többszázezer munkanélküliben és éhező családokban jutott kifejezésre. Az amerikai imperialisták szócsövei hangsúlyozni akarván az amerikai szabadságjogok nagyságát, azt akarják bizonyítani, hogy Amerikában nem a monopol-kapitalizmus uralkodik, s ő szerintük valamiféle „népi“ kapitalizmus létezik Amerikában, azt állítva ezzel, hogy a tőke egyre inkább felosztódik a tömegek között. Nos, hogy áll ez a kérdés ? Persze, az ellenkezője igaz, mert amíg például a második világháború előtt az USA- ban 31 milliárdos ipari vállalat volt, ennek Száma 1946-ban 43-ra, 1952- ben 66-ra és 1955-ben 77-re emelkedett. Az USA-ban az egész nemzetgazdaság értéke a földek értékét is beleszámítva, 797 milliárd dollárt tesz ki. Ebből 300 milliárd dollár értékű vagyon a lakosság nem egészen 1 százalékának kezében összpontosul. Hogyan lehet beszélni a tőke demokratizálásáról, amikor 1955-ben a hivatalos statisztika szerint az USA-ban a szakmunkások és a félképesítéssel rendelkező munkások 97 százaléka nem rendelkezett semmiféle részvénnyel. Ugyanakkor az összes létező részvények értéke a családok 2 százalékának a kezében van, melyek egyenként legkevesebb 10 000 dollár értékű részvénnyel rendelkeznek. — Emellett meg kell mondanunk azt is, hogy a második világháború előtt Amerikában 14 millió ember rendelkezett részvénnyel, amíg 1956-ban ez a szám 7 millióra csökkent. Tehát sem az abszolút szabadságról, sem a népi kapitalizmusról hangoztatott propaganda nem változtathatja meg a jelenlegi kapitalizmus fő jellemvonását, azt, hogy ez az államforma az imperializmus diktatúrája, ahol a szabadság szabadságot jelent a kapitalista osztályok számára és elnyomást a munkások, a parasztok és a haladó értelmiség számára. Miért tehát ez a nagy hang az abszolút szabadságról? — Kétségkívül azért, mert az ilyen hangzatos jelszavakat fel akarják használni arra, hogy a népi demokráciák államaiban anarchizmust idézzenek elő és végeredményben megkíséreljék likvidálni a proletariátus diktatúráját. TIAég élénken él emlékezetünkben ■L'J- a magyarországi tragikus események lefolyása. Emlékezünk, hogyan tudta a külföldi és belföldi reakció a szabad vita jelszava alatt a népi demokratikus államrendet aláásni, és hogyan készültek fel a szabadság jelszava alatt proletariátus elleni becstelen ellenforradalmi támadásra. Minden, amiről Magyarországon például a Petőfi-Körben, a főiskolák katedráin ezekben az időkben vitatkoztak, világossá tették azt, hogy ezeknek a szabad vitáknak ihletője a reakció sokszínű csoportja volt. Kezdve a Horthy- és Szálasi-fasisztákkal, a jobboldali szociáldemokratákig és a trockistákig. Ezek az anarchista kispolgári ún. szabad viták demokratizálódást követeltek, de ez a demokrácia, ahogy később láttuk, nem a proletárdiktatúra megszilárdítását, a hibák eltávolítását célozta, hanem ellenkezőleg, a burzsoá uralom visszaállítására és a fasiszta diktatúra megteremtésére törekedtek a munkásokkal és a parasztokkal szemben. Mi mást jelenthet tehát az abszolút demokrácia, a szabadságot mindenkinek jelszó, mint a proletár diktatúra megsemmisítésére való törekvést. Ezzel szemben az általunk értelmezőit szabadság, amely valódi demokráciát jelent a dolgozók széles tömegeinek, diktatúra a nép ellenségei, a kapitalista és fasiszta maradványokkal szemben. Nemcsak Magyarországon, de Lengyelországban is akadtak szószólói az ún. humanista szocializmusnak stb. Akadtak nálunk is, különösen az értelmiség között, olyan emberek, akik szimpatizáltak a magyarországi és lengyelországi eseményekkel és hellyel-közzel ők is megkísérelték létrehozni az ún. sza bad vitákat a szabadság és a demok ratizálódás jelszava alatt. Nem lesz felesleges tehát, ha ismé hangsúlyozzuk, hogy népi demokra tikus államrendszerünk, melyet i Szovjetunió mintája szerint építünk a legdemokratikusabb államrendszer mely valaha is létezett hazánkban De nem mindenkinek demokrácia Demokrácia a munkásoknak, a kis- és középparasztoknak, a haladó értelmiségnek, de diktatúra azok felé akiknek mindig szálka volt és lesj a szemében a munkásosztály hatalma Szabadság mindenki számára, aki a proletariátus államának törvényeit tiszteletben tartja, azok szerint cselekszik, de diktatúra azok számára, akik ezeket a törvényeket megszegik, és ellenük cselekednek. A Szovjetunió és a népi demokráciák államformája a legdemokratikusabb azért, mert az állam vezetése a dolgozók legszélesebb tömegeinek kezében van. Mert az állam és a népgazdaság vezetésében a dolgozó tömegek tapasztalataira támaszkodik és megadja mindenkinek a jogot arra, hogy építő bírálattal hozzászóljon az államvezetés problémáihoz. Nem tűri, és nem is tűrheti azonban a kispolgári, az ún. szabad vitákat, melyek a fentiek példáján csak árthatnak a munkásosztály érdekeinek. A mi államunk a legdemokratikusabb azért, mert mindenkinek, még az osztályellenségnek is megadja a munkához való jogot, ahhoz, hogy saját munkája után becsületesen, emberhez méltóan éljen. De nem tűri és n^m fogja tűrni, hogy ezt a jogot az osztályellenség arra használja fel. hogy befurakodjon a dolgozók bizalmába és saját szája íze szerint „demokratizálja“ a proletariátus diktatúrájának államát. Nálunk a szabadság fogalma alatt tehát a dolgozó tömegek szabadságát értjük, azoknak létérdekük a szocializmus építése, és akiknek érdekeit az állam minden ténykedése kifejezésre juttatja. Ezért, ha- ezi a szabadságot, a dolgozó tömegek szabadságát továbbra is szélesíteni akarjuk és meg akarjuk védeni, akkor szükséges, hogy minden erőnkkel erősítsük és védelmezzük a proletariátus diktatúráját és ezzel egyidejűleg a munkás-paraszt szövetséget. Mi tehát kategorikusan visszautasítunk minden abszolút szabadságról szóló elméletet, mint az imperializmus mesterkedéseit a népi demokráciák ellen, melynek célja a zűrzavar és az anarchizmus életrehívása. A szabadság nem ott'kezdődik, hogy mindenki azt teszi, amit akar, hanem ott, ahol az ember öntudatosan cselekszik, ott, amikor felismeri a társadalom és a természet törvényeit, és azt felhasználja a szocialista társadalom építése érdekében. A szabadság ott kezdődik, amikor az ember nem lesz a tőke rabja, amikor léte vagy nemléte nem függ többé a töke szeszélyétől. Ilyen szabadságot teremt ma hazánkban is a munkásosztály állama, melynek alapját a termelőeszközök, a gyárak, üzemek, vasutak, földek és természeti kincsek társadalmosítása alkotja. Demokratikus-e az, hogy az üzemek és a termelőeszközök a dolgozó nép tulajdona legyen? A föld azé, aki azt megműveli ? Azt hisszük, ez a legdemokratikusabb. Kiknek demokratikus? A munkásoknak és a kis- és középparasztoknak. Kiknek nem demokratikus: a volt kapitalistáknak, a fasiszta reakciósoknak. Ezen alapul tehát a szocialista demokratizmus, ezen az alapon nem is lehet semmiféle szó arról, hogy ebben az országban olyan szabadságot adjunk mindenkinek, amilyet a kispolgári intellektuelek és a külföldi imperialisták szócsövei elképzelnek. Mert az olyan szabadság nem a forradalmat, hanem az ellenforradalmat: nem a szocializmust, hanem a kapitalizmust támogatja. És ha már a demokratizálódásról beszélünk, akkor ezt csakis úgy értelmezzük, hogy még jobban bevonjuk a dolgozó tömegeket az állam vezetésébe, a nemzeti bizottságok és a tömegszervezeteken keresztül. — Mert csakis ez az igazi demokrácia, mert csakis ez az út, amely szolgálja a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelkedését. — Hiába tanácsolnak tehát a nyugati imperialisták és a hazai reakciósok valamilyen abszolút szabadságot, nem tudják többé félrevezetni a világ népeit, és ma mindenki tudja, hogy a proletárdiktarúra a világ legdemokratikusabb rendszere, mely végeredményben győzni fog az egész földtekén. Varga János Veszélyes útkereszteződés SZABAD FÖLDMŰVES —• a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krlžková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Földművelésügyi és Erdőgazdasági M. H. kiadóhivatala. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového viťazstva 6/d, — Évi előfizetés Kčs 20.80, \ félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hirlapszolgálata. t A-61405
